Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-16 / 46. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 16. \ Adj a csendőrnek szállási Egy napi vendégség után két napi verés Mu’t év október 24-én reggel Mitrovics Uros és Jokov Ljubov radonováci csendőrök beállítottak Rizsányi József radonováci gazdálkodó 113. szám alatti lakására, ahol egy pohár vizet kértek. Rizsányi a csendőrök kérésére viz helyett bort hozott. Délig boroztak, akkor a két csendőrt meghívta ebédre és ebéd után még késő estig ittak. Amikor a vacsorán is túlestek, Rizsányiné odaszólt a férjének, hogy most már hagyják abba a reggel óta tartó mulatozást: — Nem tehetek róla, hogy itt vannak — válaszolt Rizsányi, azonban még ideje sem volt a mondatot befejezni, mert az egyik csendőr megértve Rizsányi váiaszát, szó nélkül arculütötte a házigazdát. Rizsányi. az ütésre elszaladt lakásáról a szomszédban lakó testvéréhez, Rizsányi Jánoshoz. A csendőrök utána mentek és a szomszédházba érve, puskatussal nekiestek Rizsányi Józsefnek. A lármára kijött a házból Rizsányi János is, aki közbe akart lépni, a két csendőr azonban őt is összeverte. Amikor megelégelték a verést, köszönés nélkül eltávoztak. Másnap reggel a két csendőr — most már józan állapotban — ismét elment Rizsányi Józsefékhez azzal az ürüggyel, hogy előző este ottfelejtették cigaretta tárcájukat. A csendőröket Rizsányiné fogadta, akit felszólítottak, hogy küldje ki férjét. Rizsányi a hívásra kijött, énkor a két csendőr nekiugrott és összepofozták. Innen átmentek Rizsányi Jánosékhoz, ahol a gazdától elkérték fegyerengedéiyét, amit magukhoz vettek úgyszintén Rizsányi vadászfegyverét is. Majd követelték, hogy fogjanak be kocsiba, mert majd beviszi őket a csendőrségre. Rizsányi tiltakozott ez ellen, mire először őt, azután az egész háznépet összeverték puskatussal. Rizsányiék 8—10 napig gyógyuló zúzott sebeket kaptak, amiről orvosi látleletét vétettek föl. Az első b not Irta: Lux Terka Tél volt, alkonyodott s a budai temető kapuján egy férfi jött ki és bement a szemközti korcsmába. A korcsmáros, egy kövér sváb, egyedül ült az ivóban, a kályha mellett pipázott és egy nagy sárgafoltos macska aludt mellette. A jövevény egy féiliter bort rendelt és leült az ablak melié. Deresfejű, viharvert ábrázata, kopott ruhájú férfi volt s a szemében valami nagy, komor bánat tüze égett, olyanformán, mintha sohasem akart volna onnét kialudni. A korcsmáros eléje tette a bort és ránézett. — Valami nagy bánata lehet, — gondolta és hozzá se fogott a sablonos korcsmárosi társalgáshoz, ami már a nyelvén volt. Ehelyett visszaült a kályha mellé. A vendég szivarra gyújtott, lassan iszogatta a borát és az ablakon át kinézett a hegyekre. Odalátszott az egész Svábhegy, várszerii és tornyos villáival, néma és csukott szemű szállodájával. Lenn a hegy lábánál. a temetőben pesti 'ás budai halottak aludtak köztársasági békében bölcs nyugalommal, finom egyetértésben. Hideg havaseső csapkodta sírjaikat, bus decemberi szél hajtogatta a fáknak ágait Lassan sötétülni kezdett, a korcsmáros már alig látta a vendégét, csak ennek az égő szivarját és egyszer csak ezt sem látta. Elszívta, vagy elejtette a gazdája, a korcsmáros nem tudta, de egyszer csak gyenge horkolás ütötte meg a fülét. — Elaludt. — gondolta különös tisztelettel s mikor meggyujtotta a A megvert emberek a két csendőr ellen feljelentést tettek a palicsi rendőrségen, ahonnan a feljelentést a suboticai csendőrparancsnoksághoz továbbították. A csendőrség a feljelentést a napokban a suboticai rendőrséghez küldte át a szükséges nyomozás megejtése végett. A rendőrség pénteken hallgatta ki a feljelentőket. A nyomozás befejezése után az ügyet átíeszik a katonai ügyészséghez. Megkezdték a robotváltság behajtását Zavarok az adók negyedévi befizetésénél — Mire fordítják a robofváltságot? Most kezdi meg a szuboticai városi adóhivatal a robotváltság behajtását. Eddig csak nagyon kevesen fizették ki a robotváltságot azok ■is csak az útlevelük kiváltása előtt, mert adóbizonylatot — mint megtudtuk a robotváltság kivetése óta csak azoknak ad a városi adóhivatal, akik már befizették a robotváltságot is. A robotváltság behajtása — mint az első napok tanúsága mutatja — nem várt nehézségekkel jár. Az adózók nagyrésze ugyanis nem készül ennek a tekintélyes összeget kitevő adónak megfizetésére. Rales Balázs szuboticai bunyevác képviselő legutóbbi parlamenti beszédében rámutatott arra, hogy a robotváltság elsősorban a szegények ellen kányul. Ez beigazoiódik a városi adópénztár előtt most naponkint lejátszódó jelenetekből is. A jobbmódu gazdák legfeljebb boszszankodnak azon, hogy adójuk a robotváltsággal ismét tekintélyesen emelkedett és az esetben, ha nem akarják megfizetni a robotváltságot, beállítják robotmunkára béreseiket Sokkal súlyosabb azonban a helyzet a szegény lakosságnál, amelynek nagyrösze rendkívül súlyos terhet jelent a minimálisan 240 dinárra megállapított robotváltság. Az adópénztár előtt várakozók tőt m egéből egy rongyos öreg ember válik ki. Nagyon kétségbeesettnek pénzt is nehezen tudok összekuporgatni, hogy az adómat kifizessem. Az pedig csak ötven dinár egy esztendőre. Hogy tudnám most kifizetni a 240 dimáros robot-adót? Megkérdezzük tőle, hogy mért nem jelentkezett robotmunkára, a mire azt feleli: — Hiszen magam is napszámból élek. Miből tartsam el a családomat, ha a robolmunkára tizenkét napra bevonulok? Egy fiatalabb napszámosféle felvilágosító an magyaráz: — Jobb azt a 240 dinárt kifizetni. Húsz dinár váltságot számítanak egy napra. Napszámban pedig megkereshetek naponta negyven dinárt is. De azért nem igazság, hogy szegény napszámos-embernek ennyit kehien fizetni az országutak javításáért. Hát használom én az országutakat? Csak a módos, gazdák szekerei koptatják.... Mindenfelé zúgolódás és panasz hallható. A szegény embereknek nagy gondot okoz a robotváltság azokat pedig, akik most utólag jelentkeznének inkább munkára, már nem akarják felvenni, miután most már készen van az adókivetés. A. szuboticai városi adóhivatalban — mint már jelentettük — mintegy négy millióra becsülik azt az összeget, amely h rabotváltságból fog befolyni. Miután Rules Balázs képvi- Jselő legutóbbi parlamenti beszédélátszik. Megkérdezzük tőle, hogy ben kijelentette, hogy egyetlen utat kifizette-e robotváltságát? sem javítottak a Vajdaságban a ro— Dehogy fizettem én kérem —• botváltságból befolyt vénzen, kérfeleli panaszosan. — Hiszen annyijelést intéztünk a városi hatósághoz arra vonatkozólag, hogy mire fordítják a befolyó összeget. Erre nézve a következő felvilágosítást kaptuk: — Eddig még nem is lehetett szó arról, hogy a robotváltságból utakat javitassunk, mert most kezdtük csak meg a robotváltság behajtását. A váltságdíjak befolyása után azt más hatóságnak nem szolgáltatjuk be és más célra nem használjuk fel, mint a Szuboíica város határába eső utak javítására. Ezt a munkát már kora tavasszal meg fogjuk kezdeni. A városházán egyébként nem tartják kizártnak azt sem, hogy a vajdasági radikális és ellenzéki képviselők egyöntetű állásfoglalása folytán a kormány el fogja törölni a robot-kényszert a Vajdaság részére. —————**1^ Zeníaiak panasza Nehéz az élet, drága a szórakozás Szentéről jelentik: Szenta városában már hónapok óta egyre erősebbhiangu kifogások hangzanák el a városi adók ellen. A város polgársága nagymértékben elégedetlen azzal a várospolitikával, amely az ipart és kereskedelmet is alapjaiban ingatja meg. Hirt adtunk már arról a közgyűlési határozatról, amely elrendelte, hogy este kilenc óra után egy dináros blokkot kell megvétetni a fogyasztóval még akkor is, ha az egyáltalán semmit sem fogyaszt. A kövezetvámok a nagykereskedőket érintik súlyosan, a városi helypénzek a kiskereskedőket károsítják s arra kényszerítik őket, hogy áraikat magasra emeljék. A város a zeneadót 1921 augusztusig visszamenőleg hajtja most be, ami viszont Szentén azt eredményezte, hogy erre a város kávéházai némaságra' varrnak ítélve. A szigorú következetességgel keresztülvitt blokkrendszer érthető elkeseredést idézett fel a városban. Ez a rendszer nemcsak a vendéglő-KSlüCKanHH lámpák s vendég felől papirost akasztott a lámpára, hogy ennek álmát ne zavarja a világosság. És a vendég fáradtan, kábultan aludt és álmodott . . . Kisfiú volt és az ágyában feküdt. Egy nagyhasu, slagrokos, papucsos férfi egy karosszékben pipázott, ez az apja volt és Anikó, a szolgáló az ágya mellett ült és meséit neki. Az édesanyja arcképe a falon gyászfátyollal le volt takarva és ő unatkozva hallgatta Anikó meséjét. — Már ne mesélj, — szólalt meg — unom. Az apja csodálkozva kérdezte: — Miért unod? A kisfiú egy percig zavartan hallgatott. azután reszkető, forró lávazuhatagként ömlött szájáról a szó. — Édesapám. — mondta — holnap telik le az egy esztendő. Amikor megkapom a kocsimat a két lóval. Amit egy esztendő előtt megigért maga. meg Betti néni. Hisz tudja. A szászrégem Klug boltjában láttuk tavaly ilyenkor és édesapám megígérte ha egy esztendeig nagyon jól viselem magamat, ha jól tanulok, Betti nénit nem bosszantom, nem nyüvöm a ruhámat, nem verekszem a faluban a fiukkal, hát megveszi nekem a Klug kocsiját. És én jól tanultam. Egy esztendő alatt tiszta kitűnőm volt mindenből, Betti nénit nem boszszantottam. a ruhámra vigyáztam és nem verekedtem. Itthon ültem, tanultam. olvastam, segítettem Anikónak gyomlálni a kertben és jó voltam. Olyan jó. édesapám, mint egy leány. Az apja közönyösen hallgatta és látszott az arcán, hogy rá sem figyel.. A bérlőjén törte a fejét, aki még most sem fizetett, a sok őszi esőzésen és az egyik marháján, melynek fülében veszedelmes kelés támadt. A gyerek érezte, hogy az apja nem figyel reá, hogy az ő drága álma. hosszú várakozása olyan közönyös előtte, mint a pipája füstje a levegőben. És hirtelen ijedelem villáma futott rajta keresztül. Hogy talán az apja nem is vette komolyan az ígéretét; hogy talán elfelejtette és soha rá se gondolt. Se most, se máskor • . . Lehunyta a szemét, mert forró, nyugtalan vére mind a kis szívére futott és valami fullasztó fájdalmat érzett. Az apja gondterhes arccal pipázott s a gyereknek eszébe jutott, hogy Betti néni mindig a takarékpénztárról beszél, meg az anyja hosszas betegségéről, melyre sok pénz kellett és egyszerre csak elkezdett sírni. Ráhúzta fejére a paplanét és hangtalanul sirt. Künn esett az eső, két hét óta szakadatlanul, már a falak alatt' úgy neszeit az eső, mintha szellemek suttogtak volna odakünn. — Édesapám, — szólalt meg a ' isfiu egyszerre olyan szenvedélyesen. hogy az apja csodálkozva nézett rá, — magyar ember szavát állja. Maga is? — Én is?! — kérdezte az apja kedvetlenül. — Hát mit Ígértem én? — A Klug kocsiját, — mondta a gyerek szemrehányással. — Hát nem emlékszik? — Hogyne, hogyne, — hagyta rá az apia. — Én is megtartottam, amit ígértem, — mondta a gyerek — akármilyen nehezemre esett. Pedig én nem vagyok fancsali feszület. Hallja, édesapám? — Hogyne, hogyne. — hagyta rá az apja és a noteszába számokat jegyzett be. A gyerek most fölkelt az ágyából és a kályua mellett leült egy széiere. Kezében papírosskatulyát tartott, a melyben négy darab rongyból és kócból fabrikált baba feküdt. Egy esztendő óta készen várták a szászrégeni kocsit. Egyik baba a grófné volt. másik a gróf, harmadik a grófkisasszony, negyedik az inas. A grófné régi párnacihából hasított fején hosszú fátyolos kalapot viselt, cirokseprüből faragott kezéhez papirosnapernyő volt kötve s a kisaszszonyka árvalányhaja csirizesen ragadt marhükóccal tömött fejéhez. És most bejött Betti néni. Bőráncu, fahéjszinü selyemruhában. abban. amelyikben később a ravatalon feküdt. Szúszrégenből jött, a takarékpénztárból^ mert Betti néni folytonosan a takarékpénztárakat járta. — Kaptál pénzt? — kérdezte az apja. — Nem kaptam — szólt Betti néni és; szomorúan leült az asztalhoz. Mária Antónia-fisü volt a vállán, mint később a ravatalán és szeme mintha üvegből Jett volna, mozdulatlanul fénylett. És egvszer csak felállt és odament a gyerekhez, kezében egy csomaggal. — Itt van a kocsid. Gáborka. — szólt. — Amit apád és én megígértünk. Jó fiú voltál, megérdemled. Nem az ugyan, amit láttál, azt már eladták, de ez is szép. Egy taliga... A kis fiú, kezében a csomaggal, Betti néni előtt állt. a szája mozgott, szeme ijedten kimeredt, a Iába inogott, azután elesett ... A vendég a korcsmában felébredt. Megdörzsölte a könnyes szemét és szétnézett. Azután kifizette a borát és elment.
