Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-17 / 47. szám
1924 február 17. BACSMEGYEI NAPLÓ orffíí Kosáry Emmy Rutkau és Király amerikai élményei Fekete selyem, eziisthimzósü kánoné feszül rajta, szőke haja siir.ara hátrafésülve aránylik až ablakon' beáradó déli napfényben s hangja dallamosan cseng, amikor az amerikai túra gyönyörű emlékeit igyekszik csokorba kötni Kosáry Emmy. Király Ernő is itt .van és mellettem áll Battykay Ákos is. — Feledhetetlenül szép volt az amerikai túra — kezdi Kosáry Emmy — és igazán csak a honvágy, meg a kisleá-Az ezüst sirályban János szerepét játszotta, kolosszális sikere volt. Martonialvi -volt a karmester és Hegedűs Henrik, a Magyar Színház. volt ügyelője is sok jó szolgalatot' tett nekünk. , * Még sok mindenről beszéltek az Amerikában járt művészek, A Berengárián adott koncertről, amelyen Kosáry Emmy tomboló tapsorkán közben ismételte meg Hubay magyar dalait. A magyar szerzőknek hozett dollár-tantiémekről, amit eddig olyan ritkán sikerült megkapniok. És megint Király Ernőről, aki elutazása előtt 40 magyar nótát énekelt grammotokba a Victoí-társáság részére. Angolokról és magyarokról,; akik még a hajóra is utánuk küldték távirataikat: Mikor jönnek vissza?« A viszontlátásra.« Csendesen, niegilfetődve hallgattam őket és egy pillanatra a kicsiny szobában éreztem az egész nagy, hatalmas Amerikát. . Spekuláné a könyvesboltban Irta : Műkő Izidor nyom utáni vágyódás hozott haza. Már kifelé a hajón kezdődőit a sok örömet és gyönyörűséget okozó ünneplés. Az amerikaiak elhalmoztak bennünket a figyelem és a szeretet minden jelével. A parton óriási tömeg várt ránk, automobilokon jött elibénk a newyorki magyarság. * A zongorán egy csodaszép ezüsiserleg i díszük. A chicagói magyarok adták Kosáry Emmynek, akinek esküjét vették, hogy az ősszel újra visszamegy Amerikába. De addig tökéletesen meg kell tanulnia angolul. Kezembe veszem a serleget, amelyen a következő dedikáció olvasható: »A legigazibb és legnemesebb művésznőnek. Kosáry Emmynek, hálás köszönettel a chicagói magyarok. 1923 december 2-án . . .« — Chicagóból nem akartak elengedni — beszéli mosolyogva a művésznő —, azt mondották, hogy két hónap alatt ott megtanulhatok angolul, hogy eHátszhatoni az amerikaiaknak is a Hollandi menyecske és a Pacsirta főszerepét... * — Az Ezüst, sirály newyorki előadását végighallgatta Appouyi Albert grófis. lsedig az előadás előtt Nówya^jktoj másfél órányira volt egy teán. Chicagóban is kitüntetett bennünket a figyelmével. * . Az amerikai magyarságról csak Superlaiivusokban lehet beszélni, oly drágálí, oly kedvesek, oly lelkesek voltak mindenütt, ahol megfordultunk. De kitettek magukért a bennszülött amerikaiak is. Amikor a turné után visszatértünk Newyorkba, három hétig azoknak az angoloknak a vendégei voltunk, akikkel a hajón megismerkedtünk. * Eddig Király alig szók közbe valamit: Most ő is beszélni kezd. Arról az emberfeletti, munkáról, amibe az amerikai túra előkészítése és lebonyolítása került Este Newyorkban játszani, utána az expresszvonat Pullman-kocsijáuak külön fülkéjében másnap estig utazni s pihenő nélkül fellépni a chicagói magyarok előtt és igy tovább-tovább, olyan tempó volt, amilyent idehaza álmodni sem lehet. Ezt csak magyar energia és .magyar temperamentum tudja végigcsinálni. Csak úgy volt ez lehetséges, hogy mindenütt olyan lelkesedéssel fogadtak bennünket, hogy ez iij erőt, uj energiát öntött belénk, amellyel legyőztük a fáradtságot, a kimerültséget és nem láttunk mást magunk előtt, csak azt, hogy ezt »muszáj« végigcsinálni. — Hat hétig dolgoztam a társulat megszervezésén, a zenekar betanításán, mielőtt Kosáryék kiérkeztek, 20.000 dollárt költöttem el előzetes költségekre, díszletekre, sajtóközleményekre, amíg az első bemutatóig jutottunk. Hat héten át napi 14 órát dolgoztam és isten csudája. — sose voltam fáradt. Negyventag tt : kórust szerveztem, 20 férfit és 20 hőt, akiket olyan kiképzésben részesítettem, hogy most már ők maguk rendeznek előadásokat. A zenekarunk 20 tágból állott. Az amerikai magyar színészek uniója olyan sok tehetséges színészt bocsátott rendelkezésünkre., hogy módunkban 'állott nagy nívójú, teljesen összevágó, kitűnő előadásokat produkálni. Vámos Vilmos táncos-' komikusnak és Hegedűs Lajosnak, aki Spekuláné, felbuzdulva első estélyének a nagy sikerén, további diadalokra vágyott. Egyszerű, jó aszszony volt (sőt most is az!'), de szerette a sikereket s az azokkal járó dicsőséget. Az ember nem is képzelné, mily kevéssé különbözik az ilyen dolgokban egy gyáros felesége a művészektől s egyéb hirszomjás emberektől. Spekuláné úgy nézte az első estélyt, melyet oly szerencsésen rendezett, mint egy műalkotást, s nem óhajtott e kísérletnél megállani. A jó nő, amikor a premierjére gondolt s annak a megismétlését tervezte, nem mondta, hogy »ce ívest Qűe le premier pas que coute«, mert nem tudott franciául, s azt se. hogy »bis repetita piacent«, mert még kevésbbé tudott latinul, hanem igy szólt az nrához:-— Ez a szoaró jól ütött be. A vendégeink pompásan érezték magilkat nálunk. Hálátlanság volna tőlünk nem rendezni részükre minél előbb hasonló mulatságot, Spekula urnák éppen olyan jól sikerült az évi mérlege, mint a feleségének. illetve leányának a zsnrja. Beleegyezett tehát mindenbe. Hölgyünk megint összeszürte a Ipvet az irodalom tudással' (honny sóit bűi mai y pensé). aki épp oly lelkesen csinálta meg a második kulturest programját mint az elsőét. Ezúttal is ő nyitottá meg a bált egy fölolvasással a régi és uj líráról (szabadon a rendelkezésére álló források-után); azután a Jházikisaszszojiy szavalt két költeményt, persze szerelemmenteseket, mert Spekuláné szerint a szerelem Elzának még kissé korai; majd zongoraszám következett, amely abból állót). hogy egy fiatal hölgy kezet emelt Chopin ellen, s végül — pour la bonne bouche — a háziaszszöny énekszáma következett, amely a jelenlevők egybehangzó véleménye szerint a pompásan sikerült estélynek a fénypontja volt. Ezt a fényt az titánba következő buffet, pezsgő, cigány, tánc és szűnni nem akaró' flört se tudta- elhomályositani. A helyi újságok a szoaréről olyan hangon írtak mint egy díszelőadásról. Tulajdonképpen ez is az Elza ky a-, zsurja volt, de. mind a két hírlap a Spekuláné asszony közérdeklődést keltő személyét tolta előtérbe, s ebből ajz alkalomból nem a zsurkisasszonyt hasonlítottak Madame Récamier-hez, hanem a mamáját. De hogy egészen pontos legyek, ezt csak az egyik újság csele kedte, a másik a. öracehwsok anyjához hasonlította a derék nőt. megfeledkezvén arról, hogy a kitűnő római matrónának kiváló fiai voltak, mig a mi derék hölgyünk csak egyetlen leánygyermekkel dicsekedhetett. De hát a gigászi pecsenyék és a fantasztikus torták oly nagy számmal vonultak föl a kulturest folyamán. s pezsgőt olyan bőven szolgáltak föl. hogy abban a párázatos köti- Íren. amelyet ez utóbbi ital idézett elő a referens gyomrában és a gon dolkozásában. az efféle apró nüanszok elvesztek... Maga az ünnepelt lady is meg volt elégedve az est sikerével. a mely alapjában véve az ö diadala volt. s -a szokottnál büszkébb fejtartással kereste föl másnap a kuíturboltot. Müller ur. — kérdezte, — hogy’ tetszett a tegnapi szoaré? Müller ur: Él vagyok ragadtatva, ngos asszonyom. Olyan Jól mint tegnap már rég nem mulattam. Spekuláné: Bizonyosan az irodalomtudósunk előadásától volt anynyira elbájolva. Müller ur: Szó sincs róla. Mi irodalmárok — mert én mint könyvárus némileg a litteraturához számítom magam — nem vesszük olyan komolyan a felolvasásokat mint a publikum gondolja, s ami engem illet, én a régi és a modern líráról — ha nem is olvastam el, de — eladtam már mindazokat a könyveket, amelyekből a tanár ur a tanulmányát összepuskázta, s igy, az igazat megvallva. oda se hallgattam. Spekuláné: Illik ez? Müller ur: Nem illik. De hát ezt az illetlenséget fölolvasásoknál mindég elkövetjük. Spekulálóé: Maga engem csak ugrat. Nekem úgy tétszett, hogy az irók, akik jelen voltait, nagy odaadással figyeltek s le se vették a szemüket a fölolvasóról. Müller ur: Lehet, hogy ránéztek, „de .hogy nem hallgattak rája, az ’szent bizonyos. Az írók nagyon jól tudják (hiszen ők is szoktak fölolvasni!), hogy az ilyen előadás 'afféle szükséges rossz, amelyet meg keli tartani, de nem muszáj meghallgatni. Spekuhiné: Megint tanultam valamit. Es pedig nem valami épületeset . . . Micsoda véleménnyel legyek a 'maga morális erkölcséről és mit higyjiek az iró urakéról, hogyha ilyen léhák és ilyen kevésbé veszik a kultúrát, amelyet a mi tudósunk- sziwel-léiekkel terjeszt? Miilíér ur: Mi elismerjük az ő hervadhatatlan kulturérdemeit. de ezek a kétségbevonhatatlan erények nem kényszerithetnek bennünket arra. hogy halálosan unatkozzunk... Azért ne legyen- xplunk rossz véleménnyel, mert ha nem is vagyunk figyelmes bámulói az ilyen felolvasásoknak, azért úgy teszünk, mint ha odafüfelnértk és ügy gratulálunk a szereplőknek, mint ha csudasokat tanultunk volna tőlük s ők volnának a mi legáldottabb jólíevőink. Spekuláné: Nem . jeilemtelenség ez? Müller ur: Isten mentsen! Épp ngy nem jeilemtelenség, mint az, ha Kegyed például találkozik egy barátnőjével. aki kiáltó Ízléstelenséggel van öltözve, s ngos asszony mégis azt mondja neki. hogy rég látta őt ilyen pompás toalettben. Spekuláné: Kérem, csak nem lehet az ember olyan goromba, hogy azt mondja: utálatosan néz ki? Müller ur: És mi se lehetünk oly durvák, hogy konstatáljuk, miképp ennyire még sose mutatkoztunk. Spekuláné: Úgy látszik, még nem haladtam annyira a közművelődésben mint önök literaturás urak, mert nekem a íölolvasás rendkívül tetszett. Müller ur: Valószínűleg azért, mert kévéséit értett belőle. Spekuláné: Mond valamit. Meg kell vallanom, hogy valóban keveset értettem a régi és uj lírákból. Müller ur: Ez úgy szokott lenni. A közönségnek azok a föiolvasások tetszenek, amelyeke) nem képes megérteni. Ha megérd őket. akkor már nem kellenek liefe mert hiszen — gondolja — micsoda banális dolgok lehetnek azok, amelyeket ő megért? Spekuláné: Egy kissé konfuzussá tesz. Müller ur. Még kezdő vagyok a közművelődésben és a maga «ejtegetése' sokszor zavarba hoznak. Néha nem tudom, komolyan beszél-e vagv tréfál? Müller ur: Ezt néha magam se tudom... Spekuláné: Hát a lanyom hogy tetszett? • Müller ur: Sokkal jobban mint a professzora. : Spekuláné: Bizonyosan most SS tréfál. Vagy hízelkedik? Müller ur: Halálosan komoly vagyok és minden hízelgés nélkül jelentem ki. hogy egy fiatal és csinos leány mindig jobban tetszik, mint egy kopasz öreg tudós.- Spekuláné: Éu is azt hiszem, hogy! látványnak a leányom szebb mint a tanárra... De én a szavallaíát meg az énekét kérdeztem. Müller ur: Egy szép fiatal leány, mindig kitűnően szaval! és mind:® pompásan énekel. Elza kisasszonynak tegnap igen jó napja volt, illés jobban deklamált és dalolt mint az első zsurjáu. Mintha e pár hét óta is sokat haladt s a hangja megerősödött volna! A tapsok, amelyeket kapott, igazán őszinték voltak. Spekuláné: És maga, rossz ember, mégis lebeszélt arról, hogy tovább képzeítessem. M.ások meg nem hagynak békét s egyre zaklaainak. hogy vigyem legalább is Becsbe. Müller ur: Bizonyosan lányos mamák, akik szabadulni akarnak egy veszedelmes versenytárstól. Spekuláné: Meglehet S maga most .se ajánlja, hogy zeuekoijvcrzatóriumba küldjém? Miller, ur: Én nem .vagyok etiénségük -a konzervatóriumoknak, ahonnan már oly sok kitűnő művész és művésznő került ki. Sőt megengedem, hogy a művészet érdekében Etea: kisasszonynak- ott Rnhe a helye, de családi szempontból, azt hiszem, jobb neki itthon a szüleinél. Spekuláné: Maga úgy beszél, mintha egy ilyen kondenzatóriuni valami rosszliirü ház lenne. Müller ur: Félreért. A konzervár tórium ’ egy templom. De a temploiit nem való lakásnak, s állandó tartózkodásra csak a papoknak alkalmas,.. Magának, kedves ngos asszony, csak egy lánya van. s maga is,: ő is, boldogabbak lesznek, ha ö nem lép a papi pályára. Jobb, ha a fiatal hölgy inkább dilettáns marad itthon mint' ha művésszé képezik ki Becsben. A : tehetséges: dilettáns sokkal boldo: gabb. mint a perfekt művész. Mert la dilettáns rendesen többet; nyújt mint amennyit várnak tőle, a művész pedig sokszor kevesebbet. Spekuláné: Megint nem tudom, I komolyan beszél-e? j Müller ur: Komolyan beszéltem. Elza k. a. elég jói énekel ahhoz, hogy passziója-, legyen, a muzsikából. Fia művésznővé képestetik ki; I sohase lesz megelégedve vagy ua- I gyón is el. lesz magától ragadtatva, s mindkét esetben boldogtalannak vagy legalább is elégedetlennek érzi: majd magát Spekuláné: Nem tudom, hogy amit 1 most mondott, életbölcscsség-e vagy emberismeret, de meggyőző.«. Én nem akarom, hogy a leányom bőin dogtalan. s a legjobb esetben elégedetlen, ellenkezőleg azt. hogy boldog s a legrosszabb esetben elégedett legyen. Müller ur: Minden jó anya igy gondolkozik. Spekuláné: Örülök, hogy megértettük egymást... Es most még egy kérdést Mit gondol, elértem-e azt a célomat, hogy az estéllyel barátokat szerezzek magamnak? Müller ur: ReméLUíik a legjobbat. Irigyeket minden bizonnyal szer-’ zeit. S ez is szép . eredmény. Spekuláné: így hát azt hiszi, hogy ne folytassam. az estélyeimet? Müller ur: Azt tanácsolom, folytassa,; okot. Az irigyet szaporodni
