Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-02 / 61. szám
1924 március 2. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal. ULafdin££t& Egy olvasóin arra »figyelmeztet«, hogy heijielenül használóra a üácsmegyei Napló íegujabh rovatának a címszavát. Szerinte ez francia szó, amelyet jardinettenek Írnak és zsarclinett-nek ejtenek, én pedig hibásan irom giardinetto-nak. Az én kedves olvasóm az, aki téved. Az egészből, amit állít, csak az igaz, hogy (sokan és rosszul) zsardinettnek mondják, de nem írják járdinette-nek, mert ez a szú egyáltalában nem létezik s természetesen elő se fordul a francia nyelv szótárában. Ez bizony telivél' olasz szó. Mégis magyarok, németek és más nemolaszok és neintranciák franciának vélik, s vendéglőkben tiz ember közül, aki megkívánja, kilenc zsardinettet rendel. Ausztriában, Magyarországon és a szomszéd államoknan az étlapon is ezen a néven szerepel az a deskert-étcl, amely vegyes gyümölcsből, egy kis sajtból s egy darab tortából szokott állni. Franciaországban a deszertet ebben a formában épp oly kevéssé ismerik mint a pszeudo francia »jaráinette«-szót. Ott külön keli kérni a gyümölcsöt (íraits), a sajtot (fremage) és süteményt (gateau), ha »zsa,rđinetto«-et óhajtunk enni... Egy ismerősömmel történt, hogy egy párisi mölesöt, s a pincér udvariasan azt kérdezte rcstaurant-ban i g y rendelte meg a gyiitöle; »Virágokat parancsol, uram?« Azt hitte bizonyosan, hogy az idegen ur a »jardin«-t akarta kicsinyíteni és önhatalmúlag jardinette-et, kertecskét, csinált belőle. Persze ilyen formáiban és értelemben sa ismerik franoia földön, do ha már ott tudatlanul kimondja valaki, mindenki inkább fog virágra mint gyümölcsre \ gondolni... As igazság érdekében konstatálnom beli, hagy mintegy tiz év óta ezt az értelemzavaró hibát kevesebben követik el mint a háború előtt, nem mintha az emberek műveltebbek lettek' volna, hanem mert az élelmiszerek meg- ' drágulása folytán nemcsak giardinetto-t, de zsardhieltet is kevesebbet rendelnek mint a régi jó időkben... A jardinette-et éppen úgy csinálták a németek vagy az osztrákok (s más népek átvették tőlük), mint a »baronessec-t, amelyet szintén nem is-: mer a francia nyelv. A ki először hasz-1 nálta, valószínűleg a »comtesse« mintájára fabrikáltai ami logikus szóképzés ugyan, de egyszersmind jogtalan. Mert németnek, osztráknak és senki másnak nincs jussa francia szavakat gyártani. Legjobb ezt a műveletet átengedni a franciáknak, akik mégis csak jobban tudják az ö szép nyelvüket mint bárki más. A francia bizony a bárónékat és a bárókisasszonyokat. egyformán »baronnei-nab nevezi, s nagyot néz, ha valaki >baronesse«-eket emleget előtte, csakúgy minta, párisi pincér, ha »jarđinette«-et kémek tőle. A nyájas olvasómnak egyébaránt szívesen köszönöm — nem a helyreigazítását, hanem — az érdeklődését, amellyel az Írásaimat olvassa s a hozzászólását, amellyel lekötelezett. Ezúttal nekem volt igazam, de lehel, hogy legközelebb neki lesz. Albrecht Dürer is ama viiághirességek közé tartozik,akiknek az ereiben magyar vér folyt. Az apja, ügyes és becsületes ezüstmüves, Békósmegyéböl vándorolt ki jS'ümbergbo, s ott változtatta, jobban mondva fordította la a nevét németre. így lett Ajtós-ból Türer, amely később Dürcr-ré lágyult. Az anyanyelve (mert hiszen Ajtós-Dürer nürnbergi lányt vett feleségül), a későbbi nagy művésznek német volt hát, de az idősb Dürertől sok magyar szót halhatott, talán pár cifra káromkodást is, és valószínű, hogy valami keveset tudott a nyelvükön. Eleinte az atya műhelyében dolgozott, de amikor szülei észrevették a művészi hajlandóságait, Wohlgemuth festőhöz adták, >Lehr«-be, ahol jó ideig tanult, és mindent megtanult, amit derék professzorától elsajátíthatott. E tanulóévekről irta később a nagy festő: — Sose felejtem el, hogy a tiszteletreméltó Wehlgemuth mennyi jót tett velem. De a házában sokat kellett az ő rosszindulatú legényeitől (Gesellen) szenvednem. akik mert fiatal voltam és mindent türelemmel tudtam elviselni, ide-oda lökdöstek és ütlegeltek. De megkapták a jutalmukat. Egy közülük, aki abban az időben sokszor vert meg, s azt állította rólam, hogy sohase lesz belőlem semmi, időnkint könyoradományért jelentkezik nálam. Adok neki mindig és nem emlékeztetem soha arra, hogy minő gyalázatos bánásmódban részesített Az a szerencsétlen flótás, aki a Dürer alamizsnájára szorult, megérdemelte a szomorú sorsát, a ilyet érdemel mindenki, aki okbal vagy ok nélkül bántalmazza vagy kinezza a türőt, a gyengét. Annál szebb a Dürer példaadása, aki nem áll bosszút, úgy tesz, mintha elfelejtette volna a sérelmeit, sőt jót tesz a báníaknazójával. Ez alighanem apai öröksége volt neki, a magyar lojalitásnak és lovagiasságnak a megnyilvánulása, amely nemtelennek tartja a boszzuállást és kötelezőnek a megbocsájtást. Most, e bomlott-romlott rossz világban, talán még több az olyan kegyetlen ember mint a Dürer kínzója volt, — do. attól félek, hogy az, aki ma sznved el hasonló bántalmazásokat, nem lesz oly megbocsájtó mint a mi Dürerünk volt. Még majd kiderül, hogy a régi idők csakugyan jobbak voltak... Egy öreg író (túl az ötvenenj meg egy fiatal (innen a harmincon) beszélgetnek a kávéházban, s az utóbbi amannak minden áron imponálni akar. De nem sikerül neki, mert az öreg nem annyira trotli, hogy szerencsének tartsa, ha a fiatal irodalom szóba áll vele. Végre a fiatal ónás a nagy ágyúval jön. Indiszkréciót követ el, hogy tiszteletet gerjesszen maga tránt, 3 dicsekszik: — Tudja-e, hogy nagyon, jóban vagyok X. kisasszonnyal? Éa megnevezett egy ismert színésznőt. (— Örömmel hallom, — felelte az öreg. — A te korodban én is jóban voltam vele. Az ifjú ember kénytelen volt lemondani arról, hogy imponáljon az Öreg kollégának, * Vendégszeretet. — Egy barátom beszélte: Különös esetein volt a múlt napokban. A feleségemmel együtt látogatóba mentem X-ékhez. (Ez természetesen a családnak nem az igazi neve.) A szobaleány nyitott ajtót s kérdésüknre, vájjon otthon vannak-e, azt felelte; — Nincs itthon senki. Átadtuk a névjegyünket 5 igy szóltam: —- Jelentse a nagyságos asszonynak meg a nagyságos urnák mély sajnálatunkat, hogy nem találtuk őket itthon. Leolvasta-e az arcunkról, hogy a baleset miatt nem voltunk éppen elkeseredve, nem tudom, de sejthetett valamit, mert ezt felelte: ~• ök is nagyon fognak Örülni. Baedeker Automata hilffé Irta: Karinthy Frigyes Egy régi, sek«»r átalakított öt-! kező homályos sarkában találkoztam vele: félrelökött lám. ásatag csodalény, ichtiozaurusz a mueeumban, kiihalt állatfajta. amit bámulva néz a késő utókor — milyen idegen és régi. milyen bonyolult és milyen haszontalan. — hány zavaros szerve és idege és csavara és ötlete és fortélya volt, hogy a természet elleni nagy harcban diadalmaskodjék, fölülmaradjon; s íme. ötlet és fortély és csavar és bonyolult gépezet. mint hiába volt, — egyszerű, nyavalyás kis egysejtű férgek, primitiv, egy darab hitvány bőrből tákolt tömlőállatok fajtája túlélte, dacolva évezredek viszontagságával, ö pedig nincs többe! Automatabüfé. Mindenféle fémekből és kerekekből és szelepekből. hajszálfinom munkává! összeillesztett szerkezet, az észbeü lelemény és kézbeli ügyesség összhangjának valóságos kis remeke, egyetlen, határozott feladat tökéletes megoldása; hogy felül be kell dobni egy huszfiliérest és alul kijön, amit parancsolsz: májpástétomos félzsemlye, sonkás szelet,kaviáros szendvics, szemnek és szájnak hízelgő kecses cseinegeékszerek. tejcsokoládé, fogpaszta, cipőkrém, kölnivíz! Mintegy kétszáz éve lappang, felüti fejét, kísérletezik az életért olasz és francia mesterek, magyar Kempelen Farkasok képzeletén keresztül -- a háboruelőtíi években végre felülkerekedik, végleges formákat ölt, szaporodni kezd, szédítő iramban terjeszkedik, átlépi az óceánt, felfedezi Amerikát és folytatja diadalutját. hogy mehóditsa a földgolyót Quisisananak hívják, már-már ugylátszik, fölöslegessé teszi a személyzet kiszolgálását, leegyszerűsít mindent, termelő és fogyasztó közül kiküszöböli a közvetítést Tizenkettőben, mikor Berlinben jártam, négyemeletes paloták hemzsegtek, telerakva Aschinger automatabüfével, ahol nem láttál pincért, személyzetet, élő embert: — asztalok és automaták voltak és néhány óriási kosár, tele kenyérrel,', ataiből annyi! yehettÉk ingyen, amennyi kellett; a többit elvégezte a gép. Tiz píenningeí dobtál be ide és kezedbe esett a »belegtes Brődehsn«, tiz pfe»ninget oda és poharadba »csapon dőlt a tokaji más!ás«; Párizsban Duval és Newyorkban egész konszernje a tökének egyengeti útját az uj Imperáternak: Tokióban is otthonossá válik, gyökeret ver. A világtöke óriási hitellel fekszik bele. rengeteget gyártanak, elsőrangú, pusztithatátlan agyagból, azzal a számíttassa!, hogy húsz, harminc, ütvén év alatt meghozza kamatait És most tíz rövidke év múlva, a lomtárban találkozom vele. Mi történt hogy méh etet tönkre, mért kellett lepusztulnia, mi okozta halálát? Egy alaptétel, egy kiindulási pont. egy ontológiái axióma, — ha úgy tetszik, hitvallás, mert minden. ami bizonyítható és kiszámítható. körülötte forog, de maga a tétet a vak bizalmon nyugszik. Az a feltevés, hogy a huszfiíiéres és a tiz pfennig mindig busz fillér és mindig tiz pfennig lesz és mindig annyira fogjuk becsülni értélvét mint amennyire gyomrunk a sonkászsemlyét és pohár sört becsüli. Égy fikció, egy kis metafizikai elem. a léleknek egy kis szikrája. a hűt, ami létrehozta, benne maradt a bonyolult szerkezetben és életképtelenné tette. Minő keserves tanulság, minő kiábrándulás! Százával születtek meg ezek a találmányok a világbéke negyven - esztendejében — gázkályhák és villanygépek és te'lefonszerkezetek. amik anyagi javakat és kényelmet adagoltak, abban a hitben, hogy az adagolókanál. a pénz. arany és ezüst és nikkel, állandó anyag lévén, éppoly állandó szükségleti cikk, mint étel és ital. Bíztunk a matériában, olyan rajongó bizalommal, ahogy istenijén Írisz a hivő. mikor maradandónak és állhatatosnak és változatlannak képzeli. És mert hitele volt az anyagnak, hitele volt a munkának is, — a béke boldog igazhitűje, ha fából asztalt, ha kőből házat épitett, arra gondolt csak. arra szerződött, azt tartotta szem előtt, mert abban a hitben dolgozott, hogy a mfi annyi ideig marad meg, amíg J anyaga s a beléje fektetett műn-" ka megbízhatósága tart; hogy addig tart az épület, ameddig a kő amiből épült És nem gondolta meg. nem vette számításba a helyet ahová epit, — legföljebb a holt talaj' szempontjából — az életre nem gondolt, arra nem gondolt, hogy a ház talán két olyau ország határán áll. amelynek lakói titkon gyűlölik egymást s egy év múlva bombát dobnak a házra és egyenlővé teszik a földdel. Bizony szörnyű tanulság mered ki ásító roncsaidból, kegyes automatabüfé; s az eddigi tapasztalat máris igazolja ezt a tanulságot gurópa romokban hever; minden belátás, minden józan életakarat, minden aggódó i ószándék azt ordítja fülünkbe: dolgozni, dolgozni, dolgozni! — és mégis, soha nem volt olyan kevés becsülete, olyan kicsi hitele munkának olyan gyalázatos élete és keserves sorsa annak, aki dolgozni akar, mint napjainkban. A hite vesztett európai lélek közömbös lett a mü iránt, a pillér kiejti kezéből vakoló kanalát, vállat von, — minek izzadjak, minek építsem fel, holnap a »másféle meggyőződés«, a gyűlölet szeszélye ledönti, ha neki úgy tetszik. Minek az asztal, amin holnap is ebédelhetek. — holnap akármelyik »államférfi« vagy »fajtájáért lángoló harcos« vagy »oszíáíyö'titudatos forradalmár«, ha két napra felülkerekedik, bebizonyítja, hogy először nem is az én munkám. tehát nem az enyém, másodszor feem is asztal, hanem szónoki emelvény. Jobb, ha gyorsan m#gs»em tenyeremből, amit már* összeharácsoltam — mm váram be a valorizálást amihíl raagd kiderül, hogy a székesegyház tűi® időnk éppé;: kaszárnya, hogy a tudomány évszázadokra épült csarnoka, tulajdonképpen politikai párthelyiség. V, s'y valami jóvátétel bizottság ü'ésterme, hogy ennek Ttövetkf-zhber át kell alakítani, le kel! rombolni, fel kel! épitem. viszsza kell álütani. nem keli \isszaáliiíani. fel kell robbantani, meg kell semmisíteni, be kell csukni, ki kell nyitni, mert vissza kell térni mert előre kell menni, mert ki kell pusztítani, mert le kell győzni, mert átkos liberalizmus, mert tűrhetetlen imperalizmus. mert pánizmus. mert ellenpánizmtís. mert énnekem őtet meg kell ölni, el kell venni tőle. meri ö engem meg akar ölni. el akarja venni tőlem és akkor inkább törjük össze, zúzzak szét, dobjuk a vizbe, hogy ríe legyen egyikünké se. Aggódó jószándék, Józan életakarás. jövőbelátó remény: hagyjátok abba egyelőre ordító biztatását a munkának. Adjatok előbb biztosítékot a mü számára: általános törvényt, amit vallásnak mond a hiivő — és e törvénynek szankcióját. amiben megbízhatunk, — imát, amivel munkához lássunk, isten -nevében! Az " htomaíabüfé lerombolt oltára előtt mielőtt uj oltárt építenénk, egy rövid imát, a Munka, a Mü Becsületében egy és oszthatatlan, kivételt nem tűrő. mindenkire vonatkozó egyetemes törvényt tisztelő Európai Egyesült Szabad Államok Eszméjéhez! M Ö L A B A K m Sü KEZE Kim EGYEHESTAßTöK. Q ' SCKÖNBRUNN SUBOTICA PAŽIĆEVA DÚCA 5. SZÁM. TK1F.FON 2—7S HARLEY-DAVIDSO ff a legnagyobb amerikai motocyíd-s'yár, síállií olcsón niotorfcsrékpíiroUat 7|9 KP is 4 HP villany felszereléssel DOUGLAS a lrgliircsebb angol wofccylcWyár, ajAnl versenyen kívül moíocvk ikc! 2 314 HP és 4 HP. A ragrebi és beo rádi fiók oiepnvitósáig a vezérképviselet LJÜSLJANA, í Oü?iA Cl,ICA 11.
