Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-30 / 351. szám

Poštarima plačenau g’otovoia Ära 2 dmár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve. Megjelenik minden reggel, ünnep után és htlfJn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-53, Szerkesztőség 3-13 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SIEEMS21ÉSEC: Kralja ÁlexaKéra-idiia 4 szóm arait EiadeMvaial: Kralja Alezandra-nliea 1 (Lal'jaoh-nalftta) mmEaBsmmmimaFássMmxssss^snsBs Ex oríeste Emlékszel-e még, óh nyájas oi­­vasó, mikor a vágyunk gályáján Karéiiáha készülődtünk. Amikor égett a fejünk a bezárt iskolák fájdalmától, amikor nem jutottak) földhöz a magyar nincstelenek,; amikor a választói listából kima­radtak a magyar nemzetiségű ál­lampolgárok, amikor nacionalizálni kellett a vállalatokat, a gazdasági és kulturális élet első vonaiáró' hátraszorultak azok, akiket az édesanyjuk először a magyar nyelvre tanított meg — akkor ösz­­szeült Parisban a nemzetek felett álló hatalom, a Népszövetség, az a legmagasabb tekintély, mely­nek védelme és oltalma alá he­lyezték az igazság, emberiesség és szabadság eszméit, összeült a Népszövetség, hogy megvitassa a kisebbségek helyzetét s orvos­lást követeljen a sérelmekre. Kö-j zép-Európa kisebbségei, németek, lengyelek, szlávok, magyarok „vi­gyázó szemüket Parisra vétették." S a Népszövetség egyetien-egy nemzeti kisebbség helyzetével fog­lalkozott : autonómiát követelt Ka­réba népkisebbségének. Vigyázó szemünket — mond­juk a lelkes Bacsányival — most vessük Koreára. * A Temps bennünket rendkívül érdeklő eseményekről számol most be hosszú cikkekben. Korea — mint ismeretes — hosszú harcok s véres küzdelmek után Japán érdekszférájába került. Ezt az ér­dekszférát Japán katonai meg­szállássá mélyítette ki. Korea most Japánnak egyik tartománya, a közigazgatást Japánok végzik s japán csapatok állomásoznak a kaszárnya k ban. Korea kormány­zójául a japán kormány japán fő­tisztviselőt nevezett ki. Korea japán kormányzója most előterjesztést tett kormányának, melyben azt javasolja, hogy Korea közigazgatását bízzák koreai tiszt­viselőkre. Súlyos érvek, megcá­folhatatlan bizonyítékok, beszé­des példák támogatják ezt az elő­terjesztést. Egyetlen népet sem lehet akarata ellenére kormá­nyozni — mondja az előterjesz­tés. A népnek bíznia keli tiszí viselőiben, szeretnie kell elöljá­róit, mert az a tisztviselő, aki nem tekintéllyel és tudással, ha­nem intézkedéseinek csak a fegy­veres hatalom által biztosított végrehajthatóságával kormányoz, sohasem valósíthatja meg a tör­vény élő szellemét. Adót behaj­tani, sorozni lehet nyers erővel is, de kormányozni nem. A nép nem szeretheti azokat a tisztvise­lőket, akik nem közülük valók s nem az ő nyelvükön beszél ve­lük. A legfőbb államérdek azt követeli, hogy a kormányzó tiszt­viselők s a kormányzott nép kö­zött tökéletes legyen a harmónia. Idegen tisztviselőkben idegen ha talorn részeit látja a nép ~~ mondja az előterjesztés. Zavarta­lan rendet, a lelkek nyugodt bé- I kéjét csak a nép választottjai tud­nak teremteni. A népek önren­delkezési jogának — hangsú­lyozza Korea japán kormányzója — az államélet minden megnyi­latkozásában meg kell valósulni. A népet meg kell tanítani arra, hogy kormányozni tudja önma gát. Egészséges közszeliemeí, közmorált, politikai érettséget csak az önkormányzat nevelhet a népbe. Az önkormányzat a legjobb fe­gyelmező, a legkitűnőbb nevelő, a legpéldásabb rendfentartó. Nagy vonásokban ezek voltak Korea japán kormányzójának in­dokai. Az még hozzátartozik a I Temps ismertetéséhez, hogy Korea japán tisztviselői tiltakoztak a kormányzó előterjesztésének tel­jesítése ellen. A tiltakozás efe-d-” ménytelen maradt. Japán kormá­nya hozzájárult a kormányzó ja­vaslatához s hozáfogott a koreai .özigazgatás gyökeres átszerve­zéséhez. .... A minap irtunk ezen a helyen arról, hogy az angol vá­lasztásokon a győzedelmeskedő liberális és munkás pártoknak • egyik legfőbb programpontja a főid járadék megadóztatása volt. A föld magántulajdonba hagyása mellett a fö’dadójövedéknek kisa­játítása lesz lassankint az egyet­len megoldási mód minden városi és nemzeti közösség számára, a mivel a nyomasztó pénzügyi ter­heket az igazság és a termelés érdekeinek sérelme nélkül elvi­selni tudja. S a föidjáradék kisa­játítására a legelső gyakorlati pél­dát Németország egykori kínai gyarmata: Kiau-Csau szolgáltatta. Kiau-Csau-ból indult ki a mo dern, a tudományos, a termelést ösztönző igazi földreformnak las­sankint mindenütt győzedelmes­kedő gondolata. S Korea nd most példát a nemzetiségi politika szamára. Úgy látszik, még sem volt igazé szegény jó Cholnoki Viktornak, aki szerint Keletről csak a pestist :ött, nem a világosság. Simonovics nem hajlandó változtatni földosztási politikáján Kojics kereskedelmi miniszter veszi át Jankó vies tárcáját Beogradból jelentik: Az utóbbi] napokban a vajdasági radikális képviselők több Ízben is konfe­renciákat tartottak Simonovics ag­rárreform miniszterrel, abból a célból, hogy a minisztert rábírják kíméletlen földosztási politikájá­nak abbarihagyására. A vajdasági radikális képviselők többségének ugyanis az a felfogása, hogy az uj földreform törvény meghoza­taláig nem szabad az agrárpoli­tika terén eddig elkövetett ren­geteg hibát újabb hibákkal te­tézni, de legalább is meg kell szűnnie a Vajdaságnak idegen telepesekkel való további elárasz­tásának. A beogradi lapokban ezekről a tárgyalásokról különböző hirek je­lentek meg, ami arra késztette az agrérreform-rninisztert, hogy maga is megszólaljon ebben a kérdés­ben a nyilvánosság előtt. A mi­niszter hosszú nyilatkozata a Vreme szombati számában jelent meg és főbb vonásaiban a követ­kezőket tartalmazza: — Az agrárreform minisztérium egész munkájáért én viselem a felelősséget és igy nem enged­hetem meg, hogy ebbe a mun­kába olyanok befolyanak, akiket nem terhel ugyanez a felelősség, igaz az, hogy a Vajdaságban beszüntettem a földosztást a dobrovoijáeoknak és a más vidékről származó egyéb szegény földműveseknek. Magam is felhívtam a cettinjei, spiiti és sarajevói hatóságok utján az ot­tani dobrovoijácekat és egyéb földműveseket, hogy akik a Szá vén túl akarnak földhöz jutni, ne utazzanak hiába Beogiadba, mert kérvényeiket nem lehet most el intézni. A belügyminisztériumot is felszólitoítam, hogy közegei ut­ján hozza ezt az érdekeltek tudo­mására, sőt felkértem sok képvi­selőt iá, hogy hasonló szellemben informálja választókerülete föld­igénylőit. Erre az intézkedésre azonban nem idegen befolyásra, hanem kizárólag azért határoztam e! magamat, mert a Száván és Dunán túl már csak olyan kevés felosztható föld áll rendelkezésre, hogy más vidékekről való dob­­rovoljácok és egyéb fÖidmivesek letelepítéséről ma szó sem lehet. Csaknem az összes vajdasági és szlavóniai nagybirtokból — kivéve hét»nyolcat, amelyeken sok és je­lentős gazdasági és ipari intéz­mény áll fenn — elvettünk már mindent a törvényes maximumon felül. A napokban azután még azt is elrendeltem, hogy ebből a pár nagybirtokból is elvegyenek az agrárreform céljaira mindent, amit el tehet veni anélkül, hogy a gazdaságnak és termelésnek óriási károkat ne okozzunk. Ilyen módon körülbelül tízezer katasz­­trális hold felett fog rendelkez­­kezhetni az agrárreformminisz­­terium. Magyarországon még körülbelül kétezer olyan család van, aki ál­lamunk javára optáti és akiknek í 926-ig át kell költözniük az or­szágba. ezeket földdel kell ellátni és elsősorban ezekről kell gon­doskodnunk. Ezeknek az optál­­talcnak egy nagyobb csoportja már a napokban át akar költözni. Állami érdekből is elsősorban ezeket kell ellátni földdel, tehet minden egyéb érdekeltnek hát­térbe kel! szorulnia. Ebből vilá­gosan látszik, hogy munkámban kizárólag saját meggyőződésem vezetett és nem áll az, minthogy ha megváltoztattam voina néze­­tehneiü nagybirtokoséi: tkjáról szóló javaslatot illetően. Azoknak, akiket ez érdekel, még annyit mondhatok, hogy vélemé­nyem szerint az említett törvény­javaslatban a legfontosabb és a legkényesebb dolog: a nagybir­tokok maximumának meghatáro­zása. A radikális képviselők és pedig valamennyien, azon a vé­leményen vannak, amelyen ma­gam is állottam, Hogy a maxi­mumot úgy kell meghatározni, mint ahogy azt hivatali elődöm a parlamentnek már benyújtott ja­vaslatában indítványozza. Mint a miniszter nyilatkozatá­ból is látható, nem, várható fordu­lat az agrárpolitikában, legfeljebb annyiban, hogy most majd nem dobrovoljacok, hanem magyaror­szági optáltnk kapnak földet a vajdasági nagybirtokokból. Külö­nösen jellemző a nyilatkozatban, hogy Simonovics többször is hang­súlyozza, hogy nem engedett semmiféle külső befolyásnak, vagyis a vajdasági radikális kép­viselők kívánságának és tovább is halad a maga utján. Más ol­dalról szerzett információink sze­rint is kudarcot vallott a vajda­sági képviselők fáradozása és a miniszter nem engedett kívánsá­gaiknak. Ők is követelték ugyan hogy a magyarországi optáltakról ne feledkezzenek meg, de első sorban a vajdasági igényjogosul­tak számára követeltek földet. Arra nézve mégis Ígéretet kaptak hogy a városok földjeinek további igénybevétele egyelőre el fog ma­radni. Viszont a mintagazdasógok sorsa meg vv: pecsételve, azok kí­mélet nélkül felosztásra kerülnek. Összesen két mintagazdaság ka­pott kegyelmet a minisztertől. A vajdasági radikálisok sorában tapsiak mai száma 16 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom