Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-13 / 12. szám
1924. január 13. 9. orcái. Operett a magyar kuíiurprogrambanl írta : Szentelekg Kornál A Bácsmegyei Napló újévi száma- \ ban Delire János harsány és hatal-j más cikkei irt az tu esztendő kuitur-1 programjáról. Ebben a mindent átló- j gú és mindent megrázó cikkben aj magyar miikedvelésrői is szó esik, j arról a miikedvelésrői, mely hivatva i van a magyar színészetet pótolni eb- j ben az országban s amely sok helyen j művészi vezetés és irányítás hiánya-; ban az ízléstelenség, az értéktelen-j ség, vásári bódéi között tévelyeg. A i cikk hitét, erejét, igazát és mélysé-j get át keli érezni, át keli élni min-. denkinek, aki kevéske szeretettel és •' becsüléssel tekint a pusztuló, lány-r huló magyar kultúrára. Magam _ is f mindenben egy hiten vagyok a cikk-! Íróval; mély meglátásait és nagysze-; rü holnap-terveit nem most először: hiszem, érzem és csodálom, mint: mesteri márványt Ez alkalommal { csupán sápadt, lényeget nem érintő í hozzászólásom lenne a magyar mii-1 kedvelésről. Nagyon helyesnek, sőt többször is* szóváteeadőnek tartom rávilágítani jj arra a suta, idétlen körülményre, j hogy egyes műkedvelő társaságok \ nem tartják fontosnak, hogy mit iát-1 szanak. Talán a vöröstenyerü talpas-1 nak, a szakácsnő és őrmester haha-j iáknak játszanak, de sokszor úgy lát-1 szik még erre se gondolnak. (Mert j egy pesti jassz kiszóiásokkal tele-1 tűzdelt darab nem sok megértésre ta-1 Iáikat az egyszerű és együgyű vidéki f lelkekben.) A legnagyobb szigorúsági és kegyetlenség jogosult ezekkel a jj tninden művészi értéket nélkülöző j darabokkal szemben, de ugyanakkor | kegyeimet kell kérnem az operett j számára, amely ugyancsak szüköl-| ködik mélytüzű művészi csillogások- ; ban. Sietek kijelenteni, hogy nem va- . gyök sem kedvelője, még kevésbé - becsiiiője az operettnek. A muzsikát: azonban nélkülözhetetlennek tartom j a vidéki színpadon. Operai leiké- g szültséget a legjobban szervezett és • legtehetségesebb mükedvelotársa- i Ságtól sem lehet várni, kénytelenek! vagyunk tehát olcsóbb, lengébb, ha-jj mar hervadó muzsikával is beérni, de ■ zenének kell lenni, mert a tiszta, örö-1 kös próza fárasztó, untató a tömeg; számára és csak kevésszámú, főleg jj a nyelv művészetében élvező közön-1 séget vonz. Egyébként az operett-ze-1 nében is találunk komolyabb törek-| véseket (Strauss, Offenbach, Fail, | Lehár, Kálmán) és kis körültekintés-f se] értékesebb zenét választhatunk.! De ne feledjük el, hogy az operettben f nemcsak zene van. Az operett a mo- I tíern szinpadmüvészet szülöttje, an-| nak az összetett és lengesulyu művé- \ szelnek, amelyben a festészet, a tánc, jj a világítási hatás, a szabó- és föd- f rászmüvészet époly szerephez jut, l mint a drámaírás és a zene. S ez a? sokfelé mosolygó szinpadmüvészet | sokak előtt lesz népszerű, mert min-1 denki megtalálhatja benne cukrozott | hűsítőjét sekélyes, művészi szcmju-1 ságára. jj Nem helyezkedhetünk arra a tisz-( ián esztétikai álláspontra, melyet \ Schelling és a bölcselet romantikusai | hirdettek, akik szerint a tiszta, kristá- i lyos költészet minden végcélja. Ta- f Ián még Wagner Richard sem feleli meg Schelüng követelményének. A színjátszás, a zene célja sem lehet a \ költészet, még kévésbe a színpadé. 1 Amig egyedül a színjátszás művésze-1 téről van szó. addig jogosan raegkö- jj vetelhetjük. hogy a színjátszás szó- j ros kapcsolatban legyen az iroda-jj lommal. Mikor azonban a színpadi művészetéről beszélünk, akkor .nemi helyezkedhetünk erre a merev ál-! lásponíra, hiszen a színpadon a szin-1 játszás mellett szerephez jutnak a, zene és az iparművészetek. s BÁCSMEGYEI NAPLÓ De nem egyedül az operettnek ez a sajátos, 'bonyolult helyzete az oka, hogjL.kegyeírhet kérek számára. Az Operette a német vigoperákról. az érzelgős bécsi daljátékból fiervé musíquette-jéből indult el és származásának nemes zamatja rnegérzelődik még fajta. Angliában-az operett a legbecsüitebb. legértékesebb színpadi műfaj. Ežzei talán érthetővé válik az a Nyugat-illat, amit az operett ide noz. Nálunk az operett a nyugati kultúra parfőnje, nálunk az operett jelenti a Nyugat szinpadmüvészetét. Azok is, akik nem értik vagy roszszul értik a nyelvet, szívesen nézik végig az operettet, mert zenéje, táncai, színpadi zavargásai és »kiáilitás«~ai elszórakoztatják a más nyelvet1 beszélő, de nyugati kuiturhifeí valló színházlátogatót is. Az operettnek — bármennyire fonákul hangozzon is — nálunk békítő, egységesítő szerepe van: közelebb hozza egymáshoz az embereket. Hangulatosan emlékeztet arra, hogy mindnyájan a nyugati kultúra gyermekei vagyunk, ha nem is beszéljük ugyanazt a nyelvet. Az a meleg, érzelgős hangulat, mely a színpadról íesugár fzi'k a nézőtérre, elolvasztja a szivek jégpáncélját, szétvágja a gyűlölet drotsövényét. mint csipkerózsa büj bájos kiráiyfia. 5 Ö, én is nagyon szeretnék már [művészi rendezésben végignézni egy ? műkedvelő előadást. Én is nagyon ; szeretném már egyszer hallani, hogy ja műkedvelő társaságok Katonát, I Csikyt, Moliere-í, Kisfaludy!, : bcliaw-t, Molnár Ferencet. Csehovot • és Ibsent játszák — hogy csak a ; könnyebben előadható szerzőket em- Uitsern. De mindamellett kegyelmet j kérek a könnyű súlyú és irodalmi értékben nem bővelkedő operett szá mára. Az operett kacérkodó asszony mosolyára szükség van, mert ez a langyos, sokszinü. átmeneti műfaj a I vonzó, egységesítő erő a nyugati kulj túrára különböző nyelvű gyermekei ; között. Az operett a hid a léha szórakozás és a nemesebb művészi tojj rekvések között, a színpad művésze íte és a magasabb értékű színjátszás iművészete között. Ne haragudjanak $ tehát, ha ő is kis helyet kér a ma- 8 gyár kulturprogramban. uarie esteli Irta: Baedeker Derék hölgyünk megbízási adott a leánya irodalomtanárának. hogy készítsen programmot ahhoz az estélyhez, amelylyel Elza kisasszony születésének tizennyolcadik évfordulóját kívánják az esemény fontosságához képest megünnepelni, A professzor ur már másnap jelentkezik a megbízóidnál és így szól hozzá: — Tekintettel arra, hogy a kisasszony rajong a zenéért cs él-hal a költészetért, azt hiszem, legjobb lesz, ha a tervezett estélynek esztétikai színezetet adunk. Spekuláné: Nem tudom, hogy ez milyen szin — mert nekem még nagyon sok tanulóivalom van — és hogy az pászol-e majd a toalettekhez, de ha Maga ajánlja, aki valószínűleg alaposan tanulmányozta az ügyet, akkor bizonyosan jó lesz. A tanár ur: Úgy tessék érteni, hogy szerény nézetem szerint az Elzácska szoaréjának az irodalom és művészet jegyében kell lefolyni. Spekuláné: Tanár ur úgy beszél velem mint egy müveit hölggyel, aki elvégezte a szokásos felsőbb iskolákat, pedig — sose csináltam belőle titkot — én egyszerű polgári nő vagyok, aki későn kezdte a közművelődést és csak azt tudja, amit pár év óta könyvekből és autodikíatura utján tanult ... A legjobb akarat mellett se tudom, hogy milyen jegy az, amelyről ön beszél. A tanár ur: Ügy látszik, nem fejeztem ki magam elég világosan, ami tanárokkal is megtörténik néha. Úgy gondoltam, hogy az estély fölolvasásból. énekből, zenéből és szávaijaiból fog állni. Spekuláné: Mikor az ember Magát így hallja, azt kell hinnie, hogy hangversenyről van szó. A tanár ur: Aminthogy igaz is, nagyságos asszonyom. Csakugyan,, az a tervem, ha beleegyezni méltóz- \ tátik, hogy a tulajdonképpeni estélyt '- a táncmulatságot — koncert ■ előzze meg. Spekuláné: Rendben van, hozzájárulok. De közbevefőleg van egyj kérdésem: mi a különbség egy • hangverseny meg egy koncert között? A tanár ur: Semmi. A két szót -ugyanannak a fogalomnak a meg jelölésére fölváltva használják. Spekuláné: Köszönöm. Az ember} mindennap tanul valamit, főleg, ha' olyan tudós emberekkel társaloghat. mint a tanár ur. Ezentúl tehát ezt aj két szót én is felváltva használom ... Mégis szeretném tudni, melyik a jobb elnevezés? A tanár ur: Ebben a kérdésben rnég nem egyeztek meg a tudósok. Egészen bátran alkalmazhatja mind a kettőt... Spekuláné: És mondja kérem, szabad privátházaknál ilyen hangkoncerteket adni? Nem kell azt a rendőrségnél bejelenteni? A tanár ur: Nem tudom... De tanácsolom, hogy ne jelentse be. Mert ha ezt megteszi, akkor esetleg eltiltják... Családoknál különben szabad írbdalmilag szórakozni és zeneileg mulatni. — még csak vigalmi adót se kell érte fizetni. Spekuláné: Végre egy adó. amelyet nem kell fizetni! És. ugy-e, tudja azt a lakosság, hogy az ilyen magánkoncertversenyre nincs adó kivetve? A tanár ur: Ezt mindenki tudja. Spekuláné: Akkor nagyon csodálom, hogy nem rendeznek gyakrabban ilyen mulatságokat. Ha ezek a mulatságok valóban adómentesek, akkor hajlandó leszek ilyeneket többször adni... No. és hogyan képzeli a mi első estélyünket? A tanár ur: Nem muszáj éppen ilyen hangzatos címmel ruházni föl. Tessék csak röviden az Elza kisasszony zsurjának nevezni, amely koncertté fog kiszélesedni s azután táncmulatsággá fajulni. Spekuláné: Zsur? Zsur? Ettől a szótól egy kissé félek. A tanár ur: Ugyan miért? Kevés ilyen ártatlan szó fordul elő a szótárakban. Spekuláné: Lehet, hogy a szótárakban ártatlan, de az újságokban nem az ... Éppen tegnap olvastam egy nagy kirohanást a zsurhölgyek ellen. Nem szeretném, ha az én leányomat is ezek közé a léha és üresfejü dámák közé számítanák, ahogy a hírlap elnevezte őket. Ha az embernek csak egyetlen leánya van, akkor nagyon kell rá vigyáznia. A tanár ur: Az újságok szeretnek áltaiánositani. Szidják a hörziánereket, a papokat, a zsidókat, sőt még a minisztereket is. és mégis vannak > emberek, akik a börzére mennek, akik papi pályára lépnek, zsidók maradnak, sőt mindent elkövetnek, ■hogy miniszterekké nvezzék ki őket. nem lesznek itten hasonló kamalitások mint az ebédrendezésnél? Hogy tudniiiik egyik-másik ember megneheztel? A tanár ur: Remélhetőleg nem lesznem ily fajta kalimitások. Meri ide (ugy-e bár?) nem szokás magasálíásu urakat hívni, hanem a fiatalokat keli összecsődiieni, akik — szegények—S a rendelkezésükre óo* csájtott buffet kedvéért keresztényi türelemmel hallgatják végig a Muzsikát, a verseket és a fölolvasást, s végül meg is táncoltatják a házikisasszonyí. sőt ha van egy kis udvariasság bennük, a többi lányokat is, Spekuláné: Gondolja, hogy így nem fog senki megharagudni? A. tanár ur: Ezt nem merem megígérni. Mert ha nők rendeznek valamit, valaki mindig megharagszik. De mindenesetre keveseboen fognak apprehehdálni, mintha ebédet adna. A fiatalság nem olyan kritikus mint az élemcdettebb kor. Spekuláné: Mily helyes és bölcs mondás! Nem volna szives ezt beírni a jegyzőkönyvembe? A tanár ur: Nagyon szívesen. (Megteszi.)-De meg kell jegyeznem, hogy nem tőlem ered. Előttem már nem egyszer mondták. Spekuláné: Az mit se von le az értékéből. Nekem különben is eredeti, mert először hallottam... És kiket kell meghívni erre az estélyre, amelyet szerénységből zsurnak nevezünk? A tanár ur: itt ez nem nehéz probléma ... Küldjenek meghívót a kisasszony barátnőinek, a volt iskolatársainak s azoknak a fiatal leányoknak, akikkel érintkezni szokott, továbbá mindé hölgyek fivéreinek és küzenteinek és mindazoknak a fiatalembereknek. akik ilyen célokra kaphatók. Spekuláné: A társalgás Magával, kedves tanár ur, amint már mondtam nem egyszer, olykor fárasztó. Most ís_ olyan — valószínűleg irodalomtörténeti — kifejezést használ, amelyet nem értek. Gondolja meg, kérem, hogy műveltség tekintetében még korántsem tartok ott, ahová szerencsés konjunktúrák folytán vagyonice eljutottunk. Nekem még sokat kell emelkednem, hogy az ön magasan röpülő szellemének a közelébe jussak... Kiket akarta e szóval jellemezni: kaphatók? A tanár ur: Olyan fiatalembereket, akik szeretik a fiatal lányokat, még ha gazdagok is, s a finom buffet-ket, ha azok roskadoznak is a válogatott ételek és csemegék súlya alatt Spekuláné: Sokkal egyszerűbb mint gondoltam. Remélem, ilyen fiatalember ^ lesz elég. [' Ä tanár ur: Én bizonyos vagyok benne. És hiszem, hogy jói fognak mulatni. Spekuláné: Főleg, ha koncert és fölolvasás is lesz. A tanár ur: Még akkor is. Spekuláné: Nagyon örülök, ; hogy a tanár ur nem rendez nekem ’olyan közönséges estélyt. Ez a mü- 1 vészeti színezet, ahogy mondani j tetszett, megnemesiti a zsurt. f Ugy-e? Remélem, hogy tanár ur nemcsak rendez, de közbe is működik. A tanár ur: Természetesen, £n leszek a fölolvasó. Madách Imréről és a költészetéről fogok előadást 1 tartani. Spekuláné: Ahá! Nemde ez az a költő, aki ugyanabban az esztendőben született mint Petőfi, s így ő is híressé lett? A tanár ur: Igenis, nagyságos asszony, ez az a költő. Spekuláné. És gondol la. hogy ér-Ne féltse hát a lányát. Azért hogy zsurt ad. még nem lesz zsurlány, s dókéin! fogja a közönséget? ha ez lesz is. még mindig nagysze- A tanár ur: Minden bizonnyal. Ez rüen mehet férjhez. a jeles költőnk — amint igen hefye-SnekiMné: Végre Is: ez a födő-;sen tetszett konstatálni — pont száz log. Köszönöm, hogy megnyr.gfa- f esztendeje született, s így a téma tett. Nevezzük el hát Elzáin mu- ;nagyon aktuális. i latsását zsurnak... És mondja, Spekuláné: Nem tudok eleget
