Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-03 / 33. szám

10. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 február 3.

és autón járnak, telefonon tárgyalnak és távíró utján leveleznek.

Szinte mitológiai régiségü alaknak tűnik f»l ma az az angol úriember, pá pedig még néhány évtizedek előtt eleven valóság volt, s akiről a kövező esetet jegyezték föl:

Belép egy párisi Caíé-restaurantj)a és rendel egy Wteck-et (Franáaországban így Írják és igy hívják ezt az angol sültet).

Elhozzák neki.

Rendel hozzá egy kis palack burgundit.

Az asztalára teszik.

Aztán így szól:

— Kérek hozzá egy darab tegnapi kenyeret.

— Ezzel nem szolgálhatunk, — sajnálkozik a pincér, — Csak friss kenyerünk van.

— Én pedig, — jegyzi meg a különös vendég, — nem vagyok képes frissen sültet enni.

— óh, istenem! — sóhajt a pincér. <— Már most mit csináljunk?

— Semmit. — felelte derülten és nyugodtan az angol. — A dolog egyáltalában nem sürgős. En várhatok.

Hátradőlt a karosszékben, olvasni kezdte a Daidy News-t. aztán a Times-t. majd a Standard-et, és várt — amig a mai sütetből tegnapi kenyér lett.

Ma már nincsenek ilyen angolok. Es nincsen ehhez hasonló időpazarlás.

E gyorsanélésnek talán kevesebb a poézlse mint a régi patriarkális paóópálságnak, de több a számbavehet® eredménye, —■ az ember hamarább látja a munkáját készen s előbb élvezheti a hasznát. De ha a sietség nagyon is lázas, akkor belefárad az elme. A sok előny mellett fölbukkan a baj is. S az ember rájön, hogy minden ily hamarság; abnormális állapot, sőt betegség.

Ahogy a hatvan lőerővel vágtató automobilnak az utasa nagyobb veszedelemben forog (különösen ha egy kicsit hóbortos a soff őr) mint az, aki két szelíd lótól vont kocsin törekszik a célja felé. úgy a gyorsanélő Modernista is előbb veszti el a lelke rugalmasságát mint az a nyugodt életutas. akinek pályája csupa állomás és kikötő, csupa megálló és pihenő. De legyen bár beteges állapot és kész veszedelem, ez az clöretörtetés az uj ember természetrajzához tartozik, s aki kárhoztatja, az a kort szidalmazza. Akit a múlt század vége szült s a világháború nevelt, csak ebben a tempóban élhet. Ha a kor megfosztotta a fiatalságától, helyre keli pótolnia az elmulasztottakat.

Ez a kor nem ismer erőhatárokat, neveti a lehetetlenséget és kitörülte szótárából a képtelenséget. Van egy eszköze, amely lehetővé tesz egyet s másí.; amivel azelőtt nem lehetett bírókra kelni: a gyorsaság.

' Archimedes mondta:

— Adj jiekem egy pontot a földgolyóba són kívül, almi megvethetem a lábamat és én kiforgatom sarkaiból a világot!

S a századunk merész embere így szól:

— Kérek egy negyedórát, vagy csak néhány percet, a nap huszonnégy óráján főiül, és én úgy megváltoztatom a világot, hogy nem ismertek rája.

Ha igaz volt mindig a praktikus angolnak mondása, mely szerint az idő: pénz, akkor még kétségtelenebbé válik az ma, amikor néhány perc gyakran sok pénzt tekintélyes tőkét, egész vagyont jelent.

Ez a ; ár o*rc ma. nagyon drága. A régieknek sok idejük volt. amit az életük tartamáról is látunk. Ádám apsnk a KV !■> tanúsán szerint kilencszázharminc, Methuzálem bátyánk pedig — ha igaz! — éppen kilen oszáz hatvaniéi lene esztendőt élt. E jó bácsik nem csak azért éltek ily sokáig, mert akkor kisebb volt a gyermekhalandóság és a közigazgatási bizottság jobban vigyázott a

közhigi'énára. hanem azért is, mert »ráértek élni.«

Ma korábban halnak meg az emberek, de mégis többet élnek az

arasznyi létük alatt mint a bibliás korszakban ölnyi életükben. S az

Isten — dicsértessék a neve! — bölcsen gondoskodott róla. hogy a fák ne nőjjenek az égbe s az embertársaink ne éljenek olyan rettentő sokáig. Ez ma elviselhetetlen is volna. Megunnánk magunkat szörnyen, kedves felebarátaim, sőt — ne vegyétek rossz néven! — egymást is!

Ma, amikor az irás helyett divatba jött a gyorsírás, a levelezés helyett a távirás. s ha nagyon akarjuk — pusztán csak pénzkérdés! — lég-ž hajón tehetjük meg a nászutazásun-1

fkát Olaszországba vagy akár Uj: Zélandba. ma nem szükséges 900 í esztendőt élni. ha élni, dolgozni és •’ élvezni akarunk.

\ De éppen mert nem élünk sokáig,

'jól teszi mindenki, ha gazdálkodik í, az idejével s annak minden drága i percével.

í így gondolkozik kétségkívül a te f ismerősöd is, aki táviratilag köszönte

!meg a bélyegeidet.

Ez nála programszerű dolog, s cselekedetének alapja: a gyorsaság I programja.

Kedvem támadt rá nekem is. S azért ez az utolsó levél, amelyet neked küldök. Ha megint lesz valami közölnivalóm, azt táviratblankettára irom.

Ä vajdasági magyar írók Alma-krachja

Azok az éretlen gyümölcsök, melyek

I a Vajdasági Magyar írók bögyeiben I képződtek, nagyon nyomták már az Írói j gyomrokat s ezért az irók elhatározták,

] hogy közösen, egyszerre, egy merész

I" lendülettel kiadják ezeket a termékeket. A temérdek piacra dobott zöld alma azonban sehogyan sem tetszett a 3 vásárlóközönségnek. Nem volt kereslet fa nagy zökl-gyümölcskinálattal szemében, a közönség nem akarta bevenni f azt, amit az irók kiadtak. Szóval az I egész zöld-alma spekuláció nagy krachjchal végződött. így keletkezett a híres jAlma-krach, mezből néhány érettebb -termékeit alábbiakban mutatunk be az (edzettebb gyomra olvasóknak.

Baedeker ha

(Jubileumi iro)

I Hja, amikor még Tóth’ Bélával ko- I máztam, akkor igy szólt Mikszáth az I asztal másik végén ülő Shakespeareijhez:

I — Talán Baedeker barátom ki fogja !; fizetni a feketémet, telik neki a könyvtár árából.

1 Csokonai Vitéz Mihály egyre biztatott, hogy csak Írjak, mert még sokra jvihetem, még jubileumot is csinálnak \ majd számomra Suboticán. Tinódi Lantos Sebestyén pedig azt mondta, hogy ; ő direkt századokon keresztül semmit se ' fog enni, csakhogy az én jubileumomon ! jóllakjon. Mondtam is Lantos Sebőmek:

1 chi va piano, va sano, mert bizony Su: boticán nem megy egy jubileum csak jugy uk-muk-fuk, ott alapos emberek I laknak — la poche az Írónak lapos,

I ahogy barátom Voltaire mondaná — ott I Várni kei! rövid három-négy századig, fámig elkészül a jubileumi bankett. Ezért csak várjon türelemmel, ha eddig várt, várhat még egy kicsit. Zichy Géza barátom felémnyujfotta hiányzó félkarját és megszorította kezemet, ö is eljön — mondotta —, hogy végre megismerje az I »Érdekes emberek«-et meg Spekulánét, fakiről annyi szépet hallott. Megígértem,

} hogy Spekuláné erre az alkalomra \Szcb'ó Dezsőtől készítteti toalettjeit,

I Molnár Ferenc Vörös malmából hozatja <a Liszt Ferencet, Tompa Mihályt elviszi j majd a köszörűshöz és Arany Jánosnak | -megnézné előbb zürichi kurzusát. Szépjj I Ernőbe rögtön szerelmes lenne, de ha ; Füst Milán tévedne a szobába, úgy rögí tön szellőztetne. Flaubert-veI lőtt Ga; 'amb Margitét vacsorázik és Schiller ; Frigyest iszik hozzá, azonban a Lángon (Sült Csukd-ból nem mer enni, mert fél i a gyemorrontástói.

? — Genug! — kiáltott Mottőr Auguszt

l franciául.

jj — Viszontlátásra, fenség — mondtam lén — a vasárnapi mellékletben.

Tettre kész János

(Vezércikk ö méltósága)

jj Árva isten, árva magyar isten, te, aki (vagy a mennyekben, szenteltessék meg ;a te neved és tekintsél le rám sorvadásban nem sinylő szerkesztőre, akinek ■ mindennap vezércikket kell írni. Kereksem a témát, mindenütt keresem, keresem a ki nem nyitható ládafiában, az

át nem fogható buboskemencék mögött, szét nem hulló petrencék tövében, meg nem ehető hamuba sült pogácsák belsejében, fel nem dagadó lájbizsebemben, el nem pördülő pörge kalapom alatt és szerte a meg nem mérhető nagy Világban. Keresem szünetlen, keresem délben, keresem szélben, keresem a meg nem rezdiilő rojtban, a délután el nem kerülhető Lloydban,. A magyar uraknál nem keresem —■ minek is keressem, Atyámfiái? Hiszen még elő sem fizettek az Aimanachra? De azért ne sírjatok irok, mindjárt vígat irok. Ternerinben, ebben az össze nem röttyent ősiiugyar faluban mindenki előlfizetett. Ezért le kellene írni a temerini előfizetőket miad, Szép sorjában, legalább tele lenne kél hasáb és kigyünne a vezércikk. De én még mindig keresem a témát Ahasérus el nem fáradó keresésével, de seliol jc.n találom. Aki keres, az talál — mondja Hamlet, a nem éppen beszámítható dán királyfi, de én hiába keresek, hiába találok. Magyarok, magyarok, őrtangságban tengődő magyarok, magatokba roggyanó, magatokat meg nem találó magyarok, miért is irok én nektek mindennap vezércikket? Miért vagyok csak én tettre kész? Milyen célra használjátok az újságot, Atyámfiái? De gustibus non disputandum — mondja a latin közmondás, mialatt »a magyar és szláv bánatok találkoznak az eszmék barikádjain«.

Mi Atyánk, Úristen, szenteltessék meg a te neved és add meg nekem mindennapi vezércikkemet.

Tiborszeghy Mogyoró

(Hietzingi humorista)

Egon, a kiszámíthatatlan és beszámíthatatlan arisztokrata, odalépett kávéházi asztalomhoz és felszólított, hogy mondjak egy bökverset.

En eképen feleltem: '

Képzeljék eL, meghalt egy ur máma.

Mer rátsett a Bácsmegyei

Karácsonyi száma.

— Ezt már húsz évvel ezelőtt Hallottam, igaz ugyan, hogy valami Pester Hírlappal kapcsolatban — szólt Egon és zsakettjének nadrágtükrében megigazította félrecsuszott nyakkendőjét. — Valami újabbat!

A lift megakadt — igy szóltam én,

Két emeletnek közepén.

Erre egy német márkát

A liftre tettem.

Mire a lift zuhanni kezdett

Fejvesztetten.

—• Ugyan, ugyan, — szólt Egon és megtapogatta fejében lévő bogarát, — Maga, úgy látszik, nem tudja mi az a tőzsde rovat! Hogy mondhatja ma, hogy az osztrák korona esik? Maga a régi viccek valóságos panorámáját tárja fel. De nem is csoda. Egész nap a Cirkuszban ül és nem gondol semmi mással. Léha mesterség!

— Pardon, kérem — feleltem emberi múltamhoz ülő önérzettel —, én a Pucéréiban Is szoktam dolgozni!

Egon zavartan tűrte fel kabátja gallérját, nehogy észrevegyem 39 hetes puha gallérját.

— Köszönöm, de én a láb vizemben

szoktam kimosni gallérjaimat. Inkább menjünk talán a lizsébe, hogy megnézzük, miként születik a halhatatlanság.

Beültünk a konflisba, kimentünk a szamba, ahol eigentlich meghalt a nagy költő, alti ugyan zufällig Endre volt, mégis tele volt vele egész Pest. A halott azonban azt mondta: ha rossz viccet csináltok, hát olyat ragok a hasatokba, hagy na!

Egon vádiamra tette mancsát és köriynyektől zaftos hangon suttogott:

— Fatakám, ha igy áll a dolog, akkor legjobb lesz, ha be se megy maga zu diesen költő. Hát tud maga egy jó verset?

Hát tudok?'

Fenyves Ferenc (von Asisi)

(Szerkesztő és szegény ember)

Két kicsi fiacskám, meg kell már egy-« szer mondanom nektek, mert talán sohasem tudnátok meg különben, hogy én nagyon, de nagyon szegény ember vagyok s igy semmit se hagyhatok rátodd A ti apátok nagyon jó ember, mindig ad előleget a munkatárs bácsiknak s ezért neki semmi sem marad. A munkatárs bácsik sok pénzt kapnak, ezért a munkatárs bácsik gazdagok lesznek, míg a ti apátok szegény marad. A ti apátok ist ein sehr guter Papa, ő mindenkit szeret: a Kosztolányi bácsit Is meg a Haraszti bácsit is, a bőrös bácsit meg a fehér bácsit, a gajdás bácsit meg a gaj bácsit, a Mii lap bácsit is, bár nem volt Földbirtokos, mert hiszen tudjátok: a ti apások nagyon szegény ember.

A ti apátok olyan, fiacskáim, mint egy szegény, egy sehr szegény madár. Nincs pénze, nincs aranya, nincs papírja, nincs kenyere, nincs betevő falatja, csak tolla van. De miként a, madár nem ir tollával, azonképen ő Sem ir már vele. Mit is tudna Írni vele, ha nem azt, hogy ő milyen szegény, szegény ember.

De ha vagyont nem is hagyhatok rátok, egy jó tanácsot mégis adhatok halálos ágyamon. lm halljátok:

— Ha mindenkivel jóba akartok lenni, úgy ne legyetek elnökük a hitközségi választásokon.

dr. Grabet dr. László dr.

(A kisebbségi betegségek specialistája)

A népek szövetségének 606-iki rendes

közgyűlésének °%o para számú határozatának értelmében, miszerint a kisebbségek hovaitartozandóságáftak mibenlétéből eredő jogszabályok a békekonferencia lehetőségeinek határán beiül megvalósítható követelmények szerűit egyenjoguvá tétetett a »Tarisznya Töltésre Társult Főhatalmak« mindennapos jogszokásos szükségleteinek célkitűzésével, következőleg a nemzeti kisebbségek okmányokhoz kötött léiekzetvételi joga minden második szombaton hivatalosan előre meghatározandó időben csupán a viz alatt gyakorolható.

Azonképen szabadon gyakorolható a »Népeket meg nem kérdező ligádnak mindazon fentebb világosan kifejtett jogszabályainak eshetősége, melyek a kisebbségeket jogainak határozathozatal előtti adottságaival kényszerítik az egyenjogúság teljes és feltétlen elismerésére, miszerint a »Napidijakat Zsebelő Bizottság« XLX. rendetlen közgyűlésén hozott szellemtelen határozatainak szellemében az egyenjogúság elvéből fakadó jogegyenlőség, minden év februárjának 30-ik és 31-ik napján egész napon keresztül minden jogkorlátozás nélkül teljes jogszabadsággal gyakorolható.

Ezek után, amint az a fentebb elmondottakból napnál világosabban kitűnik, nem marad más hátra, mint a közigazgatásnak olyan lényeget nem érintő, hanem csupán az anyanyelv használatának Szabályozásával meghatározható jogváltoztatása, mely a jogbitorlás kiszámíthatatlanságának konstruktív jogszokásokból álló definíciójára szükségeltetik, amely viszont egyúttal és egyáltalán jogot nyújt a gazdasági és kulturális jogok szerződés szerinti gyakorolhatóságának törvény szerinti kijátszá-