Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-04 / 63. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 március 4. Szovjetoroszország arSHS királyság barátságát keresi Az orosz kormány sürgeti elismertetésé?: A moszkvai Izvesztiia két legutóbbi számnak vezércikkében foglalkozik Szovjetoroszorszdgnak az S. ti. S. királyság és Csehszlovákia álitíl váló elismerésének kérdésével. A Izvesztiia cikke elsősorban összehasonlítást tesz egyrészt a szovjetállamok. másrészt az S. H. S. királyság és Csehszlovákia kitér-1 íedése, lakosainak száma, valamint természeti kincsei között és arra a konklúzióra jut, hogy Oroszország jelentősége messzi - felülmúlja az említett két államot. Szovjetoroszország jelentősége — írja az említett lap — rrapról-napra növekedni fog és n'ncs messzi az az idő, amikor a szovjetek szövetsége teljes erejével tudja szavát érvényesíteni az alapvető nemzetközi Izérdésekben. Nem szabad n szovjetszövetséget azzal gyanúsítani, hogy az ui államokkal, mint az S. //. S. királysággal és Cschszlm’dkidvai szemben ellenséges indulattal viseltetik. Ellenkezőleg — mindaddig, amtg ez államok respektálják a népek önrendelkezési jogát, előre számíthatnak a Szovjetszövetség rokonszenvére. Ezek az államok azonban mindeddig nem tudták a nemzeti kérdést megoldani, mig a Szovjetszövetségnek «fkerült teljesen helyes és jogszerű megoldást találnia és ebben a tekintetben szilárdabb, mint az említett államok. Egyébként, ha a szovjetkormány elismeréséről beszélünk, ez tulajdonképpen csak játék a szavakkal. Az orosz államban csak a kormány változott, amennyiben a cári uralmat a szovjetkormány váltotta fel. Még nagy kérdése a nemzetközi jognak, hogy olyan államiak, amelyben a kormányváltozás, forradalmi irton ment végbe, szüksége van-e valóban a többi államok «észéről való elismerésre, mert az államterület bizonyos kivételekkel változatlan maradt. A régebbi államok terűidén alakult uj államoknak azonban kétségtelenül szükségük van az elismerésre. Azt hisszük — fejezi be a cikket az Izvesztiia — bozv éppen az említett két. á’lamnak nagyobb szüksége van a Szovismerésünket keresni és sajnálni jetszövetség részéről történő elismerésre. mint a többi államok elismerésére. Talán ma még nem érti ezt meg az S. H. S. királyság és Csehszlovákia, azonban a Szovjetszövetségnek határain belül és a nemzetközi viszonylatban naprólnapra fokozódó megerősödése közelebb hozza azt a pillanatot amikor az általunk való elismertetés nemcsak a két említett államra nézve, hanem valamennyi államnak szükségessé válik. Ez a kérdés nemsokára a mi oldalunkra fogja az előnyt fordítani. Ők fogják a mi elfogják, hogy1 ezt nem érték el azzal. hogy ők is idejekorán elismerjék a szovjetkormányt. Addig gondolják ezt meg, amíg nem lesz késő. Az Izvesztiia másik vezércikkében szemére veti az S. H. S. királyságnak és Csehszlovákiának, hogy vonakodnak elismerni a szovjetkormányt és több ízben hangsúlyozza, hogy ennek a két állam Franciaországtól függő politikája az oka. Figyelmezteti a cikk a két államot, hogy az elismerés elhalasztása nekik nagyobb károkat fog okozni, mint Oroszországnak. Uj tanárok kinevezését sürgetik az elbocsátott : tanárok helyébe A redukált létszámú tanítás tapasztalatai — Leszállítják a heti órák számát A tanárredukció végrehajtása után az első két nap tapasztalatai azt mutatják — ami egyébként előrelátható volt —• hogy a tanárok elbocsátása és nyugdíjazása a legnagyobb mértékben veszélyezteti az oktatást. A létszámcsökkentés óta két napig folyt a tanítás a legnagyobb nehézséggel és a beosztás teljes felbontásával és a két napi tapasztalat már megmutatja, hogy milyen súlyosan szenvedi meg a pedagógia a meggondolás nélkül végrehajtott redukciót. ■ A redukált tanári létszámmal való tanítás első két napja után a Rácsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett Borovnyák Tiborhoz, a szuboticai gimnázium igazgatójához, hogy miképpen folyik az oktatás ä szüboticai gimnáziumban. Ké rdé * sünkro a kővetkező választ kaptuk: — A tanáTok létszámának csökkentése következtében az elbocsátott tanárok • óráit a megmaradt tanárok vették át. Ez természetesen maga után vonja azt, hogy a tanórák számát az egyes osztályokban redukálni kellett agy a szerb, mint a magyar tagozaton. így például azokban az osztályokban, ahol eddig heti négy francia óra volt. ezentúl csak heti két órában tanítjuk a francia nyelvet és igy kellett korlátozni az'oktatást a legtöbb más tantárgyból is. Még igy is az intézet minden tanárnak maximális < heti óraszáma van, a legtöbb tanár hetenkint 26—28' órát tanít. Hogy a helyzet milyen súlyos a szüboticai gimnáziumban arra nézve jellemző Borovnyák igazgatónak az a fölvilágositása, hogy az iskola két tagozatának összesen 1137 növendéke van és erre a nagy létszámra 36 tanár jut, beleszámítva a hitoktatókat és más nem rendes tanárokat is. A pedagógiai érdekeket tehát a legsúlyosabban veszélyezteti ä tanár-redukció által bekövetkezett uj helyzet, mert a tanítást csak úgy sikerült fenntartani.i hogy a legfontosabb tantárgyakból felére redukálták a heti órák számát. Könnyen elképzelhető, hogy a tanulók az eddigi tananyagnak csak a felét fogják elvégezhetni. Ehhez járul , még az is. hogy azokban az alsó osztályokban, amelyeknek a növendékei még nem járatosak a szerb nyelvben, a most elbocsátott tanárok a legnehezebb tantárgyakat, a tanulók előtt ismeretlen szakkifejezéseket a könynyebbség kedvéért elmagyarázták magyarul is, míg most az elbocsátott tanárok helyébe került csupán szerbül tudó tanerők még ezt a minimális könnyítést se nyújthatják a növendékeknek. A szüboticai gimnáziumban a mai redukált tanár-létszám mellett nem Halál előtt írta: Arató Err.-i . A férfi ijedten mutatott a nyitott ajtóra. Az orvos lemondóan legyintett: — Úgysem hallja! A férfi ajkáról könnyes, eltört szavak estek le: — Hát semmi , . . semmi? ., . Az orvos: . — Semmi remény. A közömbös részvét ismert szava?: »Sokat szenvedett . . . Isten akarata . . . gyógyíthatatlan baj . . . feten . . .« Aztán az ajtó bezárult az orvos után: A férfi feljajdulí. Olyan mély, olyan tragikus hang fört elő a torkából, amilyent a vágóhídra vitt, megkínzott állatok adnak, amelyek kimondhatatlanul szenvednek és emberi szóval nem tudják kifejezni mérhetetlen fájdalmukat. * Az asszony odabent mindent hallott. Régen haldoklóit már. a tüdőbetegek lassú, fájdafomnéfküli vívódásával. Tudta, hogy meg fog halni « az élete hónapok óta nem volt frás, mint bucsuzás. Mióta ágyba eriáf. utolsó pillantása az ellobba*6 lámpafönynél mindert este bue?uzés volt a megszokott bútorokból. a kedves csipkefüggönyöktől, a Scarosszékre dobott pongyolája devűs. világos színétől. Mindentől ínegvá« már, mindentől eltávolodott. A létező világ képeit sorra kidobottá a leikéből. • Magasan szállt mér. Messzire volt a: földtől. £s visszahúzta az életbe a nagy, nehéz férfisirás.' Látta az urát. amint a temetés után visszajön ebbe a lakásba. Némán és roskadtan és üres, halálosan üres. a fájdalomba belefáradt szemmel. Ahová néz: őt keresi. Lehunyja a szemét, de igy is csak az ö fehér arcát látja, az utolsó arcát, ■a jéggé fagyottat. amellyel már az örök hidegbe dermedt. Es sir a férfi, sir, sir. Aztán már simi sem tud . . . csak néz. Gondolat nélkül. Kietlenül. Halódó, kies? asszonyleikében hősies elhatározás ért meg. Ha meg tudná tenni! Ha volna még ereje hozzá? Nem, nem hagyhatja igy itt ezt a szánandó, szegény gyermeket. Mert gyermek volt az ura. Naiv gyermek: poéta. A reális életben csak a feleségére támaszkodva tudott megállni. A konok és szívós fiatal asszony a beteg emberek dacos kitartásával állt mellette és kemény kézzel birkózott a gondokkal, liozv a férj számára megőrizze a békét, a harmióniát, a nyugalmat. Es most elmenjen és maga helyett tátongó ürességet hagyjon? Olyan gyászt, amely vigasztalhatatlan? Olyan veszteséget, amely pótolhatatlan? Szédülő, lazán kapcsoló agya lázasan dolgozott. A hőmérőben egyre feljebb szökött a higany. * —■ Mi mégis szépen éltünk. — suttogta, mikor magához tért és észrevette, hogy a férje ott ül az ágva szóién s csöndes, jassu tsó- I Kokká’ borj}ja 3 fcszók - -— Csak egyszer. — folytatta és ' kicserepesedett ajkán lassan mór- i zsolódtak a szavak. — egyszer nagyon összekülönböztünk. Emlékszel? Mikor féltékeny voltál Ge- • rébre, A férfi felfigyelt. Milyen furcsa,» hogy az asszony ilyen messzirőlí néz vissza s ilyen jelentéktelen ap- * róságot lát meg. Geréb? Igen. Az a szőke muzsikus. Füreden. Akkor \ csakugyan idegessé tette. Istenem, j Milyen nevetséges. Vagy milyen [ szomorú: akkor kemény szavakat: mondott a feleségének. Az asszony most belesimította verejtékes kezét az ura tenyerébe. | — Bocsásd meg a vétkem,—szólt? és elfordította a tekintetét. — Geréb \ volt az egyetlen, akivel . . . — Megcsaltál?- — kiáltott fel a] férfi és ellökte magától az asszony | kezét. Olyan durva volt a szó! Olyan? kíméletlen a fogalom! Nem lehet! | 0 szegény, lázas beteg! Halíucinál. j Felugrott helyéről. izgatottan | mérte végig a szobát. Az asszony most feléi ordította az arcát: titokzatos öröm. rejtelmes boldogság fény eskedett rajta. — Tudtam, hogy sose bocsátanád meg. Hallgattam. De most ... hiszen már úgyis . . . végem . . . ' Mártirkéjjel nézte a férfi megvonagló arcát, melyre kusza vonalakat rajzolt a belső indulat. Várta, hogy kitörjön belőle a düh, hogy szitkozódjon, hogy megátkozza a múltúkat éis káromolja az Istent A. férfi foHiordüÜ. űdaroüaaí hozzá. képzelhető cl tanulmányi előmenetel. Éppen ezért Borovnyák Tibor gimnáziumi igazgató nemcsak támogatja a szülőknek azt a mozgalmát, hogy a tanárokat tartsák szolgálatban, hanem maga is ilyen irányú felterjesztést intézett a közoktatásügyi minisztériumban. Erre vonatkozólag Borovnyák igazgató a következőket mondotta munkatársunknak: — A redukció végrehajtása előtt az volt a szándékom, hogy a nyugdíjazott, iletve elbocsátott tanárokat a súlyos helyzetre való tekintettel nem bocsátom el állásukból. Ez azonban kivihetetlen volt, mert ä minisztériumtól határozott utasitátom volt arra, hogy a redukciót március 1-én végrehajtsam. A napokban azoftban már tárgyaltam a közoktatásügyi minisztériumban s hat uj tanár kinevezését, vagy az elbocsátottak visszahelyezését kértem, azzal azzal az indokolással, hogy a tanárhiány folytán a tanulmányi érdekek vannak veszélyeztetve. A minisztéirumban Ígéretet kaptam legalább öt uj tanár kinevezésére, ami remélhetőleg a legközelebbi napokban már meg is fog történni. A közoktatásügyi minisztérium in* tézkedése elé a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek a szülők, akik az iskolától nem redukált tanítást, hanem alapos oktatást és nevelési várnak. Súlyos vasúti szerencsétlenség Karánsehes mellett Négy halott, három súlyos sebesült Karánsebesből jelentik: Szombaton nagy vasúti szerencsétlenség történt az itteni állomás mellett. Két szembe jövő tehervonat összeütközött. Három vasutas és egy csendőrkáplár meghalt, másik három vasutas súlyosan megsebesült. A kocsik tönkre zúzódtak, a két mozdony erősen összeroncsolódott. A vasútvonal megrongálódott s igy a temesvár—bu> karesti vonatok nagy késéssel közieked* hetnek. A vizsgálat megállapította, hogj az összeütközést Armenes állomásfőnö* kének és forgalmi tisztviselőjének vét* kés könnyelműsége idézte elő s ezér. mindkettőt letartóztatták. Ráborult az ágyára. — Miért mondtad meg? Miért mondtad meg! — zokogta és teljesen megfeledkezett róla, hogy a haldokló még itt van kicsit az életben. Úgy beszélt hozzá* róla, mini Olyanról, aki csak volt — Mért nem engedted, hogy siror túl szeresselek. Szeressem az emlé* kedet! — Igen, — folytatta belekapaszkodva a szóba. — legalább az emlékedet hagytad volna itt magad helyett De igy . . . igy nem marad semmi nekem . . „ Egyedül leszek Egészen egyedül . , . Az asszony ijedten nézett rá. A kétségbeesetten siró férfit látva, érezte, hogy ennek az önző gyermeknek nem kell az ő áldozata. Játékszer kell neki, uj játék, amivel elszórakozzon: emlék. Átlátszóra vékonyodott kicsi kezét rátette a férfi lehajtott fejére s lassan megsimogatta a haját. — Nem . .. nem igaz ... — suttogta — ón soha senkit . .. csak téged . . . Elhalt a szava. Már teljesen kimerült. de lankadó pillái alól még látta a férfi zavart, ijedt és csodálkozó arcát és akkor tudta, hogy most már mindent elrontott, az emléket, a vigaszt, mindent: a férfi most már nem tudja, mit higyjen. Fáradt lemondással hunyta le a szemét s érezte a halálos csüggedést, minden Krisztusok sorsát, akik utolsó tekintetükkel már meglátják a nagy Önfeláldozás örök meddő’V' v > V*
