Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-22 / 140. szám

2. oldal,

BACSMEGYEI NAPLÖ

1924 május 22,

— Tudataiban viagyunk a nemzetitel szemben fennálló felelősségünknek és mindent megtettünk, ami módunkban állt, hogy ne kelljen rátérnünk arra az útra, amelyet most mégis kénytelenek vagyunk kövietni. A befejezett ténnyel szemben, mint a nép megválasztott képviselőinek kötelességünk, hogy határozottan, nyiltan és világosan állást foglaljunk. Határozottan és fentartás nélkül kijelentjük, hogy ellene vagyunk annak az útnak, amelyre rátértünk.

Azért egyesültünk, hogy a szerbek, horvátok és szlovének megegyezését megteremtsük oly módon, hogy együttműködésünk az állam tényleges megszervezésére vezessen. Továbbra is együtt fogunk maradni, hogy harcoljunk egy olyan ügyért, amelyre nézve máris összhang uralkodik a szerbek, horvátok és szlovének kőzett. Egyesültünk az alkotmányosságért és a parlamentárizmusért, mert ha valami vitatható ebben az országban, az nem vitás, hogy úgy a szerbek, mint a horvátok és szlovének akarják és elfogadják az országnak olyan berendezését, amely az egyesült népeknek biztosítja a szabadságot ési garantálja azt a jogot, hogy maguk határozzanak sorsuk teleit.

El vagyunk szánva, hogy ezen a téren felvesszük a harcot és hogy 'ebben a harcban végsőkig kitartunk.«

Junius 2-ár a hívják össze

a parlamentet

Az ellenzék kiáltványa, amelyet a (blokk vezérei Írtak alá, nagy feltűnést keltett, különösen kormánykörökben, amelyek azt vetik az ellenzék szemére, hogy a kiáltványba — ha burkoltan is — bevonták az uralkodó személyét. A kormány ezért yalószinüleg intézkedésre készül.

Az ellentétek a kormány és az ellenzék között a parlament legközelebbi ülésén fognak .előreláthatólag kirobbanni. A parlament összeülésének idejét még nem állapították meg.

Hir szerint a1 kormány csak június 2-iira szándékozik a parlament illését összehívni.

Kormánykörökben azt állítják, hogy a kormány többsége biztosítva van.

A radikális-párt arra számit, hogy a demokratapártból újabb kiválások lesznek és valószínűnek tartja, hogy Timotievics Koszta csoportja cserbenhagyja az ellenzéki blokkot. Arra is számítanak, hogy a klerikális-párt képviselői közül többen távol maradnak az első ülésről.

A kormány közeledése a nemzetiségi pártokhoz

Kormánykörökben újabb kísérletek történtek arra, hogy a nemzetiségi pártokat megnyerjék.

A kormány és a Német Párt között ugyan még nem kezdődtek koínoly tárgyalások, de azzal kormánykörökben tisztában vannak, hogy a németeket csakis békés utón nyerhetik meg. A Német Pártban meg is van a hajlandóság arra, hogy ha a kormány a megértés politikáját követi, csatlakozzék a kormányttámogató pártokihoz. A Német Párt ugyanis nem lépett be formálisan a blokkba és igy a kormányhoz való újabb csatlakozás nem okoz nehézségeket.

A Német Párt egyébként parlamenti akcióra készül a németség kulturszervezeteinek feloszlatása miatt és hir szerint a Magyar Párt feloszlatása miatt is interpellálni fog.

Titokzatos visszaélések a suboticai városi

adóhivatalban

Felfüggesztettek egy adótisztet

Az adóhivatalokban soha nem volt valami ideális rend, de még sehol és soha nem volt olyan rendetlenség sem, mint a. szuboticai városi adóhivatalban.

Az adók esztendők óta nincsenek e’őirva, sem az adózó, sem az adóhivatal nem tudja, hogy ki és mennyivel tartozik, éveken át történnek befizetések, a melyeket pontosan elkönyvelnek ugyan, csakhogy az adóhivatali alkalmazottak kénytelenek találomra felosztani, hegy az adózó meiyikfajta adótartozására mennyit fizet, ugyancsak igy találomra mondják meg azt is, hogy kinek menynyi a tartozása.

Ezen az állapoton sem a megfeszített munka, sem a tisztviselők kétségtelenül meglévő igyekezete nem képes segíteni, az adókat nem lehet előírni, mert a kivetések még nem történtek meg. Már pedig ma, ahol annyi mindenféle polgári jog gyakorlásának előfeltétele, hogy meglegyen az adóbizonylat, kétszeresen szükséges volna pontosan tudni, hogy kinek-klnek mennyi adót kell fizetnie. Az utlevélhivatal, vámhvatai, állami pénztárak nem törődnek azzal, hogy a szuboticai adóhivatalban a könyvek nincsenek rendben, sem el nem

szemet pont erre az épületre, mert az igazi úriember tulajdona, s úriembertől — miért ö már ilyen! — szívesebben vesz valamit drágán, mint istentudjaleitől olcsón, hogy nincs is olyan nagy szüksége a házra, mert — hála az égnek! — van hely, ahová esténkint pihenésre lehajthatja a fejét, s hogy ő bizony nem fogja bánná, sőt talán örülni fog, ha az üzlet nem jön létre....

Az eladó nagyon nehezen engedett valamit a kért vételárból s a vevő se könnyen ígért rá a kezdetben fölajánlott összegre. Amint mondani szokták: két nehéz pasas volt. Kifárasztották, megizzasztották egymást. Lassan, nagyon lassan közeledtek a másiknak álláspontjához, s mielőtt a megalkuvás talaját elérték, annyi nehézséget támasztottak, amennyit csak nyakas és az előnyüket könnyen föl nem áldozó felek kigondolhatnak. Ezenközben agyonbeszélték egymást a magán- és közgazdaság, az adó- és illetékügy meg az építészet összes törvényeivel és elméleteivel, amelyeket csak ismertek; megtárgyalták a kőműves- és ácsmesterség, a tetőfödés és a bádogosság, a tűzbiztosítás és a lakbérszabályzat minden legapróbb részletkérdését, s némely pillanatban úgy álltak szemben mint két — puskával és tőrökkel fölfegyverzett — vérboszus ellenség, akik tudják, hogy addig nincsenek biztonságban, amíg a másikat le nem puffant]ák. Két vadász volt ez, akik hu nem utaztak is egymásnak az életére, a maguk zsebére vigyázva a másik zsebére céloztak.

De végre — nem lkába szavalltak mint Beregi és nem hiába érzelegtek, mint egy szentimentális hölgy — végre megtalálták a megegyezés nyájas platutazni nem lehet, sem külföldről árut hozatni, ingatlant venni vagy eladni nem képes, sőt az állampénztártól pénzt sem vehet föl, ató adóbizonylaital nem igazolja, hogy nincs adóhátraléka.

A közönségnek adóbizonylatra van szüksége s az adóhivatal nem tudja s nem is tudhatja pontosan, hogy van-e adótartozása annak, aki adóbizonylatot kér és kap. Ennek a lehetetlen állapotnak eddig nem voltak súlyosabb következményei. A köri adóhivatalok mindenkivel, aki adóbizonylatot kért, lefizettetjjtek egy bizonyos összeget, ezt a különböző adócimek afatt elszámolták s jóhiszeműen kiadtak bizonylatot, hogy az illetőnek nincs adótartozása. Ezt a bizonylatot az adóhivatali főnök, aki szintén tudta, hogy lehetetlen megállapitaity kinek van adótartozásai és kinek nincs, szintén jóhiszemű’eg aláírta s ezeket a bizonyítványokat a kerületi pénzügyigazgatóság is elfogadta.

Néhány nap előtt a szuboticai rendőrség bizalmas utón arról értesült, hogy a szuboticai városi adóhivatalnál súlyos visszaéléseket követnek el. A polgármester a jelentés folytán Jovánovics jVásza rendőrkapitányt bízta meg, hogy uizamnemmKBaessmBBm

f" ‘ ' '—*—

| farmját, s amikor az alku perfekt lett,

amelyet egyelőre kézfogással erőltetitek meg, elárulták mindketten az elégedettségüket s nem tudták palástolni az örömüket. Egy pillanatra ugy tetszett nekem, hogy ez a két számember Vérzékenyül s egymásnak a keblére borul. De nem ez történt, hanem valami, ami még ennél is meglepőbb. Mindketten nevettek. Kacagtak mint két eleven gyerek, akik egy régtől áhított játékszernek a birtokába jutnak s azt boldogságtól ragyogva köszöntik__ Amikor aláírták az ideiglenes szerződést, amelyet eléjük tettek a jogtanácsosaik, s az adásvétel períektté lett, e komoly pénz- és anyagemberek, a csupaszám- és érdeklények sugároztak a gyönyörűségtől, markáns és sok pénzügyi vihart átélt ábrázatukra kiült a vastag megelégedettség, s nemcsak nevettek, de — nekem legalább ugy tetszett — kinevették egymást.

A boldogság e mosolygó perceiben mind a ketten meg voltak győződve nemcsak arról, hogy előnyös üzletet kötöttek, amelytől gazdaságilag föllendülnek, de arról is, hogy a másiik póruljárt s előbb-utóbb — de már akkor késő lesz — megbánja, sőt meg is átkozza ezt a napot, amelyet ő meg dicsérni, áldani fog örökké. Magukban, önmagukkal bizalmasan tárgyalva, azzal kivalkodtak, hogy becsapták egymást. És kacagtak és szégyenkeztek, hogy nevetésben törtek k.i s nem tudtak jobban ügyelni — ők, a jó komédiások! — az érzelmeikre, restelkedtek, mert nem adhatták okát, hogy mért oly nagyon vigak, holott egy félórával előbb még ugy tettek, mint ha súlyos és érthetetlen ál'dozatot hoznának, amikor az eladásba

folytassa le a vizsgálatot. Jováhovics rendőrkapitány két napon át tüzetes vizsgálatot tartott a városi adóhivatalban s ott súlyos visszaéléseknek jött nyomára. Jovánovics kapitány becslése szerint körülbelül 70Q.00Ó dinár károsodás érte a visszaélésekből kifolyólag az államkincstárt és a várost.

A visszaélések a rendőri vizsgálat szerint kétfélék. Olyanok is kaptak bizonylatot arról, hogy nincs adóhátralékuk, akiknek tényleg nagy adóhátralékuk van, s akiknél időközben ez az adóhátralék behajthatatlanná vált, a másik eset az, hogy az időközben felszámolt Takarékpénztár és Népbank r.-t.-nál nem szorgalmazták kellően a mintegy 400.000 dinár adótartozás behajtását s módot adtak arra, hogy a felszámolt bank ingatlanait és ingóságait eladhassa.

A rendőri vizsgálat adatai alapján Malagurszki Albert polgármester

elrendelte Letovácz Dezső elsököri j adótiszt felfüggesztését.

A rendőrség intézkedésére a közeli napokban a pénzügyminisztériumból szakértő bizottság érkezik Szuboíicára, hogy az adóhivatali ügykezelést s az állítólagos visszaélések ügyét megvizsgálja.

A szuboticai várost adóhivatal főnöke, Vidákovics János a rendőrségi vizsgálat megállapításaival szemben szerdán délután azt jelentette ki, hogy az adóhivatalnál semmiféle visszaélés nem történt. Letovácz Dezső az adóhivatal igen szorgalmas és hozzáértő tisztviselője, aki pénzt, értékeket soha nem kezelt, s senkit nem is károsított meg. Ma délutánig az adóhivatali főnök semmiféle értesítést nem kapott arról, hogy Letovácz Dezsőt felfüggesztették. Szerinte mindössze egy gyanús esetet találtak, amikor valaki adóbkonylatot kapott, noha állítólag adóhátraléka volt. Ebben, az esetben megállapították azt — mondja az adóhivatali főnök, — hogy a bizonyítványt jogszerűen és szabályosan állították ki, mert az adózónak tényleg nem volt hátraléka, sőt előre kifizette az adóját.

A titokzatos vizsgálat ügyében, amelyben az adóhivatali főnöknek egészen más a véleménye, mint a rendőrségnek.1 a pénzügyminiszteri kiküldöttek lesznek’ hivatva megállapítani, hogy melyik részen van az igazság.

s a vételbe könnyelműen,,mcgokolatlan szeszélyből, egyik a másik kedvéért beleugrctt. Bántotta őket, hogy az érzések és a hangulataik ily nyiltan kiültek az arcukra, s hogy nem képesek elhitetni egymással, miképp nem a maguk, hanem az ellenfélnek a nagy sikere teszi őket jókedvüekké. Hogy ezt elh'gyjék, annyira nem tartotta bárgyúnak egymást ez a két kiválóan okos ember. Ami megvigasztalhatta őket s a szégyenérzetüket enyhíthette, csak az a körülmény lehetett, hogy a másik ugyanannak a gyarlóságnak a hatalmában állott mint ő, — hogy a vele szerződő fél is nevet.

Én pedig, amint néztem ezt a két boldog urat, amint hosszú és fárasztó' színjátszás után szégyenkezve bár, de őszintén átengedték magukat az (elragadtatás kéj érzetének, kezdtem belátni, hogy a költőknek nhes igazuk, amikor a boldcgságot a szegények kiváltságos kincsének tartják. A gazdagok Sis boldogok, ha egy üzletük igen jól sikerült, s ilyen vidáman nevetni mint ez a két ember, csak a boldogság tud.

S azt is elgondoltam, hogy valószínűleg minden nagyobb ügyletnek a lebonyolításánál hasonló szerepjátszás történik, s hogy a komoly tárgyalást meg a szomorú sóhajtozást másutt is a révbeérés és megszabadulás vidám mosolya vagy épp harsogó nevetése követi. Hiszen alapjában az az egészséges üzleti élet, ahol a vevő is, az eladó is meg van elégedve, Csakhogy a gazdasági viszonyok olykor nagyon fis gyorsan változnak, s ilyenkor megtörténhetik, hogy rövid idő múlva már csak1 az egyik fél örül, s akkor természetesen a másik — nem nevet.

Neveinek

L ia: Baedeker

Az ember azt hinné, hogy már nincs jóízű nevetés, s hogy a háború borzalmat meg az utóévek gazdasági kedvetlenségei lelopták a kortársak ajkairól a mosolyt és a derűt.

De nincs igy.

Néha még nevetnek,

A napokban véletlenül jelen voltam égy nagy adásvételnél. Sokmilliós ügyiét volt, amelynél a százezres kínálatok és leengedések oly könnyedén röppentek a levegőben, mint ha nem is pénzről lett volna szó. Az eladó is, a vevő is, az alkudozás tartama alatt a lehető legkomolyabban, majdnem ünneplésen, szinte színpadiasán viselkedtek, mert hiszen nem k'is ügyet tárgyaltak, s az arcuk szeriózus kifejezésével s a méltóságos maguktartásával is mintegy jelezték, hogy két hatalmas egyéniség ]átszák itt most egymással és hogy nem babba megy a játék. Az eladó pompásan helyezkedett bele a szerepébe s ugy tett miint ha a kérdéses ingatlant (kolosszális épülettömb) csak azért adná el, mert ilyen derék vevő jelentkezett rá. Mint ha szívügyről volna szó, oly módon deklamált, s erősen hangsúlyozta, hogy az alku tárgyát képező objektumhoz őt érzelmi szálak fűzik. Iparkodott elhitetni, hogy tulajdonképpen amellett »drukkol«, hogy az alku ne jöjjön létre s ő tovább is birtokában maradjon a háznak, amelytől megválni ránézve nagy fájdalom.

A vevő is »jól játszott«. Ugy vitázott, mint ha tíz más szebb, jobb, nagyobb és olcsóbb házat ksmjjáAna minden pereken,; hogy csak azért vetett