Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-01 / 60. szám
í-' Poštarina plaéena u gotovom Vir^vV Ara egy és fél dinár lAüöfeEBYE Postaszállítási díj készpénzben lefketn 0 XXV. évfolyam Subotica, SZOMBAT, 1924 március 1. 60. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben . , SZEKKESZTŐSÉG: Kralja Aleksandr« ulica 4. az. alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58. Szerkeszt8ség 5-10 ^ la’lr Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra nliea 1 (Lelbaeh-palota) A béke útja Mikor Macdonald Anglia miniszterelnöke és ezzel Európa kormányzója lett, kijelentette, hogy talán csak napokig, vagy hetekig maradhat a kormányon, de az a tény, hogy a munkáspárt átvehette a brit birodalom vezetését, éreztetni fogja világtörténelmi jelentőségét. Macdonald pár hetes premiersége világosan rámutat arra a különbségre, amely e tény jelentősége és a vállalkozás sikere közt megnyilatkozik. Az angol munkáskormány csak helyzeti energiájával tudja a mai helyzetben befolyásolni az európai politika irányát: cselekvéseinek megszabottsága s a rend, amelyben ma nyomorog a kontinens; és azokhoz a szavakhoz való kötöttsége, amelyet a polgári állam tradíciónak érzékeny mérlegén mértek le, meghiúsítják elhatározásuk és meggyőződésük eleven erővé, kinetikai energiává való átváltozását. Anglia munkás miniszterelnöke — példa rá a-Henderson-vita — csak azt mondhéffd, amit a konzervatívok nem kifogásolnak és a liberálisok engedélyeznek, csak azt teheti — példa rá a poplari-incidens — amit viszont a liberálisok nem kifogásolnak és a konzervativek engedélyeznek. Angliában ma — a jelenségek tanúsága szerint — bár a munkáspárt van a kormányon, a konzervatív és liberális pártok maradtak uralmon : a Labour Party tehát nem a maga meggyőződését követi, nem a maga programját valósítja meg. A polgári pártoknak azonban át kellett adni a kormányzást a munkáspártnak, ha meg akartak menekülni az elöl a végzetes, föltámaszíhatatlanúl presztízst romboló alternativa elől, hogy vagy gyökeresen átformálják történelmi tradíciókba merevült programjukat, vagy nyilvánvalóvá, teszik politikai programjuk csődjét. A munkáskormánynak annak a megvalósítását engedik csak meg, amit az események kikerülhetetlen kényszere alatt nekik kellett volna vállalniok, ha a munkáskormány nem vállalkozik a faltörőkos öngyilkos-szerepére. Éppen ezért ki kell egészíteni Macdonald jóslatát: az európai politika irányítására nemcsak a munkáspárt kormányrajutásának ténye, hanem a munkáspártnak kormányról való távozása is fölmérhetetlen jelentőségű lesz. S talán az utóbbinak még nagyobb. Egyelőre azonban csak Macdonald próféciájának igazolását láthatjuk. A klerikális Belgiumban, a jelek szerint, Vandervelde jut kormányra, a II. Intemacionáié Leninje. Franciaországban Poincaré többsége olyan szemmelldthatólag fogy, mint tavaszi napsütésben az eresz jégcsapja. Briand, akit nem tudott megszólaltatni sem a Ruhr-megszállás csődje, sem a német kateklizma, sem a zuhanó frank, az ötszöri miniszterelnökség tekintélyével üt most homlokot Poincaré politikája ellen. A jelenségek összefüggésének doktorai már azt is hirdetik, hogy a Hitler-pör tárgyalásán is meglátszik Macdonald kormányrajutása és hogy ez Erzsébetvárosi Kör merénylőit, nem a budapesti rendőrség, hanem Macdonald nyomozta ki. Ha célkitűzésben el is tér, módszerében megegyezik egymással a háborúra és a békére készülődő Angliának külpolitikája. Mindakettő a nyílt fronttévedés helyett a bekerítés lassú munkáját vállalta, mindakettő az izolációra törekedett. A háborúra készülő Anglia Németországot izolálta, a békére törekvő brit birodalom Franciaország bekerítését végzi meglepő eredménnyel. És úgy látszik, hogy amin az angol külpolitikának sikerült 1912 ben és 1913-ban a német militarizmust hátbatámadni, sikerül a reakciós Franciaországot is izolálni az európai koncernben. Mikor Theunis a jóvátételi pro!og utolsó kérlelhetetlen matadorja bejelentette lemondását, azt mondotta : Ma este kivilágítást rendezhetnek Berlinben. Az elkeseredett belga miniszterelnöknek igaza van s igaza lenne akkor is, ha bukása nem a belga pártok ban gulatváltozásának, hanem Macdonald sikerének tulajdonítható. A berlini kivilágítás csak az első fényjel a béke utján, a szenvedő világ szorongva várja, hogy szivében gyújthassa föl nem a bé keszerződéseknek, de a békének I megszületését ünneplő örömtüzeket. A parlament jóváhagyta a szalomkü egyezményt A jugoszláv zóna feleit megmarad a görög fennhatóság Megkezdődött a költségvetés részletes vitája A parlament péntek délelőtti ülésén megkezdték a költségvetés részletes vitáját. Napirend előtt a szociálpolitikai miniszter válaszolt a muzulmánok néhány hozzá intézett kérdéseire. A költségvetési vita első szónoka Skulj klerikális volt, aki a költségvetés első részének — a legfőbb államközigazgatás költségvetésének — redukcióját követelte, mert szerinte a kiadások túlságosan nagyok. Utána Agatonovics (demokrata) szólalt föl, aki hosszabb beszédet mondott a kormány pénzügyi politikájáról. Az iparnak — mondotta — nincs elegendő tőkéje, a pénzügyi politika pedig egyáltalán nem siet segítségére. Követelte, hogy a pénzügyminiszter az inflációt sürgősen vezesse be, mert különben külföldi töke nyomul az országba. Kifogásolta a miniszterelnök kiadásait és tiltakozott a rendelkezési alap nagysága ellen. A javaslatot nem szavazza meg. A földmüvespárt nevében Lázics Voja vett részt a vitában. Megállapította, hogy a legfelsőbb állami közigazgatás kiadásai évről-évre emelkednek. A múlt év hez képest 80 millió dinár az emelkedés. Túlságosan nagyok szerinte a miniszterelnök anyagi kiadásai autókra és egyebekre. Követelte, hogy a kormány takarékoskodjék az ország pénzével. Ldzics beszéde után az ülést berekesztették. Az elnök indítványozta, hogy a parlament délután is tartson ülést, amelynek napirendjén a szalonikii szobadzóne ügyében létrejött egyezmény ratifikálása szerepeljen. A parlament az indítványt elfogadta. A szalonikii szabad zónáról szóló eggezméng vitája A délutáni ülést öt órakor nyitotta meg az elnök és azonnal rátértek a szalonikii szabad zónáról szóló egyezmény tárgyalására. A bizottság jelentését Dimi(rijevics Mita radikális előadó ismertette, majd az ellenzék egyetlen szónoka, Sumenkovics (demokrata) rámutatott arra, hogy pártja mór az egyezmény bizottsági tárgyalásán is megszavazta a konvenciót és most is meg fogja azt szavazni. Tisztában van azzal, hogy miiyen nagy szükség van a szalonikii kikötőre, különös tekintettel arra, hogy az Adriai-tengeren az ország elvesztette Fiúmét. Kifogásolja, hogy a konvencióban a „szerb zóna“ kifejezés szerepel, ami ellentétben van az alkotmányban megállapított hivatalos kifejezéssel. • Kifogásolja azt is, hogy a Szaioniki-Gyevgyelia-i vasútvonalat a konvenció úgy kezeli, mintha az a görög államvasutak alkotórésze lenne és figyelmen kivül hagyja azt, hogy a Keleti Vasutat az SHS. királyság megvásárolta. A külüggminiszter az eggezméngröl Nincsics külügyminiszter azonnal válaszolt Sumenkovics beszédére. Nem akar rátérni minden kifogásra — mondotta — mert a legtöbbje személyes jellegű. Nem tudja megérteni, hogy milyen alapon mondotta Sumenkovics, hogy,a többség könnyelműen szavazza meg a kormány javaslatait. Nincs értelme annak, hogy Sumenkovics a Szaloniki-i szabad zónáról folyó vitába belekeveri a fiumei kérdést, ezen azonban nem csodálkozik, mert Sumenkovics volt az, aki a fiumei egyezmény tárgyalásánál a bolgár kérdésről beszélt teljesen tendeciózusan, a viszonyok ismerete nélkül. —-A A „szerb zóna“ és „szerb állampolgár“ kifejezésekre nézve kijelenti, hogy azokat ki fogják javítani és hogy azok bekerültek az egyezménybe, annak az az oka, hogy a konvenció szövegének legnagyobb részét még 1914 ben dolgozták ki. Hogy Gyevgyelian a görög hatóságoknak is biztosit a konvenció bizonyos jogokat, az nem kifogásolható, mert ez az intézkedés a határforgalom gyorsabb lebonyolítása érdekében volt szükséges. Már 1912. előtt is sókét’ gondoli, Szerbia — folytatta Nincsics — a szalonikii kikötő megszerzésére, mert ezen keresztül megszabadulhatott volna Aasztria-Magyarország befolyásától. Amikor az 1912—15. évi háborúból az akkori Szerbia megnövekedve került ki és Délszerbiát az országhoz csatolták, akkor a szalonikii kikötő még nagyobb jelentőségű lett. Először 1914-ben folytak tárgyalások Go-rögországgai a kikötő használatáról, azonban az akkori egyezményt Szerbia nem fogadhatta el. A mostani tárgyalásoknál sem szolgált alapul a régi konvenció, mert eszerint a szerb zónában a görög hatóságok maradtak volna meg. Különben is kicsi volt az ország részére átadott terület és a kikötőnek nekünk jutó része nem volt alkalmas a ki- és berakodásra. A mostani konvenció is elismeri a görög szuverenitást az SHS. zóna felelt, de ez nem is lett volna elkerülhető. A rendelkezésünkre bocsátott terület háromszor vagy négyszer nagyobb, mint az 1914- ben elért terület és a szalonikii kikötő két mólója közül az egyik az SHS. királyság részére jut. jugoszláv kézben lesznek a vám- és posta is és a görög hatóság csak bűntény esetén avatkozhatnék be a szabad zóna ügyeibe. A kiegészítő vasúti konvenció pedig biztosítja a transzport szabadságát Görögország területén keresztül. így tehát a maximumét értük el annak, ami elérhető volt. A külügyminiszternek a jobboldal által tapssal fogadott beszéde után Sumenkovics még személyi kérdésben szólalt föl, majd a parlament 140 szóval egyhangúlag megszavazta az egyezményt. A legközelebbi ülés szombaton lesz, amelyen a költségvetési vitát folytatják.