Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-16 / 75. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 11)24. március 16. Jelentik — Taiber Tibor gyáros, aki­­nek Beethmann Hildegard vendége volt azonnal jelentést tett a buda­pesti rendőrségnek, amely több de­lek tiv-csoportot mozgósított, hogy az eltűnt urilánynák nyomára akad­jon, egyben megkérte a nyomozás megindítására a bécsi rendőrséget. Szombaton délután Baden bei Wien­­böl távirat érkezett Taibernéhoz, amelyben a fiatal iiöigy bocsánatot kért. hogy búcsú nélkül távozott és közölte, hogy néhány nap múlva visszatér Budapestre. A rendőrség nfegállapitotta. hogy; a színésznő báró Skoda Károly tár­saságában utazott el Budapestről és együtt mentek Becsbe, majd Baden­­be. Beethmann Hildegard a bécsi új­ságíróknak kijelentette, hogy keze főorvosához utazott hirtelen Becsbe. Két © ÍE5Ö szereim es levél Az egyiket egy régi várkastély irattárában, a: másikat egy bankház előcsarnokában a padlón találtam. A régi szerelmeslevél: Egyetlen szép Szerelmem! Mire feljön a hold, halk kakukszó fog hallatszani a parkból. Nyisd ki csendesen ablakod és nézz le. A rep­­. kényes fal mellett ott fogok állni ló­háton. Ugorj ki bátran Édesem két tilelő karom közé és repülni fogunk ketten messze, messze. Lovam mint mesebeli táltos száguld majd velünk egy szebb, a menyországnál is forróbb táj, a tökéletes boldogság birodalma felé . . . Száz csókot küld addig is hűséges, igaz, szerelmes Lovagod. Az ui szerelmeslevél: Drága, kicsi Csillagom. megkaptam leveled, amelyben ér­tesítesz. hogy ne keresselek fel töb­bé, mért nagyon haragszol rám amiatt, hogy tegnapelőtt este, ami­kor együtt vacsoráztunk és éppen az ananászbólét ittuk, én többször átkokettáltam a szomszéd asztalhoz és tegnap valószínűleg azért nem mentem hozzád, mint irod, mert az illetővel volt randevúm. Férfiasán bevallom, hogy tényleg az illetővel volt randevúm, de akivel tegnap­előtt este kokettáltam, az egy sza­kállas zsidó volt. aki a szomszéd asztalnál ült és azért kokettáltam vele, mert nála szoktam valutaüzle­teimet lebonyolítani. De te, amint lá­tom, képes volnál engem a deviza­központ karjai közé kergetni, ami­lyen gonosz lélek vagy. Jól tudom hogy az egész csak kifogás^ meri közben kikezdtél a Sekrestyés Ti­borral, akit azelőtt Slézingernek hívtak. Csak te barátkozzál tovább­ra is ezzel a Slézingerrel. Tudod milyen link papírjai vannak? És nin­csenek is kifizetve. Ha holnap jön egy bessz, úgy tönkremegy, hogy tőled fog zsemlére pénzt kérni köl­csön. Beláthatod pofikám. hogy én mennyire szenvedélyesen szerette­lek műidig. A múlt kedden is egész délután nálad voltam, pedig akkor volt legélénkebb a magánforgalom és tönkre kereshettem volna ma­gam az alatt az idő alatt. De én olyan vagyok, mint egy középkori lovag, aki még tud áldozatokat hoz­ni a drága nőkért. Gondold meg. kérlek, hogy mit csinálsz. Nem engedhetem meg, hogy mást szeress. Nem adlak oda senkinek téged, mint ahogy a Ganz- Danubiuszomat sem adnám ki soha a kezemből. Irántad való szerelmem ma szilárdabb, mint a legutóbbi tőzsdenap volt. Térj vissza hozzám és értesíts, mert akkor repülök hoz­zád, hogy ismét boldogan hajthas­sam fejemet pihegő kebledre. A vi­szontlátásig száz milliárd csókot leüld néked hűséges Aladárod. U. i. Nézd meg a lapokban, hogy mikor lessz kasszanap, mert akkor nem mehetek,___Lovász» Károly A magyar ellenzéki képviselők nem fogadták el a Képszövetségi delegáció meghívását Nem akarnak nyilatkozni a delegátusok előtt a magyarországi i közállapotokról many párt résiéről denuncidldssal vádolnák őket. Az ellenzéki képviselők állásfog­lalása rendkívül kínosan érintette Bethlen miniszterelnököt, mert ne­héz feladat elé áhította, hogy milyen tormában és milyen indokolással kö­zölje a Visszautasítást a népszövet­ségi delegátusokkal. A magyar kormány hivatalos jelentése a tárgyalásokról Budapestről jelentik: A népszö­vetségi delegáció szombati tanács­kozásairól a magyar kormány a kö­vetkező hivatalos kommünikét tette közzé: — A népszövetségi delegáció tag­jai szombat délelőtt 11 órától dél­után 2 óráig Bethlen miniszterelnök­kel. Walliá ideiglenes pénzügymi­niszterrel és Kállay volt pénzügymi­niszterrel plenáris ülésen tárgyalták a kormány által az újjáépítés idő­szakára megáik pitott költségvetési tervezetet. A tárgyalásokat a dele­gáció tagjai hétfőn folytatják. Va­sárnap délelőtt a népszövetség tag­jai a különböző politikai pártok ve­zetőit hallgatják meg. A kommüniké úgy van megfogal­mazva, mintha az ellenzék hajlandó volna részt venni a delegátusokkal folytatandó tanácskozásokon, ami arra vall, hogy Betlen még nem adta fel a reményt, hogy az ellen­zék megváltoztatja szándékát. Stoppetni Pietro ,a népszövetség gazdasági osztályának olasz tagja, szombaton megérkezett Budapestre, hogy résztvegyen a delegáció mun­kájában. A Budapestét* Magyarország pénz­ügyi szanálásáról tárgyaló népszö­vetségi delegátusok, — mint már je­lentettük, — pénteken azt a kiván­­ságukai fejezték ki Betlden minisz­terelnök előtt, hogy érintkezésbe óhajtanak lépni az összes parlamen­ti pártok vezetőivel. Ennek megfe­lelően Bethlen gróf vasárnap dél­előttre a következő képviselőket hívta meg a népszövetségi kiküldöt­tekkel való tanácskozásra: fíoyos Miksa gróf. Eörfiy Dezső, Neubauer Ferenc és Mayer János kormánypárti képviselők, gróf Zichy János. Wolff Karoly dr„ Hegyes­­halmy Lajos és Ernst Sándor pre­­!átus, a kormánytámogató Ernst­­fiuszár-párt tagjai, azonkívül a kü­lönböző ellenzéki pártok részéről: gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Vázsonyi Vilmos. Ugrón Gá­bor, Heinrich Ferenc, Szilágyi La­jos, Gömbös Gyula, Friedrich Ist­ván, Rassay Károly, Rupert Rezső, Horváth Zoltán, Peidl Gyula és Pe­­yer Károly. A tervezett tárgyalások elé —• '-’t Budapestről jelentik — szom­baton délután váratlan akadályok Hördültek. A liberális ellenzék kép­viselői ugyanis tudomására adták Bethlen miniszterelnöknek, hogy nem hajlandók résztvenni a tanács­kozásukon. A meghívás visszautasí­tását azzal indokolják, hogy nem akarnak meggyőződésükkel ellen­kező információt adni a népszövet­ségi delegációnak Magyarország gazdasági, főleg azonban politikai állapotairól. ha< pedig a tényleges helyzetet ismertetnék, akkor a kor­lapig őrizetben tartották és figyel- I meztették, hogy hasonló tudósítás "megismétlődése esetén kiutasítják Fiúméból. Egyben megtiltották neki, hogy március IS-ikáig, az ünnepsé­gek befejezéséig. Susakra menjen. Fent "közölt tudósítást is csak ke­rülő utón sikerült a »Bácsmegyei Napló «-hoz eljuttatnia. TINTA Vasámap annektálják az olaszok Fiúmét I L ni1 1 Fiúméba jen éz olasz királyi pár is — Az olaszok őrizetbe vették a Bácsmegyei Napló fiumei tudósítóját a király ellen. Állítólag e feljelentés miatt már szerdán kétszáz olasz de­tektív érkezett Fiúméba, akik a ki­rály biztonsága fölött fognak őrköd­ni. A rendőrség több szociálistát és kommunistát, valamint sok fiumei szláv lakost letartóztatott, akik mindaddig őrizetben maradnak, a Viktor Emánuel tei városban tartóz­kodik, Mindazokban a házakban, a melyek a fő útvonalakon fekíisznek, ahol a diszmenet el fog vonulni, házkutatást tartottak. Több házban megtiltották, hogy a menet elvonu­lása idején az ablakokat nyitva tart­sák. A lakókat személyükben tették felelőssé, hogy az ünnepély napján idegeneket nem engednek be a ház­ba. Minden nap razziát tartanak és a gyanúsakat kiutasítják a városból. A Sósakra vezető útvonalon az olaszok kettőzött határőrséget állí­tottak fel és úgy a Susakra menő­ket, mint az onnan érkezőket szi­gorú motozásnak vetik alá. A »Eűcsmegyei Napló« tudósítójának incidense A szigorú rendszabályok folytán súlyos kellemetlenségben volt része L. Csányi Józsefnek, a »Bácsmegyei Napló« fiumei tudósítójának is. Csá­nyi József, aki tudósításait Busák­ról küldi naponta a »Bácsmegyei Napló«-nak, pénteken — mint eddig minden nap — szabályszerű útlevél­lel átment Fiúméból Susákra, hogy ott táviratát feladja. A szigorú el­len önzés folytán a motozás alkalmá­val megtalálták nála a távirat elké­szített szövegét, amelyben a külön­leges óvatossági intézkedésekről is beszámol. Emiatt a Qt: esz túrára vit­ték, ahol bár hivatalosan nincs cenzúra Fiúméban, — a tudósítást elkobozták tőle. A rendőrségen egv Nap lójegy zatek Ifjúság, pirosító, bor Nem értem azokat, kik negyven éves korukban húsz* hatvan éves ko­rukban negyven, nyolcvan éves ko­rukban hatvan éveseknek akarnak látszani s még kevésbbé értem azo­kat a szánandó ábrándozókat, kik most az amerikai visszafiatalító kór­házak előtt öklelőznek egy sorszámért és majommirigyet akarnak magukba varratni, hogy fiatalabbak legyenek, pár évvel. Az iftuságban egyetlen érték van^ a tapasztalatlanság. Ezt az isteni hiányt, ezt a boldog tökéletlenséget semmi sem adhatja vissza. Borzal­mas elgondolni, hogy nem veszik el tapasztalatom s mégis rugékonyan, frissen szemlélhetem a világot, mely- 1 ben egyre kevésbé hiszek és a ha­lált, melyben egyre jobban hiszek, í Az öncsalásnak kevés ily buta módja van. Nyilvánvaló, hogy ez a kezelés is küisőleges. Akkor sokkal hatásosabb a kétriiá* sik csodaszer, melyet már régen föl-, fedeztek. Az egyik a pirosító, mely a vén arcot is fiatalnak hazudja, a má­sik pedig a bor, mely a szenvedés központját, a tapasztalatok raktárát, az agyai bóditja el s pér órára való­ban megállítja az időt. Két ajándék Az ajándékban van valami boszor­kányos. Egy idegen élet szellemét csempészi kedvesen, de tolakodóan a lakásunkba. Kaptam egy márványhamutartót, melynek káváján btonz ló nyerit. író­asztalomra tették. Elszomorodtam, valahányszor rátekintettem. Izgatott a kérdés, mi köze van a ónak a szivarhoz, vagy a cigarettá­hoz, de bár sokat töprengtem s agyam majd megpattant a gondolkozástól, nem tudtam rájönni. Sohase láttam cigarettázó, vagy szivarozó lovat, Könnyítettem magamon. Bevittem a másik szobába, később letörhettem egy kendővel, hogy ne lássam, végül eldugtam a fürdőkád alá. Csakhogy hamarosan vissza kellett hoznom. Megsajnáltam azt a derék embert* aki megörvendeztetett vele. Rengete­get szenvedtem miatta. Most aztán viszonoztam kedvessé­gét. őt, ki az anyanyelvén kívül egyetlen nyelvet sem tud, hasonló ajándékkal leptem meg, melynek két­ségtelenül épugy őrül majd, mint én ennek: bőrbe kötve egy kitűnő kinai­­japán szótárt küldtem neki, melyben a kínai szavak jelentése aggályos, filológiai pontossággal japánul van megmagyarázva. Azt hiszem, egészen stilszerü voltam. Mesterség Ezt sohasem felejtem el. Egy asztalos három napos kislányát temették, Az apa kábultan állt a ra­vatalnál, semmivel se törődve. Mel­lette én. A koporsóra, melyet ezüstszegélyes papircsipke vett körül, a gyászhuszá­rok már ráemelték a fafödelet és Vasárnap, március 16-ikán ünnepli I Olaszország és Fiume városa az ] Adria gyöngyének az olasz király­ságba való hivatalos bekebelezését, j Viktor Emánuel király, Mussolini, ja fascistálc self-made miniszterelnö­kké és valószín üleg Umberto trón- I örökös is résztvesz a hivatalos an- Inexió nagy ünnepségén, amelyre fmár hetek óta készül Fiume. Gipsz­ből épült diadalkapu várja a hajón 5 megérkező királyt és római élőké­­j tőségeket. Állványokon görögtüzet 1 készítettek eiő. Virágiombok, virá­­jgos guirlandok, bársóny és brokát ! drapériák, villanyégő-füzérek sze­gélyezik az uccábat és tereket. Ha­zafias jelszavak villanytransparen­­lsekből kirakva a terek közepén. A : házakat olasz zászlókkal lobogózták ! fel, az ablakokból szőnyegek lóg­nak. A királyt váró uj olasz város teljes pompával készül az ünnep­ségre. Az annexió napján a fiumei állam­­hivatalnokok fejenként ezer líra ajándékot kapnak. A szegények Iközt ötven- és százlirás bankjegye­iket osztanak ki. i A felvonulás a Rómából érkező udvari díszkocsikon történik, a lo­vas testőrök kíséretében. A menet végén az udvari kincstárnok egy-j liras ezüstpénzt feg a tömeg közé szórni. A fény árnya A királyvárás lelkes ünnepsége már napok óta nagy gondot okoz a fiumei katonai és rendőri hatósá­goknak. Néhány nappal ezelőtt névtelen feljelentésben arra figyelmeztették a fiumei rendőrséget, hogy az annexi­ós ünnepségek alkalmával, a disz­­felvonulás idejére merénylet készül

Next

/
Oldalképek
Tartalom