Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-16 / 75. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. március 16 Tamás István: A szerelem dicsérete Kit annyiszor vásárra vittek dallal, korbáccsal, gerjedelemmel, a szent makrancost most kitartom magosra tenyeremen, mindenki lássa számadásom: meztelen mellét kényes alázatommal takartam be, ünnepi csudálatombál aranyláncot fontam a nyakára, boldog napokból ittfeleitett gyermek-örömöm mind a szájára kentem pirositónak, testvértől megtagadott csókjaim a homlokura bélyegül, anyámtól ellopott kedves ölelésem a derekára övnek, megfésültem két álmélkodó szememmel, . felöltöztettem igéretruhéba és mit legdrágább{ halottaimnak meg nem adtam: megmozsdattam a könnyeimben. Vad bitorló voltam azon az éjjel, léhütök és istenek közt kapitány s nyugalmam hétlakatu tömlöcében fellázadt ezer gyilkos rémség, sosem tudott ijedelmek, kiket már százszor lefejeztem, kikről azt hittem régen holtak, azon az éjjel fergeteggel veszett, véres boszorkányhcddal orvul, bitangul megrohantak. KÖNYVEK ® 8® A fehér iap (Havas Emil uj regénye). Örömmel kell hirt adni róla, hogy suboticai Írónak uj regénye áll megjelenés előtt. A karácsonyi könyvpiacról nyomdatechnikai okokból lemaradt regény már szedés alatt van s husvétra meg íog jelenni. A nagy érdeklődéssel várt regény írója a serdülő lány életének nagy problémáit a lelki tisztaság s testi tisztátalanság kontrasztját boncolgatja. A sajtó alatt levő regény a szerzőnél rendelhető meg Suboticán. Ars Una. Az egyetlen magyar művészeti szemlének most jelent meg a februári száma. A gazdag illusztrációju januári Kokoschka-szám után a februári szám Kállai Ernő hivatott tollából, a Nyugatra szakadt nagy, magyar, modern festőnek, Czóbel Bélának pikturáját ismerteti s kiváló reprodukciókban mutatja be. Csányi Károly, a XVII. század erdélyi ötvösművészet egyik legkitűnőbb képviselőjéről, Hann Sebestyénről, irt mélyen szántó szempontú és gazdag adaíu ismertetést. A cikket Hann Sebestyén legszebb alkotásának képe gazdagítja. Bálint Aladár képekben s a képekhez simuló szöveggel Kmety János ur rézkarcait mutatja be. Rabinovszky Márius pedig Kelety Gusztávról, a mükritikusról, értekezik. A nívós közleményeket gazdag és érdekes szemlerovat zárja be. A füzet ponir pás kiállítása a reprodukciók gazdagsága és tökéletessége európai nívót biztositanait ennek az egyetlen magyar nyelvű, művészeti szemlének. Megrendelhető Budapesten (VI., Felsőerdősor 31. IV. 15.). Ára negyedévre 125 dinár. Senki sem nélkülözheti ezt a kitűnő folyóiratot, aki a modern művészi törekvések fejlődéséről és jelenségeiről tájékozódást akar szerezni s a megközelíthetetlen képtárak és kiállítások helyett legalább hibátlan reprodukciókban szeret gyönyörködni. íd.) Boschán Sándor: Phaeton három napja. Két hosszabb lélekzetü novella jelent meg ezen a címen Suboticán. Az első novella a Phateon mondát ülteti át a modern gondolatvilágba és szimbolikus megelevenitéssel arra az eredményre jut, hogy aki az emberiség nagy céljainak szolgálatába áll, az a benne rejlő erő és harmónia által nyeri el jutalmát, még akkor is. ha a szent eszmék hirdetése miatt vérpadra kerül. A második novella is az emberiség nagy érdekeiért érdemes küzdelem clicsöros összefüggésben vannak a toloncolással, mindig fáztak a hatóságok. Véget nem érő tárgyalások, megállapítási törekvések végén is sokszor kiderült, hogy hiábavaló minden. az elfogott csavargónak nincs illetősége. Nem szerzett olyant sem az apja. sem a nagyapja. Kutakodni is csak azért kutakodtak utánuk, mert valamerre tartoztak egyikmásik kórháznak az ápolási díjjal. Voltak a kérdésnek tudósai is, már mint a csavargásnak. Tudták, melyik kórházban kellemesebb az ellátás, — ha ugyan ilyesmiről általában lehet beszélni — s oda csempészték be magukat valódi vagy áibetegséggel. Néhány nap minden esetre eltelt, akkor kirepültek s vonultak uj tanya felé, habár csak a rendőri szutterénbe is. Mert ilyenkor kezdődött az illetőségi helyének megállapítása s amíg ez el nem dőlt, addig ült. Ha bonyolult volt a kérdés és sok hatósággal kellett levelezni, — akkor évekig is. A csavargó áldotta a sorsot és az államot, amely tévelygett az alaposság útvesztőiben, azalatt őt hoszszu időkig táplálta, hogy megállapíthassa, melyik községen szerezzék be a 20—30 forint ápolási költséget. Akkor mégis csak jobb volt a régi vármegyei módszer, amely kevesebbet firkált és inkább igyekezett az élethez simulni. A csavargót kivitte egy hajdú a határig, ott megmutatta neki azt a bizonyos oszlopot, amely a kocsisokat tájékoztatta, hogy merre milyen községek következnek, a hajdú kegyetlenül elverte az akta-tárgyat s azt mondta neki: — Fel is ut, le is ut. Ha még egyszer ide tévedsz hozzánk, kétszer ennyit kapsz. Ez volt akkoriban a közigazgatás egyszerűsítése. Lehetőleg nem tévedett vissza, kipróbálta a többi falut s lassankint elsőrendű szakértője lett annak a kérdésnek, hogy hol teremnek szivósabb, hol gyengébb somfabotok. Ámbár sok függött a hajdú karjától és teljesitőképességétől is. Viszont abban az időben, mikor a policia még csecsemőkorát élte, a rendőrök aggkori végkimerülésben, vagy szivelzsirosodásban haltak meg, — olyen kényelmes volt a szolgálatuk. Rózsa Sándorékat, akik alföldi turnéjukat — nyilván a jó szomszédságra való tekintettel — kiterjesztették Torontói felső részére is, csendbiztosok, vasas németek kergették. Többször viszont a svalizsérokat kergették Sándorék. I A vármegye legérdekesebb csajvargója K. Í. szolgatbiró volt. Nem j aktiv, csak egykori tehetséges emjber, akit tönkretett a falu. a faluval |az ital. Egész könyv tellenék ki beillőié, ha végig akarna valaki inenni I egy ilyen életen, — min múlik, hogy fordul, milyen körülmények, a lélek mely elernyedései juttatnak értelmes embert odáig, hogy áz ivás I kedvéért lekerüljön egészen a mocsárba. K. J. teljesen benne volt. A hivatalából kicseppent, a családjától elrúgta magát s megkezdte a csavargást. Alig volt az országnak valamire való helysége, ahol meg ne for-I fel az élet ormára, amely' messze I van. sokszor elérhetetlenül, véresen II messze, a hőse, ennek a finom kis \ Írásnak, amely azonban nem ad cél- I kitűzéseket. programmot csak: I elbeszélést, mesét. Mind a két Írást figyelemreméltóvá teszi meleg tónusa, humanisztikus célkitűzése A t könyv az iró kiadásában jelent meg lés nála rendelhető is meg Sentán. (h.) dúlt volna. A legközelebbi razzián aztán a rendőrségre került. — Alázatos szolgája — mondta széles lendülettel, — van szerencsém magamat bemutatni, dr. juris utriusque K. I. A rendőrbiró nagyot nézett. — T essék? — Tudtam, hogy kételkedni tetszik, mosolygott K„ azért magammal hordom az Írásaimat. Benyúlt a belső zsebébe, nagy paksamétát húzott onnan elő. A diplomáit, az okmányait. — Tessék, igazat mondtam. Előszörre megiitödve hallotta •lenki a rémregényt s megkü? lönböztetett módon bánt a szerencsétlennel. — Hogy. jutott a doktor ur enynyire? . — Kérlek alásan, azt hosszas vol: na elmondani, — pardon, cngedelmet. egészen, rájár a szám a régi rossz megszokásból. Könyörgöm egy cigarettáért. Hazaküldtek kényszerutlevéücl az illetőségi helyéré. Ez is küíöniéleképen történt a kiilöubözQ időkbc'u.. Eleinte csak kezébe ,?dták qz irá$t,/ äz ingyen-utazás, utalványát, ’menjen maga. De niikor később ismertté vált és kiderült, hogy nem oda mégy, ahová küldik, — kísérőt is adtak melléje. Alkoholtól püffedt arccal, rongyosan, mosolyogva állt a rendőrtiszt előtt. Az- ujjait szétterpesztette, korántsem valami képzelt eleganciából, csak azért, hogy le ne essen a bő, kerek manzsettája. Mert a múltból csak a manzsetta maradt meg, ehhez ragaszkodott. Odahaza restelkedtek miatta. Regi kollégák megmosdatták, kiöltöztették, igyekeztek a lelkére beszélni. Bólintott rá, hogy jó, meg fog javulni. aztán sietett valamelyik kocsmába, eladta az uj — neki uj és kényelmetlen — ruhát, az árát elitta s másnap újból nyakába vette az országot. , Apró lebujokban érezte magát a legjobban, sz'edett-vetctt csavargónép körében, ahol vitte a szót s ő lett a legnépszerűbb a soraikban. Annyira nem siilycdt, hogy bűnt is követett volna el, de mikor jasszviták keletkeztek s már-már hajbakaptak a szónokok, ö lépett közbe: — Szamarak vagytok, nem értetek hozzá, majd megmagyarázom én. Ide jogászi ész kell, ti pedig nem tudtok jogászi!,ag gondolkozni. Én dr. juris utriusque K. I„ felvilágositaíak benneteket, értek hozzá, liiszén vizsgálóbíró vagyok. Azaz voltam, mert- most átmenetileg 119m folytatok közigazgatási praxist, megvárom a legközelebbi restaurációt. Na, mit bámultok? Nem hiszitek? Itt vannak az Írásaim. Szedte elő a csomagot a zsebéből. Megvolt ott minden a jogászkori indextől egészen a jogtudományi és államtudományi szigorlatig. Ha a csavargóknak megvan a külön királyválasztási joguk, föltétlenül királyukká választják. De a magyar alkotmány a tekintetben hiányos volt. Igénye majdnem spmmi. A végső fokon járó alkoholistákhoz híven alig. evett valamit, csak az italt kereste. Én Szegeden találkoztam vele jóval a világháború előtt, megint csavargáson fogták, megkapta a tolonclevelet. Érdekelt, izgatott a sorsa, az élete, ki tudtam vinni, hogy az utazásig szükséges időt ne töitse a szutterétiben. Kezességet vállaltam érte. hogy éjfél után két órakor elutazik Torontóiba. Magam teszem vonatra. Vacsorára invitáltam egy tiszai parti kis csárdába, ahová egyformán ellátogattak elegáns szépek és kór sza foglalkozásúak s az adatgyűjtő szenvedélyével készültem lépést tartani az életével, megtudni, amit lehet. Gyerekkorában sincs senki elhatározva arra, hogy utcaseprő lesz, — ide el kell jutni. Hogyan jutott ő a toloijckörutig? Jóformán hozzá sem nyúlt az ételhez, nagy falat kenyereket már.togatot paprikába, sóba. — Pajtás, ha már meg akarsz traktálni, hozass egy kis pálinkái. Az többet ér a pezsgőnél is. Azt. itta apró kortyokban, minden csöppjét megélvezve, de nyilatkozni nem volt hajlandó, vagy a jogi fejtegetéseiben, volt szenvedélyes. — mintha nein is hallotta volna a kérdéseimet. Itt fölényeskedett. Te. ezt nem érted, nem is értehted, mert nem vagy jogász. Azzal vagdosta a fejemhez a paragrafusokat: — Nagyon elkeseríthetett téged az életben valami, — mondtam egyszer. — Engem? Semmi. — Mi szükség . mégis; érre a kalandozásra? .' — Csak ez a jó. Nem függök 'seitkitől. . : — Egyetlen egyet kérdezek .még,: Asszony volt a játékban?,... „ V Rámnézett nagy, vizes szemévej szinte belém, veszett a tekintete, áe látnivaló volt, hogy máshol jár a gondolata. — Fenét asszony. így jött magától. De mit firundcvancigolsz, minden igy van jó, ahogy van. Akárhogy forgattam, nem akart szint vallani, a pálinka sem használt, bár egyre ákadozóbbá tette a nyelvét. .. Önkéntelen mozdulattal nyúlt a zsebébe. , . — Nem hiszed? Érzem, hogy nem hiszed, pedig itt vannak az Írásaim.-Az agya nem fogott fel azonnal mindent, titokzatos rendszerrel azonban minden elraktározódott benne, azokra-közben, visszatért., . -—- Asszonyért, — motyogta •— asszonyért nem érdemes. Ki is koptam belőlük. — Hát jól van, most már igen. de azelőtt, régen? Hirtelen vágtam bele a kérdést, arra számítva, hogy nem lesz ideje gondolkozni, — mégsem ugrott be. Éizülhetett, de gavallér maradt. (Sokszor eszembe jutott azóta egy I másik példa is, jószemü megfigyelő I mesélte el. Az elevenhalottak intéfzetét látogatta egy társaság, debilis Ü gyerekek, ifjak tanyáját. Volt közg tűk egy, grófi gyerek is, jónevü csatiad szerencsétlen tagja, modorára j nézve szintén a legalacsonyabb soriba esett. S — Öt forintra volna szükségem, hogy átvihessenek a park-klubból a sport-klubba. Mindig ezt hajtogatta, ez volt a. mániája. Bucsuzáskor aztán a felügyelő azt mondja neki: — Köszönj szépen, Pista, nyújts kezet a hölgyeknek. Pista gróf ránézett a mesterére és bánatos mosollyal ingatni kezdte a fejét. — Oh, uram, egy gentleman sosem ! nyújthat kezet előre a nőknek. Meghalhatott teljesen az értelme, a szunnyadó lélek mélyén mégis ott maradt valami, amit lehetetlen kiirtani.) ' '■■■■•'■ Dr. K. I. sem ugrott be. — én se I "keresem hát, hogy mi juttatta odáig, ahpvá jutott. Gyönge volt az akaratereje? valahol meghibbant. Hiába keségének példázata. Az ember, aki ezer ismeretlen akadályon át hág Bolyongás a regi Toront ál dzsnngeljében 16. Csavargó doktor juris utriusque Az illetőségi ügyektől, amik szó-