Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-30 / 89. szám
fö. oldal. BACSMEÜYEI NÄPLÖ 1924 március 30. sen sikerült ünnepségeknek a hősei hihetőleg egytől-egyig csupa népszerű és derék egyéniségek, s igy minden szerénytelenség nélkül kebelezhetik be azokat a dfcsériádákat, amelyeket közpályán töltött esztendeiknek és önzetlen tevékenységüknek a megérdemelt jutalmául a há* lás polgártársaktól kapnak. Ez a cikkely itt privátlevél volt, amelyet épp befejezni és postára küldeni akartam, amikor az ujságrovatokból jólismert szedőgyerek tárcáért kezdett zaklatni. Mivelhogy nem volt számára semmi Írásom, zavaromban s hogy eleget tegyek kéziratszállitási kötelezettségemnek, ezt a levelet adtam át neki a lap részére. A barátom nem veszt vele semmit. mert igy is olvassa, s a közönség se, mert annak meg valószínűleg mindegy, hooy mit olvas tőlem. Legalább megtudja belőle, hogyan gondolkozik egy író a saját jubileumáról, s némi tájékozást nyer az idevágó tudnivalókról addig is, amig megjelenik Kis Káté Jubilánsok és Jubileumrendezők számára cimii korszakalkotó és hézagpótló müvem. amelyen most dolgozok. Már a második kötetné! tartok. Egyike lesz a sikerültebb írásaimnak, amelyben a majdnem meglett jubileumnak őszszes tanulságait lelkiismeretesen dolgozom föl, s igy a legrosszabb esetben is fog annyira sikerülni mint a jubileum, amelyet a szerzőjének — nem rendeztek. Budapesti szinte! Sevél a rossa konjunktúráról és a színházak műsoráról — Budapesti munkaiár&vnlitól — A rossz színházi konjuktura még mindig tart Budapesten. A nemrégen százas sorozatú táblás házakhoz szokott színigazgatók most örülnek, ha egv darab megéri a 25-ös juhit-1 ieumot. A félházakat ma már jó ház-5 nak számítják. Ha végigsétálunk a budapesti színházak körül, azt találjuk. hogy az Operaház is rosszul megy. Már Sir Strakosch is megállapította, hogy túlsókat fizetnek rá. Csak akkor van az Operaháznak telt háza, ha a Farsangi lakodalom van műsorra tűzve, vagy ha Németh Mária éneke!. Németh Mária tüneményes karriert futott be rövid idő alatt. A kis zaiaszentgróti polgárasszonyból, — akiről e sorok írója irt legelőször egy budapesti napilap hasábjain — egy év alatt a bécsi állami Opera egyik legjobban dotált énekesnője lett, akire a Metropolitain is erősen kacsingat. A Városi Színház az Operaháznál is rosszabbul megy. A szanálási program során bizonyos, hogy az állam ezt a színházat bérbeadja, mert nemcsak, hogy jelentékeny összeget ráfizet, hanem a színház művészi teljesítménye is alacsony nívón áll. A technikai vezetése is ugyanolyan. Hetenként legalább egyszer előfordul, hogy csőrepedés miatt nem lehet előadást tartani és ilyenkor a pénztár visszafizeti a je gyek árát annak a pár tucat elszánt embernek, aki megváltotta. Annál nagyobb dicséret illeti meg a harmadik állami színházat a Nem zetit. Hevesi Sándor igazgatása óta a színház hatalmasat fejlődött. Minden este zsúfolt háza van. A három Shakespeare-cifclussal páratlan si kert ért el a színház. Két magyar vígjáték újdonsága Harsányi Zsolt »A vén gazember«-?. (Mikszáth regényéből dramatizálva) és különö sen Zilachy Lajos uj darbja a »Süt a nap«, amely a magyar népies víg játék reneszánszát jelenti. A Vígszínház sok balsiker után fogott magának két félsikert. Mert csak félsikernek nevezhető Čapek hires darbja a R. U. R. úgy szintén a nagyközönség részéről nem fogadták elég szívesen az utolsó évek legszebb vígjáték-estéjét: Goldoni »Fogadosné«.-ját és Schaw »Nagy Katalin«-ját az előadásban. A két darab tulfinomnak bizonyult azok' számára, akik ma a Vígszínház publikumát szolgáltatják. Most nagy slágerre készül a színház, Lengyel Menyhért színmüvére, amelynek főszerepét, egy öregedő fiatalasszonyt Fedák Sári fogja játszani. A Fővárosi Operettszínház, Blumenthal másik színháza, a Három grácia és a Pompadour százon felüli előadásai után ismét Lehár-operettet hoz a »Clo-Ciot«, amely a magyar fordításban »Apukám« címmel kerül színre. Érdekessége, hogy a Góth-pár vendégszerepei benne] Ez lesz az első operetbszerepük A Magyar Színház Molnár Ferencből él az idén: 145 vörös malom előadás után Molnár Ferenccel átdclgoztatta a Froufrout és az ócska francia színmű felfrissítve ismét táblás hasábokat vonz. A két példátlan bukás után (Szenes Béla: Holdvilág, W. Parker: A kék Havay) ez kissé helyrebillenti a színház egyensúlyát. A Király Színházban a Mézeskalács után már jön Stolcz uj operettje a »Beby«. A szinház állandóan primadonnaválságokkal küzd. Ennek az az egyik oka1, hogy; az Unió ellentétben más színházzal nem hajlandó gázsimegállapodásokat kötni, csak kizárólag magyar koronában. Ezzel szemben elkényeztetett művészek valutát akarnak. Kovácsy Emma és Király Ernő csak dollár honorárium ellenében lépnek fel. Fedák Sári pedig; takarékkoronában álla-^ pittatja meg a fizetését, igy biztosítva magát a korona romlása ellen. A Belvárosi Színházban Paulini Béla darabjára készülnek. Paulini most 50 éves, harminc éve Írja a krokikat, mig végre egész estét betöltő darabot fejezett be. A szatirikus játék már három éve várja, hogy bemutassák. Olyan furcsa a konstrukciója és a szelleme, hogy a szakértők szerint vagy óriási siker, vágy óriási bukás lesz a sorsa. A Renaissance Színház legközelebb Georg Kaiser-darabot mutat be. Ez az első színház, amely megkockáztatja szilire hozni az érdekes német irói színpadi müvét. A rossz színházi szezon dacára is fejlett színházi élet van. A drámaírók szorgalmasak. Egyik nagy színházi ügynök, aki most utazik Amerikába, nem kevesebb, mint hatvankét ni magyar darabot visz eladni. Bizonyos, hogy, Röszi ezelőtt sohasem szerzett szüleinek fájdalmat, hanem csak végtelen örömet. Es most ez a fájdalom . . . Fogadják ezernyi szomorú, szívből jövő és szívhez szóló gondolatomat . gyermekük hü barátnőjétől és az Önök mélyen megrendült Karin Michaelisétől. Pi llanatf'elvételek a szsntai nyugdíjas és redukált tanárok között Kelemen Jenő és Pál sentai szövetnagykereskedők nem tudták mire vélni látogatásomat. Igaz, hogy egy évtizedes öltönyöm sir-ri, jajgat, váltsam már fel divatos barna koverkó ruhával, télikabátom majd eleped már egy kis nyugalomért, vagy redukálásért, de ki vesz ruhát, felöltőt tavasszal?! — Látogatásom ezúttal Schmidt Fiilöp nyugalmazott tanárnak szólt, a Kelemen-testvérek aktív könyvelőjének. A tanár ur valamikor még az én tanárom is volt. Nagyon tiszteltem, becsültem, mint tanáromat, de nem szerettem. Pedig soha senkit nem zárt be, nem csapott ki, nem ütött, vert, térdeltetett, nem gúnyolta, buktatta, fenyegette deákjaik Jó deákja is váltani, mégsem szeretteiit, mert féltem tőle. Attól remegtem, egy himnemü Sapphót vagy Xenophont farag még belőlem. Később erős szociális érzéséért, modern gondolkozásáért nagyon megszerettem. Ahogy belépek, oz üzletbe, egész könyvtár van előtte: főkönyv, pénztár- Ikönyv, előjegyzési, följegyzésit könyv. {Éppen a főkönyvbe#vezet be valamilyen I tételt. Nagyon szereti uj foglalkozását, 'elragadtatással beszél egykori tamitvá- Inyálról, mostani principálisairól, erről a két igazi uriembe$ő!. Egész napi munjkája nem fárasztja ki annyira, mint kéthároni órai tanítás. A Kelemen-testvérek t szinte csodásnak íaílják, egy bónap alatt mennyire belejött a könyvelésbe. Értékes, intelligens, odaadó munkatársuk lett. Ki gondolta volna, hogy még mérlegképes duplakönyvelői tehetségek is szunnyadódnak benne, mikor Hcmerost ■ vagy Sophoklest egy életre megkedvelítette deákjaival? A másik nyugdíjas tanár, Klarsik Lehel torna- és énektanár »ígérvényt« kapott két hónapi fizetésre. Azután mehet! £1 is ment. Jó zenész, tanít hegedülni, ügyes hangszerkészítő és javító. Dr. Hampel József hittanár is ilyen »Ígérvényt« kapott. Káplánkodik. Víg tanárt — 16 évig vóit a deákok réme — lakásán kerestem fel. Csak felesége és kislánya volt otthon. Az előszobában fél rajzlapon fityeg a falon a I »Házirend V igéknél«: Felkelve lesz |(mely ékes magyarság!) pont óra 10 perckor, reggelizve lesz pont 8 óra 26 perckor, elmenve lesz pont 8 óra 50 perckor síb. Mindjárt láttam, egész Jugoszlávia legpontosabb spiszbiirgjével van dolgom. Kérdésemre a nagyságos asz-, szony elmondta, a Lajos bizonyosan sétál a Tiszaparton vagy a Nagy-utcán a vasúti állomásig. A kislány — pedig nem is kérdeztem — elmondta, hogy a papa megbukott. Azt is megtudtam, mióta férje nyugdíjban van, azóta nagyszerű üzietej vannak: irt aktuális strófákat a tűzoltóknak; felöltözött az álarcos bálon felül urnák, alul parasztnak: cilinderbe, frakkba,atyabatyuba, csizmába; egy Oífonbach-cperában éjjeli bakter lesz, 8 szót kell ott neki elmondani; azután jön-me-gy, utazik; nyáron meg egész nap fürdik meg csónakázik. Végre Mohácsi tanárhoz mentem. Addig tanít, mig nem kapja meg a nyugdiját. Úgynevezett óradíjas tanár. 12 órát tanít hetenként: természetrajzot, vegytant. 31 évi tanítás után 12 órás honoráriumot kap. Azt is mindig két-hároin hónapi megvárakoztatással. Már bét hónapja könyörög, imádkozik, kapja meg már egyszer a nyugdiját, szépen, békében élvezhesse a pihenést. A tanulók is imádkoznak, mimé] tovább kapja meg a nyugdijat, hogy minél tovább tanítsa őket ez a drága, jóságos tanárjuk. Azt hiszem, a Nyugdijinjnisztérium miatt Isten a deákok imáját fogja meghallgatni. mm Karin Michaelis regényt ir Franki Rózsiról A világhírű dán írónő levele ez öngyilkos zongoraművésznő szüleihez A szerencsétlen sorsú Franki Rózsi szülei néhány nappal ezelőtt levelet kaptak Becsből Karin Michaelis asszonytól, A veszedelmes életkor világhírű szerzőjétől, aki már évek óta meleg barátságot tartolt fenn a fiatal magyar művésznővel. Karin Michaelis, amikor a tragikus esemény bekövetkezett, éppen felolvasó-körűit ti volt Dániában s igy csak elkésve értesült róla; kis barátnője elvesztése fölött érzett mély fájdalmát először táviratban közölte a gyászbaborult szülőkkel és arra kérte őket, engedjék meg, hogy ő gondoskodhasson Franki Rózsi síremlékéről. Abban a meleghangú levélben, amelyet ezután irt a Fiúméban élő Franki-családnak, beszámol a síremlék fölállítása érdekében tett intézkedéseiről és egyúttal megemlíti, hogy fiatal barátnőié emlékének másként is óhajt áldozni: regényt készül írni róla. Az irónö négyoldalas, rossz németségü levele szószerinti fordításban igy hangzik: Wien. 1924. március 22. Kedves szegény szülők! Most is alig tudom elhinni, hogy szeretett kis Rőszink meghalt, amikor pedig már bizonyos vagyok benne. Egész életemben ritkán találtam olyan fiatal leányt, aki oly elragadóan és csodálatosan tiszta, szép, finom, okos és jó volt mint Röszi... Szeretem és mindig szeretni fogom őt, Ó, miért is haboztam a tavasszal, amikor először találkoztam vele, hogy azonnal elvigyem magammal Dániába; ki tudja, tálán akkor nem történt volna meg a borzalmas esemény . . . Azonban ezt mégsem hiszem, nincs hozzá jogom. Nem tudom, mi kergette Röszit a halálba és talán soha sem fogom megtudni. Csak egyet tudok biztosan. Gyermek még soha, soha sem szerette oly forrón, odaadóan, mint amilyen teljes szívvel és teljes lélekkel Röszi szülein csüngött. Soha. Újból és újból mesélt és irt nekem csodálatos szüleiről. Minden örömet, minden dicséretet, egész művészetét és becsvágyát, sikereit, mindent szüleinek akart juttatni. Már örültem, hogy Röszi Amerikába megy. ott óriási sikerei lesznek és magával viszi szüleit és testvéreit. Ez meg is történt volna. ha... Kedves szegény apa és anya! A szavak nem vigasztalnak, jól tudom. Az emberek mind oly szegények és elhagyottak, mindenkinek kell a keresztjét hordani mindaddig, mig a földre nem roskad . . . Én magam is úgy vesztettem el legifjabb, szeretett húgomat, hogy agyonlőtte magát . . . Tudom, mi az, hogy a szivek véreznek és elvéreznek. Azonban valamit meg kell mondanom és ezt mindkettőjüknek meg kell hallgatniók és meg kell érte idők. mert nagyon fontos. Nekünk dánoknak van egy régi népmondánk. Egy fiatal asszony meghalt. A sírból azt énekli szerelmesének: »Ha sírsz és panaszkodsz, koporsóm vérrel és iszappal lesz tele, ha azonban mosolyogsz, mintha rózsaleveleken nyugodnék . . .« Értsenek meg: én nem hiszek istenben és mennyországban. Abban azonban hiszek, hogy ha valaki önként vált meg az élettől, nem szabad néki ott, ahol van, még nehezebbé tenni azáltal, hogy panaszkodunk. sírunk és azt mondjuk: »Hogy okozhattál nekünk ilyen fájdalmat!« Ellenkezően arra kell törekedni, hogy azt mondjuk és azt gondoljuk; Gyermekem, jó, hogy végre nyugalmat találtál. Bizonyosan kellett neked nyugalom. Aludj békében, aludj édesen, könnyeink mint harmat hulljanak reád. Panaszainkat mint bölcsődalt fogadd. Aludi édesen -. . . Bensőmből és nagyon kérem, meséljenek el nekem mindent, mindent, amit Rösziről tudnak. Valami csodaszépet szeretnék róla inti. Ehhez szükségem volna egv képére, de ha lehet kettőre, — az egyikre gyér mekkorából. Továbbá mindenre, mindenre, amire gyermekkorából emlékszenek. Kérem. Szeretnék a magam módja szerint egv regényben emléket állítani Röszinknek. írtam Kopenliágába Moltke grófnőnek (Amáliegade 7, Kópénk ága. Dánia), hogy intézkedjék, hogy a sírkőre elküldjék a tizenkét font sterlinget. Óh. bárcsak mégis nálam lett volna Röszi . . . Pallosról, Jugoszláviából január 7-ikén képeslapot irt nekem. amelyből azt látom, hogy nem kanta meg utolsó levelemet, de az utolsóelőttit igen. Azt irja. mily le[rhatatianul örül Dániának... Akkor beteg voltam, nem válaszoltam, mert nem tudtam, hogy tovább kell utaznia és nem közölte a helyes ci mét. Óh, az a gyermek, az a szép. jó gyermek ,
