Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-21 / 51. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. február 21 még Mozer dr. németpárti képviselő is feliratkozott a vita szónokai közé és valószínűleg pénteken szólal fel. Szombatra várható a költségvetési javaslat általánosságban való megszavazása. A kormány tárgyalásokat kezd a Német-Párttál rövidesen szakadás áll be, a Pribi-lKomadinics állanak, Selo címmel lacsevics-csoport állítólag már tárgya- pót indított. Az első számban a csolásokat kezdett a radikálisokkal. A port éles támadást intéz a föidmidemokratapárti körökben ezeket a vespárt parlamenti frakciója ellen, híreket erélyesen cáfolják. amely a disszidensek szerint nem A földmives-párt disszidens frak- teljesiti kötelességét és nem képviciója, amelynek élén Avramovics és seii a földmüvesnép érdekeit Nagy érdeklődéssel tekintenek politikai körökben a Német Párt és a kormány közt megindult tárgyalások kimenetele elé. Mint értesülünk | a németek a tárgyalásokon elsősorban iskolaügyekben terjesztettek elő követeléseket, de szó van gazdasági természetű követelésekről is. A Német Párt, hir szerint különösen a vajdasági gabonatermelést szeretné megvédeni a kormánnyal a külföldi konkurencia' ellen még pedig a behozatali vámok erős felemelésével és a kiviteli vámok csökkentésével. A tárgyalásokról, amelyek arra vannak hivatva, hogy véglegesen megszabják a Német Párt magatartását, egyelőre semmi hir nem szivárgott ki, politikai körökben azonban valószínűnek tartják, hogy a kormány , nehéz helyzetében, nem fog elutasító magatartást tcmasitant a németek követeléseivel szemben. Kettészakadt a demokrata-párt Az ellenzéki blokk megalakítására irányuló tárgyalások néhány nap óta szünetelnek, mert Spaho nem tartózkodik Beogradban. Kormánykörökben a tárgyalásoknak a stagnációját úgy tüntetik fel, hogy a tárgyalások holtpontra jutottak. A radikálispárt sajtója még mindig folytatja támadásait a demokraták ellen azért, mert az alkotmányrevízió álláspontjára helyezkedtek. Azt a hirt terjesztik ezzel kapcsolatban, hogy a demokrata-pártban Fordulat elolt a magyar sgioLk ügye Jugoszláv állampolgár kér színházi engedélyt A jugoszláviai magyar színjátszás elárvult ügye most újabb fordulat előtt áll. Szerda reggeli számunkban megírtuk már. hogy Heltai Hugó magyar színigazgató Beogradban járt és engedélyt kért Trifunovics közoktatásügyi minisztertől magyar színházra. A miniszter azonban kijelentette, hogy meg nem látja elérkezettnek az időt a magyar színház engedélyezésére, s azt ajánlotta a színigazgatónak, hogy nyújtsa be írásbeli kérvényét. Ebben az ügyben szerdán olyan fordulat állott be. amelytől remélni lehet az eredményes elintézést. Szerdán ugyanis egy. tekintélyes és Beogradban kitűnő összeköttetésekkel rendelkező szuboticai jugoszláv állampolgár megegyezett Heltai Hugó színigazgatóval, s a megegyezés alapján ö fog a kormánytól magyar szinjátszási engedélyt kérni a Vajdaság területére. A szláv társigazgató még ezen a héten Beogradba utazik és a Heltai szinilgazgatóval szerdán kötött megállapodásban garantálta azt. hogy megszerzi a magyar színház játszási engedélyét. Az eddigi tapasztalatok és a közoktatásügyi miniszter legutóbbi nyilatkozata után még korai volna bízni az újabb akció sikerében, de mindenesetre több reményt lehet fűzni ehHez a kísérlethez, mint az eddigiek bármelyikéhez. Azoknak ugyanis, akik a közoktatásügyi minisztériumban az utóbbi) időben a magyar színház ügyéről tárgyaltak, az a meggyőződésük. hogy a kormány ma már nem zárkózik mereven el a magyar színház engedélyezése elöl, azonban az illetékes kormány-tényezőknek az az álláspontjuk, hogy csak jugoszláv állampolgár kaphatja meg az első inagyar szinjátszási engedélyt. • A tegi^tóbbi időben a radikálispárti »Zasztava« és a szuboticai radikálispárt egyik vezetője is nyíltan hangoztatta a magyar szinház engedélyezésének méltányosságát és szükségességét és azóta még megerősödött a. vajdasági szlávok között az a vélemény, hogv nincs semmi oka és célja a vajdasági magyar színjátszás további elnémitásának. Alkalmunk volt most a magyar szinház kérdéséről a legújabb fejlemények kapcsán több tekintélyes szuboticai szláv vezetőegyénilséggel beszélni és szinte egyöntetűen adnak kifejezést annak a meggyőződésüknek. hogy itt az ideje a magyar színház engedélyezésének. A vajdasági szláv köröknek ezt a véleményét a legutóbbi hetekben még csak meg; erősítette — mint mondják — az a tapasztalatuk, hogy a Szuboticán vendégszereplő noviszadi szláv szín társulatot a magyar sajtó és a magyar közönség — a magyar szinház etnémitása miatt érzett minden keserűsége ellenére is — ugyanolyan szeretettel karolta fel és támogatta, mint a szláv lapok és a szláv közönség. A szuboticai szláv köröknek nagyon jól esett látni — hangsúlyozták többen munkatársunk előtt Meghalt egy lírikus Irta : Baedeker Bodrogi Péter, az újabb magyar líra egyik legkiválóbb képviselője, nemcsak pompás verseiről volt hires, de arról is, hogy nagyon érzékeny, s a barátai — akik egyszersmind az ellenségei voltak — ennélfogva ugyancsak kegyetlenül bántak vele. Mert az emberek. Istennek e ió teremtményei, azokat az embertársaikat bántalmazzák a legszívesebben (hogy ui szót használjak: a legnagyobb előgyülölettel), akiknek ezzel nagy fájdalmat, mentül érzékenyebbet, okozhatnak. A szegény Péter minden ilyen tüszurást kardvágásnak érzett. Mint ahogy a könnyenszenvedö asszonyok a legkisebb fejfájásról úgy érzik, meghalnak. Minden istenadta napnak az éjjelén súlyosan megsebesítve bujt haza magányos odújába, ahol a beteges szivek önmarcangdásával újból végigszenvedte a bántalmakat. amelyeket rámértek az ellenségei, akik úgy szólították őt, kedves barátom s akiket igy hívott ő: édes barátaim. Költő volt szegény és kiválóan tehetséges. A többi is verseket irt vagy novellát. és egyebeket, de kevesebb tehetséggel mint ő. S ez megmagyaráz mindent__ A talentumuk közti különbséget valahogyan ki kellett egyenlíteni, s a jó fiuk a kiegyenlítésnek azt a módját választották, amely nekik a legkényelmesebb volt. kifigurázták a versenytársukat istenem, hiszen ez olyan könnyű! Csak egy nemes lélek kell. a mely tűri s néhány nemtelen, amely mulat rajta. Ök — a jó emberek — biztosak voltak egymásban, publikum voltak egymásnak, s kitűnőknek tartották mindazokat a gyöngédtelen elmésségeket, a melyekkel Pétert inzultálták, és ostobáknak a bátortalan feleleteket, amelyekkel az a támadások ellen olykor védekezni próbált. Mert a költő egyáltalában nem volt világi ember. A megjelenése és a viselkedése, mint egynémely genie-é, félszeg volt és szerény, mintha restellte volna a poétái adományait és a rokonérzéseket, amelyeket azok az olvasók körében szerzettek neki. Pirult, ha hallotta, hogy valahol, nyilvánosan, szavallj ált egy versét, s mikor beválasztották a Petőfi-Társaságba (csekély szótöbbséggel mert az intimusai nem adták a voksukat rá), úgy szégyellte magát, mintha mások — sokkal érdemesebbek elöl elenné a dicsőség kenyerét. Nem tudta, nem értette, miért bántják! Mért üldözik, halott ő nem bánt senkit, s legkevésbbé a barátait. Csak fájón érezte, hogy nem viszonozzák szeretettel az ő érzelmeit, amellyel hozzájuk szeretne simulni---- Mégis minden este fölkereste őket abban a kávéházban. ahol olyan különösen ápolták ezt a különös barátságot, ahol a cinikusok gúnyolták a lelkesedését, nevették a naivitását és viccelődtek a halhatatlansága fölött. Hová ment volna máshová, mikor egyszer ez asztaltársaságon kívül nem volt senkije a világon? Korán lett árva, s a barátai pótoltak neki szülőt, testvért. mindent..... Ö irta valamennyi közt a legjobb verseket. amelyek közül nem egyet énekelnek az alföldön a nép egyszerű, de versetértő, poézistkedvelő gyermekei Zenésitve is van sok érzelmes melódiáju dala, amelyek hangversenytermekben gyakrabban hallhatók. És Péter egy csöppet se büszke mind erre. — mind e dicsőségnél többre értékelt volna egy kis viszentszeretetet. ő oly élhetetlen, hogy terhére van a hangos hir és a lármázó siker, ami velejár az istenek ajándékával: a poézissel. Ha pályanyertes ódaköltő lett volna és kritikát ir valamelyik tekintélyes napilapba, kétségkívül jobban bánnak vele a kollégái. Mert, édes fiam. az ember csak annak az embertársának adja meg a tiszteletet, akitől fél. Akitől nincs oka félni, az féljen ő tőle! S e jó urak úgy gondolkoztak, hogy az ember nemcsak lenni, de dominálni is akar. Péter, úgy látszik, s maga is. belátta, arra volt rendeltetve, hogy uralkodjanak rajta. S ő ezt kibírta egészen tegnapelőttig. Ezen a napon — korán reggel — a következő pár sort jegyezte föl egy papírlapra. amelyet az íróasztalán találtak: Nincs senkim a világon, csak a barátaim. Kérem őket. rendezzék sajtó alá. ha érdemesek, a kézírásban levő költeményeimet. amelyeknek jövedelme legyen az írók segélyegyesületé. Nekem meg kellett halnom, mert nem volt itt számomra elég szeretet. Bodru.il Péter. Aztán meghalt.... És csodálatos! Bármilyen bátortalan, légyneksevétő, szelíd és gyöugedtermászetü valaki, mégis van a fiókjában mmdig egy pisztoly, szabályszciucn megtöltve. s amint később a rendőri vizsgálat ki szokta deríteni: ölem'’ alkalmas— Péternél is volt egy il»en instrumentum---- És különös! Egy kwáló sportsman, biztos céllövő. aki nuszonöt lépésről pisztolylövéssel kioltja a gyertyát. olyan ügyetlenül lett öngyilkos mint egy borbélylegény, s túlélte a kétségbeesett tettét néhány esztendővel, s ez a fegyverrel bánni se tudó poéta úgy találta magát szivén mint ha egy tudós anatómus jelölte volna ki számára a pontot ahová lőui kell. Az öngyilkosság hire hamar bejárta az egész nagy várost. Idején jutott el az irodalmi kávéházakba is. ahol a pályatársai kapucinereztek. s a szerkesztőségekbe. ahol egy-egy barátja dolgozott. Megjelenhetett hát a hirtelen Élhunytról már tegnap egy tucat cikk, amely szerint Bodrogi Péter központja és feje. főnöke és vezére, sőt kormányzója volt egy nagy és előkelő írói gárdának. becézett kedvence a költőtársainak, akire csak hódolattal, tisztelettel és imádó szeretettel tekintettek föl. s hogy nagy. de telhetetlen szivének kevés volt ez a bálványozás is. amellve1 őt a baráti köre körülrajongta---- És mindegyik nekralóg-iró nagyra volt azzal. hogy ő állott legközelebb a — fájdalom! — oly korán elköltözött nagy költő szivéhez. Aztán az egész asztaltársaság a polgármesternél találkozott. Díszsírhelyet eszközöltek ki a barátjuknak, majd odarohantak a költő lakására (amelyet a legnagyobb széBités mellett se lehet többnek mondani hónapos szobánál), nekiestek az íróasztalának s íeloss’ot— hogy a magyarság a kultúra szeretetében és megbecsülésében nem Ismer nemzetiségi különbséget és ugyanerre az álláspontra helyezkednek a vajdasági szlávok is. amikor a magyar szinház engedélyezését sürgetik. A vajdasági radikális képviselj — különösen dr. Kadonics Jován szuboticai képviselő és Sztankovies államtitkár — már legutóbb is támogatták a magyar színház megnyitására vonatkozó kérelmet és értesülésünk szerint magukévá teszik a magyar szinház ügyét, amelynek érdekében minden lehetőt el akarnak követni. Ha az igy most kedvezőbb auspicilumok mellett induló újabb akció esetleg eredményre vezetne, úgy a magyar színtársulat — amely teljesen meg van szervezve — már a kora tavasszal megkezdené Szuboticán működését. q *« ’S a« ff S 2 ortokon smll Zsombolyára m adé-ímoítság Elintézik az adófel&zól aratásokat A zsombolyaíak nemrégiben, mint rnegirtuk, küldöttséget menesztettek a pénzügyminiszterhez, aki előtt föltárták a zsombolyai adókivetés köröl elkövetett sérelmeket. A pénzügyminiszter a küldöttségnek megígérte, hogy intézkedni fog : azonnal szálljon ki a helyszínen egy bizottság, amely az adófölszóiamlásokat elintézi. A pénzügyminiszter erre vonatkozó rendelete szerdán érkezett le Becskerekre, a kerületi pénzügyigazgatóághoz, A rendele n a pénzügyminiszter kinevezte a Zsombolyára kiküldendő adófölszóiamlásokat intéző bizottságot, amelynek elnöke: dr, Grubics Andrija volt városi főjegyző. A bizottság csütörtök reggel utazik ki Zsombolyára, ahol azonnal megkezdi az adófölszólamlások letárgyalását. ták egymás közt a hagyatékát. Minden újságnak jutott egy-két szép vers. amelyek ma jelentek meg. a temetése napján. A költeményeket — minden összebeszélés nélkül — ciceróval nyomtatták és vezető helyen közölték a lapok. A költőt ma délután temették szokatlanul nagy részvét mellett. A koporsó után a cénacle tagjai kullogtak, lehorgasztott fejjel, a korán és erőszakos halállal elhalt poéta barátai, akik minden tiltakozás nélkül hallgatták a résztvevő közönség soraiból felhangzó megjegyzéseket: , — Azok ott. akik a koporsót kísérik; a költő barátai! — Milyen szomorúak! — Hogyan szerethették! > — Hogy veit szive itthagyni őket! Kint a sírnál is beszéltek ketten, hogy kiegészítsék, amit a beszentelés után szereplő szónokok emlitetlenül hagytak, s megismételjék, amit azok a városban elmondtak. Legnagyobb hatást a cinizmusáról hires Szerénvi Sándor aratta, aki nagy mestere volt a nyelvnek és a (néha hamis) szónak. Gvászbeszéde ezekkel a szavakkal végződött: — Nem haltál meg. Bodrogi Péter! Nem haltál meg! Szeretetünk továbbj életet biztosit Neked itt e földön, müveid pedig halhatatlanná teszik a nevedet századokon túl is! Élsz a szeretetünkben. és élsz a müveidben! Bodrogi Péter, nem mondom, hogy Isten veled, hiszen velünk maradsz! A szivünkben, a szeretetünkben. a lelkűnkben maradsz! Te csupa Szeretet! Szem nem maradt szárazon___ Még a szónok is sirt---- És én nem tudom magamnak megfejteni, hogy ez hogyan sikerült neki. Vagy igaz volna, hogy mielőtt iró lett. nem egészen tehetségtelen papja volt Tháliának? Meglehet, nem tudom__ Bizonyos, hogy nagyon szomorúak, a: közönség is. a költő barátai is. És este. amint hazajöttek a temetőből. valószínűleg körülülik megint a nagy kerek asztalt, ahol ezentúl már hiányozni fog a barátjuk, akit eltemettek.' És szomorúak Lesznek. Mert nem lesz senkijük, akivel éreztethetnék — az inferioratásukat
