Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-02 / 61. szám
10. oldal, BACSMEOYE1 NAPLÓ 1924 március 2. TAMÁS ISTVÁN: AJÁNDÉK Érted sosem akartam hegyeket dönteni, meghalni vagy élni, egyetlen Indulatom se volt a Tiéd, mig lelkem kínáltam prédán jobbra-balra neked csak álorcás békéden maradtam, nem fájtéi, nem hiányoztál, csak megtűrtelek búcsus szomorúságaiddal,. örömömben nem hívtalak, de ha sok véres bajmadár kergetett hozzád szaladtam ezer félelmemmel, ó, vastag galádság-héjjamból mindig kihámoztál emléktarisznyám Tőled már is gazdag, királyi, cimbalmos, ájult délutánokon Te adtad pillanat-színház legritkább cselédeit, kényes magambabámulás helyett a repülőgép és a rothadás vad csudálatát, lelkendezésed a legszebb virág, amit valaha mellemre tűztem, szerelmed úrbócán az én kalózzászlóm leng; ragaszkodásodért fukar ajándék a vers, dicséret harsány hála-kürtön: békém, tűzhelyem, vigaszom vagy, bánatesőben aranyernyő, szent, szépséges vasárnapom. Bolyongás a régi Torontál dzsungeijében 14. Plágium-porok Évit kiházasiiják — Igaz történet — A szomszédasszony mesélte: fjliputiék, egy kis házaspár, a Zsí• ványka ulica 11 alatti hónaposszoba mélyén. Már messziről len róluk a nagy, lelkendező szerelem és a tökéletes boldogság. Egy nett kis házaspár ők, ezt az egész zsiványkai zsakuiica lentartás nélkül elismeri rólak. A háztartási gondok Lülpntiné gyönge vállaira nehezednek. Épp ezért nemrég azzal az ötlettel dllott elő, hogy cselédet fogadnak. Egy valódi tenyeres-talpas háztartási alkalmazottat, felesbe a háziasszonnyal. A nő két r.ap múlva helybe állott. Ünnepélyes, megható Jelenet volt. Szurtos, máié cselédke volt a háztartási személy, kis batyu lengett a hátán és két neveletlen kisgyermek baktatott az oldalán. Saját gyermekei. Két jóképű, drága gyerkőc. A család diszbevágta magút, a férj, aki egy szociális, csupasziv lélek, egy áldott teremtés, hogy kenyérre lehetne kenni, felvette az aj nyakkendőjét, az asszonyka legfinomabb dzsemjét rakta eíibe friss kenyéren és Évit a vasárnapi iotölybe ültették. Rém tapintatosan kifaggatták á múltját, jelenlét és jellemét Illetően és az asszonyka és a háziasszony viribus unitis felvázolták előtte háztartási programjukat, mint Macdonald a felsőházban. Egész komoly minisztertanácsot ültek és Évi suta feje zúgott, füstölgőit a jövő gyönyöreitől. Úszott benne nyakig, valósággal elmerült, mint egy árva, haldokló katicabogár az esővizes kádban. Évit aztán neveim kezdték, tetőtől talpig és visszamozsdatták, lesikálták, mint egy gangot és Évi estére ufiászüle-1 tett. Kapott szagos-szappant, fogkefét, j fogpasztát, szájvizet, körömreszelőt és í kölnivizet bőségesen. Csupa kellem, cso-j pa illat, csupa ettiket lett Éviből és olyan íj szagos volt, mint egy patika tiz lépés-1 ről vagy egy főbb parfömgyár. Egyéné- j Sen szagolnlvaló való volt. Mintha ska- ] tulyából szedték volna ki. Egy cukor- \ baba. A zsiványka ulicai cselédek mind \ rém irigyelték Évi gyöngyéletét, mig a háziasszonyok nagyon elítélték Ulipu-\ tiék viselkedését. (A Zsiványka ulicában természetesen nem zsiványok laktak, hanem fóravaló nyárspolgárok, — ezt az elején elfelejtettem kijelenteni.) Elsőnek a férj szociális önérzete lázadt fel a cipőpucolás ellen. •— Nem engedem, hogy agyondolgozza magát ez a pária — mondta pirulva és egyedül kapirgdlta a sárt cipőiről. ] Évit déhetánonkint lefektették a díványra pihenni. Mig szendergett, az i asszonyka a legyeket hesegette róla és j a tűzre vigyázott. Az uzsonna-kakaót z's mindig neki adták, mert a saját spécid- \ lis gusztusa szerint csinálta és ez csakI neki ízlett. Ebédet főzni, szegényke, nem \ tudott. A komisz vendéglői koszton épp', hogy le nent soványodott. Liliputiéi: j restelték is nagyon és sok szemrehányás j érte miatta az asszonykát: —. Megölöd azzal a sok munkával, j úgy kihasználjátok, mint az igásbarmot! — és Évit alattomban rabszoigatariói \ ellen bujtogetta a csupasziv féri. Aztán előfizetlek neki egy képes-1 újságra, és minden vasárnap délután a nagyságos asszony gardírozta a moziba. Reggel, ha beadták a kakaóját, elmesélte, hogy bikával álmodott és a kis házaspár lelkesen elemezte a nép egyszerű gyermekének üde, naiv lelkét. Az ősi romlatlfíisdgot. Ma a kis szőke férj elcsípett az uccáti és rejtélyesen félrehúzott. Bizalmas, szigorúan diszkrét ügy. Évit kiházasitják. Évinek jó partit keresnek. Most mutassam meg, mennyire vagyok jóbarátjak. Aáta-teremtetie. Hát kérem, tisztelt olvasó: Évi egy takaros, szemrevaló, jószagu. Egy grand dáma; müveit, házias. Nyugodt lélekkel ajánlom mindenkinek, akit illet: biztos otthon és családi tüzheAy. Gyermektelen özvegyek előnyben. Érdeklődni lehet Zsiványka ulica 11 alatt, jobbra, mindjárt o mosókonyha mellett, (—más.) Ilyenek is voltak Torontóiban, habár az egyik csak félreértésen alapul, a másikat pedig élőszóval követték el. Brájjer Lajos, aki az irodalom sok ágában jeleskedett, német verseiben volt a legtökéletesebb. Egy kötet műfordítása könyvben is megjelent. a modern magyar irodalom minden jobb tagja képviselve van abban egy-két költeményével. így fordította le egyszer Szabolcska Mihály egyik legszebb .versét is, amely azzal kezdődik: Odahaza mindenki tevéled. Csak a te neveddel fogadott... A fordítós pompásan sikerült és megjelent a Fliegende Blätter-ben Ludvig Brájjer aláírással. Azonban a soviniszta újság, amely csak eredeti dolgokat közölt, irigyelte a verset a magyar irodalomtól s törölte azt a sorát, amely a származását jelentette. Nagyon kellemetlen volt az ügy, valamelyik fővárosi lap megtámadta érte Brájjert. aki azonban nyomban tisztázta magát, mert a világhírű vicclap készséggel igazolta, hogy ők voltak a bajszerzők. Ezzel aztán elcsitult a lárma. A másik pör László főherceg halálából származik. László az öccse volt a mostani József főhercegnek, rokonszenves szép ifjú, aki szerencsétlenül járt a vadászaton. Megsebezett egy vadmacskát, az állat beesett a bozótba s László a zsákmánya utón ment. Fegyverének kakasát nem eresztette le. úgy húzta maga után könnyelműen a puskát, mig egy ág a ravaszba akaszkodott s a golyó megölte a fiatalembert. OsKÜnte, országos volt a gyász, a tragikusan elmúlt ifjú életét mindenki sajnálta. A lapok gyászkeretben jelentek meg s a legszebb vezércikket róla Balogh Pál irta a Pesti Naplóban. Balogh volt akkoriban a legnépszerűbb publicista, érdemelt költő, a cikke is valóságos költemény. Élt akkoriban Bokán egy Molnár Sándor nevű földbirtokos. Mokány kis ember, pompás szónok. Úgy is hívták, hogy az aranyszáju Sándor.; Az volt a legnagyobb ambíciója, \ hogy bejusson a parlamentbe, de | I hasztalan sürgött-forgott az orszá-i ' gos szabadelvű pártkörben, nem ad-3 tak neki könnyű mandátumot. Az otthoniakon, illetve a vármegyebeiieken, pedig alig tudott igy is megosztozni a sok reflektáns. Aranyszá-: ju Sándor azért időnkint fellépett — többnyire a Zácliyfalvai kerületben,' —» de sosem jutott a választásig.? mert időközben visszalépett valaki-; nek a javára. Többnyire a Kará-j csonyi Jenőére. A Karácsonyi—Dániel László-féle; választás egyébként is elkeseredett] küzdelem volt a mandátumért. Az; embereket egymásnak uszították, f hogy vérdijakat tűztek ki a megva-1 dúlt kortesek -egy-egy ellenpárti fc-. jére. éjszaka nem volt tanácsos* utazni, mert az árokból, vagy a ku-: koricásból puskagolyók röpültek az; ember után, napirenden volt a gyuj-’ togatás. nem is beszélve a fejbeve-j résekről. A választást költség egy-egy oldalon a kétszázezer forint kö-j rűl járt, a kastélyokat pedig csak' hosszú hetek kitartó gondos munkájával tudtak rendbehozni, olyan van-; dál neveletlenségeket követtek el a folyton lakomákra hivott választók. Mindez egy mandátumért illetve a virtusért, hogv ki a népszerűbb a kerületben. Érthető, hogy Molnár Sándor fázott az ilyen harctól, amely nem csak vérre, hanem főleg zsebre is ment. Megelégedett annyival, bogy a megyegyüléseken harcolt, nem egyszer kínos meglepetést, keltve bátor, kíméletlen, felszólalásával. László főherceget meggyilkolta a vármegye äs, az ünnepi szónoklatot Molnár Sándor tartatta. Az erkélyek zsúfolásig tele gyászruhás szépasszonyokkal. lányokkal, de a beszéd idején nem csak ők sírtak, hanem a férfiak is. — Ez a Sándor! — mondogatták. Olyan kellemetlen tud néha lenni, hogy költségbe ejti az embert, aztán elárulja, hogy érző jó lelke is van. Különös talentum, szörnyű , talentum. Mikor befejezte a beszédet, percekig zúgott a taps s valaki azt indítványozta. hogy a remek szónoklatot szószerint iktassák jegyzőkönyvbe. Egyhangúlag elfogadtatott. Néhány nap múlva különös suttogás támadt, ami addig terjedt, amig megszerezték a bizonyitékot s a Torontói leleplezte Molnárt hogy Balogh Pál vezércikkét mondta el a maga szónoklataként Molnár elég cinikusan válaszolt igyekezett mosakodni, de a kétségtelenül nyers plágiumon nem tudott változtatni. Még a Torontóira is megneheztelt a leleplezésért s ezt a sváb dialektusa verses-üzenetet küldte Brájjemek: Menschen. Menschen san mer alle, Fehler hat a’ jeder tnu. Du lass, lieber Freund. Szabolcsba. Und ich Balogh Pál ln ru’. Azért több ünnepi szónoklatot nem bíztak rá. Hogy a jegyzőkönyvvel mi történt, arra már nem emlékszem. Ott van a vármegye levéltárában. utána kellene nézni, töröiték-e belőle a beszédet? Volt a Torontóinak egy nevezetes esete, ami emlékezetessé tette, hossza ideig, témát adva a vicclapnak, 1393- ban történt, hogy a Kőszeg környékén tartott manőveren megjelent a Szász ícrály is. Brájjer éppen az esküvőjét tartotta Versecen, a lapot Hoitsy Jenő segédszerkesztő csinálta. Hórihorgas ember (Hoitsy Pál fivére), aki állandóan kutyakorbácscsal járt s a város legiiligránsabb kisasszonyainak udvarolt. A lap jórészt délelőtt készült el, délután csak a táviratok számára tartottak fenn helyet. Közbeesett azonban az ebéd ideje, az idő mesleg szeptemberi volt, a sör ió hűvös. Ez a néhány órai várakozó, tétlenkedés minden redakció legkellemetlenebb ideje. Jön-e a távirat, miért késik? — Fiú, hozzál még egy pohár sört! Végre megjött a főváros« tudósítás és jelenti a nap nagy eseményét, hogy a szász király Kőszegre érkezett. A távirat mindig slágwortos, azt fel is kell dolgozni. — hát Hoitsy \ Jenő fel is dolgozta ilyenformán: Kőszegről jelenti tudósítónk, hogy Szász Károly református püspök ma a királygyakorlatokra odaérkezett. Az egyházlejedelmet I a vasúti állomáson őfelsége Fe- I renc József fogadta rendkívül szívélyesen. Kétszer megcsókolták egymást, aztán a király bemutatta I a költő-főpapnak a főhercegeket. Az egybegyült közönség viharo- I san éljenzett. Az első pillanatban, mikor a kő• zönség elolvasta a lapot, föl se tűnt i a dolog. Isten neki. Van a királyok- i nak is szeszélye. Ha úgy szeret csój koiózni. miért ne adjon belőle a \ Szász Károlynak is? A reformátusokkal nem lehetett I birni. \ —A kalocsai érseket sose csókolta \ meg. de még a heror -imást se, 5 pedig az valahogy közelebb áll hoz: zá. hiszen benne van a címében a herceg. A bigott katholikusok sápadoztak, I kezdte felütni fejét a kultúrharc. ■1 — A református szivóság mindent- elér. Épp ez hiányzott még. Másnap uj dolgok következtek, feledésbe is ment volna az egész, ha jj Hock János nem unatkozik Buda- I pesten az Újságírók Otthonában. De ; nem volt karambol-partija, már vé; gigolvasta a lapokat s rávetemedett a vidéki újságokra. — Lássuk, mit tudnak. így került a kezébe a Torontál is, hiuz-szeme egyszerre odatévedt az inkriminált passzusra. így lett aztán az elírásból országos szenzáció, il- i letve kacagás. Ha jól tudom. Szó- I maházy István irta meg elsőnek a I Pesti Naplóban. j ji Nem lehetett azt menteni, kimaf gyarázni sehogy. Máskor ráfogják a I szegény nyomdászra, hogy ő sajtóí hibázott, de Hoitsi — maga is kál-Ivinista ember — büszkeségében úgy körülpüspöközte, meg egyházfeiedelí mezfe a táviratot, hogy lehetet-* lenné vált a király, meg a Károly » felcserélését valószínűvé tenni. öreg riporter<
