Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-01 / 60. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ A vajdasági iparvállalatok hiteligénye háromszázötven millió Vita a parlamentben a gyárosok kül­földi köícsönének a meghiúsulásáról Beogradból jelentik: Közgazda­­ísági körökben változatlanul nagy az elkeseredés a pénzügyminiszter el­len, aki — mint a Bácsmegyei Napló megírta — kikötéseivel meghiúsítot­ta a másfél millió angol fontos kül­földi kölcsön felvételét. A nemzet­gyűlés pénzteki ülésén Agatonovics demokrata képviselő éles bírálatban részesítette a pénzügyminiszter el­járását, mire Sztojadinovics közbe­­szólás alakjában kijelentette, hogy nem követelt egyetemes kezesség­vállalást a gyárosoktól és legköze­lebb részletesen ismerteti majd a kérdés lényegét. A pénzügyminisz­ter beígért felvilágosításai elé nagy várakozással tekintenek az érdekei­tek. A kölcsönakció meghiúsulása után nyilvánosságra hozták az előkészítő tárgyalások anyagát, amelynek ada­tai érdekes fényt vetnek az egyes országrészek hiteligényeire. Kide­rül belőlük, hogy a vajdasági iparvállalatok van­nak legjobban rászorulva arra, hogy hiteligényeiket sürgősen kielégítsék, ami érthető is, hiszen a vajdasági iparvállalatokat, köztük a malmokat, a budapesti pénzintézetek látták el a! szükséges hitellel, amelyek a hábo­rú befejezése óta nem állanak á vaj­dasági iparvállalatok rendelkezésére, Szuboticán hatvan iparvállalat je­lentette be igényét a külföldi köl­csönből való részesedésre 70 millió dinár erejéig. Noviszadon negyven iparvállalat hiteligénye 55 millió dinár. Recskerck iparvállalatának legna­gyobb a hitelszükséglété az egész országban: ötven vállalat több mint 200 millió dinárt kért. Az itteni hi­teligénylők legnagyobb részben ma­lomvállalatok. A Vajdaságból százötven ipar­vállalat mintegy 350 millió di­nár hitelre tartott igényt. összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben vannak a horvátországi iparvállalatok, amelyéket a horvát pénzintézetek ellátnak a szükséges A levél Irta: Barabás Lorána Egy napon váratlan dolog történt Bányász Elemér, harmincéves, nőt­len, magánmérnök életében. Levelet kapott Emmától. Mindenre gondoit ezen a napon, csak erre nem. Pedig szeretett hinni valószínűtlenségek­ben és sokszor vándorolt egyedül az esti uccákon, amikor képtelenségek­kel kínozta magát. Ilyenkor úgy érezte, hogy elhibázta az életét. Mi minden lehetett volna akarattal és azzal a fantáziával, amelyet ábrán­dokra pocsékolt. Eeltaláló vagy ban­kár. ünnepelt költő vagy világhírű zenész. Félig lehunyta a szemét és hatalmas zenekarok muzsikáltak a a fülében. A sötét ucca, ahová kó­bor szeszélye vezette, irne, most is ragyogó hangversenyteremmé vál­tozott. ___Csodás este ez, a legszbb. Ott hajlong most a feldíszített emelvé­nyen, pompás nők. frakkos urak le­sik a mozdulatait, az arcuk ég a gyönyörűségtől, inig. ő diadalmasan köszöni meg a zugé tapsokat. És Emma is ott van az ünneplők sorá­ban. Igen. egészen pontosan látja az arcát, amint büszkén és rajongással, szőkén és szerelmesen néz a pódi­umra. Bányász Elemér magáumér­­iiök most úgy érezte, hogy az egész teste könnyít lesz, mintt a pillangóé, a lába elhagyja a sáros köveket, a __...--------1924. március 1. hitelekkel. A Horvát bankoknak ugyanis sikerült régi összekötteté­seiket a bécsi nagybankokkal fenn­tartani és igy ipari hitelekre is min­dig tudnak az osztrák fővárosból pénzt szerezni. Hasonló a helyzet Szlovéniában is, ahol az osztrákon kívül az olasz pénzpiac is rendelke­zésére áll a szlovén pénzintézetek­nek. A horvátországi iparvállalatok éppen ezért aránylag egészen sze­rény hiteligényekkel iéptek fel. A szerbiai iparvállalatokat eddig annyira-amennyire ellátták á Na­­rodna Banka részéről támogatott beogradi bankok. A deflációs politi­ka miatt azonban a hitelek folyósí­tása egyre szükebb keretek közé szorult, ami miatt az iparvállalatok kénytelenek üzelmeiket folytonosan redukálni. A szerbiai iparvállalatok hiteligénye 300 miilio dinár. A külföldi hitelakció meghiúsulása — a pénzügyi körök véleménye sze­rint — az eddigi magas kamatláb további emelkedésére fog vezetni. Megáll a tanítás a vajdasági középiskolákban A tanárhiány komolyan veszélyezteti az oktatás folytonosságát — A szülők a közoktatásügyi miniszterhez fordulnak a veszély elhárításáért Már hetekkel ezelőtt — az első tanár-elbocsátások és nyugdíjazások alkalmával — rámutatott a »Bács­­megyei Napló«, arra. hogy a tanár­­hiány hónapok óta amugyis olyan súlyosan érezhető, hogy az újabb redukció válságos helyzetbe sodor­hatja a vajdasági' középiskolai ok­tatást. Ez a helyzet most be is követ­kezett. A szubot.cai gimnázium ki­lenc nyugdíjazott és elbocsátott ta­nára pénteken tanított utoljára és szombattól, március elsejétől kezdve egészen bizonytalan, hogy miképpen fog sikerülni az oktatás folytonos­ságát biztosítani. A szuboticai gimnáziumban ez idő szerint még nem tudják, hogy mi­képpen sikerül a redukált tanári lét­számmal a tanítást zavartalanul folytatni és az igazgatóság még ma sincs tisztában azzal, hogy holnap­tól kezdve milyen órarend és beosz­tás szerint fog folyni a .tanítás az intézet két tagozatán. Súlyos a hely­zet a szláv osztályokban is, azonban a magyar tagozaton niég sokkal nehezebb helyzetet teremtett a tanárok elbocsátása. A redukció folyamán nagyrészt a régi. kiváló tanárokat bocsátották el állásukból és ezek között a legtöbb olyan tanerőt, akik a szerb osztá­lyokba sorozott magyar anyanyel­vű tanulókat tanították és magyarul is tudtak. A szláv alsó osztályok magyar anyanyelvű növendékei, a kiknek nagy nehézséget okoz a szláv nyelvű tanítás, eddig mégis segítséget kaptak azáltal, hogy ta­náraik egyrésze szükség esetén ma­gyarul is megmagyarázhatta a ne­hezebb tárgyakat. Ezeknek a ma­gyarul is tudó tanároknak a helyébe most olyanok jönnek, akik csak szláv nyelven adhatnak elő, ami is­mét lényegesen megnehezíti a szer­bül még alig tudó tanulók helyzetét. Ugyancsak nagyon súlyos a ma­gyar tagozaton a helyzet a magyar tanárok elbocsátása által. A magyar tagozaton most olyan kevés tanár maradt, hogy a heti maximális óra­szám mellett is teljesen bizonytalan a magyar oktatás ientartásának a lehetősége. A szuboticai gimnázium igazgatósaga mindezekről a körül­ményekről már régebben jelentést tett a közoktatásügyi minisztérium­nak. Hasonló a helyzet a legtöbb vaj­dasági középiskolában, mert a tá­llá r hiány már az idei tanév elején is erezhető volt mindenütt. A gondol­kodás nélkül végrehajtott tanárre­dukció igy az egész vonalon a leg­komolyabban veszélyezteti az okta­tás folytonosságát és a középisko­lákban a legnagyobb fejetlenség uralkodik az uj helyzetben támadt zavarok miatt. Eltekintve attól, hogy az elbocsá­tott régi és érdemes tanerőket is a legsúlyosabb helyzetbe Sodörta a túlzott mértékben végrehajtott re­dukció — amely különben komoly zavarokat fog előidézni a többi ál­lami hivatalokban is — a középisko­lai oktatás zavartalan fentartása szombattól kezdve olyan' mértékben van veszélyeztetve, hogy- értesülé­sünk szerint a legközelebbi liánok­ban úgy a szláv, mint a magyar szü­lök kiildöttségileg akarják a közok­tatásügyi minisztertől kérni a taná­rok visszahelyezését és általában sürgős intézkedést arra nézve, hogy a tanítás ne álljon meg a szuboticai gimnázium egyik tagozatán sem. A küldöttség megszervezésére az ak­ció most van folyamatban és remél­hető, hogy a gimnázium igazgató­sága is támogatni fogja a szülők nagyfontosságu akcióját, mert a ta­nítás további zavartalan folytatásá­nak biztosítása az iskolának is első­rendű érdeke. Éjszakai Szénsavai* a suboíicai vülanytelepen A Bácsmegyei Napló pénteki száma csak délelőtt tiz órakor jelenhetett meg Csütörtök éjjel, amikor a »Bács­­megyei Napló« rotációs 'gépének meg kellett volna indulnia, a villany­áram felmondta a szolgálatot úgy. hogy lapunk pénteki szarná az ösz­­szus reggeli vonatokról lemaradt és fhelyben is csak délelőtt tiz órakor kerülhetett olvasóink kezébe. Éjsza­ka 1/s3 órától reggeli VUÜ-ig tartott, amig az áramszolgáltatás folytonos-­­ságát helyreállították. A villamytelep transzformátoránál volt valami defektus, aminek a ki­javítása azonban nem tartott volna 7 óra hosszat. Ott van a föbaj, hogy a szuboticai villanytelepen nem tar­tanak éjszaka műszaki inspekciót és igy a legcsekélyebb üzemzavar esetén is reggel 7 óráig kell várni, mig a műszaki személyzet munkába áll és a hibát kiküszöböli. Éjszaka a villanytelepen csak a portás van szolgálatban és a gépész, aki azon­ban nem mozdulhat ki a gépházból. Ilyen módon illuzóriussá válik az éjszakai ipari üzemok számára biz­tosított áramszolgaitatás, mert hi­szen lra az éjszaka folyamán a ve­zetékben bármilyen zavar áll he, annak reparálásáról reggel 7 óra előtt szó sem lehet és ennélfogva az érdekelt ipari üzemek állandóan súlyos károsodásnak vannak kiteve. Ä »Bácsmegyei Napló« port indita vfííanytelep ellen az áramszolgálta­tás megszakadása következtébei szenvedett kár megtérítése iránt, an­nál is inkább, mert rövid időn belü ez már a harmadik eset, araikor í villanyiéin a szerződéses viszonj kötelezettségeinek elhanyagolásává á lap előállítását akadályozza. Olvasóközönségünktől szives el­nézést'kérünk azért a kényelmetlen­ségért, amit pénteki számunk kése megjelenésével önhibánkon kivü okoztunk. gödröket, amelyekben annyiszor megbotlott és hirtelen elkezd röpül­ni. Magasan, egészen magasan, a hold felé. És látja a fényben az ar­cot, amely mosolyogva, hittel várja. Az arcot.... amely két év előtt tűnt el az életéből. — Pardon! — szólt1 most egy hang mélyen, kegyetlenül. Kis összeütközés egy gázlámpa tövében. — Pardon, semmi sem történt — szólt újból a mély, bajuszos hang. Pedig sok történt e pillanatban. A nagy fényesség hirtelen elsötétült és Bányász Elemér ismét ott állt egye­dül a sötét uccában. A keze a zse­béhez ért és érezte a levelet, amely gyűrött már a sok olvasástól és úgy recseg a zsebében, mint ősszel a fa­levél, amikor lábával tapossa. Egy mozdulat. Nem látja senki, de ö mégis azt érzi, hogy elpirult. Szé­gyen ez, yagy gyöngeség? Ezt a le­velet már el kelleti volna tépnie, hi­szen nincs köze hozzá. Amikor vár­ta. amikor még remélni tudott, ami­kor leste az írását, akkor nem jött. És akkor sen jött, amikor hosszú éj­szakákon fojtogatta az emlékét és irtotta magából a képet, amely gyö­törte. Aztán mégis hallott felőle. Az első hir arról szólt, hogy férjhez ment és boldog. Aztán sokára újból beszélt róla valaki. Emmának gyereke szü­letett. Ez sok volt, a legtöbb. Mi történhetett vele, amig eljutott eddig a levélig? — »Bocsásson meg.olvas­ta Elemér félhangon a gázlámpa vi­lágánál és arra gondolt, hogy ezt az írást milyen jól ismeri. Igen, ez az a B betű. »Bocsásson meg___« Ak­kor Boldogságot jelentett ez a fi­nom, furcsán iveit női B, ma Bá­natot. Miért írt, mire gondolt, amikor a levelet megírta, mit remél a kért ta­lálkozástól? — »Oly sok minden történt az életemben___« — beszélik a betűk panaszosan, szinte gyáván. Ó, igen, sok minden. — »Beszélni szeretnék magával, úgy érzem, maga az egyetlen,, aki­hez menekülhetek.« Bányász Elemér tovább olvasott, de e percben összefolytak a betűk és újból előtte volt az arc, amely az imént még a hold fényében büszkén, hittel várta. Az arca. A két év (örök­kévalóság) két hosszú barázdát raj­zolt a szája köré. Szemében a lázaik izzásából fáradt, lemondó mosoiy maradt csupán. Egy idegen Emma. Talán a hangja sem a régi___ — »Ha akarja, hogy jöjjek, írjon! Ha csalódástól fél, vagy egy emlék pusztulásától, égesse el ezt a levé­lét!« Mi ez? Mi történhetett az életé­ben? Szereti még? Bányász Elemér reszketett a problémától. Sohasem próbált szemekből olvasni, könnye­det magyarázni, nem örült a kaca­gásnak, amely csókok nyomán fa­kadt. Mit olvashat hát az össze­gyűrt levélből, a sűrűn egymás alatt elfutó sorokból, a nyugtalanul hány­kolódó betűkből? Az életér? Boldog­talanságot? Szerelmet? Csak egyre- tudott most gondolni. Arra az utolsó kézfogásra a kapuja előtt. Amikor a kesztyűs kéz kicsú­szott görcsösen összeszoritott te­nyeréből és egy pillanat alatt eltűnt a kerek, barna kaiap, a kék kosz­tüm, a lakkcipellő és Emma elsza­ladt az életéből. Ö egyedül maradt az uccán, összezúzva. Egyedül, mint. ma. Akkor is nevetett a hold, mint most és akkor is nagy elhatározások forrtak benne. Ö, jói emlékszik. Ho­gyan vánszorgott az uccákon, ho­gyan roskadt otthon az asztalára... Ma más ember. Egyedül járja az életét, keményen. . felemelt fővel, előre, mindig csak előre! — Én győztem! — ordította a gázlámpa alatt majdnem önkívület­ben. És az ujjaiban csodás erőt érzett. Erőt és határozottságot. Ezek az uj­jak máris válaszoltak a levélre. Ke­gyetlenül belehasitottak a sorokba, a szavakba, a belükbe. A karcsú B betűbe, a szegény életébe, a remélt menekülésébe és a sok apró, kerek papirröngy a gázlámpa tövében, mint egy apró tavacska, amelyet óvatosan elkerül az ember.

Next

/
Oldalképek
Tartalom