Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-05 / 64. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. március 5 4. oldal. a községi orvosok kapnak fizetést a A Vajdaságban valamennyi községi or ­vost rendelkezőn állományba helyezték A kormány még január hónapban a Vajdaság valamennyi községi or­vosát rendelkezési. állományba he­lyezte. Ez a rendelkezés azt jelen­tette, hogy a íelsőbb egészségügyi hatóságok bizonyos körülmények megvizsgálása után egy későbbi időpontban fognak dönteni arról, hogy az orvosok közül kiket fognak végleg elbocsátani. Azokra a körül­ményekre, amelyek az újból való al­kalmazásnál szerepet fognak ját­szani, nem lesz nehéz következtetni azok után a precedensek után. ame­lyeket az illetékes hatóságok a köz­hivatali állások betöltésénél általában alkalmaztak. A felfüggesztések vég­leges elintézése akkor válik idősze­rűvé. ha elkészül az uj községi tör­vény. amely újból intézkedik a köz­ségi orvosi állások betöltéséről. Az az időpont, amikor az uj — még kidolgozás alatt álló községi törvény gyakorlati alkalmazása idő­szerűvé válik, méz nagyon messze van, a törvényjavaslat még a parla­ment elé sem került és igy nem le­het tudni, hogy milyen intézkedése­ket fog tartalmazni a törvény a köz­ségi orvosokra vonatkozóan. A kor­mány azonban preventív intézkedés­sel igyekszik a még nem létező tör­vény végrehajtását előkészíteni, olyan módon, hogy a községi orvo­sokat felfüggesztette állásától. A felfüggesztés január 31-ikén lé­pett életbe. Indokolása: a községi orvosok helyzetének rendezése az uj tisztviselőtörvény szerint. A fel­függesztés következtében a vajda­sági községek hatásági orvoson nél­kül maradtak. Az egészségügyi szol­gálatot csak úgy lehetett biztosit mi, hogy a felfüggesztett orvosokat megkérték, hogy munka jutat to­vábbra is lássák el. Az orvosok erre vállalkoztak, azonban fizetésüket az­óta. a felfüggesztés következtében nem kapják meg és mindaddig rém is fogják megkapni, amíg az állások ««iKUBaaMi» E5-4H revíziója ügyében döntés nem tör­ténik. Most az a helyzet áll elő. hogy a Vajdaság egészségügye tisztára at­tól függ, hogv a volt községi or-o­­sok hajlandók-e szívességből, díja­zás nélkül továbbra is ellátni munka­körüket. Bizonyos azonban, hogy sem ez a körülmény, sem a iénv, hogy mindegyik községi orvos állá­sa bizonytalanná vált. nem a'kai­­rnas arra, hogy az orvosokat mm; kájuk odaadó elvégzésére buzdítsa, —• amire pedig éppen az orvosi praxisban van a legnagyobb szük­ség. Azokat az orvosokat is felfüg­gesztették, akik még 1918 előtt vá-I 5 lasztás utján kerültek állásukba. A 1 tisztviselői törvény — amelynek j alapján most revízió alá veszik a I községi orvosi állásokat — nem ké­pezheti alapját az ügy végleges ren­dezésének, mert az uj községi tör­vény is meg fogja hagyni a közsé­geknek azt a jogát, hogy hatósági orvosaikat csak egyedül maguk vá­lasszák. A végleges rendelkezés tehát csak a községi törvény megalkotása után történhet meg. addig az ideig pedig az orvosok fizetés nélkül, szívesség­ből látják el munkájukat — a köz­­egészségügynek bizonyára nem nagy előnyére. a fí Magyar ran nagyg] íkelokeszitese Vasárnap dsnt az eliaoki tanács a második közgyűlés meg­tartásának helyéről és Időpontjáról — Tovább folynak a Magyar Párt vidéki agliáciés ülése! A szuboticai Magyar Párt a va­sárnapi sikeres ludasi népgyülés után fokozol: agilitással folytatja a szervezkedést és az agitációt azokon a magyarlakta kisebb helyeken is, ahol eddig a Magyar Párt még alig, vagy egyáltalán nem volt megszer­vezve. A választól névjegyzékek ki­igazításakor nyilvánvalóvá lett, hogy a magyarság tekintélyes része végre választójoghoz jutott és ez a körül­mény, valamint a szláv pártoknak a magyarság sorában való erőteljes propagandája sürgetően szükségessé teszi, hogy a Magyar Párt is erőtel­jes agitációt fejtsen ki minden ma­gyarlakta községben. A ludas-pusztai népgyülést soro­zatos népgyülések követik a Vajda­ság legkisebb magyar lakosságú községeiben is. A Magyar Párt ter­vei szerint minden vasárnap másutt fogják n. párt vezetői kifejteni a ma­gyar tömegek előtt a Magyar Párt célját és programmját. Rá fognak mutatni mindenütt arra, hogy meny­nyire fontos a magyarság egységes frontban való tömörülése. A legköze­lebbi népgyülést az eddigi tervek szerint vasárnap tartják meg Kele- Megkezdte már a Magyar Párt el­balottasházzá hoztak, ezüst-Mikor a kisöcsém meghalt — Gye-mekkori napló — Irta : Kosztolányi Dezső Kisöcsém alig élt huszonnégy órái. Szemei kinyíltak a tavaszra és meghalt. Szemei’is kékek voltak, mint az ég. Halálában pedig volt valami derűs, egyszerű, boldog. Az üvegburás állóórát egyszer sem kellett felhúzni s az ő kis szive már lejárt. Másnap reggel házunk változott. Kék takarókat rojtokkal, kék íátyolokat. lepleket, me­lyekkel bevonták a kis tiszta szobát. Egy politúros asztalra állították az érc­koporsót. mely inkább játékdobozhoz hasonlított. A kisgyerekeknek picike a iátéka és picike a koporsóin is. Valami megdöbbenés és enyhe —nem kellemetlen — szomorúság vett rajtunk erőt. Apám feketeruhában, sötéten jár­kált a szobákban. Sóhajtozott, de bána­tában — észrevettem — sok erőltetett, színpadi volt. nem is hittem neki. Csak anyám sirt keservesen. Mi némán áll­tuk körül ,a kop'-’-Mt. Néném meg a je­gyese. luigom meg én. Egyik öcsém hangosan dobolt, trombitált künn az ud­varban. a tulipántok között. Én akkor tizenhárom éves voitak. A latin könyvekkel éltem, templomi tisz­taságban. Odaálltam a halott elé és azt mondtam: — Csak ilyen ez? Csodálkoztam, ügyeltem, vártam. Mi­kor pedig mindenki kiment a szobából, lábuiihegyre álltam, kinyújtottam kezem és azzal a félénk-vágyó mozdulattal, mellyel tilos tárgyakhoz, késhez; olló­hoz. cukrászsüteményhez ér a gyer­mek. ujjaimat a kis halott hideg hom­lokára nyomtam. Órákig bámultam öt. szótlanul. Nem tudtam betelni a halál érzésével. Messze, a másik szobában, az ablak­­mélyedésben. kék fátyolok mögött kis mécs égett és ez az elmosódó fény, a lángoló verőfényben, egv virrasztó lé­­lekre emlékeztetett s a házat templom­má, a fájdalmamat mítosszá varázsolta. Mégsem fáit nekem ez a fájdalom. In­kább bclesápadtam. mint valami vágy­ba. Hiszen csak egy kis vendég ment ei. ki itthagyta névjegyét, kék-ezüst gyászjelentését. Mindenki érezte ezt. A gyász mélyén a szemekben, a szájak vonalán s a szavakban is titkolt öröm lappangott. Este a függönyöket leeresztették. En­gem aludni küldtek. De egy óra múlva visszaszöktem a szobába. Margit, a fiatal, szőke cselédünk a gyertyák lobogásában állott. Könnye­zett és imádkozott, sóhajtott és félt ő is. akár én. Arca viaszhalvány volt. Jól esett mellette lennem és félni, sóhaj­tani. sirni. vele együtt. Hajnalban vörös szemmel ébredtem, álmatlan párnák között. A leányra "on­­doltam. aki olyan bánatos volt. Csüg­gedten öltözködtem. Mosdás közben éles. szikrázó nap csiklandta nyakam. Kimentem a ki^rkba sétálni. Az égen fecskék énekeltek, verebek ugráltak a szeméten. Egészségesen ropogott, cipőm aiatt a kavics. A délután azonban rettenetes volt. Ilyenkor szobáink már homályosak. Lassan készülődtek a temetésre. Egyre többen és többen jöttek. A szemek ra­gyogtak. az arcok pirosak voltak, a szájak melegek és leheletük forró. El­gyötörve. idegesen húztam föl fekete cérnakeztyümet. melyről lcn->tw-7nttak a gombok. Indítunk a temetésre. Előbb azonban kisuhantam a kertbe. — Margit, mondtam a leánynak. — sajnálom magát, hogy olyan — Mit egy halott. — — ' " ' A leány sirt a tavaszi fűben. Mi men­tünk. Elől kocsin rokonok. Utána a je­gyesek másik kocsin, egymáshoz simul­va. Én a nagybátyámmal, ki vadászni szokott és a szüreten rakétákat enged fül. Mire visszatértünk, besötétedett. Mind­nyájan hozzánk jöttek s '- ’ ....... ültek le. Egy sarokban huzódte— meg. Fejem lüktetett a friss föld. a tavaszi rögök életkedvétől. Körülöttem szokat­lan boldogsággal csörömnölt az élet. Nyugalom ereszkedett reánk. Egy fiatal­nöksége az idei, második közgyűlé­sének előkészítését is. A közgyűlés időpontjára és előkészítésére nézve Sántha György dr., az országos Ma­gyar Párt elnöke a következőket kö­zölte a Bácsmegyei Naplóval: — A párt helyi szervezeteinek új­jáalakulása már majdnem minde­nütt befejeződött és így most már sor kerül a Magyar Párt második nagygyűlésének a megtartására. A párt elnöki tanácsa március 9-én, vasárnap Szuboticán tart ülést, amelyen határozni fog a közgyűlés megtartásának időpontjáról és he­lyéről. Az eddigi tervek szerint va­lószínű, hogy a második nagygyű­lést is Szentán fogjuk megtartani, néhány héten belül, Ezen a közgyű­lésen már kifejezésre fog jutni az az elv, amelynek a gyakorlati keresz­tülvitelét már rég sürgettem: a ma­gyarság egységét a párt uj vezető­ségének minden társadalmi osztály­ra kiterjedő összeállítása fogja do­kumentálni. A helyi szervezetek tisztikarának és választmányának újjáalakítása alkalmával már min­denütt érvényesült ez az elv és a Magyar Párt országos vezetőségé­ben is a magyarság minden társa­asszony tettetett bánattal ült a parnla­­goti, ölében egy csokor ibolyával. Az ura melléje bujt s kezük összeért. Akik itt maradtak, mind-mind boldogok vol­tak, örültek. A szoba komor volt, ünnepélyes. Meggyujtoíták a lámpát. A pap az asztalion foglalt helyet. Arca ragyogott a bronz fényben. Poharában fekete-vö­rös bor csillogott és amint ajkához emelte, szája szélét megnedvesitve vele. finom mosollyal, nem minden grácia nélkül mondta: — Egy angyal az égben, egy fehér angyal az Ur trónusánál. Hirtelen meleg lett körülöttem. A fé­lelem és mámor fülledt érzéssel höm­pölygőit végig. Szemein égett, torkom tüzelt. Kimentem az udvarba. Minden kék volt. A kék égen pedig kétszer ak­korák a csillagok, mint egyébkor. Ren­­gettek-hajladoztak az orgona-bokrok.' A bokrok mögött két ember állt. Ha­lálos bánattal hajoltak egymásra, mint­ha simának. De csókolództak. Dühösen, elszántan, mint eddig még soha. A je­gyesek. — Ök is. — villant meg fejemben -­­ők is félnek. Bámultam őket. aztán futni kezdtem a kapu felé. A sötét kapualján — mint a kisértetek — ismét egy pár. Egv ka­tona meg egy leány. Az uccán, a szom­széd kapuban még egy. mint az őrültek, siető csókkal, egymás karjában. Távol pedig forrt-izzott a kisváros. Az aszfalton széttiport virágok és vidám emberek a porban, az ban. Fölöt­tünk az ég. az ég bársonyos, forró, szinte afrikai kéksége. Leányok moso­lyogtak rám., sokkal erősebben, kedve­sebben. mint egyébkor, ismeretlen em­berek intettek kezükkel, a virágos gaiy­­lyal. melyet kezükben hoztak az erdő­ből a délutáni sétáról. Összeesküvés történt ezen a napon ellenem. Mindenki egyetértett. Csak én álltam egyedül, egészen egyedül. Szédülten tántorogtam vissza az ud­varba. — Ezt ő művelte. — gondoltam — ö. aki elment és itthagyott. dalmi rétege egyforma képviseletet nyer. A pártvezetőség a nagygyűlést nagy gonddal készíti elő. Értesülé­sünk szerint valószínűleg április ele­ién tartják meg a közgyűlést, ame­lyen az eddigi munka eredményének ismertetésén és a vezetőség újjá­alakításán kívül főképpen a magyar­ság szervezkedésének és egységé­nek szükségét fogják hangsúlyozni. A szláv pártoknak a magyarság körében való agitációja — mini be­avatott helyről értesülünk — már arra vezet, hogy egyes szláv pártok már türelmetlenül fogadják azt is, hogy a Magyar Párt is agitációt folytat a magyarság között. A Ma­gyar párt részéről már ismételten hangsúlyozták, hogy a magyarság a parlamenti képviselettel nem kí­ván önálló és minden párttól elszi­getelt politikát folytatni. Erre vo­natkozólag Sántha György dr., a Magyar Párt elnöke most újból hangsúlyozza, hogy a Magyar Párt azokkal a szláv pártokkal, amelyek támogatják a kisebbségek jogos tö­rekvéseit. a legjobb baráti egyetér­tésben kíván működni, azonban a magyarságnak azt a jogát, hogy sa­ját képviselőit küldje a parlamentbe, senki se vonhatja kétségbe. Ä beográdi vasúti vezeti a nyomozást a Kungerleider-cég szállításai ügyében A Hungerleider Simon baromfi- és tojásexport cég ellen — amint a Bácsmegyei Napló már megírta —­­az a vád merült fel, hogy hamis sulybevallással szállitatta az árukat Szuboticáról Becsbe és ezáltal úgy a szállítási díjnál, mint a vámnál nagy összeggel károsította meg az államot. Ez ügyben letartóztatták a cég szuboticai üzletvezetőjét és egy vasutast, akiket azonban később szabadlábra helyeztek. A vasútnál ez ügyben tovább folytatják a nyo­mozást, amelynek vezetésére a beo­­gradi vasúti vezérigazgatóság ku­lit is ünnepelt az újjászületett termé­szet. Nekem kénköves pokol volt a ta­vasz. A kék leplek fönn kifeszültek és lengettek, az ágakon forrottak a rü­gyek zöld sebei s minden virágot, gyö­nyört. gyümölcsöt izzadt. Tikadtan egy fához dőltem és csöndesen sirdogáltam. Az izgalomban, a virrasztásban lesová­nyodtam. Ha egy légáram megbillen­tette vékony kabátomat, összeborzong­­tam. Körülöttem pogány ünnep folyt. A bokrok bóbitái* roskadoztak a kék gyász­ban. Párák úsztak a földön és ködben füstölgőit az illat, a részeg és őrjítő aroma, ezer-millió szag. mint egy par­­íümgyárban. Mindez pedig szomorú volt és édes veit. Kisöcsém járt az eszem­ben,. Arra gondoltam, hogy most már egyszer kisírom magamat, magamra öl­töm a gyászt. Kiáltani szerettem volna, visszamenni a temetőbe, utazni messzi­re céltalanul rohanni, elbujdosni, vala­hová és sohase jönni vissza. Meghalni valahol, egy sircu. Az ablak mélyén egy ablak világított. Odasiettem. Tükör előtt a lámpafényben fésiilkö­­dott Margit. —- Most — gondoltam, — megkérde­zem miért volt o-lyan halavány? Szorongva kopogtam az ablakon. — Margit. Kinyitotta az ajtót. — Úgy félek. — dadogtam. Csodálkozva nézett reám. — A halottól félek — suttogtam re­kedten. — Nem merek bemenni. A leány babrált fehér nyakán és ter­hes szőke kontyán. Ereztem, hogy sápadt vagyok. Ö is nagyon sápadt volt az álmatlan­ságtól, a halott emlékétől. Haja. méz­­szin haja villogott, lángi it. — Sirni akarok. — mondtam — egész éiiel sirni és félni, itten. És hozzáértem a hajához. És átkarol­tam. hogy ne féljek. És leesett a kon­­tya. a hosszu-hosszu haja. majdnem a földre. És tépjem a haját és a száját, a szá­jammal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom