Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-21 / 80. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ 4. oldal. Vakulj magyar! A kivándorlási irodák nagyüzeme A kivándorlási ügynökök lelket­len agitációja — mit már több ízben tettünk szóvá — a Tisza-vidéki ma­gyarság között szedi a legtöbb ál­dozatot. A földélies. földnélküli Szenta-vidéki magyarok, akiket a kormány egyoldalú agrárpolitikája úgyszólván rákényszerit a tengeren­túli útra, nap-nap után nagyobb tö­­rregben jelentkeznek a kivándorlási expozituráknál, hogy megérdeklőd­jék az Amerikába való áthajózás kö­rülményeit. Nagyon természetes, hogy a Tisza-vidéki emberhús-ke­reskedők nit-fát ígérnek a szeren­csétlen embereknek, mert nekik min­dennél fontosabb az. hogy leszállít­sák megbízóiknak a kívánt ember­kontingenst. Az utóbbi időben, hogy gusztust csináljanak a kivándorlás­ra. az élelmes ügynökségek expedí­ciót szerveztek — egy orvosból és fényképészekből — akik a már megdolgozott vidékekre kiutaznak és az ügynökség megbízásából ott helyben elintézik a kivándorlásra jelentkezők okmányait. Az orvos bizonyítványt állít ki — a fényképé­szek pedig az okmányra rögtön megcsinálják a fényképet — mind­ezt tíz dinárért: hadd vakuljon a szerencsétlen magyar! Egy ilyen furcsa expedíció, melynek tagja volt Méri Sándor dr. szentai orvos és egy fényképész, pénteken Bogaras tanyára rándult ki. ahol hatvanon jelentkeztek kivándorlásra. Az ügy­nökség ezt a hatvan bogarasi ma­gyart Brazil'ába szállítja ki, ahol formálisan eladja őket a munkaerő­­hiányban szenvedő farmereknek, akik valószínűleg bőven ledolgoztat­ják majd velük azt a Pár dinárt, amit a kivándorlást irodák itt »aján­dékoznak« nekik — fényképre és or­vosi bizonvitvánvra nemes nagylel­kűséggel. Es a megtévesztett éhes magyaroknak csak nem nyilik fel.a szemük . . . A szentai kivándorlási ügynökség egyébként a Tisza-mentén mozgó expoziturát tart fönn. amely állandó agitációval igyekszik összetoboroz­ni a magyar földmunkásokat. Vasúti ©Vük és pincérlányok tolvajbandáját leplezték le Suboiicán Ellopták a Mignon-vendéglő berendezését A szuboticai rendőrség néhány nappal ezelőtt leplezett le egy vesze­delmes vasúti tolvajbandát, amely­nek két tagja Cérnái Dezső és Mé­száros Kálmán még szökésben van és a legerélyesebb nyomozás elle­nére sem sikerült rejtekhelyüket felkutatni. Ezt a nyomozást még be sem tudta fejezni a rendőrség és már is egy újabb vasúti tolvajbanda működéséről szerzett tudomást, a melynek tagjait sikerült is letartóz­tatni. A napokban ugyanis névtelen le­velet kapott a rendőrség, amelyben a levéliró közli, hogy a szuboticai vasútállomáson újabb vaggonfoszto­­gatások történtek és a lopott hol­mik egy része Tendier Erzsébet, a szuboticai Zora vendéglő kaszirnő­­jének lakásán van felhalmozva. A rendőrség a levél alapján megindí­totta a nyomozást. Hétfőn este elő­állította a kaszirnőt, aki tagadja ugyan, hogy tudomása lenne a vag­­gonfosztogatásokról, azonban a la­kásán megtartott házkutatás alkal­mával nagyobb mennyiségű vász­nat, cipőt és különböző értékes ru­­hanemüeket találtak. A megtalált holmik eredetéről Tendier Erzsébet azt vállotta. hogy azokat Mirenkó Iván és Mirenkó Sándor vasúti örök vitték hozzá megőrzés végett. A rendőrség a további nyomozás fo­lyamán letartóztatta a két vasúti őrt, akik beismerték, hogy több vag­­gont feltörtek és az ellopott áruk egy részét eladták, nagyrészét pe­dig Tendier Erzsébetnél és Szalai Tereznél, a Tri Sesira egyik pincér­nőjénél rejtették el, akik a lopott árukra vevőt is kerestek. A vasúti örök bevallották, hogy azt a vag­­gont is felfeszitették, amelyben az Budapestről jelentik: A nemzet­­gyűlés csütörtöki ülésén megejtették a parlament alelnökének választá­sát. A leadott szavazatok többségét — 77-et — Zsitvay Tibor kapta, akit az elnök a nemzetgyűlés meg­választott alelnökének jelentett ki. Utána folytatták a valorizációs ja­vaslat vitáját, amelyben elsőnek Lendvai-Lehner fajvédő szólalt föl. Támadta a kormányt és Kállay volt pénzügyminisztert, aki szerinte fe­lelős azért, hogy a magyar korona katasztrofálisan leromlott. A világért se akarja — mondotta — Kállay egyéni integritását sérteni, csak arra utal, hogy soha még rablógyilkost fel nem mentettek azért, mert a nyakkendője szépen volt megkötve. (Zaios ellentmondások a jobbolda­lon.) Varsányi Gábor: Ezt is a ceglédi borbély mondta, Pista? Lendvai-Lehner: Ezután rátért a külpolitikai kérdésekre. lezsidózva Strakosch népszövetségi delegátust, —- akit rövidesen »Csehországból el­származott délafrikai zsidó bankár­­nak« nevezett, — Pospisil csehszlo-Schrenck-Notzing tanulmánya beveze­tésében közli azt a levelet, amelyben felhívták figyelmét az előtte addig is­meretlen László Lászlóra. A levél írója, Tordai, igy mutatta be a szellemek ki­­választottját, az immatériális lények bizalmasát, a túlvilág budapesti meg­hatalmazotti át Schrenck - Notzingnak: »László foglalkozására nézve elektro­technikus. Szomorú családi viszonyai miatt örömtelen és boldogtalan gyer­mekkora, meglehetősen nyugtalan élet­be sodorta, önként beállt a lengyel lé­gióba és a világháború alatt frontszol­gálatot teljesített; gázmérgezést ka­pott, idegsokkot szerzett és többször megsebesült. A háború után rósz társa­ságba keveredett. Egyszer betöréses lopás miatt gyűlt meg a baja a hatósá­gokkal, ezt állítólag más személy szug­­gesztiójának hatása alatt követte volna el. Könnyen felizgaíódik, rósz idegei miatt kétszer kísérelt meg öngyilkossá­got, másodszor egy leány társaságában. Több kihágás miatt a bírósággal is kon­fliktusba keveredett.« Ez a curriculum vitae elég kimerítő ahhoz, hogy gon­dolkodóba ejtsen afelől mindenkit: miért éppen ilyen nem-is-kétes exisztencia tolmácsolására bizzák üzeneteiket a másvilág lakói; de aki László László­ról tanulmányt ír, annak nem szabad­na — mint Schrenck-Natzing teszi — ilyen kevés adattal beérni róla, hanem legalább is be kellett volna szereznie főként az öngyilkosságaira vonatkozó bűnügyi aktákat és újságcikkeket, ame­lyek részletes felvilágosításokkal szol­gálnak László előéletéről. László a háború alatt fölsedült ifjú­ság tipikus képviselője; bajusza még ki sem ütközött, amikor fegyvert nyomtak kezébe és felvilágosították arról, hogy az ötödik parancs, a »ne ölj,« ideiglene­sen fel van függesztve s helyette a na­­piparancs érvényes, amely imperative előírja,: »oh!« A kamasz, akit szépen -ujonnan megnyílt Mignon vendéglő­­berendezését szállították. A szállít­mány legnagyobb részét eladták. A lopott holmikért kapott pénzt Tend­ier Erzsébet és Szalai Teréz társa­ságában elpezsgőzték. A rendőrség szerdán letartóztatta Szalai Teréz pincérlányt is és a négytagú vasúti tolvajbandát csütörtökön átadta a szuboticai ügyészségnek. vák delegátussal együtt, akinek ne­ve. bizonyos kihagyásokká} — je­gyezte meg az ébredőképviselő — nagy klasszicitással egészíti ki a csehszlovák köztársaság elnökének nevét. A durva és ízléstelen meg­jegyzésért az elnök Lendvai-Lehnert rendreutasitotta. Utána Ulain szólalt föl. Támadta a kormány pénzügyi politikáját és statisztikát olvasott föl arról, hogy a kormány mikor és mennyi hitelt adott a nagybankoknak. A múlt év­ben — mondotta — az ország bank­jegyállományának 52 százalékát jut­tatta a kormány a bankoknak, holott Ausztriában ez a százalék 11. Cseh­szlovákiában 20, Franciaországban pedig 19. Ez az oka annak, hogy a korona leromlott. Az ország 250 milliárdot vesztett azzal, hogy a valorizációt nem négy hónappal ez­előtt hajtották végre. Reizinger szocialista beszédében a kormány pénzügyi politikáját bí­rálta. Utána Györki szocialista szemé­lyes kérdésben mondott beszédet. Az ülés nyolc órakor ért véget, . hangzó frázisokkal szentesített gyilkos­ságok elkövetésére nagykorusitottak, esztendők során beleszokott a háborús életmódba, harcolt, kegyetlenkedett, rekvirált és, minthogy mást nem pró­bált, el sem tudta képzelni, hogy egyéb élet-forma is lehetséges. A hábcsru be­fejezése után ez a generáció részben elhelyezkedés nélkül maradt, részben meg sem kísérelte polgári állást szerez­ni magának; elszokott a rendszeres munkától, vagy nem is tanult még bele: a megélhetést szemükben a zsold jelké­pezte a háború alatt, s a legtermésze­tesebbnek tartották, hogy ez a helyzet később se változzék. Közülük kerültek ki a háború befejezése után a titkos fegyveres alakulatok, kommunista-szer­vezetek, nacionalista - különítmények zsoldosai, s László csak abban külön­bözött a többi civil-állományba helye­zett, de legkevésbbé sem civilizált, hi­vatásos felelőtlen-elemtől, — vagy ép­pen abban hasonlított legjobban hozzá­juk — hogy kiszolgálta a legellentéte­sebb irányzatokat. A proletárdiktatúra alatt a budapesti első vörös gyalogez­redben teljesített szolgálatot, a kommiin bukása után pedig hat bajtársával — Kertner Frigyessel, Pál Mihállyal, Ke­mény Lászlóval, Márkus Lajossal, Biichler Györggyel és Horvát Ferenc­cel — együtt leutazott Siófokra és je­lentkezett különítményes közlegénynek. A hét fiatalember több, mint egy esz­tendeig szolgált a különítményben, az­után együtt szereltek le. Kertner Fri­gyes, aki elbocsátás iránti kérésüket a parancsnoknak előadta, arra hivatko­zott, hogy ő és társai félnek', az utóbbi időben elkövetett bűneik miatt reájuk váró megtorlástól. Leszerelésük után spiritiszta-kört alakítottak László veze­tésével és megkezdték rejtélyes szeán­szaikat, amelyeken egyre kevesebben és kevesebben vettek részt. 1921 február 11-ikén Márkus Lajos, üld a rendőrsé­A magyar fajvédők rohama a valorizációs javaslat ellen Zsitvay Tibor lett a magyar nemzetgyűlés alelnöke A libazsiros médium Irta: Diószegiig Tibor IV. 1Q24. március 21. gén kapott állást, szolgálati revolveré­vel agyonlőtte magát. Kevéssel utóbb Pál Mihály vett be morfiumot. Rövid idő múlva Büchler György és Kemény László lettek öngyilkosok, majd Horvát Ferenc lőtte magát agyon 1921 áprilisá­ban a Wesselényi-ucca és Almássy-tér sarkán lévő vendéglőben. Mielőtt elkö­vette volna tettét, leveiet irt Vanczák Jánosnak, a Népszava szerkesztőjének. A hatodik Kertner Frigyes, szüleinek; István-ut 52. szám alatti lakásán lett ön­gyilkos 1921 május 18-ikán. Mindnyá­jan meghaltak. László László ellenben, aki pár nap múlva meilbelőtte magát, fölépült. Az öngyilkosok hátrahagyott üzene­teikben azzal okolták meg elhatározá­sukét, hogy amikor kiléptek a különít­ményből, a segédtiszt — aki félt, hogy árulók lesznek — becsületszavukat vet­te, hogy végeznek magukkal; ettől kezdve a különítmény nyomozói állan­dó megfigyelés alatt tartották őket és sarkalták az öngyilkosságra. Az öngyil­kosságok ügyében megindult rendőri nyomozás nem adott hitelt ennek a ma­gyarázatnak; azt koncedálta, hogy a szerencsétlen fiatalemberek csakugyan tartottak attól, — okkal, ok nélkül, nem tartozik ide — hogy boszut fognak raj­tuk állni, de a sorozatos öngyilkossá­gok tulajdonképpeni okát nem ebben látta, hanem abban, hogy László László, aki állandóan hipnotizálta barátait, be-, szuggerálta nekik, hogy halálukkal kell vezekelniök elkövetett bűneikért. Lász­ló, aki elten emiatt eljárást is indítot­tak, felgyógyulása után azt vallotta, hogy azért lett öngyilkos, mert egyik szeánszon a szellem követelte tőle, ál­dozza föl magát és legyen öngyilkos. Bemutatta kihallgatása alkalmával Hor­vát Ferenc hozzá intézett búcsúlevelét is, amely így hangzik; »Mire e levelem megkapod, nem vagyok az élők sorá­ban. Minden év május elsején tarts szeánszokat. Eljövök, ha van tulvilági élet.« A budapesti Világ 1921 december 3-iki számában a következőket irta a László­­féle öngyilkosok klubjáról: »A klub tag­jai 19—22 éves fiatalemberek voltak, akik a rendcsinálás első napjaiban tevé­keny működést fejteitek ki a Balaton­­vidékén. Uricsaládok gyermekei voltak, érettségizett, tanult fiuk, akik kevés ki­vétellel az egyetemre jártak. Amikor­­följöttek Budapestre, a régi, szoros ba­rátságot továbbra is fenn akarták tar­tani és ezért asztaltársaságot alakítot­tak egy Aréna-utj kávéházbam. Ott jöt­tek össze, elbeszélték egymás bajait, fájdalmait, izgalmas álmait és ezek meg­szüntetésére elhatározták, hogy a spiri­­tizmussal fognak próbálkozni, amelynek misztikuma valószínűleg le fogja csilla pitani megzavart idegeiket. A spiritiszta szeánszokat egy hónapos szobában tar­tották meg, és azokon csakis az öngyil­kosok klubjának tagjai jelenhettek meg. Rendszerint olyan szellemeket idéztek meg, amelyeket a társaság tagjai az­­előtt személyesen ismertek és ezek a szellemek vádakkal telt üzeneteket küldtek a spiritiszta társaság tagjainak. Ezeket a szeánszokat túlzásba vitték, naponta két-három összejövetelt is tar­tottak, amelyek a fiatalemberek amúgy is megviselt idegzetét teljesen kimerí­tették. A titokzatos tulvilági szellemek öngyilkosságra buzdították a klub tag­jait, akik valami rendkívüli szuggesztió hatása alatt vettek fegyvert kezükbe, hogy a tulvilági élet misztériumában vigasztalódjanak meg és meneküljenek meg bűneiktől.« A Világ-nak ez a cikke, amely részletes tudósítással szolgál folytatása a sorozatos öngyilkosságok körülményeiről, László második öngyil­kossági kísérlete alkalmából Íródott; a későbbi libazsiros médium ugyanis 1921 november 30-ikán Knisch Emilia nevű menyasszonyával közös elhatározásból a halálba akart menekülni. Fölépülése után letartóztatták és amikor kiszaba­dult, újságírók elvitték Tordai Vilmos­hoz kipróbáltatni mé'diumi képességeit; igy került összeköttetésbe a hivatalos spiritisztákkal. Ekkor — mondani sem kell talán — még hitt az okkultizmus­ban, hiszen hitéit kétszer is megpecsé­telte mellébe röpített revoJvergobmkkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom