Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-16 / 46. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 16. \ Adj a csendőrnek szállási Egy napi vendégség után két napi verés Mu’t év október 24-én reggel Mit­­rovics Uros és Jokov Ljubov radono­­váci csendőrök beállítottak Rizsányi József radonováci gazdálkodó 113. szám alatti lakására, ahol egy pohár vizet kértek. Rizsányi a csendőrök kérésére viz helyett bort hozott. Délig boroz­tak, akkor a két csendőrt meghívta ebédre és ebéd után még késő estig ittak. Amikor a vacsorán is túlestek, Rizsányiné odaszólt a férjének, hogy most már hagyják abba a reggel óta tartó mulatozást: — Nem tehetek róla, hogy itt van­nak — válaszolt Rizsányi, azonban még ideje sem volt a mondatot befejezni, mert az egyik csendőr megértve Ri­zsányi váiaszát, szó nélkül arculütötte a házigazdát. Rizsányi. az ütésre elszaladt lakásá­ról a szomszédban lakó testvéréhez, Rizsányi Jánoshoz. A csendőrök utána mentek és a szomszédházba érve, pus­katussal nekiestek Rizsányi Józsefnek. A lármára kijött a házból Rizsányi Já­nos is, aki közbe akart lépni, a két csendőr azonban őt is összeverte. Ami­kor megelégelték a verést, köszönés nélkül eltávoztak. Másnap reggel a két csendőr — most már józan állapotban — ismét elment Rizsányi Józsefékhez azzal az ürüggyel, hogy előző este ottfelejtették cigaretta tárcájukat. A csendőröket Rizsányiné fogadta, akit felszólítottak, hogy küldje ki férjét. Rizsányi a hívásra kijött, én­kor a két csendőr nekiugrott és össze­pofozták. Innen átmentek Rizsányi Já­­nosékhoz, ahol a gazdától elkérték fegyerengedéiyét, amit magukhoz vet­tek úgyszintén Rizsányi vadászfegyverét is. Majd követelték, hogy fogjanak be kocsiba, mert majd beviszi őket a csendőrségre. Rizsányi tiltakozott ez el­len, mire először őt, azután az egész háznépet összeverték puskatussal. Ri­­zsányiék 8—10 napig gyógyuló zúzott sebeket kaptak, amiről orvosi látleletét vétettek föl. Az első b not Irta: Lux Terka Tél volt, alkonyodott s a budai temető kapuján egy férfi jött ki és bement a szemközti korcsmába. A korcsmáros, egy kövér sváb, egye­dül ült az ivóban, a kályha mellett pipázott és egy nagy sárgafoltos macska aludt mellette. A jövevény egy féiliter bort ren­delt és leült az ablak melié. Deres­­fejű, viharvert ábrázata, kopott ru­hájú férfi volt s a szemében valami nagy, komor bánat tüze égett, olyan­formán, mintha sohasem akart volna onnét kialudni. A korcsmáros eléje tette a bort és ránézett. — Valami nagy bánata lehet, — gondolta és hozzá se fogott a sablo­nos korcsmárosi társalgáshoz, ami már a nyelvén volt. Ehelyett vissza­ült a kályha mellé. A vendég szivarra gyújtott, lassan iszogatta a borát és az ablakon át kinézett a hegyekre. Odalátszott az egész Svábhegy, várszerii és tor­nyos villáival, néma és csukott sze­mű szállodájával. Lenn a hegy lábá­nál. a temetőben pesti 'ás budai ha­lottak aludtak köztársasági békében bölcs nyugalommal, finom egyetér­tésben. Hideg havaseső csapkodta sírjaikat, bus decemberi szél hajto­gatta a fáknak ágait Lassan sötétülni kezdett, a korcs­máros már alig látta a vendégét, csak ennek az égő szivarját és egy­szer csak ezt sem látta. Elszívta, vagy elejtette a gazdája, a korcsmá­ros nem tudta, de egyszer csak gyenge horkolás ütötte meg a fülét. — Elaludt. — gondolta különös tisztelettel s mikor meggyujtotta a A megvert emberek a két csendőr ellen feljelentést tettek a palicsi rend­őrségen, ahonnan a feljelentést a subo­­ticai csendőrparancsnoksághoz továbbí­tották. A csendőrség a feljelentést a napokban a suboticai rendőrséghez küldte át a szükséges nyomozás meg­ejtése végett. A rendőrség pénteken hallgatta ki a feljelentőket. A nyomozás befejezése után az ügyet átíeszik a katonai ügyész­séghez. Megkezdték a robotváltság behajtását Zavarok az adók negyedévi befizetésénél — Mire fordítják a robofváltságot? Most kezdi meg a szuboticai vá­rosi adóhivatal a robotváltság be­hajtását. Eddig csak nagyon keve­sen fizették ki a robotváltságot azok ■is csak az útlevelük kiváltása előtt, mert adóbizonylatot — mint meg­tudtuk a robotváltság kivetése óta csak azoknak ad a városi adóhiva­tal, akik már befizették a robotvált­ságot is. A robotváltság behajtása — mint az első napok tanúsága mutatja — nem várt nehézségekkel jár. Az adó­zók nagyrésze ugyanis nem készül ennek a tekintélyes összeget kitevő adónak megfizetésére. Rales Balázs szuboticai bunyevác képviselő legutóbbi parlamenti be­szédében rámutatott arra, hogy a robotváltság elsősorban a szegé­nyek ellen kányul. Ez beigazoiódik a városi adópénztár előtt most na­ponkint lejátszódó jelenetekből is. A jobbmódu gazdák legfeljebb bosz­­szankodnak azon, hogy adójuk a robotváltsággal ismét tekintélyesen emelkedett és az esetben, ha nem akarják megfizetni a robotváltságot, beállítják robotmunkára béreseiket Sokkal súlyosabb azonban a helyzet a szegény lakosságnál, amelynek nagyrösze rendkívül súlyos terhet jelent a minimálisan 240 dinárra megállapított robotváltság. Az adópénztár előtt várakozók tőt m egéből egy rongyos öreg ember válik ki. Nagyon kétségbeesettnek pénzt is nehezen tudok összekupor­­gatni, hogy az adómat kifizessem. Az pedig csak ötven dinár egy esz­tendőre. Hogy tudnám most kifi­zetni a 240 dimáros robot-adót? Megkérdezzük tőle, hogy mért nem jelentkezett robotmunkára, a mire azt feleli: — Hiszen magam is napszámból élek. Miből tartsam el a családomat, ha a robolmunkára tizenkét napra bevonulok? Egy fiatalabb napszámosféle fel­világosító an magyaráz: — Jobb azt a 240 dinárt kifizetni. Húsz dinár váltságot számítanak egy napra. Napszámban pedig meg­kereshetek naponta negyven dinárt is. De azért nem igazság, hogy sze­gény napszámos-embernek ennyit kehien fizetni az országutak javítá­sáért. Hát használom én az ország­utakat? Csak a módos, gazdák sze­kerei koptatják.... Mindenfelé zúgolódás és panasz hallható. A szegény embereknek nagy gondot okoz a robotváltság azokat pedig, akik most utólag je­lentkeznének inkább munkára, már nem akarják felvenni, miután most már készen van az adókivetés. A. szuboticai városi adóhivatalban — mint már jelentettük — mintegy négy millióra becsülik azt az össze­get, amely h rabotváltságból fog be­folyni. Miután Rules Balázs képvi- Jselő legutóbbi parlamenti beszédé­­látszik. Megkérdezzük tőle, hogy ben kijelentette, hogy egyetlen utat kifizette-e robotváltságát? sem javítottak a Vajdaságban a ro­— Dehogy fizettem én kérem —• botváltságból befolyt vénzen, kér­­feleli panaszosan. — Hiszen annyijelést intéztünk a városi hatósághoz arra vonatkozólag, hogy mire for­dítják a befolyó összeget. Erre néz­ve a következő felvilágosítást kap­tuk: — Eddig még nem is lehetett szó arról, hogy a robotváltságból uta­kat javitassunk, mert most kezdtük csak meg a robotváltság behajtását. A váltságdíjak befolyása után azt más hatóságnak nem szolgáltatjuk be és más célra nem használjuk fel, mint a Szuboíica város határába eső utak javítására. Ezt a munkát már kora tavasszal meg fogjuk kez­deni. A városházán egyébként nem tart­ják kizártnak azt sem, hogy a vaj­dasági radikális és ellenzéki képvi­selők egyöntetű állásfoglalása foly­tán a kormány el fogja törölni a ro­bot-kényszert a Vajdaság részére. —————**1^ Zeníaiak panasza Nehéz az élet, drága a szórakozás Szentéről jelentik: Szenta váro­sában már hónapok óta egyre erő­­sebbhiangu kifogások hangzanák el a városi adók ellen. A város polgár­sága nagymértékben elégedetlen azzal a várospolitikával, amely az ipart és kereskedelmet is alapjai­ban ingatja meg. Hirt adtunk már arról a közgyű­lési határozatról, amely elrendelte, hogy este kilenc óra után egy di­náros blokkot kell megvétetni a fo­gyasztóval még akkor is, ha az egy­általán semmit sem fogyaszt. A kö­­vezetvámok a nagykereskedőket érintik súlyosan, a városi helypén­zek a kiskereskedőket károsítják s arra kényszerítik őket, hogy árai­kat magasra emeljék. A város a ze­neadót 1921 augusztusig visszame­nőleg hajtja most be, ami viszont Szentén azt eredményezte, hogy erre a város kávéházai némaságra' varrnak ítélve. A szigorú következetességgel ke­resztülvitt blokkrendszer érthető el­keseredést idézett fel a városban. Ez a rendszer nemcsak a vendéglő-KSlüCKanHH lámpák s vendég felől papirost akasztott a lámpára, hogy ennek ál­mát ne zavarja a világosság. És a vendég fáradtan, kábultan aludt és álmodott . . . Kisfiú volt és az ágyában feküdt. Egy nagyhasu, slagrokos, papucsos férfi egy karosszékben pipázott, ez az apja volt és Anikó, a szolgáló az ágya mellett ült és meséit neki. Az édesanyja arcképe a falon gyászfá­tyollal le volt takarva és ő unatkoz­va hallgatta Anikó meséjét. — Már ne mesélj, — szólalt meg — unom. Az apja csodálkozva kérdezte: — Miért unod? A kisfiú egy percig zavartan hall­gatott. azután reszkető, forró láva­­zuhatagként ömlött szájáról a szó. — Édesapám. — mondta — hol­nap telik le az egy esztendő. Amikor megkapom a kocsimat a két lóval. Amit egy esztendő előtt megigért maga. meg Betti néni. Hisz tudja. A szászrégem Klug boltjában láttuk ta­valy ilyenkor és édesapám megígér­te ha egy esztendeig nagyon jól vi­selem magamat, ha jól tanulok, Betti nénit nem bosszantom, nem nyüvöm a ruhámat, nem verekszem a falu­ban a fiukkal, hát megveszi nekem a Klug kocsiját. És én jól tanultam. Egy esztendő alatt tiszta kitűnőm volt mindenből, Betti nénit nem bosz­­szantottam. a ruhámra vigyáztam és nem verekedtem. Itthon ültem, tanul­tam. olvastam, segítettem Anikónak gyomlálni a kertben és jó voltam. Olyan jó. édesapám, mint egy leány. Az apja közönyösen hallgatta és látszott az arcán, hogy rá sem fi­gyel.. A bérlőjén törte a fejét, aki még most sem fizetett, a sok őszi esőzésen és az egyik marháján, melynek fülében veszedelmes kelés támadt. A gyerek érezte, hogy az apja nem figyel reá, hogy az ő drága ál­ma. hosszú várakozása olyan közö­nyös előtte, mint a pipája füstje a le­vegőben. És hirtelen ijedelem villá­ma futott rajta keresztül. Hogy talán az apja nem is vette komolyan az ígéretét; hogy talán elfelejtette és soha rá se gondolt. Se most, se más­kor • . . Lehunyta a szemét, mert forró, nyugtalan vére mind a kis szí­vére futott és valami fullasztó fáj­dalmat érzett. Az apja gondterhes arccal pipá­zott s a gyereknek eszébe jutott, hogy Betti néni mindig a takarék­pénztárról beszél, meg az anyja hosszas betegségéről, melyre sok pénz kellett és egyszerre csak elkez­dett sírni. Ráhúzta fejére a paplanét és hangtalanul sirt. Künn esett az eső, két hét óta szakadatlanul, már a falak alatt' úgy neszeit az eső, mintha szellemek suttogtak volna odakünn. — Édesapám, — szólalt meg a ' isfiu egyszerre olyan szenvedélye­sen. hogy az apja csodálkozva né­zett rá, — magyar ember szavát áll­ja. Maga is? — Én is?! — kérdezte az apja kedvetlenül. — Hát mit Ígértem én? — A Klug kocsiját, — mondta a gyerek szemrehányással. — Hát nem emlékszik? — Hogyne, hogyne, — hagyta rá az apia. — Én is megtartottam, amit ígér­tem, — mondta a gyerek — akármi­lyen nehezemre esett. Pedig én nem vagyok fancsali feszület. Hallja, édesapám? — Hogyne, hogyne. — hagyta rá az apja és a noteszába számokat jegyzett be. A gyerek most fölkelt az ágyából és a kályua mellett leült egy széiere. Kezében papírosskatulyát tartott, a melyben négy darab rongyból és kócból fabrikált baba feküdt. Egy esztendő óta készen várták a szász­­régeni kocsit. Egyik baba a grófné volt. másik a gróf, harmadik a gróf­­kisasszony, negyedik az inas. A grófné régi párnacihából hasított fe­jén hosszú fátyolos kalapot viselt, cirokseprüből faragott kezéhez papi­rosnapernyő volt kötve s a kisasz­­szonyka árvalányhaja csirizesen ra­gadt marhükóccal tömött fejéhez. És most bejött Betti néni. Bőrán­­cu, fahéjszinü selyemruhában. ab­ban. amelyikben később a ravatalon feküdt. Szúszrégenből jött, a taka­rékpénztárból^ mert Betti néni foly­tonosan a takarékpénztárakat járta. — Kaptál pénzt? — kérdezte az apja. — Nem kaptam — szólt Betti né­ni és; szomorúan leült az asztalhoz. Mária Antónia-fisü volt a vállán, mint később a ravatalán és szeme mintha üvegből Jett volna, mozdulat­lanul fénylett. És egvszer csak fel­állt és odament a gyerekhez, kezé­ben egy csomaggal. — Itt van a kocsid. Gáborka. — szólt. — Amit apád és én megígér­tünk. Jó fiú voltál, megérdemled. Nem az ugyan, amit láttál, azt már eladták, de ez is szép. Egy taliga... A kis fiú, kezében a csomaggal, Betti néni előtt állt. a szája mozgott, szeme ijedten kimeredt, a Iába ino­gott, azután elesett ... A vendég a korcsmában felébredt. Megdörzsölte a könnyes szemét és szétnézett. Azután kifizette a borát és elment.

Next

/
Oldalképek
Tartalom