Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-27 / 144. szám

Poštarina pladéna u goíovom XXV, Ára egy és fii dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve május 27. ríepjeleEik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58, .'. Szerkesztőség 5—ÍO Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova Bl.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ni. 4. (Hossia-Foneiérc-palota) Az. ©regek Németországban két aggastyán küzd a hatalomért, Büiow herceg és Tirpitz generális. A volt csá­szári hadsereg tengeri flottájának megteremtője s Bismarck utóda s e császári diplomácia legtekinté­lyesebb tagja most azon verseng­nek, hogy a nyergesmunkások szakszervezetének egyik kicsapott tagjától, aki most épen a német köztársaság elnöke, elnyerjék a kancellári kinevezést. Mindez akkor történik, amikor az aggastyán Venizelosz épen be­fejezte hazájában nagy munkáját s nyugalomba készül, amelyből soha nem lehet tudni, mikor rán­gatják elő hebehurgya cselekmé­nyek változatlanul hatalmas s minden állásfoglalásával problé­mákat megoldó tekintélyét. S a mikor Pasics, vállán nyolcvan esz­tendő terhével, nemcsak ügyes­kedéssel, taktikával, ravaszsággal, emberismerettel és taktikázás­sal, ami mind hosszú emberélet tapasztalataiból szürMHotett• le,' hanem fiatalokat megszégyenítő szivósággal, hajlíthatatlansággal s harcvállaléssal kapott — ki tartja már számon, hányadszor — meg­bízatást a kormányalakításra. Csodálatos jelenségek ezek. A tolakodó érdeklődés feltúrja a gú­lákat s háromezer esztendős ha­lottak fehérneműit takargatja »ki a világnyilvánosság elé. Mennyivel érdekesebb volna fölnyitni egy nyolcvanéves embernek szive sze­lencéjét, mit takargat, mit rejteget a nyolcvanesztendős szív? Mi melegíti még föl, mikor már a teste melegével nem tudja fölmelegi­­teni az ágyat, amibe belefekszik ? Mi hajtja, űzi, zsarolja a lelket a roskadozó testben, melynek min­den öröme és bánata már az emésztés körére szorítkozik. Mit gondolnak a nyolcvanéves fiata­lok, a halál pitvarában is birkó­zók sikerről, győzelemről, az élet céljáról ? Öröm még nekik a győ­zelem, szégyen még a bukás? Vagy csak a kötelességteljesités motorja — ez a perpetuum mobile •— hajtja őket, vagy a küldeté­sükbe, a póíolhatatlanságukba ve­tett hit táplálja testük megfogyat­kozó erőit ? Aki a történelmi materiálizmus hazug, de ciklopsi elméletét ke­dvesnek találja a világ esemé­nyeinek magyarázatára, meg kell, hogy lássa az összefüggést az öregek uralma s Európa uralkodó politikai irányzata között. Nem csak rózsavízzel nem lehet forra­dalmat csinálni, de az öregekkel nem. Nem azért, mert a forra­dalmi lendület varázsa megtörik rajtuk, nem azért, mert hiányzik be­lőlük a felelőtlenség helytállása s a végig nem gondolható cselek­vés bátorsága, nem mintha ők is nem lépnének rá szívesen arra a trambolinra, amiről soha nem tudja az ugró, hová jut: a bukás, szakadékéba, vagy'a siker her­melinjei közé, hanem azért, mert ők nyolcvan éves korukban is azt tartják haladásnak, forradalomnak, amit még busz éves korukban an­nak tartottak. Minden forradal­már ifjúból reakciós aggastyán lesz, mert dogmalizmussa válik henne forradalmisnga s az em­beri meggyőződés sokkal sike­resebben áll ellen a fejlődésnek, mint az intézmények és társa­dalmak. S ha reakciós öreggé válik e húszéves forradalmár, mi lesz öregkorukra azokból, akik ifjú korukban is irtóztak a változástól. Nincsen olyan árvize a gondo­latoknak, nem lehet olyan vihara az uj eszméknek, mely az öregek megcsontosodott meggyőződésé­nek gátját át tudná törni. A ira­­dició a halottak választójoga — írja Chesterton, a tradíciókkal a halottak kormányozzák a világot. Az öregek politikája a tradíciók védelme, ők már akaratlanul és öntudatlanul is azoknak uralmát védik, akik közé roskadozó lépé­seik fáradt testüket viszik. Tirpitz uj hadbaszállása azon­ban másra is rátereli a figyelmet. A győző országokban — példa rá Anglia és Franciaország — megbuknak azok a politikusok, a kiknek hazájuk a fegyverek győ­zelmét köszönheti; a legyőzött országokban pedig ez a politikai irány jut uralomra, amelyik az összeomlást okozta. Úgy látszik nem is az a legnagyobb baj, hogy a fiatalok helyébe az öregek lép­tek, hanem az, hogy a világunk lett szenilis. A nemzetgyűlés hétfői illése Elmaradt a döntő összecsapás - > keddre tűzték ki a Radics­­párti mandátumok igazolását — Az árvízkárosultak segélyezése ügyéiben kimondották a sürgősséget Beogradbó! jelentik : A parla­ment hétfői ülése nem tisztázta o politikai helyzetet. Tekintettel a parlament kaotikus erőviszonyaira, a kormány arra törekedett, hogy a hétfői ülésen kikerülje a szava­zást. Ehhez a törekvéshez képesl szabta meg egész taktikáját és sikerült is a tárgyalásnak olyan irányt adni, hogy az ellenzéknek nem volt alkalma egyetlen kérdés­ben sem szavazást provokálni. A parlament ülése előtt a kor­mány tanácskozást tartott, ame­lyen úgy állapodtak meg, hogy ha az ellenzék bármilyen oly ja­vaslattal áll elő, amely a kormány szempontjából elfogadható, úgy azt el fogják fogadni, akkor is, ha a következő ülés napirendjének megállapítására vonatkozik. A kor­mány így meglehetősen készület­­lenül ment a parlament hétfői ülésére, mert nem ismerhette az ellenzék terveit, mégis sikerült a kormánynak az elnök napirendi in­dítványát egyhangúlag elfogadtatni. Az ellenzék csak egy tényke­désével mutatta meg, hogy kész a legszélsőbb eszközök igénybe­vételére is a Pasics-Pribicsevics­­kormány elleni harcában. Az el­lenzék ugyanis a kormány kineve­zéséről szóló királyi ukáz felolvasása alc.tí tüntetőleg távolmaradt az ülés­teremből. Ezt a körülményt a kor­mány lapjai máris kihasználják és azzal vádolják az egész ellenzéket, hogy köztársasági érzelmű. A Radics-párti mandátumok igazolása A nagy összecsapás tehát a parlament keddi ülésére maradt, amelynek napirendjén mint első pont a Radics-párti mandátumok igazolása szerepéi. Jellemző a po­litikai élet zavarosságára, hogy még az utolsó pillanatban is vitás, hogy maga a kormánypárt milyen álláspontot foglal el ebben a kér­désben. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy a kormány bele­egyezik a Radics-párti mandátu­mok igazolásába, a másik, hogy azokat igazolják, amelyek ellen nem érkezeit be petíció, vagyis 17-et. A többi 27 mandátum ügyében vá­lasztási visszaélések miatt bea­dott panaszok megvizsgálására parlamenti bizottságot küldenének ki az igazoló bizottság radikális kisebbségi jelentésének megfele­lően. A radikális klub különben ez ügyben hétfőn délután rövid ülést tartott, amelyen azonban végle­ges határozatot nem hoztak. Úgy látszik, hogy a radikálisokban megvan a hajlandóság valamennyi mandátum igazolására, ami való­színűleg kedden be is következik. Ezekután nyílt kérdés marad, hogy mi történik a Radics-párti mand itumok igazolása után. Ebben a tekintetben a politikai közvé­lemény teljesen tájékozatlan úgy a kormánypárti, mint az ellen­zéki oldalon, mert Pasics minisz­terelnök saját pártjának tagjait sem tájékoztatta terveiről. Bizo­nyos ugyanis, hogy az igazolások után a kormány azonnal kisebb­ségbe kerül, minthogy az igazolt horvát képviselők eskütételét sem lehet sokáig elhalasztani. Ameny­­nyiben nyílt ülésen jelentkezné­nek eskütételre, akkor az esküt azonnal ki kell venni tőlük. Hogy ezután mi fog történni, arra vonatkozóan természetesen már vannak kombinációk. Az el­lenzék arra számit, hogy a mandá­tumok igazolása után a kormány újból benyújtja lemondását és is­mét megkezdődik a válság. A másik lehetőség az, hogy Pasics miniszterelnök azonnal be­terjeszti a parlament elnapolásáról vagy föloszlalásáról szóló királyi llkázt. Ez az utóbbi kombináció azonban nem látszik valószínű­nek, mert ellenzéki körök szerint a királynak az a kivánséga, hogy ez a parlament folytassa munká­ját, ezzel pedig ellentétben állna a parlamentnek késő őszig tör­ténő elnapolása. Bizonyos, hogy a megoldás módja egyelőre Pasics kezeiben van és egyáltalán nincs kizárva, hogy a miniszterelnök újabb meg­lepetést készít elő a politikai életben. A bizonytalanság miatt á politikusok körében természe­tesen rendkívül nagy az izgalom. A parlament ülése A Parlament hétfői üléséi délelőtt 10 órakor nyitotta meg Jovanovics Ljuba elnök. A kormánypárt pad­sorai tömöttek, az ellenzéki helyék azonban teljesen üresek, egyedül a földmivespártiak, a németek és a dzsemje t kormány ttámoeató öt képviselője vannak jelen. A jegyzőkönyv felszólalás után Lázics Voja földmives-párti sürgős­ségi indítványát olvassák fel. a melyben az árvízkárosultak számá­ra rendkívüli hitelek megszavazását kéri. Lázics hosszabb beszédben in­dokolja meg javaslatát, amely után Miletics Koszta földmiyesügyi mi­niszter bejelenti, hogv a kormány nevében hozzájárul Lázics Vo;a in­dítványához, mire a parlament az árivzkárosultak segélyezése tár­gyában kimondja a sürgősséget. Ezután Jovanovics Ljuba elnök válaszol Moszkovljevics. földmives­­párti képviselő interpellációjára, aki azt kérdi, hogy Jovanovics miért ment az udvarba mint a parlament elnöke és miért adott tanácsokat a királynak, mikor, a válság ideje alatt lemondásban volt. Az elnök kifejti lemondásának okait. Utána az, elnök Lázics Voja kér­désére válaszol, aki azt kérdezte, hogy miért tűrte a parlament el­nöke, hogy a miniszterelnök a par­lamenttel szemben erőszakot alkal­mazzon. Lázics szerint a parlament elnöke még április 2-ikán megkapta az igazoló bizottság jelentését, a mikor a kormány még nem volt le­mondásban és igy a parlament ülé­seit össze kellett volna hívnia. A parlamentet azonban csak május 3-ikára hívták össze, pedig akkor már tudták, hogy a kormány be fogja adni lemondását. Jovanovics elnök a képviselői padsorokból védi eljárását. Ezután Lázics Vojának arra a kérdésére terült a sor, amelyben szóváteszi Pasics miniszterelnöknek Bjelinában tartott beszédét, amely szerinte lábbal taposta a pariamen-, tárizmus elvét. Az ellenzék az interpelláció félol-I

Next

/
Oldalképek
Tartalom