Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-21 / 139. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. május 21. EGYÉNI AKCIÓ ® s ® Csaruga barátjával mulattam az éjjel A Csaruga legjobb barátja éjíélután vetődött be a Három kalaphoz címzett jóhirü vendéglőbe két bárnővel az olda­lán és helyszűke miatt az asztalomhoz telepedtek. A kis Csaruga cseppet sem játszott haramiának, barnaképü, zömök fiatalentberke, erősen kihangsúlyozott szemita jelleggel, inkább egy szellidlelkü filmfel'irónak gondolná a laikus. A Csa­ruga barátja nem úgy mutatkozott be, mint más közönséges földi ember, akii azt mondja: Grün Aladár vagyok, Vagy iVerebélyes Attila, ő csak annyit szólt: a Csaruga legjobb barátja. Egész bizto­san azt hitte, hogy ez nekem rengete­gül inponál, akár lenn Szlavóniában, ahol a Csaruga egy kiváló márka, legenda és hős, Két pohár bort gurított le be­­tyárcsan, egy kortyra, aztán mesélni kezdett. — Tudja uram az olyan fü volt, hogy az egész világon ritkítja a párját. Te-1 tőtől-taipig up. Mi a legutolsó pillanatig, amig csak el nem fogták, nem tudtuk, hogy ö a Csaruga. Trezgics Nikola had­­scregszállitónak mutatkozott be minde­nütt és nagy üzleteket bonyolított le a környékeit, a leggazdagabb kereskedők­kel állott összeköttetésben. Egyszer el­mentünk hárman vadászni a vinkovcii erdőbe. ,A főszolgabíró, Csaruga és én. Az erdő előtt a főszolgabiró hirtelen megállította a kocsit és aggodalmasan figyelmeztetett bennünket, hegy vigyáz­zunk, mert könnyen ránk törhet Csaru­ga, aki mostanában erre portyáziík. Ek­kor Trezgics, aki mellettem ült, roppant fölényesen ezt mondta: — Sose télietek, Csaruga nem fog ránk támadni. És nyugodtan vadásztunk késő estig, így védett meg bennünket Csaruga az ur, Csarugától, a haramiától. A két bárnő rémüldözve hallgatta a Csaruga-épdszt, a nagy haramia vitézi .tetteit és a kis bécsi lány olvadozott a hársfa alatt, hogy egy ilyen nagystílű haramia barátja lett a barátja, egy va­lódi hírhedt rablógyilkos cimborája, aki­nek nem lehessen tudni, hány gyilkos­ság nyomja a lelkét ' —• Rózsa Sándor egy niemand volt hozzá képest — folytatta a kis Csaruga lclkesülten^és a vöröshaju bécsi nő, aki nem tudta, hogy ki az a Rózsa Sándor, azt hitte, legalább is egy miniszterelnök és álmélkodva bekente pirosaiéval a szájaszélét Csudamód imponált neki. , — Az egész város bolondult utána és az a lány lett a szeretője, akit ő akart, egy gyön5rörü férfiú volt, ízmos és stram, ilyen vas! — és megmutatta — civilben finom és müveit ur, egy gentle­­,'men. Ezt igy mondta fonetikusan: gent­lemen. — A leggazdagabb vinkovcii lány, a híres Szmoljanics Erzsébet volt az utol­só kedvese. Ezt tényleg nagyon sze­rette és itt is fogták el a csendőrök, az ■átkozottak — és égnek lóbázta kicsi, : szőrös ökleit. Megható látvány volt, a nők mitjd könnyeztek. j __ Egy teljes napig volt kikötve a leg­nagyobb télben, meztelenül és hideg víz­zel locsolták, hogy vallomást csikarja­nak ki belőle. Végre reggel négy óra­kor megszólalt: — Ne kínozzatok tovább, Csaruga va­gyok, beösmerek mindent. — Az a fényké­pész, aki ebben az állapotban lefényké­pezte, meggazdagodott rajta és házat Ivett az eladott képek árából. A nép úgy kapkodta, mint a szentképet. Minden gazdának ott lóg az ágya fölött, a szen­­teltviztartó és a feszület mellett. Csaru­­pga egy hérosz és Csárugát ki fogja a •nép szabadítani-, mert ez az igazság! — /kiabált szinte önkívületben a kis rabló­­; vezér és háborgott, mint egy rab orosz­lán. I _Na uram — mondtam neki, amint lc­j csillapult — én mindezt meg fogom irni ■az újságba — és jegyzeteket csináltam. ■ — Mit, maga újságíró? — bömbölte félelmetesen — és a handzsárja után ka­pott. fia nála van, biztos leszúr. — Egy szót sem fog irni, ha kedves az élete!----De igen — mondtam hidegen és a lányok mind reszkettek az izgalomtól. — Aber machen Sie keine dimimlieit! — csípett a Lizi a karomba és könyö­rögni kezdett. mondta ő vészjóslóan és rámvetette zöldes fényben úszó párduc szemeit. — Ne játszón könnyelműen az életé­vel! — és súlyos karjait a vállamra tet­te távozóban. Jól megnézett magának, hogy el ne. felejtsen és a nőkkel eltávo­zott. Gőgösen,, mint egy nagymultu ha­kediék és mit valljon. ■ ■ - • > I — Ha mindent beismersz, — irtai Csaruga levelében: — feltétlenül a hóhér kezére kerülsz. Ha azonban tagadni fogsz, magas összekötteté­­ii sémiméi segítségedre leszek annál is \ inkább, mert rövidesen kiszaoa­— Csaruga kezei hossznak és Csaru­ga bosszúja eléri magát fiatalember — arnia. Várom a Csaruga hosszú ujjait. Az ármentesités elhanyagoltsága és az árvízkatasztrófa Az állami támogatás hiánya miatt évek óta nem javítják a véd »gátakat és zsilipeket — A radikális képviselők akciója Az árvízkatasztrófák felelősségé­nek kérdését a vajdasági politikai pártok a parlament elé akarják vinni. A vajdasági politikai körök vélemé­nye szerint ugyanis az árvizveszede­­lemért felelős az a nemtörődömség is, amellyel az ármentesitő társula­toknak és általában a vizlecsapolás­­nak ügyét kezelték, A Vajdaságban több ármentesitő társulat működik, amelyek azonban az állam részéről alig részesülnek támogatásban. Sőt sok kisebb ár­mentesitő társaság részére súlyos károkat jelentett az állami beavat­kozás, mert felfüggesztették ezeknek a társaságoknak autonómiáját és az­óta állandóan súlyosbodó zavarok­kal küzdöttek a társaságok. A na­gyobb ármentesitő társaságok legna­gyobb része is már régen elhanya­golja az ármentesités ügyét. A hábo­rú alatt a folyók védőgátjai erősen megrongálódtak, úgy. hogy már rég­óta állandó javításokat igényelnének a védőgátak és a töltések. A szüksé­ges beruházásokra azonban az utol­só években nem volt, vagy nem ma­radt fedezet. Lényegesen megnehezíti a helyze­tet az is, hogy sok helyen, igy pél­dául az éppen most veszélyeztetett baranyai terület egy résgén is, az ár­lecsapoló társulat munkakörébe eső földek egyrésze Magyarországhoz tartozik. Ezeknek a társulatoknak — mint amilyen például a baranyai Ka­­rasica-árlecsapoló társaság — az ügyét mindeddig még nem rendezték és igy nem lehet egységes intézke­désekről szó. amíg ezeknek a határ­­menti ármentesitő társaságoknak az ügyét nem szabályozzák, minthogy a zsilipek sok helyen a határon túl vannak. Csak a szakértők tudják, hogy mi. \ \ lyen gondot és figyelmet igényel az ármentesités ügye. Nagyon sok dl-. landóan veszélyeztetett területen i még a zsilipek rendbehozásáról sem gondoskodnak, úgy, hogy nem lehet 1 j csodálni, lia minden árvíz katasztro- j. 1 fális hatású. A társulatok ugyan be- ■ | szedik az érdekelt gazdáktól és föld- ; I birtokosoktól a járulékokat, azonban ' I azt hangoztatják, hogy még e magas j járulékok mellett is képtelenek min­­■ den szükséges beruházást állami íá- S mogatás nélkül eszközölni. Szakkörökben azt is kifogásolják,: i hogy a Vajdaságban a sok kisebb­­j nagyobb ármentesitő társulat egysé-. jj ges irányítás nélkül működik. Szűk-' sógesnek tartják legalább a nagyobb • társulatok központi igazgatását, mert I a. szomszédos árterületek szoros j I összefüggésben vannak egymással, j I A mostani árvízkatasztrófa tanul* I sásaiból okulva a vajdasági képvise- í j lök köziül többen a parlament elé j í akarják vinni az ármentesitő és viz-1 \ lecsapoló társaságok ügyét. A vaj- jj l daságt radikális képviselők már több * jj ízben sürgették, hogy a kormány,: * szabályozza az ármentesités kérdé- f I sét és hogy nagyobb hitel megszava- \ zásával tegye lehetővé a vajdasági i ármentesités, vizlecsapolás és fo- j i.vamszabályozás rendezését. Minden eddigi kísérlet azonban meddőnek, bizonyult. 1 ) A parlament összeülése után az; I ellenzéki képviselők részéről is ké- i i szülnek ebben az ügyben interpellá- i I cióra — elsősorban a bunyevác-so- ] ! kác-párt részéről — s a vajdasági j j radikális képviselők is akciót akar-; j nak indítani, hogy a kormány vegye . I végre erélyesen a kezébe az ármen • stesités kérdésének rendezését, . j Csaruga továbbra is tagad Czinkosai sorra bevallják, a rablögyilkosságokat — A Bácsmegysi Napló osfjeki munkatársának telefomjelentése — A nagy biinpör főtárgyalásának keddi napján a törvényszék meg­kezdte Sulentics Luka vádlott kihall­gatását. A vádlott 28 éves. nős, nap­számos. egy gyermek apja. Erősen megbilincselve vezetik a tárgyalóte­rembe, mert egy ízben már megkísé­relte a szökést. Az ügyész rá is ha­lálbüntetést kér. Sulentics a vád is­mertetése után kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, a vádiratban felsorolt bűncselekményekben nem vett részt, hanem azokról csak Pr­­pics utján értesült. A csendőrségen azért tett beismerő vallomást, mert súlyosan bántalmazták. — Olyan erősen szorították a nyakamat —'mondja panaszosan — hogy azt hittem, a szemem kiugrik a helyéből. A Tompojevciben elkövetett rab­lásra nézve azt vallja, hogy a rabló­­támadás napján Andrijevciből ment Tompojevcibe, ott lakó édesanyja meglátogatására. Az utón találkozott a csendőrruhába öltözött Csarugáék­­kal. akik fegyvert nyomtak a kezébe és kényszeritették. hogy az erdész­lak ajtajában őrt álljon. Neki azon­ban fogalma se volt. hogy kikkel ke­rült össze és mi történik. Izgalmas szembesítés Sulenticset azután szembesítik Pr­piccsel és Csarugávül. Prpics kije-1 lenti, hogy Sulentics is résztvett min­den rablótámadásban, mig Csaruga azt állítja, hogy Sulenticset nem is \ ismeri. Mikor Prpics mesének mond- ' !a ezt az állítást, Csaruga határozott hangon jelenti ki: — El vagyok készülve, hogy a többi vádlott is sorra ellenem fog vallani, de a helyzet kulcsa az én ke­zemben van. j Prpics ezután újból a szemébe) mondja Salenticsnek. hogy résztvett ■ a rablásokban és éppúgy, mint hét- \ fon Csarugának. most neki is azt] mondja, hagyja abba a tagadást, j úgyis akasztóidra kerül. Amíg azon­ban Csarugára nem hatottak Prpi'cs jj szavai, addig Sulentics megtörik ai szembesítés hatása alatt és bejelenti \ az elnöknek, hogy vallani akar. Csaruga titokzatos jj összeköttetései Az elnök elrendeli Csarugának a! teremből való kivezetését. Csaruga! kifelé menet megáll Sulentics előtt,\ élesen a szemébe néz és megvetően ] méri végig tekintetével. Sulentics ezután kijelenti vallomá- ? sában. hogy mintegy nyolc nap előtt j Csaruga levelet juttatott hozzá a cél- ‘ lába, amelyben kioktatta, hogy visel- , dúlok. Sulentics ezután beismerő vallo­mást tesz és bevallja, hogy Csarti­­gáék minden rablásában résztvett. Sulentics vallomása után bevezetik Csárugát. aki előtt Sulentics1 mégis-* métli vallomását Csaruga kijelenti, hogy társa hazudik. Prpics viszont megerősíti Sulentics vallomását. Csaruga, mint iíadseregszáüifó Rövid szünet után Drezgics Márkó vádlottat vezetik be, ugyancsak vas­­raverve. Az ő fejére is halálos Ítéle­tet kér az ügyész. Huszonnyolc éves, nős. két gyermeke van. Alein érzi magái bűnösnek. Elmondia. hogy Andrijevcin volt üzlete. A mu': év jú­niusában beállított hozzá egv elegáu. san öltözött ur, aki Drezgics Miklós névén mutatkozott be és azt állította, hogy testvére. Egy hónapig volt ven­dége az áltestvér, — aki mint később megtudta. Csaruga volt — aztán Vinkovcira ment, ahol az ottani hely­őrség hasszállitását vállalta el. Rövi­desen rá ő is átment Vinkovcira, ahol az állítólagos testvére mint társát be­mutatta a helyőrség parancsnoká­nak. egy ezredesnek. A helyőrség részére megkezdték közösen a mar­­baszállilást, amiben Krfnpotics segéd­kezett nekik. __ 1923 november 10-én testvére magával vitte marhavásár­ra. Előtte ismeretlen öt csendőrruhás ember várta őket. akik ráparancsol­tak, hogy ő is vegyen fel egyenru­hát. Tompojeveire mentek vaiameny­­nyien. Ö őrt állt a kapuban, a többiek ■bementek az erdészlakba. Mikor lö­véseket hallott — elmenekült. Emiatt ki is akarták végezni, de Prpics Pa­vel megmentette. A szembesítésnél Prpics és Sulen­tics megerősítették Drezgics vallo­mását, Csaruga azonban kijelentette, hogy egy szó sem igaz az egészből. A bíróság ezután a tárgyalást be-< rekesztette. A vádlottak kihallgatását szerdán folytatják. Csaruga levele a börtönből Az eddigi tárgyalás során a bíró­ság megállapította, hogy Caruga börtönéből összeköttetést tart fenn a külvilággal. Emiatt Markovics tör­vényszéki elnök elrendelte a rabló­­vezér cellájának átvizsgálását, a mely alkalommal egy levelet találtak a cellában. A levélben egy nő értesíti Csárugát. hogy élelmiszert küldött számára a börtönbe és bár szigo’u ellenőrzés alatt áll. továbbra is ellát­ja élelemmel. A rendőri nyomozás megállapítot­ta. hogy a levelet Peikovics Jelena oszijek-alsóvárosi vendéglősné küld­te Csarugának. Az asszonyt időköz­ben letartóztatták, mert éjszaka a szállodájában lakó vendégeket ki­fosztotta. A leveleket Szedőm Izidor fogoly juttatta Csarugához és beis­merte, hogy a rabló is több levelet küldött ki vele a börtönből. Emiatt a bíróság intézkedésére Csaruga ellenőrzését megszigorítot­ták. FEHÉR, FOLTMENTES kék és fekete árnyalat nélkül csak az a TÜKÖR marad, amelyet „VSTRUM FJOVISAD, FUTOŠKI PUT 84. SZ. készií: békebeli minős égben GARANCIÁVAL. Csakis oly üvegesek, butorkészitők és bu'or­­úrusok kérjenek árajánlatot, — akik ezen hivatásukat igazolni tudják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom