Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-06 / 6. szám
i®34 jarmár 6. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal A magyar könyv — Levél a szerkesztőhöz — Igen tisztelt szerkesztő or, nagy figyelemmel1 olvastam újévi számukban a vezető cikket és őszinte visszhangot keltett bennem minden sora. Különösen belém_ vágott ez a fájdalmas kérdés: »Miért van jj:t minden magyar iró arra ítélve. hogyha magyar könyvvel a közönség elé akar lépni, vállalnia kell az anyagi tö-nkrejutás kockázatát.« Miért, miért? — Habent sua fata libelli. De a szegény magyái könyvek arra vannak Ítélve, hogy a megszületésük előtt meghaljanak. — Azt hiszem, nem teszek rossz szolgálatot, ha rá maiatok néhány körülményre. Magyar könyvre nálunk nem lehet kiadót kapni, ugy-e, mert a magyar könyv kiadása rossz üzlet A fél milliónyi jugoszláviai magyar tömeg csak akkor tudna egy magyar könyvet felvenni, ha a magyar embereknek itt egyáltalában fontos lenne a magyar kultúra ügye. A költő vagy iró tehát kénytelen a régi, elkopott, de bevált módszerhez folyamodni: az előfizetési felhívás ídbocsájtásálioz. Tisztelt szerkesztő ur, a Vajdasági Almanach előfizetési ügyével kapcsolatban azt írta egyszer, hogy érdemes lenne egyszer megírni a gyűjtés történetét Én is érdemesnek tartom feljegyezni a következőket. Előfizetési felhívást kaptam egy magyar iró regényére. Bár nem tartozom az úgynevezett magyar vezető elemhez, kötelességemnek tartom minden magyar kulturális megiru zdulás támogatását és napokat töltöttem el a gyűjtéssel, amiből néhány emlékem és három aláírásom maradt’csupán. Egy hölgy azzal téri ki, hogy S is kapott ivet és arra a kérdésre, hogy hány előfizetőt gyűjtött, kitűnt, hogy az ivet elvesztette. Ez a hölgy, aki magyar ngjinzeti kokárdát hordoz a lelkében és egy zsurjára ötezer dinárt költ, eldobta egy magyar iró gyű i tőivét, A másik: egy fiatalember, kulturiélek, Schöngeist, — sokallta az ötven dinárt. Pár nappal ezelőtt ezer dináros számlát fizetett ki a barban. Egy jótékony egylet néhány vezetőjét kerestem fel, akik magyar kultúra teremtéséről álmodoznak és szavalnak állandóan. Nem olvasnak regényt. A Magyar Párt illusztris tagja, akivel igen t. szerkesztő ur a magyar művelődés ügyét akarja düllőre juttatni, — szó nélkül félreiolta az ivet. Közismerten lángoló, magyar sovinisztákat találtam, akik a magyarságukat — mint érdemrendet — a keblükre kirakva, büszkélkedve hordják. Ráérnek a könyvet megvenni, ha majd megjelenik. Tudjuk, mit jelent ez. Finomkodó, precieuse úri asszonyok orrfintoritássa! intéztek el. Csak német, francia, angol szerzőtől olvasnak. Egy ur a Lloyában nyolcezer dináros nyerességgel kelt fel. — Itt a kellő lélektani pillanat. — gondoltam. — A szemem közé nevetett: — Csak nem gondolja, hogy ilyen !*$ró«-tól olvasok. Ezzel a kézlegyintő maliciával. evvel az előlegezett lekicsinyléssel sokszor találkoztam. A vidéki félmüveitek megszokott bornirtsága ez. akik a müveíetlenségüket. a szellemi és lelki szegénységüket csak oktalan fölényeskedéssel és kritikátlansággal tudják leplezni; akik a könyvet soha sem olvassák el, de éppen azért lesújtó bírálatot tudnak mondani Spengler nagy munkájáról Ügy, mint Szenteleky Kornél vagy Radó Imre regényéről. Akik sohasem olvasnak »helyi« szerzőtől, mert üres Mtságuk nem bírja el, hogy valaki ott éljen mellettük, alkosson, teremtsen ott, ahol úgy szeretnék a saját tekintélyüket, senki- i ségüket ráíeriteni az emberekre, föl- 1 fújni makacs önhittségüket, jelenté- I kénnyé tenni meddő életüket, gyüfmölcstelen napjaikat. Elismertetni kismagukat embertársaikkal. így hárman vagyunk az ivén. Én, a kishivatalnok, aki havi kétezer dináromból havonta két könyvet veszek, de feltétlenül megveszem minden »helyi szerző« könyvét, mert kiváncsi vagyok, ki van abban az emberben, akivel zom. naponta íalálko-A második: egy képzett fparossegéd, aki ugyanezen a véleményen van és az alapelve, hogy a munkásosztálynak a polgári társadalom fölé törését csak kulturális fölemelkedéssel lehet elérni. A harmadik: egy iró, egy »helyi [szerző«, — a revanch-gondolat-hive. Ezek után, t. szerkesztő ur, jó újévet kívánok önnek és minden kultur-magyarnak és engedje meg legközelebb annak elmondását, hogy képzelem én el a magyar gondolat, a magyar könyv terjesztését. Tisztelő hive Dorian Gray. sssmuamsnnnBSBwa» Szép Heléna írta: Baedeker I. [amaz érzelmeket, amelyekkel kedvezőbb viszonyok között valamely jó- I r a való embert tehetett volna boldogAz öreg Pepi kisasszonynak nem nyújtott valami sok örömet a világ. f ; - - -- ----- - -----Az élet, amely magában is elég szo-í^8-, Orakat töltött vele mindennap, moru. nem szokott sok édességgel kedveskedni a vén leányoknak, — s különösen azoknak, akik meleg otthonban se ülhetnek, hanem elhagyva a becsületes alföld egészséges levegőjét s a megszokott ősi ház kényelmes szobáit, felköltöznek a székesfővárosba. Bizony, ez az emberfaló lelketlen város vajmi keveset törődik a bennelakókkal s különösen keveset az olyan öreg dámákkal, akik vidékről jöttek hozzá kevés podgyásszal és sok elégedetlenséggel. A nagyvárosoknak nincsen olyan jó szivük mint a kicsinyeknek-. . . Sok esztendeje már, hogy idemenelcült ez a vén lány. A vőlegénye Harmincegynéhány évvel ezelőtt hűtlenül elhagyta egy másik fehérszemély miatt, akinek az övénél nagyobb volt az öröksége; s a szülei, amikor elhaltak, csak a törvényes osztályban részeltették, a vagyonuk javát Pedig a többi lányoknak testálták, akik férjhez mentek a kellő időben, s nem maradtak otthon az öregek nyakán keseritni az életüket az aggszüzek kiállhatatlan rigolyáival. Lassankint vidéken élő t nővérei is elmaradoztak tőle s mind! ritkábban keresték föl az örökké ] zsémbeskedő, zsörtölődő, siránkozó jj öreg hölgyet. Ezek a jó asszonyok 3 kedves családi életet folytattak, s ha 1 megjelentek Pepi kisasszonynál, l mindig hoztak hozzá egy kis vidámságot. de némi keserűséget is vittek t magukkal, amikor eltávoztak tőle. \ Pepi kisasszony nem nézhette^ ezt a derűs életet, amely egészen más volt [mint az ő élete, — nem gyönyörködhetett ebben a világias szellemben. amely nem volt az ő szelleme... És ugyan mi rosszabb? A boldogtalannak látni a hozzája tartozók boll dogságát, vagy a boldognak szem I lé!ni a más boldogtalanságát? A szegény hölgy iíyformán teljes egyedülségben élt s nem törődött vele senki, még talán a nála is öregebb vén cseléd se. akiképpen olyan í nyűgös, s nem kevésbbé boldogtalan ímint rosszkedvű úrnője. Mind a két [ten ugyanegy módon gondolkodtak ja világ folyásáról, egyértelttiüleg bi I zonygatták, hogy ezelőtt jobban folytak a dolgok s hogy most — de már néhány évtized óta! — gonosz ;az emberiség és gyalázatosak az I egyes emberek. Különösen a férfiak lés a nők. De bár ebben a főkérdés fben teljes volt köztük az egyetértés, ■minden más problémán összeveszitek. s a társalgásuk jóformán csak j \z öreg kisesszony pörlekedéséből _s I a vén nőcseléd elégedetlen morgásából állott. Ha nem lett volna Pepi kisasz szunynak egy hófehér macskája, [amelyet Biri bugától kapott egyszer régen, akkor igazán nem lett volna senkije. Nála ez a valami lett vala\ kivé. később mindenné... Ezt dédel[ geííe folyvást a vén leányok majoin* szeretetével. rája pazarolva minds lassankint úgy megértették egy- i mást mint két jóbarát, akik tisztában I vannak a kölcsönös szeszélyeikké! f Még a nyelvükön is tudtak egymásnak s az öreg kisasszony hajdan kedves hangzású szava is hasonló lett az idők folyamában a szépszerű angora-cicának nyávogó hangjához. Ennek a becézésnek lett eredménye a név is. amelyet a fehér állat kapott. Szép Heléna-nak nevezte e! az úrnője annak az operettnek a címéről, amely olyan nagyon népszerű volt »az ő idejében«, a kerepesi-utí népszínházban. Szép Heléna se volt éppen fiatal. A háziállataink nem élnek olyan hosszú örömöket, se olyan tartós rrrártiromságot, mint mi szegény emberek. akik néha túléljük nemcsak íkortársainkat. ele saját magunkat is. [Ezek a szerencsésebb — mert röl videbb életű — lények, mihelyest szolgálnak egynéhány esztendőt, .'már érzik a hanyatlás jeleit. A Pepi kisasszony állatja is jóldeie, hogy az úrnője mellett uraskodik. Rég •fürgeségéből csak az emlék van meg, s a szemei, ezek a villamos sárga fényszórók is bágyadtabb íényüek mint évekkel ezelőtt Frissen csak az öltözéke maradt ez a retesen fésült hófehér szőrme, amelyre nagyobb gondot fordított Feni [kisasszony mint a saját divatjamúlt toalettjére. Az állatokhoz való szeretet igen természetes érzés az olyan egyéneknél, akik nem tudják az ember íárl saikat szeretni. S ez a szegény ném|ber, akinek megfehéredett a haja és Ikihullott egy csomó foga anélkül, [hogy alkalma nyílt volna valakiben [önmagát szeretni (mert hiszen ez zz [úgynevezett szeretet és ez az ugyínevezeít szerelem!), olyan imádattal j csüng a Szép Helénán, hogy vak lett [annak minden gyarlósága iránt. Nin• csen szeme ahhoz, hogy meglássa, mennyire öregszik a szép fehér ked véne. Nem veszi észre, hogy a ci cának látása megromlott, s hogy a járása mily lomha. Bizony, a sze gény állat egy beteg egeret se tudna utolérni! II, A vén cseléd egyszer igy szólt az úrnőjéhez: i — Nem beteg a Szép Heléna? Pepi kisasszony meredten, ijedve nézett Terézre. azokkal a kikönnye [zett szemekkel, amelyek oly sokat ' sírtak a világ gonoszsága s az etnbe* rek rosszasága miatt, s nem szói egy szót se. Csak magában düny[ nyögte: Ezek a lelketlen cselédek bo! [dogok, ha kellemetlenséget mondhat nak az embernek! Mégis elhivatta az orvost, aki ott [lakott vele a házban egy emeiette lejebb, s megkérdezte tőle. vájjon mi - baja lehet a Szép Helénának? A humánus doktor, aki ösmerte a vénlány boldogtalanságát. nem neheztelt meg a fura konzultációért, megcirogatta a fehérszőrüt. s azt tanácsolta Pepi kisaszonynak. hogy I hivasson állatorvost. Állatorvost? Megbolondult ön? kiáltotta rikácsoló hangon a vénlány. — Állatorvost a Helénához? Az orvos mosolygott. — Nos igen. állatorvost. Az bizonyára jobban ért az állatokhoz mint en. Végre is, kedves Nagysád. a Szép Heléna is csak állat. E ezt gyöngéden, kímélettel, olyan hangon mondta, mint ahogyan egy nagyon előkelő egyéniségről, például egy császárról állítják, hogy: 0 is csak ember. Pép] kisasszony talán sose gondolt még arra. hogy az ő fehér vigasztalója. jtszótársa és játékszere, a szépséges Szép Heléna: állat. Most tudta meg ettől az ember-orvostól. S ez a hirtelen, jelentkezés nélkül elébe tolakodott tudat úgy hatott rá mint kínos ébredés édes álomból a rideg valóra. Elszalaszioíta Terézt, az öreg cselédei, _az állatdoktorért. . Ez, amint belépett a szobába, belepillantott a Szép Eleléna szájába s ; kijelentette, hogy a macska nem be! teg.^ nincsen neki semmi baja. se orf ganikus, se nervózus baja. ~~ Hanem — tette hozzá — már nagyon öreg szegény, végelgyengülésben fog elpusztulni. Pepi kisasszony odatámaszkodott a régi. rokkant öreg zongorához, amelynek krónikus sárgaságban [szenvedő billentyűin évtizedek előtt a »Szép Heléna« népszerű ariettáit és kettőseit kalimpálta, — odaíámaszkodotí. hogy el ne bukjék s reszkető hangon, akadozva kérdezte : _ — És. ugy-e. kérem, meddig.,, meddig tarthat, amíg — ? Nem volt ereje a mondatot befejezni. Az állatok tudós doktora mégis> megértette az aggodalmas kérdést. vallat vont s nem is gondolt arra, hogy néha egy oktalan állat kimúlását is kímélettel kell beharangozni. száraz hangon vágta vissza: — Húzhatja még egy-két hétig... Pepi kisasszony odatámolygott 1 valahogy a díványhoz, leült rá szédülten, karjára vette a halálraítélt s megüvesedeit szemmel nézett rája. [Egy ideig olyan volt mint az őrült, aztán megeredtek a könnyei s meg- 1 Jött a szava is. amellyel marasztalta ja szenilis állatot: Ne hagyj itt, szépem, ne hagyj ■ itt! Nem lesz senkim, ha te is ellj hagytál! Az állatorvos ez alatt ott állott, a s Kalapját zavartan forgatta kezében, s köhécselt. Végre'észrevette a \ delnő, hogy még itt van. i — Akar neki valami orvosságot jirni? — kérdezte. Fölösleges volna, — felelte ez. I— Csak a fizetséget várom. " Pepi kisasszony olyan bankjegyet I nyújtott át neki, aminővel az orvosi jj tanácskozásra liivQtt egyetemi processzort szokták díjazni. Mélyen haj| bókoiva távozott a szobából a »doltí tor«, ott hagyván még boldogtalamabbnak. mint eddig, a boldogtalan preg hölgyet, aki ölelgette és csókjaival élesztgette a végelgyöngülő állatot, — nem kisebb szeretettel, mint ahogyan a szerető szülő búcsúzik^ haldokló gyermekétől... Szép Heléna napról-napra, óráról. órára nehezebb lett és könnyebb. I Nehezebb lett a mozgása és könynyebb a hajlékony teste. A szegény úrnője ráidézte nagy koszorús költőnk egyik legbájosabb sorát: »Her-, vadása üliomhufiás volt«. Annyira szerette. —- Már csak néhány napot élhet, — suttogta a szenvedő öreg lány. — [Istenem, mi lesz belőlem akkor? III. A posta nem sok alkalmatlanságot I csinált Pepi kisasszonynak, és ő se [a postának. Vajmi ritkán irt levelet, s csak nagy néha-napján csöngetett be hozzá a levélhordó. Ez a világtól
