Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-22 / 140. szám
PoŠtarina plaćena u gofövote Ára egy és fél dinár Posfaszállitási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Snbotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 május 22. 14Ö. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sufcotica, Aleksandrova ul.l.(Leibach-palata) Szerkesztőség: Aleksandrova uh 4. (Rosaia-Fcnciére-palota) »mi iiiiíw iiiinnHwiM'íiiiiiwi nwHMiHiw—iiwiii iiinainin miiimiihi iiiifiw 1 tmiiiw BBb*BBifiiasaGSifiiK*BS3^äSaBiakOB?K®S!tSia3EäOTi®OT®S8a Pártérdek és nemzeti erdek (x) A győzelmes francia baioldai, mely megostromolta az európai reakció Bastiileját, még nem jutott e! az utolsó sáncárokig. Az elnöki székben ott ül még Millerand, a nemzeti blokk szellemi Vezére, aki minden bajon, szerencsétlenségen, nyomorúságon keresztül szívós kitartással irányította Franciaország politikáját. Az ő eltávolítása nélkül — Herrioí, Briand és B!um nem lehet ura a francia hatalomnak, amelynek jelentős részét az elnöki méltóság képviseli. A reakciónak ezt az erős várát meg be keil vennie a baloldalnak: Miilerandnak távozni kel! — és valószínűleg távozni is fog az Eiyseé-paiotából, ahonnét esztendőkön át ő diktálta — a Versailles! békét. A francia ellenzék nagyon jól tudja, mit jelent Millerand az elnöki székben. Bizonyság erre az az ólon sajtókampány, amely rendkívül vehemenciával folyik ma Franciaországban. A baloldal lapjai teljes létszámban felvonultak ez Elyseé-palota ellen, Millerand megbuktatására, akinek bünlajstroma is lassan napfényre kerül. A szocialisták vezető lapja, a Quotidien, amely a harcot vezeti, legutóbb azzal vádolta meg a köztársasági elnököt, hogy választási agiíációra használta fel a frank védelmére rezervált alapokat. Több millió francia frank — nemzeti vagyon — jutott Millerand jóvoltából a jobboldal pártkasszájába. Az elnök bűne — ahogy az ellenzék lapjai írják: sikkasztás, vagy ha jobban tetszik, hazaárulás. A sikkasztót pedig, vagy a ihazaárulót börtönbe szokták csukni Franciaországban is. Millerandot vád *!á kell helyezni — követeli tehát a Quotidien —- mert a nemzet vagyonát még a köztársasági elnöknek sem szabad elprédálni voksok megvásárlására. A francia választásoknak ez a pikantériája érdekes dologra világit rá. Régi politikai tradíció: a pártérdeket összetéveszteni nemzeti érdekkel. Franciaországban és egyebütt is sokszor megtörtént, hogy a hatalmon levők hazafias kötelességüknek tartották a saját politikájukat alátámasztani az államkasszával. A bűn, amit Millerand elkövetett, nem uj és nem is tartozik azok közé, amelyért szégyenkezni szoktak a politikai fórumain. De ha nem is uj, — mindenesetre közel van a Quotidien megállapításához és nem nehéz sikkasztásnak vagy hazaárulásnak minősíteni. Mert a francia jobboldal, amely fölhasználta a frank-védelem tartalékalapjait, nem Franciaország, sem a francia nép. Millerand, a maga vakbuzgó fanatizmusával összetévesztette magát a francia nemzettel; a francia nemzet azonban n,em tévesztette össze magát az elnökkel és barátjával, Poincaréval. Es minthogy ez a szerencsétlenség nem történt 'meg : a pártkassza-gyarapítás könnyen hazaárulás lehet a francia nép szemében és Millerand az elnöki székből azon hirtelen, könnyen a vádlottak padjára kerülhet. A politika Franciaországban is politika. Aki felül van a hatalom nyergében, annak minden cselekedete hazafias cselekedet, szent és sérthetetlen. Amikor azonban fordul a kerék és a hatalom hirtelen gazdát cserél, akkor minden megváltozik. A hazafias cselekedetből korrupció lesz, a nemzeti politikából hazaárulás, a szentekből bűnösök, a vádlókból vádlottak, a hazából pedig pártkassza. Ezer év óta megy igy a történelem, de a politikusok nem tanulnak a történelemből. Nekik csak egy a fontos: a hatalom, amelynek pillanatnyi előnyei több előttük, mint a nemzet érdeke. Legföljebb akkor ébrednek már észre, amikor a vádlottak padjairól adnak számot sáfárkodásukról. Milierand is valószínűleg csak igy jut majd el ahhoz a szomorú igazsághoz, hogy Franciaország nem a nemzeti blokk és a pártkassza, nem a francia nemzet. kz uj kormány letelte az esküt Netas történt változás a régi kabinet összetételében Az ellenzék éleshangu kiáltványt bocsátott ki Beográdbó! jelentik: Pasics uj kormány? szerdán megalakul« kormány összetételében semmiféle változás nem történt, Pasics miniszterelnök a legutóbbi kabinet minisztereinek listáját terjesztette kinevezés végett a király elé. Ezzel egyelőre megdőltek azok a kombinációk, amelyek a kabinet rekonstrukciójáról elterjedtek. Poíitikai körökben mindamellett biztosra veszik, hogy rövidesen mégis személyi változások fognak történni a kormány összetételében. Az uj kormány összeállítását a szerdán délelőtt II órakor tartott minisztertanácson határozták el. Ezt megelőzően a kormány tagjainak nagy része megjelent a radikális párt parlamenti klubjában, ahol a párt összes képviselői együtt voltak és itt megbeszélést tartottak a kabinet összeállításáról. A minisztertanács háromnegyed óra hosszat tartott és utána a miniszterek közölték az újságírókkal, hogy a kormány összetétele változatlan marad. Fél egykor a kormány tagjai megjelenlek az udvarnál és letették az esküt a király kezébe. Ezzel az öt hetes válság megoldást nyert. Balugdzsics tárgyalásai az ellenzékkel A politikai élet rendkívül izgalmas volt a szerdai napon. A délelőtt folyamán az ellenzéki blokk vezérei tanácskozást tartottak, a melyen Bilugdzsics Zsivaját berlini követ is részt vett. Politikai körökben Balugdzsicsnak a konferencián való részvételét azzal magyarázzák, hogy a követ rá akarta bírni az ellenzék vezéreit a kiáltvány hangjának mérséklésére. Balugdzsicsnak ez a közbenjárása részben sikerrel is járt, bár a kiáltvány még igy is igen éles hangú. Baiugdzsics az ellenzékkel folyatott tanácskozásairól délelőtt a királynak is referált. Ezután újból megjelent a parlamentben, ahol Davidovics Ljubával tarlóit hosszabb megbeszélést, majd ismét az udvarhoz ment. Balugdzsicsnak ez az állandó érintkezése úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki politikusok közt nagy feltűnést keltett. Az ellenzék proklamációja Az ellenzéki blokk délelőtti konferenciáján véglegesen elfogadták annak a kiáltványnak szövegét, amelyet az ellenzék a nemzethez intéz. A kiáltvány a következőképpen hangzik: „— A kormányválság megoldása tekintetében az egyesült ellenzék vezetői a következőkben szegezik le véleményüket: — A kormánynak a parlamenti kisebbség soraiból való megalakítása, amiért a felelősséget formálisan Pasics Nikola és társai viselik, olyan súlyos következményekkel fog járni és kell, hogy járjon az egész állami életre, hogy az egyesült ellenzéki csoportok kötelességüknek tartják, hogy nyilvánosan tiltakozzanak a válság ilyen megoldása ellen, amely az állam jogrendjének megrendüléséhez vezet Ünnepélyesen visszautasítjuk tehát a felelősséget ezért a megoldásért és annak következményeiért. — Úgy a kormány előtt, mint az egész világ előtt világos, hogy az a kormány, amely nem bírja az egész parlament bizalmát, nem fog tudni ezzel a parlamenttel dolgozni. így a kormánynak nem marad más hátra, minthogy vagy bezárja a parlamentet, vagy az alkotmány ellenére vigye tovább az ügyeket azzal a tudattal, hogy a parlament többsége ellene van, vagy pedig uj választásokkal próbálkozzék és erőszakkal és hamisítással olyan parlamentet tapjon, amelyben formális többsége lesz. Hogy ez igy van írásban és szóval is eiismei Pasics-kormány lapjai és hi — A válságnak ez a n dása, amely már magában sem parlamentáris és ezek rint alkotmányellenes is, autón? tikusan újabb alkotmányeliene és törvényellenes cselekedeteket fog maga után vonni. így máris fölidézi a személyes uralom kísérleteit. A parlamentáris monarchiában —■ és ennek az államnak parlamentáris államnak kell lennie nemcsak azért, mert az alkotmány igy írja elő, hanem azért is, mert kétségtelen akarata ez az egész nemzetnek — két faktor határoz az állam politikájában: a nép a parlament utján és a korona, Az egész rendszernek az az értelme, hogy a két faktor együtt működhessék s megakadályozza a kettő között a konfliktus kitörését. Ezért és csakis ezért van a két faktor közé állítva a parlamentnek felelős kormány. De hogy a kormány valóban az egyetlen felelős tényező legyen, szükséges, hogy ne csak a korona, hanem a nemzet bizalmát is élvezze. A Pasics kormány azonban nem bírja a nemzet bizalmát. Eszerint nincs abban a helyzetben, hogy viselhesse azt a felelősséget, amelyet vállalt. A nép bizalma nélkül nem csak hogy nincs abban a helyzetben, hogy a két politikai faktor együttműködését biztosíthassa, hanem egyenesen felidézi a konfliktust és a harcot a két tábor között. — Pasics uj kormányának megalakítása által nemcsak a kabinetválság szokatlan lezárása előtt állunk, hanem ezzel a politikai harc egész jellege is megváltozott és igy uj, sorsdöntő fázisba jutott. — Mi együttes munkára egyesültünk világos és határozott programmal : hogy megteremtsük a lehetőséget a megegyezésre az összes nemzeti elemek, különösen a szerbek és horvátok között. Azért egyesültünk, hogy előkészítsük a terepet erre a megegyezésre a törvényesség és becsületesség helyreállításával, a korrupció megszüntetésével, a pártoskodás és türelmetlenség kiküszöbölésével. Mi erre a programra többséget kaptunk a parlamentben, abban a parlamentben, amelyet a radikális kormány alatt választottak meg. Jól tudjuk, hogy ez a többség az igazán szabad választásokon növekedni fog a megfelelő mértékben, ezért készek voltunk arra, hogy a parlamentáris rend alapján a felelősséget is vállaljuk ezért a politikáért és abban a helyzetben is voltunk, hogy ezt a felelősséget vállaljuk.
