Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-05 / 64. szám
1924 március 5. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, lön bizottságot küldött Sziíboticára. A nyomozás megállapításai szerint a Hunger leid'er-cée a szállításokat úgy intézte, hogy egy-egy vagonba csak 30—40 métermázsa árut rakott be. A cég emberei csaknem minden alkalommal röviddel az esti munka beszüntetése előtt adták fel sietve az árut. Egy magasabb rangú vasúti tisztviselőnek feltűnt az a gyakran ismétlődő eset. hogy a vagonokban sokkal kevesebb áru van. mint amennyi bele tér. Egy napon, hajnali négy órakor, ez a vasúti tisztviselő kikapcsoltatta a már szerelvénybe állított gyanús vagont és a mérlegre huzattá, ahol lemérték. I Ekkor kiderült, hogy a vagonban háromezer kilogrammal több áru van. mint amennyi a fuvarokmányoké- szerepel. Vizsgálatot indítottak,! amelynek folyamán az egyik vasúti őr. akt azon az éjszakán teljesített szolgálatot, azt. vallotta, hogy éjjel megjelent a pályaudvaron a cégnek \ több embere, akik feltörték a va-\ gont. amelyben körülbelül harminc- j negyven láda tojást, azonkívül hús- \ árut helyeztek el. Utána ismét leólmozták a vasúti kocsit. Ebből az alkalomból a vámhivatal a Hungerleider céget harminckét- \ ezer dinár pénzbüntetésre Ítélte. Az eddigi adatok szerint a cég; hetvennyolc vagon szállításánál jóéi ilyen módon, úgy. hogy több millió dinárra rúg az állam károsodása a vámilletékeknél és fuvardíjaknál. Az itteni nyomozással egyidőben ebben az ügyben értesítés érkezett a bécsi hatóságoktól is Beogradba amelyben a bécsi városi és állami vámhatóságok felhívták a vasúti vezérigazgatóság figyelmét a Hungerleider-cég szállítmányaira. Bécsije n is megindult ez ügyben a nyomozás. mert az osztrák államot is. károsodás érte a beitek vámoknál A beogradi vasúti vezérigazgatóság most egy megbízottját Bécsbe küldi, hogy ott az osztrák hatóságokkal egvíitt folytassa a nyomozás a Hungerleider-cég szállítmányai ügyében.-----■ —..... ■ • Eltörölték a török kalifátust Az aagerai parlament kitiltotta a kalifát az ország területéről Konstantinápolyból jelentik : A kalifátus eltörléséről szóló törvényjavaslatot, amelyet a nemzetgyűlés többségi pártja ötven képviselő aláírásával a nemzetgyűlés elnökéhez juttatott és amely azt foglalta magában, hogy a köztársaság népképviselete megszűntén a kalifátust, a kalifát magát és "az egykori uralkodócsalád mindkét nembeli tagjait örökre kitiltja Törökország területéről s megfosztja őket török állampolgárságuktól, az angorai nemzetgyűlés megszavazta. Musztafa Kernal köztársasági elnök „üzenetében“ foglalt elvekhez híven megszavazta továbbá a mohamedán egyháznak és az államnak különválasztását. Abdul Medsid kalifa a nép határozatát elfogadta, rendelkezéseit magára és az oszmán dinasztm tagjaira vonatkozóan kötelezőknek ismeri el s tíz napon belül a volt uralkodőcsalád minden tagjával elhagyja az országot s Izmed basa kormányának tervei szerint valószínűleg Egyiptomba fog hajózni. A császári koronajavakat a török nemzet javára a nemzetgyűlés elkobozta. Az angorai parlament fentebb ismertetett elhatározásaihoz az egyes tartományok valamennyien hozzájárultak. Parisból jelenti a Havas-Ügynökség éjjel érkezett távirata, hogy a kalifa Svájcba utazott. PUCERAJ Irodalmi apacs szélhámos-turnéja a Vajdaságban Nem valami kitűnő üzlet az irodalom a vajdasági preriken, ahol a benszülött lakosság minden iránt ami kultúra és művészet úgyszólván elvből csak igen mérsékelt érdeklődést tanúsít, mégis akadnak lelkes és áldozatkész szélhámosok, akik ahelyett, hogy a jövedelmezőbb disznókereskedelmi szakmát tisztelnék meg áldásos működésűkkel és ahelyett, hegy az erre a célra sokkal megfelelőbb speditőriparban űznék a nagyérdemű közönség fosztogatását, nem hallgatnak a konjunktúra csábitó szirénhangjaira, hanem azzal a fiatalos könnyelműséggel, amely már csaknem öRzetlenségszámba megy, az irodalmi brancsnak szentelik jeles képességeiket. Rembrandt előszeretettel nevezte magát »a rajz öreg bolondjá«-nak, nyilván mert az járt eszében, hogy mennyivel többet kereshetne például kénlap-gyártással, ha megtudna szabadulni valahogyan művészi rögeszméjétől. Az irodalom ifjú bolondja, aki most a vajdasági falvakat járja sorra, hogy verejtékes munkával előfizetőket gyűjtsön egy soha meg nem jelenő almanachra, egészen bizonyosan külöb boltokat csinálna szintén, ha valuta-sibolásra adná a fejét, Piatnik-kártyát csempészne át a határon, vagy útlevél-panamákat bonyolítana le kincses Kolozsvár városában, ahonnan idefuvarozódott. De akit egyszer homlokon csókolt a múzsa.... A szóbanforgó irodalmi apaccsal, Ligethy Béla nevű fiatal erdélyi ujságval megtörtént ez a baleset. Amikor néhány hete látogatást tett a Bácsmegyei Napló szerkesztőségében, büszkén dicsekedett el azzal, hogy Babits Mihály leközöltette néhány versét a Nyugat-ban és ez a dicsekvése nem is bizonyult valótlanságnak. Amit egyéb kijelentéseiről nem lehet elmondani. Mindenekelőtt kiderült róla, hogy nem Ligethy a neve, hanem Nagy Béla. Továbbá, hogy sohasem volt munkatársa a Budapesti Hírlapnak, amire pedig szintén hivatkozott. Ez a két hazugsága azonnal, mintegy automatikusan, leálcázódott, egyéb szélhámosságaira — sajnos — csak később terelődött rá a figyelem. Apróbb stiklijeiről, például arról, hegy ittartózkodásánalc első huszonnégy órájában ezer dinár erejéig »mellbevágóit« egy bankigazgatót, nem érdemes beszélni, ellenben elkövetett Ligethy-Nagy Béla olyan szélhámosságot is, ami súlyosabb elbírálás alá esik, mert — ha leleplezetlenül marad — a károsultak az egész vajdasági magyar irodalom számlájára Írták volna. Ez az irodalmi szegénylegény ugyanis beugratta a Hiralp jóhiszemű főszerkesztőjét abba, hogy vállalja Egyetemes Magyar Irodalmi Évkönyv című almanachjának jugoszláviai szerkesztői tisztét. Ligethy-Nagy hivatkozott arra, hogy az évkönyvet Móricz Károly mérnökkel, Móricz Zsigmond öccsével együtt szerkeszti és az almanach magyarországi szerkesztője maga Móricz Zsigmond lesz: ezt Szántó Róbert — akit az évkönyv jugoszláviai részének szerkesztésére fölkért — természetesen elegendő garanciának tekintet-, te és helyet adott lapjában annak a felhívásnak, amely felszólította a vajdasági magyar írókat arra, hogy küldjék be írásaikat az évkönyv szerkesztőségének. Ligethy-Nagy Béla ilyen előkészületek után nekiindult a vajdasági falvaknak — előfizetőket gyűjteni. A gyűjtőivet sokan aláírták, ami alapjában véve egyáltalán nem helyteleníthető, de az irodalmi apacs mindjárt be is vasalta a hatvan dináros előfizetési dijat, amit azután már kár volt odaadni neki. Ha még meg nem jelent könyvre valaki — ismeretlen — előre beszedi az előfizetési dijat, az rendszerint svindler. Ez a körülmény felkeltette figyelmét annak a vajdasági magyar Írónak, akit elsőnek igyekezett Ligethy-Nagy megnyerni arra, hogy vállalja az évkönyv jugoszláviai részének szerkesztését, jés minthogy a szélhámos főként Babits Mihályra hivatkozott, mint legjobb barátjára és pártfogójára, az illető iró visszautasította a megbízást, de megkérdezte Babitsot, mit tud Ligethy Béláról? A következő — nem is meglepő — választ kapta: Igen tisztelt Uram! Ligethy Béláról én csak annyit tudok, hogy van némi költői tehetsége: egy versét egyszer kiadtuk a Nyugatban. Egyébként semmi kezességet sem vállalok érte, annál inkább, mert olyan évkönyvről, amit ' Móricz Zsigmond szerkesztene — s amelynek ügyében ez az ur járkál — én nem tudok semmit. így tehát sajnálatomra azt kell gondolnom, hogy az ön bizalmatlansága vele és vállalatával szemben jogosult volt. Annál inkább, mert magam is olvastam a kolozsvári Ellenzék-ben, hogy Ligethynek Erdélyben is volt valami kellemetlensége szélhámosságokhoz hasonló ügyek miatt. Budapest, 1924. febr. 28. Babits Mihály A halottak gyorsan lovagolnak. Huszonnégy órán belül kiderült, hogy amit az óvatos Babits »szélhámosságokhoz hasonló ügyek«-nek nevez: negyvenezer lei összecsalása, ugyanolyan gyűjtési alapon, mint ahogyan most Jugoszláviában kezdte uj exisztenciáját megalapítani. Másik huszonnégy órán belül megérkezett Kolozsvárról Móricz Károly levele — amelyet a Bácsmegyei Napló vasárnapi számának nyilttér-rovatában — közölt és amely felszólítja Ligethy-Nagy Bélát, hogy számoljon el a gyűjtött pénzekkel. Szántó Róbert, aki csak ekkor, értékűit róla, hogy milyen nagystílű csirkefogó élt vissza jóhiszeműségével, és éríesületlenségével, nyomban nyilatkozatot tett közzé, hogy az évkönyv szerkesztése tárgytalanná vált és hogy mindenkinek visszafizeti azt az összeget, amelylyel Ligethy-Nagy az illetőket — rá való hivatkozással — megkárosította. * És én mégsem tudok haragudni erre az irodalmi parazitásra. Akárhogy is, de van valami szép, valami romantikus, valami bohém vonás abban, hogy éppen az irodalomból akar üzletet csinálni. Még aztán reménytkeltő is. Van még jövője az irodalomnak, ha már a szélhámosok is érdemesnek tartják fölfedezni. (d. t.) ...............------------------------------HÍREK & s@ KARNEVÁL Ó, ne siessetek! Várjatok még és dobiatok felém mosolyt, mimózát, mámort — életet. Szeressetek, hiszen én is szeretlek benneteket, karom tárom felétek: ne még! ne siessetek! Nem ismerlek Tajaccio, tágén sem Smeraldina, téged se Pulcinella, álarc van arcotokon — ki tudja honnan jöttök, kik vagytok, mely nyelven beszéltek? Csak mentek a kedd lampionos lugasában, kacagtok, daloltok, tovább mentek. Nézlek és hallgatlak benneteket., mint bámész liucska tündérek táncát és énekét. Én nem vagyok közétek való, én csak nézlek benneteket s ti tovább mentek. Te is tovább mégy Arlecchino, te is fehérnyaku Colombia; én árván, öregen, lekésetten nézem a tűnő keddet, kinyújtott karom belefárad a vágyakozó, marasztalásba. Árván, kopottan, koldus módra állok sivár, sebzett templomfal tövében, kérek valamit tőletek, dobjatok valamit könyörgő kalapomba: alamizsnát, részvétet, vigasztalást. Ti azonban virgoncán, diadalmas gőggel vonultok tovább: — Éljen az élet! Nézlek, nézlek benneteket s lassan megtalálom magamat is a farsangi felvonulásban. Rózsás még az arcom, mint himporos leányé és lelkemben zuhog a balga bizakodás. Hős vagyok, lovag vagyok, Spariento kapitány vagyok Nápolybái avagy gőgös grand Szevillúból. Büszkén, öntelten írom le mozdulatai-. mat, mint nagy színész vagy nagy had-i vezér, ó, ismerem már ezt a balga, el-, bizakodott gesztust, mely azt akarja mondani, hogy hódítani akarok asszonyt, tömeget, világot. Ismerlek már téged, te hamvasami, szánalmasan és szélesen bizakodó álarcos: én vagyok az, régi, régi énemet látom újra. Talán másként hívnak most, talán másszinü hajat viselsz tollas föveged alatt, de az álarc, a rózsaszín áll az enyém, a balga mozdulat az enyém, az ujjongás, a győzelem hite, a holnap-akarás, a kótyagos, gő-. gös életszerelem az enyém. Nem nézel vissza rám, nem ismersz, talán észre sem veszed alázatos fáradtságomat, pe-\ dig te is lemaradsz majd szürke, szerdák pereméjén. Tudom, hogy most nem értenők meg egymást, ha szóba elegyednénk: más a nyelvünk, a kedvünk, Ia hitünk. Te kigunyolsz engem is én szeretlek téged. Szeretlek, mint régij Inyütt gyermeknótát, melyet selymes, tavaszi fűben énekeltem messze, valamikor. Téged is szeretlek kacér Smeraldina, téged is Graziano, téged is Arlechhino — mindnyájatokat. És kérlek benneteket ne siessetek a kedd virágos világából, Adjatok és hagyjatok valamit a zöld zajos ifjúságból. Ne haragudjatok rám, ne cipeljétek és ne csúfoljátok ki vénhedt, koldus öltözékemet: adjatok virágot, emléket, mcg'oocsájtást. Kis I szikrát, kevés mosolyt, kevés simogatást és sok erőt a csüggedt lekésettségten. Adjatok, Pajacciok, adjatok! i De ti tovább mentek a kedd muzsikás, lakodalmas mámorában. Mentek, mentek rózsákkal, kábultan, süketen, kacajjal, dölyfös dáridóvai. — Éljen az élet! Ott mennek mind a büszkék, a bódultak, a fesledező ajkak, a hólyagos szemek, a remegő, rózsaszínű mámorok, a hejehujás holnaphóditók. Szépek. Fiatalok. Távollal:. A mértet mindjárt véget ér, elmegy a kedd is. De, jaj, a menet végén egy gyanús, borzongás, fekete alak kullog. A dalclók, az clbizakodottalz néha visszanéznek, de nem látják. Csak én látom — ó jaj! — csak én látom, csak én látom! Kiáltok vészesen és könyörgően. Néhányon visszafordulnak, mosolyognak és boldogan, bizakodóan felkacagnak: — Éljen az élet! Szenieleky Kornél — A szuboticai Magyar Párt: illése. A szuboticai Magyar Párt elnöksége a következők közlésére kérte fel a Bácsmegyei Naplót : A szuboticai Magyar Párt százas intéző bizottsága március hó 8-án I szombaton délután öt órakor ülést tart a párt központi irodájában (Or. Sáníha-szanaíorium.) Az elnökség felkéri az intéző bizottság tagjait, hogy az ülésen okvetlen jelenjenek meg. — A radikális pártszervezetek a vajdasági radikális képviselek eilen. Novisadról jelentik: A vajdasági radikális pártszervezetek egymásután foglalnak állást a vajdasági radikális képviselők ellen. A napokban a szenttamási pártszervezet ülésén hangzottak el éles támadások az agrárreform ügyében élénk tevékenységet kifejtő képviselőkkel szemben, akik a pártszervezet szerint a nagybirtok érdekeit védelmezik. Az ülés elhatározta, hogy felszólítja Prodanovics Zsarkó szenttamási képviselőt, hogy mondjon le mandátumáról. — Kinevezések. A bácskai tartományi főispánság dr. Rótta Sándort a dárdai és Stiefelmayer Károlyt a kulai járás tiszteletbeli főügyészévé nevezte ki. — A belügyminiszter Milutinovics Milán noviszadi járási szolgabirót tiszteletbeli főszolgabiróvá nevezte ki. — Elitéit: pénzhamisító. Novisadról jelentik: A novisadi törvényszék kedden tárgyalta Fiüpjev Pál és Baranovszki Nikola orosz menekültek ügyét, akik a I mult évben öt fontos sterlinget hamisítottak. A bíróság Filipjev Pált, aki beismerte tettét, öt és fél havi fogházra Ítélte, Baranovszkit a biróság felmentett^
