Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-16 / 75. szám

1924 március 16. BÄCSMEGYEI NAPLÓ ti. oldal resik ezt tudós doktorok, mégis csali a nyílt sebet tudják gyógyítani, a láthatatlanokkal szemben tehetetle­nek. Néha úgy tetszett, hogy mindjárt elalszik, akkor aztán megszaporodik vele a bajom, de hamar erőre ka­pott. ivott egy pohár pálinkát és sze­retetreméltó hizclkedéssei simult hozzám. — Akarsz-e nagyon jó lenni öreg pajtikádhoz? — Hacsak módomban áll. Akkor lepj meg egy pár man-2settáva!, ez kezd már {oszladozni. Odaadtam a ni agamét. — De gombostul! — nézett a sze­membe. Nem felejtette el, hogy felelőssé­get vállaltam érte, érdeklődött, mi­kor van indulás. Fiakkercn viszel ki? — Föltétlenül. Ügy tudott ennek örülni, mint a gyerek. Közben többször is fölkeli az asztaltól, kiment a »öntésbe, vé­­gigmustrálta az ott levő közönséget — nyilván ismerőst keresett —az­tán jött vissza. Az volt róla a benyo­másom, hogy szörnyen unta a társa­ságomat. A vasúti- pénztárnál lebélyegez­tettem a tolonclevelet, odafurakodott és bemutatkozott a kisasszonynak: — Doktor juris utriusque . . . pa­rancsolja talán az okmányaimat? Felraktam a lefelé menő vonatra, ment haza, hogy kiölíöztessék, res­telkedjenek miatta, a lelkére beszél­­jjenefc s továbbítsák valamerre. Akár­­íiová, csak otthon we maradjon, ahol tír volt azelőtt. N'em telt két hétbe, már megint visszajött, amíg aztán. Isten tudja hol érte utol és temette be a hábo­­rss zavaróit förgetege. Üreg riporter. A halotti maszk divatja Bécshen Égg élelmes szobrász ötlete Becsben érdekes divat kapott láb-! ra. Egy élelmes szobrász, aki a tiszta művészet keresésével nem tu­dott boldogulni, hirdetést adott köz­re a lapokban, hogy az érdeklődőnek még életében elkészít? a — halotti maszkját. A művész divatba jött és. Becs híres és vagyonos eleme csak úgy tódul Frank úrhoz, hogy a ha­lott? maszkját elkészítse. A művész érdekes kijelentéseket felt a sajtó képviselőinek: — Állandó ostromnak vagyok ki­téve. A jelentkezők némv aggodal­mat táplálnak fa néhány milliós ki- i adást nem sajnálják) és mégis... A hölgyek rendkívül érdekesnek ta­lálják. hogy Beethoven és Nietzsche maszkja mellett a zongora fölött a saját arcuk levonatát is feífüggesz­­szék, vagy a halotti fehérségbe me­redt édes vonásokat, a szenvedélyt; hideg fehérbe odaajándékozzák sze­relmeseiknek, mint »Memento mó­rit«. valamelyik forró óra után. A művész megmutatta egy éppen elkészült remekét, amely egy híres szép bécsi művésznőt ábrázol. Ele­ven arca sok bécsi férfit bolonditoít, meg, de a szép vonások jéghideg mozdulatlanságban még vonzóbbak és még szenvedélyesebbek. Az ábrá-; zolás rafinériáját fokozza az. hogy’ a művész a meztelen maszkot amely a homlokkal r éget ér, tehát haidisz­­szel nem rendelkezik, egy tüzvörös apród parókába foglalta, ami nagy­szerű szinhatást okoz: hófehérség a piros haj alatt. Háttérnek pedig egy vékony fekete keretbe foglalt vioiaszinű bársony szolgál. Egy má­sik levonat elefántcsont szinti zo­mánccal van bevonva és igy még fo­kozódik a mü hafotíszerüsége. Minthogyha egy rá rá gzó holttest egy szerelmi mámorban elhaló asszony­nak a víziója volna. A hölgyek nagy áldozatot hoznak érte. Az arc egy erős fesz bevonva, hogy a bőr, de külö­nösért a szemöldök, szempilíák és az ajk a gipsz levétele után ne ié­­rüljertek meg. A hölgy, aki ennek az »operációnak« alá veti magát, egy kis üvegcsövet kap az ajkai közé, hogy a légmentes anyagon keresz­tül lélegzetű tudjon. A fület vattával tömik meg, a homlokra és az or­cákra vékony selyem szalagot fek­tetnek. amellyel a megkeményedett gipszet, amely a % egész arcot beta­karja, felemelni lehessen. Jóllehet a szobrász munkája mindössze egy negyed óráig tart. mégis a műtét nem jár minden fájdalom nélkül, kü­lönösen (az üvegcső dacára) légzé­si nehézségek, szívdobogások és a (Ugyanazok.) 2: Hát Ön miért nem vesz részt az irodalmi vitában? 1: Részt veszek. 2: Nem olvastam még a hozzá­­szólását s igy nem tudom, kit tart írónak s kit nem tart annak. I: Nem is fogja. Ha nyomtatásban meg jelenhetik, »kétségtelenül intel­ligens« ember véleményeként az, hogy Milkó Izidor nem író, akkor én kinek az iróvoltáí védelmezzem? Bizonyítsam, hogy Shakspere iró? Tolsztoj elég »intelligens« ember le­hetett, mégis kétségbevonta. Sze­gény Millió Izidor kihúzta a lutrit, a jubileumi bizottság titkára — ju­bileum helyett — megiría róla, hogy van intelligens ember, aki nem tart­ja írónak. Es még azt mondják a magyarságról, ..hogy hálátlan élő nagyjai iránt. Ötven éves írói múlt után végre megkapta embertársai hálájának, hódoló elismerésének ju­táin? át. Milyen fölemelő érzés ez! Érdemes érte átdolgozni hosszú férfiéletet, érdemes ólotntnezökbe vetni ötven tavasz virágát, érdemes megírni egy polcot megtöltő könyve­ket az iró megkapja jutalmát, jubi­leum helyett »intelligens« véleményt. 2: (Népi is afelett kellene vitat­kozni, hogy ki az iró. hanem, hogy-; ki az intelligens.) I: Hanem Milkó Izidor méltó és nemes módon válaszolt. Olyan tün­döklő igazsága és tündöklőén meg­írt tárcával, hogy kicsit elszégye!­­hetifc magukat a műveletlen intelli­gensek. 2: Do mért néni. irja ezt meg? I: Magának ezt megmondhatom, de meg nem Írhatom. Nem lehet az a célom, hogy érintkezési pontok keresése helyett Ijorzsolásifelületeket vérezzek fd. Hallgassa csak meg az orvosokat, ha egymásról beszélnek. S én azt mondom, az orvosoknak kollégáikról tett nyüatkozatai a wartburgj dalnokverseny próbaének­lése ahhoz képest, ahogy az írók beszélnek egymásról. 2: Mindez érthető is, természetes is. Hogy ki az orvos, azt tudom. Aki tagja az orvoskanrarának. Hogy ki a jó iró, azt is tudom. Csak azt nem tudom, hogy ki az iró. De most megalakul a Vajdasági Magyar Írók irodalmi Társasága s akkor ennek a kérdésnek eldöntése sem lesz nehéz. Aki a Társaság tagja lesz, az iró, aki nem lesz tagja, az nein iró. I: Bár ugy lenne! Bár magára tudna ölelni a Társaság mindenkit, aki itt él’és magyar iró. Bár ez a Társaság lenne a kritérium, az arbiirium, a hiányzó tekintély s a közmegnyugvást keltő ítélet . . . 2: Ugy lelkesedik érte, mintha mindez nem lenne? !: Ugy lelkesedem érte, mintha mindez lenne. Csak attól félek, hogy nem lesz. 2: Miért? félelemképzetek mutatkoznak. — Egy hölgy látogatóm — mon­dotta a művész — heves idegsokkot kapott és néhány napié: betegen fe­küdt a műtermemben, — Vannak Önnek férfi kliensei is? —- kérdezte az egyik újságíró. — Vannak, de ritkán, rendesen asszonyok kedvéért jönnek. Nemso­kára Parisba teszem áí műtermemet, ahova meghívást kaptam és itt a legszebb halotti maszkokból kiállí­tást rendezek. — A még élő halottak szépségver­senyét — mondotta az egyik újság­író. — A legmagasabb szenvedély ga­lériáját — válaszolta a művész. nem kellene vigasztalódni azzal, hogy vannak »feltétlenül intelligen­sek«, akik Milkó Izidort sem tartják írónak. 2: Megint csak azt kérdem: Miért? 1: Hát nézze. Ha egypár iró ösz­­szeáll, hogy Társaságot alakit, ak­kor az összeszokottság, a kávéházi asztaltársi viszony, esetleg egy re­­dakcióhoz vajó tartozás, egy lap kö­rüli tömörülés vezetheti a kiválasz­tást. Senkinek nem lehet kifogása az ellen, ha ilyen módon megalakít­ják a Koroda Pá!-, Prém József­­vagy Inczédy László-Társaságot. De ha az a nemes szándékuk és be­csületes törekvésük — mert a szán­dék Nemességében s a törekvés tisztaságában nem lehet és nem sza­bad kételkedni —. hogy egyetemes. mindenkit magába záró Társaságot, c Társaságot akarják megalakítani, akkor ez a cél. az egyetemesség, a kizárólagosság többre és másra kö­telez. 2: Pedig ez a törekvésük. 1: Éppen azért helytelen a meg­­alakitás módja s attól kell remegni, hogy meddő lesz emiatt a Társaság működése. Ha a Társaságot akarják megalakítani, ha a Vajdaság ma­gyarságának s a magyarság kultú­rájának akarnak Irodalmi Társasá­got adni. akkor u személyes jelent­kezés nem lehet a tagság jogcíme. »Levelezőlapra házhoz jövök«-mód­­szerrel teremtő irodalmi egyesüle­tei nem lehet alakítani. Önkéntes jelentkezéssel lehetett dobrovoljác zászlóaljakat szervezni, de Irodalmi Társaságot ugy nem lehet, hogy írókból és íróknak jelentkező nem Írókból — irodalmi dobrovoljácok­­ból — összeáll az írói egyetem. 2: De mondja meg őszintén, olyan nagy szerencsétlenség az, ha nem irók kerülnek be irodalmi társa­ságba? 1: Senki nem lesz tőle beteg, az bizonyos, de megsínyli az irodalom, amit pedig mindannyian, szervezők és nem szervezők, szolgálni akarunk. Mindenütt vannak emberek, akik nem irók, de az irodalom rajongói s ircdalomszereíetük talán egy-két irodalmi kísérletig is elvezette őket, aminek vagy az elnéző kegyesség, vagy? személyi érdekesség nyilvá­nosságot is szerzett. Higyje el, az irodalmi akciók sikere sokkal inkább függ ezektől a lelkes és áldozatkész irodalom-barátoktól, mint az íróktól. Ök rendezik az előadásokat, gyűj­tik az előfizetőket, ök tapsolnak az első sorban. Most már, ki fogja vé­gezni ezt a hasznos és lelkes mun­kát, ha az irodalom szálláscsinálói is tagjai lesznek az egyesületnek s ha ők. mert már irók, másoktól vár­ják annak a munkának elvégzését, ami nekik tagságot adott? 2: Ha más ellenvetése nem lenne, ezzel még vitába tudnék szállni. I: Ha más ellenvetésem nem len­ne, ez sem lenne. Az utódállamok­ban felpezsdülő magvar irodalom mindenütt kritikai és tekintély után j I: Lássa, ha erre a kérdésre ’őszintén lehetne felelni, akkor nem Henrié szükség megvitatni a nyilvá­­zsirréteggef nosság előtt, hogy, ki az író. Akkor Haszontalan beszélgetés hasznos dolgokról III. Irodalmi társaság Irta: Jean Jcudi sovarog. Ha a tagság nem jelent el­ismerést, ha a választás nem kritika’ s a Társaság nem tekintély, akkor az Irodalmi Társaság egyik legfőbb j irodalompolitikai kötelességét hárít­ja el magától. Megmondom őszin­tén, ha e2 a Társaság ugy alakul mg, mint ahogy a szervezés meg­indult, akkor nem az irodalomnak lesz szüksége erre a Társaságra, ha­nem azoknak, akiknek a Társaságon kívül csak a legközelebbi vérségi hozzátartozói adják meg az írói cí­met. S minthogy megszünteti a kü­lönbséget iró és nem iró között, igy kell formuláznom, tlem az Íróknak lesz rá szükségük, hanem a nem iró íróknak. Végre lesz egy fórum, mely okét íróvá üti. 2: Nem panaszkodhatnak, hiszen a kritika is — üti. 1: írónak nem megtiszteltetés, ha dilettánsok maguk közé sorozzák, írót nem serkent munkára a dilet­­lan sok staiíázsa. S aki, mert iró, nem érzi annak szükségéi, hogy? az irói címmel és jelleggel fölruházzák — fájdalom —, nem is fogja nagyon amoicionálni azt, hogy a vajdasági írók hivatalos, de hivatottság nélküli lajstromába betelekkönyvezzék. 2: Bezzeg, a körszakállas, nyugal­mazott telekkönywezetők, kabaré­­koníeransziék, kékharisnyák, titkos drámaírók s szerkesztőségeket ostromló rohamcsapatok . . . 1: Az Irodalmi Társaságnak azon­ban az volna egyik feladata, hogy irodalmi ízlésre neveljen, irodalmi közvéleményt teremtsen, mely egye­dül is tud majd utat nyitni az irók előtt s felhúzni a sorompót a nemi irók előtt. A szeretet kötelez a szi­gorúságra s a személyi és baráti tekintetek félretételére. De irodalmi kérdésekben csak egy? szeretet jo­gosult: az irodalom szeretete. Poli­tikában lehetünk a legnagyobb de­mokraták, irodalipi kérdésekben gőgös arisztokraták legyünk. Ha jó­tékonykodni akarunk, alakítsunk jó­tékonysági egyesületet. De ha az irodalomról esik szó, akkor: le a kalapot és föl a sorompókat. Bányai Kornél: Tavasz a hóban Csak percegünk a télben, mint a sza, Tavasz erői fagyba törve alszunk. És mégis álmodunk s a kő alól is jövőt mutatva felragyog az arcunk. Egy moccanás, egy szó és mindenütt, virág a föld, sugáresők zuhannak! Kemény vasakkal feltépjük a tájat, kezünkből rögbe rejtőznek a magvak. Az ég csupasz földet csókol. A szél rügy bársonyán dorombol, mint a macska. Roppant derékkal megmozdul az ember s tavaszt rikolt a roppanó tavaszba. Szabó Lőrinc: Nap idd ki szemeimet Nap, nézd, nézd: harmatos üregek —, hörpentsd ki a szemeimet! Még csak bimbóznak, fiatalok, de túlragyognak, mire meghalok! Élek. meghalok-------Elektromos ármakörök csobogó özöne mos: valóság, meztelen isten! óh matéria! pénz! szépség! lobogó! Valóság, csúfolt, igaz erő! hús, vas, !ö!d, megtagadott szerető! Ember! — Nem imádott így soha más: érlelj meg, lelkes Realitás! Érlelj. — sülyessze a képzelet testedbe a tápláló gyökeret------­Ajkak, emlők! szent csöveken át pattanj ki, szemem, aj Nap-Világ! Emlők! Anyám! Veletek — nekem — —* Föld, erdő, isten: az életem! Föld, föld, anyám, fény, fény, Hatolom: minden enyém lesz, ha akarom! Fény! Harsonák! —• Gyávák, irigyek — Nap. idd ki, idd ki a szemeimet: még csak bimbóznak, fiatalok, de túlragyognak, mire meghalok! (

Next

/
Oldalképek
Tartalom