Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-22 / 140. szám

PoŠtarina plaćena u gofövote Ára egy és fél dinár Posfaszállitási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Snbotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 május 22. 14Ö. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sufcotica, Aleksandrova ul.l.(Leibach-palata) Szerkesztőség: Aleksandrova uh 4. (Rosaia-Fcnciére-palota) »mi iiiiíw iiiinnHwiM'íiiiiiwi nwHMiHiw—iiwiii iiinainin miiimiihi iiiifiw 1 tmiiiw BBb*BBifiiasaGSifiiK*BS3^äSaBiakOB?K®S!tSia3EäOTi®OT®S8a Pártérdek és nemzeti erdek (x) A győzelmes francia baiol­­dai, mely megostromolta az euró­pai reakció Bastiileját, még nem jutott e! az utolsó sáncárokig. Az elnöki székben ott ül még Mille­­rand, a nemzeti blokk szellemi Vezére, aki minden bajon, szeren­csétlenségen, nyomorúságon ke­resztül szívós kitartással irányí­totta Franciaország politikáját. Az ő eltávolítása nélkül — Herrioí, Briand és B!um nem lehet ura a francia hatalomnak, amelynek je­lentős részét az elnöki méltóság képviseli. A reakciónak ezt az erős várát meg be keil vennie a baloldalnak: Miilerandnak távozni kel! — és valószínűleg távozni is fog az Eiyseé-paiotából, ahonnét esztendőkön át ő diktálta — a Versailles! békét. A francia ellenzék nagyon jól tudja, mit jelent Millerand az el­nöki székben. Bizonyság erre az az ólon sajtókampány, amely rend­kívül vehemenciával folyik ma Franciaországban. A baloldal lap­jai teljes létszámban felvonultak ez Elyseé-palota ellen, Millerand megbuktatására, akinek bünlajst­­roma is lassan napfényre kerül. A szocialisták vezető lapja, a Quotidien, amely a harcot vezeti, legutóbb azzal vádolta meg a köz­­társasági elnököt, hogy választási agiíációra használta fel a frank védelmére rezervált alapokat. Több millió francia frank — nemzeti vagyon — jutott Millerand jóvol­tából a jobboldal pártkasszájába. Az elnök bűne — ahogy az el­lenzék lapjai írják: sikkasztás, vagy ha jobban tetszik, hazaáru­lás. A sikkasztót pedig, vagy a ihazaárulót börtönbe szokták csukni Franciaországban is. Millerandot vád *!á kell helyezni — követeli tehát a Quotidien —- mert a nem­zet vagyonát még a köztársasági elnöknek sem szabad elprédálni voksok megvásárlására. A francia választásoknak ez a pikantériája érdekes dologra vi­lágit rá. Régi politikai tradíció: a pártérdeket összetéveszteni nem­zeti érdekkel. Franciaországban és egyebütt is sokszor megtör­tént, hogy a hatalmon levők ha­zafias kötelességüknek tartották a saját politikájukat alátámasz­tani az államkasszával. A bűn, amit Millerand elkövetett, nem uj és nem is tartozik azok közé, amelyért szégyenkezni szoktak a politikai fórumain. De ha nem is uj, — mindenesetre közel van a Quotidien megállapításához és nem nehéz sikkasztásnak vagy hazaárulásnak minősíteni. Mert a francia jobboldal, amely fölhasz­nálta a frank-védelem tartalék­alapjait, nem Franciaország, sem a francia nép. Millerand, a maga vakbuzgó fanatizmusával össze­tévesztette magát a francia nem­zettel; a francia nemzet azonban n,em tévesztette össze magát az elnökkel és barátjával, Poincaré­­val. Es minthogy ez a szerencsét­lenség nem történt 'meg : a párt­kassza-gyarapítás könnyen haza­árulás lehet a francia nép sze­mében és Millerand az elnöki székből azon hirtelen, könnyen a vádlottak padjára kerülhet. A politika Franciaországban is politika. Aki felül van a hatalom nyergében, annak minden csele­kedete hazafias cselekedet, szent és sérthetetlen. Amikor azonban fordul a kerék és a hatalom hir­telen gazdát cserél, akkor minden megváltozik. A hazafias cseleke­detből korrupció lesz, a nemzeti politikából hazaárulás, a szentek­ből bűnösök, a vádlókból vádlot­tak, a hazából pedig pártkassza. Ezer év óta megy igy a történe­lem, de a politikusok nem tanul­nak a történelemből. Nekik csak egy a fontos: a hatalom, amely­nek pillanatnyi előnyei több előt­tük, mint a nemzet érdeke. Leg­följebb akkor ébrednek már észre, amikor a vádlottak padjairól ad­nak számot sáfárkodásukról. Mil­­ierand is valószínűleg csak igy jut majd el ahhoz a szomorú igaz­sághoz, hogy Franciaország nem a nemzeti blokk és a pártkassza, nem a francia nemzet. kz uj kormány letelte az esküt Netas történt változás a régi kabinet összetételében Az ellenzék éleshangu kiáltványt bocsátott ki Beográdbó! jelentik: Pasics uj kormány? szerdán megalakul« kormány összetételében semmi­féle változás nem történt, Pasics miniszterelnök a legutóbbi kabi­net minisztereinek listáját terjesz­tette kinevezés végett a király elé. Ezzel egyelőre megdőltek azok a kombinációk, amelyek a kabinet rekonstrukciójáról elter­jedtek. Poíitikai körökben mind­amellett biztosra veszik, hogy rövidesen mégis személyi változások fognak történni a kormány össze­tételében. Az uj kormány összeállítását a szerdán délelőtt II órakor tar­tott minisztertanácson határozták el. Ezt megelőzően a kormány tagjainak nagy része megjelent a radikális párt parlamenti klubjá­ban, ahol a párt összes képvise­lői együtt voltak és itt megbe­szélést tartottak a kabinet össze­állításáról. A minisztertanács háromnegyed óra hosszat tartott és utána a miniszterek közölték az újságírók­kal, hogy a kormány összetétele változatlan marad. Fél egykor a kormány tagjai meg­­jelenlek az udvarnál és letették az esküt a király kezébe. Ezzel az öt hetes válság megoldást nyert. Balugdzsics tárgyalásai az ellenzékkel A politikai élet rendkívül izgal­mas volt a szerdai napon. A dél­előtt folyamán az ellenzéki blokk vezérei tanácskozást tartottak, a melyen Bilugdzsics Zsivaját berlini követ is részt vett. Politikai körök­ben Balugdzsicsnak a konferen­cián való részvételét azzal ma­gyarázzák, hogy a követ rá akarta bírni az ellenzék vezéreit a kiált­vány hangjának mérséklésére. Ba­lugdzsicsnak ez a közbenjárása részben sikerrel is járt, bár a ki­áltvány még igy is igen éles hangú. Baiugdzsics az ellenzékkel foly­atott tanácskozásairól délelőtt a királynak is referált. Ezután újból megjelent a parlamentben, ahol Da­­vidovics Ljubával tarlóit hosszabb megbeszélést, majd ismét az udvar­hoz ment. Balugdzsicsnak ez az állandó érintkezése úgy a kor­mánypárti, mint az ellenzéki po­litikusok közt nagy feltűnést keltett. Az ellenzék proklamációja Az ellenzéki blokk délelőtti kon­ferenciáján véglegesen elfogadták annak a kiáltványnak szövegét, amelyet az ellenzék a nemzethez intéz. A kiáltvány a következő­képpen hangzik: „— A kormányválság megol­dása tekintetében az egyesült el­lenzék vezetői a következőkben szegezik le véleményüket: — A kormánynak a parlamenti kisebbség soraiból való megala­kítása, amiért a felelősséget for­málisan Pasics Nikola és társai viselik, olyan súlyos következmé­nyekkel fog járni és kell, hogy jár­jon az egész állami életre, hogy az egyesült ellenzéki csoportok köteles­ségüknek tartják, hogy nyilvánosan tiltakozzanak a válság ilyen meg­oldása ellen, amely az állam jog­rendjének megrendüléséhez vezet Ünnepélyesen visszautasítjuk te­hát a felelősséget ezért a meg­oldásért és annak következmé­nyeiért. — Úgy a kormány előtt, mint az egész világ előtt világos, hogy az a kormány, amely nem bírja az egész parlament bizalmát, nem fog tudni ezzel a parlamenttel dolgozni. így a kormánynak nem marad más hátra, minthogy vagy bezárja a parlamentet, vagy az alkotmány ellenére vigye tovább az ügyeket azzal a tudattal, hogy a parlament többsége ellene van, vagy pedig uj választásokkal próbálkozzék és erőszakkal és hamisítással olyan parlamentet tapjon, amelyben formális több­sége lesz. Hogy ez igy van írásban és szóval is eiismei Pasics-kormány lapjai és hi — A válságnak ez a n dása, amely már magában sem parlamentáris és ezek rint alkotmányellenes is, autón? tikusan újabb alkotmányeliene és törvényellenes cselekedeteket fog maga után vonni. így máris fölidézi a személyes uralom kí­sérleteit. A parlamentáris monarchiában —■ és ennek az államnak parla­mentáris államnak kell lennie nemcsak azért, mert az alkotmány igy írja elő, hanem azért is, mert kétségtelen akarata ez az egész nemzetnek — két faktor határoz az állam politikájában: a nép a parlament utján és a korona, Az egész rendszernek az az értelme, hogy a két faktor együtt működ­hessék s megakadályozza a kettő között a konfliktus kitörését. Ezért és csakis ezért van a két faktor közé állítva a parlamentnek fele­lős kormány. De hogy a kormány valóban az egyetlen felelős té­nyező legyen, szükséges, hogy ne csak a korona, hanem a nem­zet bizalmát is élvezze. A Pasics kormány azonban nem bírja a nemzet bizalmát. Eszerint nincs abban a helyzetben, hogy visel­hesse azt a felelősséget, amelyet vállalt. A nép bizalma nélkül nem csak hogy nincs abban a hely­zetben, hogy a két politikai fak­tor együttműködését biztosíthassa, hanem egyenesen felidézi a kon­fliktust és a harcot a két tábor között. — Pasics uj kormányának meg­alakítása által nemcsak a kabinet­válság szokatlan lezárása előtt állunk, hanem ezzel a politikai harc egész jellege is megváltozott és igy uj, sorsdöntő fázisba jutott. — Mi együttes munkára egye­sültünk világos és határozott pro­grammal : hogy megteremtsük a lehetőséget a megegyezésre az összes nemzeti elemek, különösen a szerbek és horvátok között. Azért egyesültünk, hogy előké­szítsük a terepet erre a megegye­zésre a törvényesség és becsüle­tesség helyreállításával, a korrup­ció megszüntetésével, a pártos­kodás és türelmetlenség kiküszö­bölésével. Mi erre a programra többséget kaptunk a parlament­ben, abban a parlamentben, ame­lyet a radikális kormány alatt választottak meg. Jól tudjuk, hogy ez a többség az igazán szabad választásokon növekedni fog a megfelelő mértékben, ezért készek voltunk arra, hogy a parlamentá­ris rend alapján a felelősséget is vállaljuk ezért a politikáért és ab­ban a helyzetben is voltunk, hogy ezt a felelősséget vállaljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom