Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-22 / 81. szám

4. oldal. Halálra Ítélték a rétfalusi gyilkos asszonyt Vadházasság tragikus befejezése Oszijekről jelentik: Bakó Julianna .56 éves asszony az Oszijek melletti Rétfalu községben együttélt a nálá­nál 20 évvel fiatalabb Tar János Tétfalusi földmivessel. Az asszony állandóan féltékenykedett Tarra, •ami miatt napirenden volt közöttük a veszekedés. Karácsony előtti napon ittas álla­potban került haza Tar János a haj­nali órákban. Az asszony szemrehá­nyást tett neki. amiből veszekedés támadt és tettlegesen is bántalmaz­nák egymást. Amikor azután Tar lefeküdt aludni, Bakó Julianna egy baltával többször fejbevágta, úgy, hogy az szörnyethalt. Az asszony a gyiikosásg után elszökött, a csend­­őrség azonban már másnap kézre­­keritette és beszállította az oszijeki ügyészség fogházába. Az oszijeki törvényszék most tár­gyalta a gyilkos asszony bűnügyét. A bíróság a bizonyítási eljárás be­fejezése után Bakó Júliát kötéláliali halálra Ítélte. A vádlott az ítélet el­len felebbezett. A román hatóságok nem ismerik el törvényesnek Széchenyi püspök végrendeletét Nemrégiben — nagyváradi jelentés alapján — ismertettük néhai Széchenyi Miklós gróf nagyváradi püspök végren­deletét, amelyben magánvagyonát— pár száz hold földet, több mint két millió lej készpénzt és egyéb ingóságokat — teljes egészében a nagyváradi Szent-Sziv alapítványnak hagyta, azzal a feltünést­­keltő feltétellel, hogy amennyiben a nagyváradi egyházmegyét szétosztanák ,— a vagyont a magyarországi rész örökli. A román kormány, amelyhez felter­jesztették a végrendeletet — mint Bu­karestből jelentik — nem ismeri el tör­vényesnek a püspök végrendeletét azért sem, mert Széchenyi Miklós gróf ÍV. Károly királytól kapott végrendelkezési jog alapján végrendelkezett és ezt a jo­got nem szerezte meg Ferdinánd román királytól, akinek szintén hiiségesküt tett. A román kormány szerint ezen jog nél­kül — az óromániai törvény értelmé­ben — a püspök magánvagyonának csak egykarmada felett végrendelkezhe­tett volna. A fennmaradó kétharmadból — egy rész az egyházat, egy rész pe­dig a jótékonysági alapokat és kulturá­lis intézményeket illeti meg. Minden fölszentelt papra kötelezően rendelke­zik igy a törvény, amely alól egyedül a román király adhat felmentést. Mint­hogy pedig Széchenyi püspök a felmen­tést Ferdinánd királytól nem kapta meg — nem is kérte — a román kormány a végrendelet megtámadására adott uta sít ást. BACSMEGYEI NAPLÓ segítségükkel tudott megszökni. Mos­­kovics Zsarko ügyész táviratilag intéz­kedett, hogy a Perics által megnevezett fogházőröket tartóztassák le. Sorozatos bűntetteiről Perics szintén részletes vallomásokat tesz és eddig tizenhárom gyilkosság elkövetését is­merte be. Többek között beismerte, hogy a Klári-i országúton ő gyilkolta meg azt a földbirtokost, akinek a meg­gyilkolásával a becskereki rendőrség egy montenegrói katonát gyanúsított és akit el is Ítéltek. A kikindai ügyészség Rendeletére letartóztatták Miok György volt temesvári rendó'rt, jelenleg lovini földm ívest, akiről kiderült, hogy fegy­vereket szállított Perics Marinkó ban­dájának. Ludendorffra két év! Hitlerre nyolc évi várfogságot kért az ügyész ítélet előtt a Hitler-pör Münchenből jelentik: A Hiti er­­pörben a bizonyítási eljárás be­végződött és' pénteken megkez­dődtek a perbeszédek. A főügyész védbeszéde két óra hosszat tartott s a védinditvóny a következő : Hitler 8 évi várfogság, Pöhner, Kriehel és Weber 6 év, Luden­­dorff 2 év, Frick és Rohm 2 év, Brückner és Wagner 1 év és hat hónap, Pernet ! év és három havi {várfogság. A bünpör költségeinek viselésében az ügyész a vádlottak elmarasztalását kérte, ellenben in­dítványozta, hogy a vizsgálati fog­ságot teljesen számítsák be a bün­tetésbe. A vádinditványt a vádlot­tak egykedvűen hallgatták végig, annál nagyobb volt az izgalom a közönség körében. Délután kez­dődtek a védőbeszédek s először Roder védő szólalt fel. A lihazsiros médium Irta: Diászeghy Tibor V. Kikindai foglsázőrök segítették Pérics Marinkét a szökéshez Az ártatlanul elitéit montenegrói katona Becskerekrő! jelentik: Dr. Moskovics Zsarkó kikindai államügyész és Ilin Ráda a belügyminisztérium közbizton­sági osztályának főnöke Temesvárra •utaztak, ahol a temesvári rendőrség fogházában levő Perics Marinko rabló­vezért afelől hallgatták ki, hogy a ki­kindai ügyészség fogházából történt szökése alkalmával, kik voltak segít­ségére. Perics Marinko, aki már teljesen belenyugodott sorsába, kihallgatásakor elmondta, hogy a kikindai fogház több őrének tizezer dinárt ajánlott fel, ha segítségére lesznek a szökésében. A fogházőrök, akiknek neveit Perics fel ,js sorolta, elfogadták ajánlatát és az ő A sorozatos öngyilkosságokról, ame­lyek László László kétszeri öngyilkos­­sági kísérletét és médium! szereplését megelőzték, hallgat Schrenck-Notzing. holott ezek szolgáltatják a kulcsot a !i­­bazsiros médium lelkiállapotának meg­értéséhez. László és hat társa, mint különítmé­nyes katonák szörnyű bűncselekménye­ket követtek el. Az idegsokkos, ekzal­­tált. lelkibeteg László rendkívül szenve­dett a bűntudat súlya alatt, lelküsme­­retíurdalás gyötörte és égető szükségét érezte annak, hogy vaiaminő formában vezekeljen. A bűnért bűnhődni kell. — ez a gondolat teljesen hatalmába kerí­tette: de elkövetett bűneivel arányban­­álló büntetésnek csak a halálbüntetést tekinthette László. Az életösztön, amely sokkal erősebb volt benne, semhogy megbarátkozhatott volna a halál gondo­latával. a vezeklés vágyát mindamellett nem tudta legyőzni. Amikor egyfelől az élni-akarás. másfelől a bünhődni-vá­­gyás kanfiktusa legjobban kiéleződött Lászlóban, akkor lépett föl, mint kise­­gitő-idea. a megváltás, helyesebben a megvált at ás gondolata: a kényelmes bünhődésnek. az albérletbe adott vezek­­lésnek. a lelkiismerettei való békés ki­egyezésnek az a nagyjelentőségű esz­méje. amely csaknem minden vallás mélyén megtalálható s amely a zsidó vallásból végül kiteremtette a keresz­ténységet. László, természetesen nem tudatosan, hanem tudattalanja legsöté­tebb pincezugaiban megtette az előké­születeket arra. hogy mások bünhődésé­­vel állítsa vissza a maga lelki egyen­súlyát. Rávette hat barátiát arra. hogy szakítsanak régi életmódjukkal és lép­jenek ki a különítményből. A szokatla­nul erős szuggesztiv képességekkel ren­delkező Lászlónak, ’aki környezetét mindje hipnotikus befolyása alatt tar­totta. — (legjellemzőbb példa erre, hogy amikor második öngyilkossági kí­sérlete után kihallgatták, a vallató de­tektívet is megkísérelte hipnotizálni) — nem lehetett nehéz feladat rábeszélni társait arra. hogy igyekezzenek meg­javulni. ellenben az öngyilkosság gon­dolatának beléiük-szuggerálása nem si­került volna neki. ha nem veszi segít­ségül; — ismételjük, belső kényszerből és tudattalanul — a spiritizmust. A sze­ánszok misztikuma megteremtette azt az atmoszférát, amelyben szuggesztivi­­tása. akaratereje, hipnotizáló készsége szinte ellentál!ás nélkül érvényesülhe­tett: itt nem a maga nevében beszélt, hanem szellemek szavait interpretálta: azoknak a halottaknak üzeneteit közve­títette. akiket a ' jelenlevők gyilkoltak meg. Nem kell túlságos fantázia annak elképzeléséhez, hogy milyen hatást gya­korolhattak ezek a szellemeknek tulaj­donított üzenetek a fiatalemberekre, a kikben László már előzőleg fölébresz­tette a bűntudatot, akiket földult a sze­ánszok idegölő titokzatossága és akik­től bünbocsánat felében azt követelte a »szellem« — valójában László bünhőd­­ni-vágyása — hogy végezzenek ma­gukkal. Másképp nem is történhetett, mint ahogyan történt. A sorozatos ön­gyilkosságok. amelyek néhány héttel a szeánszok rendszeresítése után megkez­dődtek. helyreállították László lelki egyensúlyát. — hiszen ez volt az a megváltás, amely után b’ensőleg sóvár­gott — de természetesen nem azonnal. A javulás jóval később jelentkezett csak lelkiállapotában: pillanatnyilag viszont megviselte barátainak halála, amit ő, tudatosan, sohasem kívánt s főként megviselte az a gondolat, hogy — példájukat neki is követni kell. Ez nincs ellentétben azzal az állítá­sunkkal. hogy László mások bünhödése révén akart vezekelni. Ne felejtsük ugyanis, hogy László ekkor még egy­általán nem volt svindler, hitt a szel­lem rajta keresztül történő mamifesztá­­cióibam. márpedig a szellem tőle is meg­követelte. hogy bűnhődjék és öngyilkos legyen. A szellem, amely László önma­ga előtt is titkolt vágyait személyesí­tette meg, nem tehetett kivételt a sze­ánsz résztvevői között s nem hagyhatta ki Lászlót az öngyilkosságra-kötelezet­­tek közül, mert különben okvetlenül föltámasztotta volna a többiben azt a gondolatot, hogy: miért csak nekünk kell bűnhődni s Lászlónak mért nem? Ez pedig egyértelmű lett volna a meg­váltási terv meghiúsulásával, hiszen ha a hat halálraítélt csak pillanatra is ma­gára eszmél és gondolkodni, kételkedni, gyanakodni kezd. netn lettek vctea bo­londok, eldobni maguktól az életüket. László tudattalan énje — a szellem — kénytelen volt tudatos énjét mindvégig abban a hiszemben tartani, hogy meg fogja osztani barátai sorsát, mert ha a tudatos én. tisztába jött volna a tudat­talan én önző. gyilkos tervével, akkor ennek kivitelétől László rögtön elállt volna. Hiszen ha tudatosan kényszeríti bele barátait az öngyilkosságba, úgy ez nem jelentett volna megváltást számá­ra, ellenkezőleg, csak uiabb hat gyilkos­sággal terhelte volna meg lelkét. Tudattalan énje. célja — a megvál­tás — érdekében, az öngyilkosság felé terelte Lászlót, de az utolsó pillanatban, az életösztön hathatós segédletével, erélyesen tiltakozott a halál gondolata ellen: ez az oka annak, hogy László úgy hajtotta végre öngyilkossági kísér­letét. hogy az ne sikerülhessen és ő életben maradion. A megváltás proceszusának befejező­dése után olyan akadály merült fel. a mely László gyógyulását nagy mérték­ben késleltette. A rendőrségen ugyanis azt a vádat emelték ellene, hogy ön­gyilkosságra kénvszeritette barátait, s e vád közlésével tudatosították benne mindazt, ami tudattalanja mélvén ment végbe. László védekezett, á kényelmet­len és gyötrő képzetet igyekezett visz­­szanyomni a tudat alá: ez. természete­sen csak hosszú idő múlva, sikerült is neki. Közben a kétségbeesés uiabb ön­gyilkossági kísérlet elkövetésébe vitte bele. ezúttal egy fiatal leány társasá­gában. aki ugyancsak a megváltó sze-1924. március 22. revet játszotta itt: rá ruházta László azt az uiabb bűnét, hogy hat barátját a haJálba-tamácsolta. Ilyen előzmények után. közvetlenül második öngyilkosságát követőleg ke­rült László összeütközésbe Tordaivaí; kétségtelen, hogy ekkor még minden csaldsf vagy leleplezési szándék távol állt tőle. Nagyfokú hisztériában szen­vedő ember rendkívül alkalmas volt a beszélő médium szerepére; teljes mér­tékben jelentkezett a hisztériásoknál szokásos önkéntelen készség, azt pro­dukálni. amit várnak tőlük. Schrenck- Notzing könyvét a médiumok produk­cióiról buzgón forgatta már régebben is s mint beszélő médium az abban olva­sottakat variálta hosszú ideig a iegjobb­­hiszemüen. Csalni akkor kezdett, ami­kor fánytüneményeket produkált: szige­telővásznat vitt magával a szeánszokra s azt_ dörzsölte, hogy foszforeszkáljou. László László lelepíeztetése után tett nyilatkozatában azt adja elő. hogy Tor­jaival való megismerkedése után egy hónappal már sor került a fényjelek leadására. Ez azonban nem igaz. A sze­ánszok naplóiból kiderül, hogy az első »fénytüneményt« 1923 április 11-ikén észlelték Lászlónál, tehát csak több rnmt egy év múlva. Valószínű, hogy leg­alább háromnegyed évig nem is gon­dolt csalásra: ez alatt az idő alatt jött rendbe magával, állt helyre lelki egyen­súlya s lett belőle megint a régi jó­kedvű pesti csirkefogó, aki végül telje­sen kigyógyult minden miszticizmusból. Most már vígan szélhámoskodott. mu­latságból gyártotta és köpködte a liba­­zsiros vatából készült szellemfejeket, amelyekről Tordai büszkén jelentette ki annakidején, hogy »ugyancsak sok fej­törést okoznának annak, aki meg akar­ná fejteni létrejöttük okait.« Később az­után rájött hogy ha világhírű médium lesz. sokat kereshet maid egy kellően előkészített önleleplezéssel s valószínű, hogy az utóbbi időben már ebbeit az irányban dolgozott. Schrenck-Notzing. az idegorvos, ter­mészetesen mit sem seit és mit sem ir minderről, ellenben egv orvosnak, aki­vel hírlapi: vitát folytatott a László­­üggyel kapcsolatos »materializációs tü­­neménvek«-ről. büszkén vágta oda cik­ke végén: »Kolléga ur, önnek még na­gyon sokat kell tanulni.« Ezt a taná­csot. ami a kiváló tudós, szellemi meg­nyilatkozásai közül egyike a legértéke­sebbeknek. Schrenck-Notzing lenne el­sősorban hivatott megfogadni. (Végé.) Elfogultsággal vádolják a Huszár-Csaha-pör védői a kaposvári törvényszéket Uj bisojtyiíás elrendelését kérik a táblától Budapestről jelentik: A kaposvári törvényszék Ítélete, amellyel — mint a Bácsmegyei Napló megírta — a bíróság felmentette Huszár Csaba orvost az ellene szándékos ember­ölés miatt emelt vád alól és elítélte két hónapra súlyosan megsebesített I áldozatát, széles körökben nagy fel­tűnést keltett. A bíróság még nem í kézbesítette Írásban az ítélet indok, jj lását, amelyet a jogászközönség I nagy érdeklődéssel vár. 5 Dr. Gál Jenő, az ismert büntető­­j jogász rendkívül érdekes magyará- I zatát adja egyik estüapban az íté­lj leinek. Szerinte az ítéletből az kö­­í vetkezik, hogy Huszár Csabái előbb I ütötték meg Frieámam és Tabak, 1 úgy, hogy kezét még ma. nyolc hó- I nap után sem tudja behajtani. Kér- I dés, hogy amikor teljesen elzsib- 1 basztó súlyos testi sértést ejtettek I rajta, akkor ezzel az elzsibbadt, le­!“ ütött kezével hogyan döfhette bele a kést áldozatába? Ha pedig nem ez történt — mondja Gál — hanem az. I hogy előbb szúrt s aztán kapott üt-1 I ; leget az életveszélyben levő, össze­rogyott ember segítségére siető Ta­bak Antaltól, akkor ez nem más mint jogos önvédelem. A bíróság ténykedései a tárgyalá­­„ son több Ízben kifogás alá estek. Igiy *, a bíróság nem engedte meg, hogy a I védők felolvassanak hivatalos irato­­l kát, amihez pedig kétségtelen joguk I volt; többek között a tárgyalási el­­’ nők nem engedélyezte "a következő

Next

/
Oldalképek
Tartalom