Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-07 / 37. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ' 1924 február 7 felől AngUa és Amerika, másfelől Franciaország és Belgium kép vise­lői között. Az ellentétek annál a kér­désnél merültek fel, hogy Németor­szág vagyoni helyzetének megálla­pításánál figyelembe vegyék-e a Rnhr-vidéhen levő német vagyont is, mert az angolok és amerikaiak sze­rint abban az esetben, ha ezt számí­táson kívül hagyják, lehetetlen lesz a német fizetőképesség megállapí­tására, valamint a költségvetés egyensúlyának helyreállítására a szükséges fedezetet megtalálni. Maedonaíd és Poincaré talál­kozása még nem időszerű Londonból jelentik: Macdonald és Poincaré találkozása, amit rövid időn belül vártak, a közeljövőben nem történik meg. Az angol minisz­terelnök közölte ugyanis a francia kormányelnökkel, hogy a találkozást mindadd' g nem tartja időszerű­nek amíg a Berlinben működő szak­értő-bizottság tanácskozásait be nem fejezte. Aztán sorra jönnek direktorok, rende­zők, szülészek, privátok, magyar emig­ránsok tisztelegni a világhírű magvar szerző előtt. Két óra után már nagyon emelkedett hangulat tobzódik a mulatóban. Már a láholyok folyosóin is táncolnak a ven­dégek. Temperamentumos bécsi szőke asszonyka, egy bécsi szinidirektor fele­sége. finom szalonspiccel egyre táncol­ni akar. Már az összes férfiakat letán­­cclta. Velünk, magyarokkal csárdást táncolt, de most iávát akar lejteni. Sen­kise tud. Valakinek mentő ötlete támad. Felhivatnak egy elegáns parkett-tán­cost. Az táncol a hölggyel. A hölgy bol­dog. Újra és újra táncolni akar. A par­­kettáncos félre vonja a férjét és igy szól: — Kérem, ha én egy privát növel táncolok, azért nekem tánconként öt­venezer korona jár— A féri diszkréten átnyújt kétszázezer koronát. — Csak táncoljon tovább. De vágjon barátságosabb arcot----­­(s. a.) ■zmm Debrecenben megtartják a pótválasztást Nagy Vince és Hände! Zsigmond közölt Rakovszky belügy miniszter megsemmisítette a közigazgatási bizottság határozatát Molnár Ferenccel a Rote Mühle után a Moulin Rouge-ban Bécs. február eleién. A legelőkelőbb bécsi mulató a Mculin Rouge éjfél után teljes fényben szikrá­zott. A páholyok peremén sorba csillogó villanykörték — összesen 426. Nappali világosság. Minden asztalnál ülnek és minden asztalnál pezsgőt isznak. Fél­kettő van és még egy páholy üres Fz a magyar kolónia premier-páholya a rote Mühle után. Öten jövünk Molnár Ferenc. Beöthy László és még hármán budapesti újságírók, akik a Vörös ma­lom premierjére utaztunk fel Becsbe Mikor Molnár Ferenc érdekes ősz feie egy pillanatra megjelenik a páholy elő­terében egyszerre moraj vonul végig a zsúfolt termen. Még egy másodperc és dörgő tapsba tör ki a mulató közönség. — Hoch Franz Molnár! — hallatszik minden oldalról. A zenekar tust húz. Az osztrák főváros közönsége hódolatát mutatja be a világhírű szerzőnek, aki­nek vasárnap három bécsi színházban játszották a darabját. A öurgtheaterben a Vörös malmot, a Raimundtheaterben Liliomot és az Akademie-theaterben a Hattyút. Molnár Ferencnek öt darabja ment eddig a szigorúan excluziv Burg­­theaterben. ahol rajta kívül a magyar szerzők közül csak HeHai Jenő kapott színpadot. Az a határtalan lelkesedés, ami még a Moulin Rougeban is kirobban, bizonyítja Molnár nagy nemzetközi népszerűségét. ...... . Percek teltek el. mig folytatni lehe­tett a parketten az előadást. Egy úgy­nevezett mondain táncospár mutatta be a legújabb kor hires táncait az »origi­nal shymmit« a jávát és a fox bluest. Akrobatikus ügyességgel, boszorkányos gyorsasággal járták a négyszögü par­ketten. Ez alatt szemügyre vettük a kö­zönséget. Vegyes publikum töltötte meg a termet. Egy páholyban híres bécsi színészek, egy másikban osztrák arisz­tokraták. amott magyar bankárok, az­tán siberek. élesen csipőbe szabott szmokingban, kétes exisztenciáiu ele­mek és minden páholyban szépséges elegáns nők. Sok magyar nő. Hatvány 1 ujosnétól Becker Bébyig mindenk itt van. Már a közönség is táncol. Minden látcső Becker Rébv felé irányul. Feliéi ruhában van zöld sállal és folyton tán­col. Mindenkit ismer, mindenki köszönti és mindenkivel kikezd. Megkérdeztük tőle. hogy mikor jön haza Pestre. — Miért mennék? — Leütni a két hetet. Nevet. — No az nem olyan sürgős, még vá­rok egy kicsit, hátha amnesztiát kapok. Mig a teremben javában tombol a tánc és színes konfettik és szerpentin füzérek repkednek a levegőben, lassan megtelik a páholyunk. Molnár Ferenc páholya. Először Ben Rlurnerrthal jel­legzetes feie jelenik meg az ajtóban Amerikába hívja Molnár Ferencet. — Talán októberben a Vörös malom newyorki premierjére. Blumenthal kapacitálja: — Jöjjön mielőbb. Annyi dollárt ke­res. amennyit akar. Újabb vendég lön gratulálni. Magas, délceg feltűnő ielensée. Udvariasan be­mutatkozik. Emil Jannings. — hires mo ziszinész. Azt mondja, hogy egv Mol­nár-filmben szeretne egyszer játszani.' Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés keddi ülésén óriási yihart Idézett elő Rupert Rezső in­terpellációja a debreceni választás megsemmisítése ügyében Az inter­pelláció során Rupert kijelentette, hogy Rakovszky belügyminisztert nem tartja gentlemannak. Ezt a ki­­joiont4et a jobboldal óriási felhábo­rodással fogadta és Rupertet a mentelmi bizottság elé utasították. A baloldal azonban P,upert kijelen­tését zajos helyesléssel magáévá tette, a belügyminiszter lemondását követelve. Rupert ezután beterjesz­tette interpellációját, amely szerint követeli, hogy a belügyminiszter helyezze hatályon kívül a debreceni I választás megsemmisítéséről szóló határozatot. Rakovszky belügyminiszter nem volt jelen az ülésen és igv nem vá­laszolhatott Rupert interpellációjá­ra, amelynek azonban szerdán már meglett az eredménye. A debreceni választás megsemmisítése ügyében ugyanis Rakovszky Iván belügymi­niszter már úgy döntött a hozzá be­nyújtott felebbezés fölött, hogy a választást megsemmisítő határoza­tot hatályon kívül helyezi. A bel­ügyminiszter táviratilag rendelte el, hogy Nagy Vince dr. és Händel Zsigmond dr. közt a pótvákisztást még hétfőn, február 11-én tartsák meg. A Szrnaó harci különítményeinek titkai a bíróság előtt A Bácskogradistei bünpor tárgyalásának második napja A noviszadi törvényszék szerdán folytatta a bácsföldvári Srnao tagjainak bűnügyét. A tárgyalási terem zsúfolva volt közönséggel. Bácsíöldvárról na­gyon sokan jöttek be a tárgyalásra; köztük van a megvert Csakra jegyző is, akinek feje még mindig be van köt­ve. A noviszadi Srnao és Orjuna tagjai is nagy számban jelentek meg a tár­gyaláson. Kilenc órakor nyitotta meg dr. Meda­kovics Dusán elnök a tárgyalást. Elsőnek Pecsvarac Tósó, a noviszadi Srnao tagját hallgatják ki tanúként. Tecsvaracot dr. Cseremov György küldte ki Bácsföldvárra, hogy közölje utasításait az ottani szervezet elnöksé­gével. Elmondja, hogy Gradistén pa­naszkodtak neki, hogy Petrovics Gyura, a Srnao tagja mindig iszik és állandóan terrorizálja a község lakosságát. Emiatt Cseremov utasította a gradistei Srnao vezetőségét, hegy Petrovicsot zárják ki a szervezetből. Petrovics közbeszól, hogy ez nem igaz, mert éppen Pecsvarac látogatása után léptették elő alőrmesterré. Szekulics Stevam gradistei jegyző a következő tanú, aki elmondja, hogy Po­­povics Milán azért akarta Csakra jegy­zőt eltenni láb alól, mert egyik rokonát szerette volna helyébe jegyzőnek kine­­veztetni. Több jelentéktelen tanúvallomás után Vukadics Zsifkót hallgatták ki, aki a közelben tartózkodott, amikor Csakrát leütötték. Aki a főszolgabírót is megpofozta Knezsevics Vásza elmondja, hogy Er­dei j an Urosnak a Srnao helyi elnöké­nek kocsmájában tartózkodott a trón­örökös keresztelőiének napján egy beo­­gradi újságíró, aki Popovics Milánnal hosszasan tárgyalt Csakra jegyzőről Popovics panaszkodott a jegyző állító­lagos visszaéléséről, mire az újságíró mérgesen felugrott és igy szólt: — Majd megírom a »Balkán«-ban, ti azonban gyáva fickók vagytok. Mikor Kilián jártam, magam pofoztam fel a ku­­lai főszolgabírót. Petrovics Gyura, aki szintén ott volt a társaságban, azt mondta: — Nem kell ezt megírni, majd én el­bánok Csokrával. Az elnök elrendeli a szembesítést, azonban Petrovics tagadja, hogy ő ezt mondta volna. A magyar cégtáblák Szekulics Milán dr. védő kérdi a ta­nútól, hogy a Srnao jegyzőkönyvében volt-e arról szó, hogy le kell venni a magyar cégfeliratokat és aki ezt a pa­rancsot nem teljesíti, azt meg kell ver­ni, a cégtábláját pedig erőszakkal le­szedni. Knezevics zavarba jön és hosszas ha­bozás után bevallja, hogy valóban tár­gyaltak a cégfeliratok erőszakos eltá­volításáról, azonban senkit sem fenye­gettek meg veréssel. Dragin Brankó kereskedő: a Srnao alelnöke kijelenti, hogy őt akarata el­lenére választották meg. Egyik ülésen valóban tárgyalták a magyar cégfelira­tok eltávolításáról és megbízták az ak­cióbizottságot, hogy a táblák eltávolítá­sára mindenkit komolyan figyelmeztes­senek. A iegyelmi büntetések Rakics Daniiét a fegyelmi büntetések­re vonatkozóan hallgatták ki. Azt val­lotta, hogy huszonöt botütéssel fenye­gették meg azokat, akik a Srnao paran­csait nem teljesítik. Elnök: Az egyik jegyzőkönyvben szó van arról, hogy ha Petrovics Gyúrót nem botozzák meg, akkor a legszigo­rúbb büntetéssel sújtják. Mii veit ez a legszigorúbb büntetés? Tanút' Huszonöt botütés, mert ettől mindenki félt. Arra nem emlékszik, hogy valakit megbotoztak volna. A fenyege­tés azért kellett, hogy a tagok csende­sek legyenek. Életveszélyesek voltak sérülései Matanovics Sztankó dr. Csakra orvo­sa azt vallja, hogy a jegyzőnek minden sérülése súlyos volt. Fején két ütést kapett, a koponyacsont két helyen be­horpadt. Nagy szerencse volt, hogy azonnal orvosi segélyben részesült, mert rövid késedelem is halált okozha­tott volna. Atyanszki Markó azt vallja , hogy hallotta, amikor Popovics Milán felbuj­totta a tetteseket, hogy Bernhardot meg kell verni. Borivoj Branko elmondja, hogy Po­povics azt a parancsot adta, hogy Maxi­­movicsot meg kell verni, mert az Or­juna tagja. Erdeljan Koszta vallomása szerint Ruszki és Petrovics a jegyző megtá­madása után visszatértek a kocsmába és ott zene mellett tovább mulattak. Kirics Branko görög-keleti lelkész ki­hallgatása során kijelenti, hogy a Srnao tagjai csak a haza és a király iránti hű­ségre tettek esküt. Csakra jegyzőt jo szerbnek ismeri. A tanuk kihallgatása ezzel véget ért. A védők a bizonyítás kiegészítésére tettek előterjesztést, amit az ügyész el­lenzett. A bíróság a védők kérelmét el­utasította. Cseremov ievelel Szekulics Milán dr. védő kéri Csere­mov György dr. levelének felolvasását, amelyben Cseremov megdicséri a gra­distei Srnao kilengéseit. Lemaics dr. ál­lamügyész ellenzi a levelek ismerteté­sét, mert azok a bűntényekkel nincse­nek összefüggésben. Az atrocitásokat nem a Srnao követte el, hanem magán­­személyek. Szekulics dr. kijelenti, hogy nem a szervezetet vádolja, hanem a Noviszad­­ról terjesztett mentalitást, amely a ki­lengésekre vezetett. A bíróság elren­deli Cseremov két levelének felolvasás sát. Az első levélben Cseremov György dr.., a noviszadi Srnao elnöke megdi­cséri a gradistei szervezet hazafias mű­ködését, felszólítja őket, hogy menje­nek Macedóniába a bolgár bandák ellen harcolni és kijelenti, hogy hajlandó a csapat élére állni. A második levélben a harci különítmények működése fölött fejezi ki megelégedését. Felolvassák a gradistei Srnao juliuS 13-iki üléséről felvett jegyzőkönyv egyik szakaszát. A gyűlésen Cseremov is részt vett, aki azt mondotta, hogy figyelemmel kell kísérni a tisztviselők és a polgárság magatartását. Aki a haza és a király ellen vét, azt meg kell bün­tetni. Ha szép szóval nem lehet ered­ményt elérni, akkor botot kell használ­ni, az majd mindenkit jó útra fog ve­zetni. A bizonyítási eljárás ezzel befejezést nyert. Az elnök a tárgyalás folytatását csütörtök reggel 9 órára tűzte ki, ami­r a perbeszédekre kerül a sor. ítélet csütörtök délutánra várható Gyilkosság a csirke miatt Véres cigánydráma Of utakon Novisadról jelentik: Arbulov Pé­ter és Jovánov Milos ófuttaki cigá­nyok, akik egymás szomszédságá­ban laktak az ófuttaki cigánysoron, már régóta ellenséges viszonyban voltak egymással. Többször össze­verekedtek, annyira, hogy a csend­­őrségnek kellett szétválasztani a ve­rekedőket. akik a legádázabb fenye­getésekkel illették egymást. A két cigány kedden reggel ismét összeveszett. Jovánov csirkéje ugyanis a palánk alatt átbújt Arbu­lov portájára, mire Arbulov egy deszkát vett elő és zavarni kezdte a csirkét. A zajra Jovánov kijött a házból és átszólt szomszédjának, hogy ne bántsa a csirkét, mert meg­veri. Arbulov erre átugrott az ala­csony kerítésen, rárohant Jovánov­­ra, akit a deszka darabbal úgy fej­be ütött, hogy az nyomban szörnyet­halt. A gyilkosság után visszasza­ladt házába és elbújt a padláson. A gyilkosság hírére megérkezett csendőrök azonban megtalálták és kocsira ültették, hogy beszállítsák Novisadra. Amikor a kocsi a futtató erdőnél haladt. Arbulov egy észrevétlen pillanatban leugrott a kocsiról és eltűnt az erdőben. A csendőrség széleskörű nyomozást indított a gyilkos cigány kézrekeritésére, aki az eddigi jelek szerint a futtató ha­tárban bujkál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom