Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-29 / 350. szám

4. olds BAGS MEGYEI NAPLÓ 1923 december 29. A koldus Zenta első közgyűlése A jövő évi költségvetés tárgyalása Sentáról jelentik: Senta város csü­törtökön megtartott közgyűlése nagy változást jelent a város politikájában. Ä 105 pontból álló tárgysorozat leg­fontosabb része a költségvetési ja­vaslat volt. amelynek tárgyalása be­töltötte a közgyűlés legnagyobb ré­szét. A kiszélesített tanács súlyos probléma előtt állt, mert az agrárre­­iám által teljesen elszegényedett Senta város anyagi ügyeit kellett rendezni. A költségvetés 2,748.000 dinár de­ficittel zárult és ezért a múlt évben kivetett 350 százalékos városi pót­­adót az idén 436 százalékra kellett emelm. A nagy pótadó-emeiést azzal magyarázzák, h.ogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak és a pénzintézeteknek a város lénye­ges adókedvezményeket biztositott. Senta városnak az agrárreform miatt bekövetkezett teljes elszegé­nyedését a költségvetés következő adatai illusztrálják a legjobban: A belső járási földek jövedelme a tava­lyi 900.000 dinárról 116.000 dinárra ősökként, a nagyrét; földek jövedel­me 1,850.000 dinárról 1.250.000 dinár­ra, a mákosi földeké 350.000 dinárról 25.000 dinárra, a mgybdtkai földek jövedelme vedig 250.000 dinárról 8900 dinárra csökkent. Ezeken a feltűnő hiányokon a vá­ros csak úgy segíthet, ha felemeli az adókat és a bérleteket. Elhatározták, hogy a halaszthatatlan beruházáso­kat. igy húsz ucca kövezését, a csa­tornázást és a rakpart kiépítését a város készpénzéből fedezi A város tárgyalást folytat a vil­­íanytelep megvásárlására is. A váro­si takarékpénztár alapításának tervét elejtették, mert a tanács értesülése szerint nagyon kétséges, hogy a ke­reskedelmi minisztérium hozzájárul­na-e a takarékpénztár alapításához. Elhatározta végül a közgyűlés, hogy a városi tisztviselőknek rangosztály Odaát és itt Irta: Kóbor Tamás Megtapogattam karomat mellemet; nem éreztem kezem érintését. A földnek fe­szítettem lábamat: nem éreztem a nyo­mását. Belenéztem a tükörbe: nem lát­tam magamat A tükörbe! Hol is van tükör? Sehol. Valahogyan a semmiben vagyok, de eszembe jutott tükörbe nézni és itt volt. Vagy én voltam ott? Még nem tudom. De bizonyos, hogy eszerint, halott va­gyok, lélek, a testemtől és a testi vi­lágtól független. Magamba kémlelek; semmi érzés. Meghaltam és nem fáj semmi. Tudok, de nem érzek. S látok és hallok, de nem szem és fül révén, hanem tisztán a tudatommal Az életben árván hagytam gyerme­keimet, akik most bizonyára szomorod­nak, gyászolnak, vigasztalhatatlanok. Szegöiyek, gondoltam, de nem érzek szánalmat. S minden érzés nélkül tu­dom, hogy én most szörnyű fájdalmakat okoztam halálommal és töröm a tudato­mat, miként enyhíthetném őket. De csak emlékszem, miként szorult össze a szi­vem véghetetlen részvéttel és szána­lommal azelőtt, amíg éltem, most pedig nyugodtan elgondolom zokogó asszo­nyomat, bubánatos leányomat, komor íájdaJmu fiamat mivel gyógyíthatnám ki a bajból, melyet én okoztam nekik? Benézek hozzájuk. Ebben a szempil­lantásban látom is őket. Éppen nyitott síromnál állnak valamennyien és hall­gatják a pap gyászbeszédét. Magam is hallgatom. A pap méltatásában ráisme­rek fiamra: ezeket az adatokat életem­ről és jellememről ő adta neki. De mi­lyen hamisan csengenek ezek a való adatok a szónoki feldolgozásban és al­kalmazásban. így nem éltem én, ilyen minden földi gyarlóságtól denaturált szent sohasem voltam, szerint 8, 4, illetve 2 köbméter tűzi­fát ad, ezzel szemben azonban elve­tették a tisztviselők tizenharmadik havi fizetésére vonatkozó tervet. A közgyűlés után Kjnezevics Milos dr. polgármester kijelentette a Bács­­megyei Napló sentai munkatársa előtt, hogy a város terveinek megva­lósítását szinte lehetetlenné teszi Senta város földjeinek az agrárre­form céljára történt lefoglalása. A ; városi tanács a földekből 500 holdat el akart adni és a vételárból a ka­szárnyát. az uj kórházat és tisztvisc­­: lőlakásokat akart építtetni. Az agrár­­reform-minisztérium a földnek az ag­rárreform feloldásába vonatkozó ké­relmét visszautasította és ebben az ügyben Sentáról rövidesen egy újabb küldöttség fog a kormányhoz menni, ameí« kérni fogja a földeknek vissza­adását. Poincaré ujév után válaszol a német jegyzékre A frank zirhr. sásának követi; ezményei Parisból jelentik: Az uj német jegyzékre Poincaré miniszterelnök előreláthatóan a jövő hét folyamán fog válaszolni. Az emlékiratot egye­lőre Degoutte tábornoknak és Tirard főbiztosnak küldték meg tanulmányo­zás végett, majd a francia választer­vezetet a brüsszeli kormány kapja meg s utána küldik el a német kor­mánynak. Franciaország, úgy látszik a legutóbbi események hatása alatt, különösen az angliai választások eredményére való tekintettel, lényeg­ben mérsékeltebb álláspontot fog el­foglalni s igy lehetővé teszi, hogy az első eredményes lépés megtörténjék Németország gazdasági életének helyreállításának irányában. A fran­ca válasz után rövidesen megkezdi működését a jóvátétel! bizottság két szakértő albizottsága is, amely a né­metországi pénzügyi helyzet tisztázá­sára lesz hívatva. Az uj német emlékirat A francia miniszterelnöknek át­nyújtott népiét jegyzék fejtegeti a gazdasági és élelmezési problémákra vonatkozó német álláspontot, anél­kül, hogy rátérne a jóvátételi kérdés részleges tárgyalására. Az okmányt fíösch ügyvivő olvasta fel, miközben Poincaré több pontra nézve felvilágo­sítást kért. Mir szerint a német kor­mány a vámsorompó és a megszállt területre való bevitel illetékkel való sujtásáiiak megszüntetését kéri, to­vábbá a rajna-westfáliai bank alapi­««ncsttiii Mikor a koporsóm dübörögve eresz­kedik a mélybe, kórusban felzokog mindnyájúk. Csak a legkisebb fiam fél­refordul és egy növendékfába kapasz­kodva, sóhajtja: — Én istenem! És félrevonul. A feleségem :t sirba akar ugorul, de két lányom visszatartja, hogy azután maga kísérelje meg ugyanezt. Ebben vi­szont a sirásó és öcsém akadályozzák meg őket. Jó volna, ha az élők is oly tisztán gondolkodnának, mint a halottak. A jö­vőbe senki sem láthat, én sem látom a jövőt. De a valónak._tiszta tudása utat mutat a jövőbe is. Lám, amit én csak most tudok meg, azt leányaim már ré­gen titkolják előttem. Tisztes távolban a családtól két fiatalember komoran me­red a csoport felé,. Mindegyik szeme cgy-egy lányomat vette célba. Egymás előtt nincs titkuk. A két pár hetenként kétszer találkozik vagy egyiknek, vagy másiknak lakásán. Ha gyerme­keim ezt oly tisztán tudnák, mint most én. nem ugornának utánam. Akkor tud­nák, hogy jövő héten ismét együtt lesz­nek s merengőn búcsút iníve . fájdalmas gyászuknak, eleinte a feledést szomjazó szilajsággal, később a megnyugodottság biztonságával áldoznak majd jelenük ol­tárán a jövő boldogság dicsőségére. A feleségem pedig, szegény, olyan fá­radt. Ha most tudni mernéd hogy halá­lom neki pihenőt jelent! Két hónap után, ma, hogy sirba tett, először fog ágyban aludni. Aztán megkapja a férjét úgy, ahogy neki kell, nem úgy, ahogy volt. Elfelejti minden hibáját, kitagadja emlékéből a jeleneteket, a kicsinyessé­geket, az apró szekatúrákat és a nagy megsauyargatásokat. S kiszínez magá­ban minden vonzó emléket, az erényei­met, a hűségemet, melyben most mégis hisz, a jellemem, tisztaságát, a jóságo­tásában való közreműködését a meg­szállás aiatt kiutasított tisztviselők visszafogadását. A párisi és brüsszeli kormány meg fogja vizsgálni azt a kérdést, vájjon a német javaslatokat az az óhaj hat­ja-e át, hogy a gazdasági élet normá­lis működésének helyreállítását a jó­vátétel megfizetése végett szorgal­mazzák. A francia frank zuhanása A francia szenátusban a pénzügyi bizottság előadója jelentést tett ar­ról, hogy a Francia Bank bankjegy­­forgalma, amely elérhette volna a 41 milliárdnyi maximumot, alig lépj túl a 37 milliárdot. Ezek a számok Fran­ciaország valódi pénzügyi helyzetét tárják fel. De Lasteyrle pénzügymi­niszter hangsúlyozta, lipgy az előadó hizafömteijes szavai olyan időben hangzanak el, amikor a pesszimizmus jogosulatlan hulláma állapítható meg, holott épp az ellenkező érzésre kel­lene hajtania mindenkinek. Két-három év óta a francia frank árfolyama, az elértéktelenedés irányában halad. Ma elérte a legalacsonyabb fokot, melyre valaha is esett. A pénzügyi helyzet jó. A számada­tok hosszú sorával iparkodott kimu­tatni. hogy a költségvetés teljes egyensúlyban van. A miniszter kije­lentette. hogy a frank értékcsökkené­se pszichológiai okokra vezetendő vissza. Befejezésül1 kijelentette, hogy ma itiwrvasagaaea—t"-tt~ti mat, csak neki és családomnak való oda­adásomat. S az a fába markolászó gyerek az ő végtelen fájdalmával, mely oly nagy, hogy nem fér bele a zokogó és sikoltó általánosságba. Hát mért nem szóltál? Most azzal a titokkal viaskodik, melyet sohasem gyónhat meg nekem s nem gondolja el, hogy magain voltam az akadálya az elmondásának és elköltözé­sem nyomán olyan boldog lesz, ahogy sohasem álmodhatta. Megházasodott sze­gény, a hátam mögött, mindenki tudott róla, csak én nem és két unokám is van már, nyomorban egy fiatal apa mellett, aki nem lakik és élhet együtt velük és a zsebpénzéből táplálja őket és adóssá­gokba veri magát. Meddig birja? Most meghaltam és vége lesz a komédiának, a feleségének férje, a gyermekeinek apja lehet s összeolvad a család egyet­len közösségbe. A hivatalomban utódom ül és végzi az én dolgomat, mintha soha magam nem végeztem volna. Otthon a fekete ruhát azzal a természetességgel öltik magukra, mely különös jelentőségetnem ismer. Már nem gyász^ csak fekete. S a tükör azt mondja leányaimnak, hogy il­lik nekik a fátyol s mikor beosonnak szerel metes ifjaikhoz, már megszokott gépies mozdulattal csapják hátra, hogy szabad legyen szájuk az üdvözlő csók­ra. S az én két szobám átalakult a fiam családi hajlékává, két gyerekágy áll a dolgozószobámban és két nagy ágy a pipázómban. S a feleségem yezeti a há­zat és lóbálja térdein az unokákat, S be­szélnek szegény papáról, szegény uram­ról, ahogy azelőtt beszéltek a papáról és az uramról jelző nélkül, egészen si­mán. Csak egyszer, éjfélkor, felriad a feleségem és sóhajtja a nevemet: — Ha van élet odatol, adj jelet ma­gadról. Föléje hajlok s megcsókolom a liorn­már feltételezhető, hogy a passzív ellenállás megszűnt és hogy az Egye­sült Államok a szakértő-bizottsággal érintkezésbe fognak lépni a megol­dásra váró kérdések elintézése cél­jából. Ezután a szenátus egyhangúlag ra­tifikálta azt a megállapodást, amely­­lyel a Francia Banknak visszafize­tendő összeget évi 800 millióban ál­lapítják meg. Elhatározták továbbá, hogy az. 1924-ben felveendő belső kölcsönre vonatkozó felhatalmazást egymil'liárddal leszállítják. mos fi rr atoro Ä temjospasztaí tempiomrablás or­­.gazdaja betöréssel is foglalkozott A suboticai rendőrség a tornyos­­pusztai templomrablás ügyében meg­indított nyomozás folyamán vesze­delmes betörőt kerített kézre, aki a íemplomrabló orgazdája is volt. A rendőrség a tempiomrablás elköveté­sével Sokcsics Jásó suboticai foglal­kozás nélküli egyént gyanúsította, akinek lakásán a házkutatás alkalmá­val megtalálták az elrablott serlege­ket összetört állapotban, Sokcsics kihallgatása alkalmával tagadta, hogy része lett volna a tem­plomrablásban és csak annyit ismert be, hogy Kopasz Máté, aki a betörést elkövette, ő hozzá vitte a két serle­get megőrzés végett. A további nyo­mozás folyamán azután kiderült, hogy Sokcsics is több betörést köve­tett el az utóbbi időben, főleg Subo­­íicán és napokkal ezelőtt dr. Maga­­rasevics Sándor suboticai ügyvéd la­kására tört be, ahonnan nagymeny­­nyiségii füstölthust, zsírt és különbö­ző edényeket vitt el. A lopott holmik­nak legnagyobb részét meg is talál­ták Sokcsics lakásán, aki a terhelő bizonyítékok súlya alatt be is ismerte tettét. A rendőrség a nyomozást tovább folytatja, mert a föltevés szerint több betörésnek is, amelyeknek elkövetőit eddig még eredménytelenül kereste a rendőrség. Sokcsics a tettese. lokát. Ö sem érezte, én sem. Pedig van élet »odatub. #• Fölvetem a szememet. Egy elnyűtt, boldog arc hajol fölém és egy tömzsi ember kacag mögötte. Az orvos, — No, téged igazán a tiz körmömmel kapartunk ki a sírból. Most már semmi veszedelem, nénike, most már merut le­feküdni és harminchat óra előtt fel ne keljen. Körülnézek. A két lányom majd meg­bolondul örömében. Tiszta lányszemük­ben semmi más, csak: apa meggyógyult. A fiam? Kétkedve, kutatva nézem: iga­zán semmi más nincs a lelkében, mint apja gyógyulása? Behunyom a szeme­met és ismét kinyitom. Közben nyolc órát aludtam. Most egy csésze levest diktálnak belém. S megint érzek. Végte­len, jóleső bágyadtságot és meleg lük­tetést a szivemben. Emelném a karomat, nehéz. Mozgatom a lábamat. Érzem,- Te­hát van testem. S gyönge, meleg hangon beszélek. — Gyerekek, most újból apátok van, de ezentul igazi apátok leszek Nem kell titkolnotok előttem semmit. Nem kell félnélek semmitől. Örülni akarok veletek azzal, ami nektek öröm. És te, fiam, hát igazán hiszed, hogy nem tu­dok mindent? Hozd be a gyerekeidet. Csodálkozva, értetlenül néz össze az anyjával. Az a szemével himyorgat neki, hogy ne szóljon. — És ii, fruskák, hát mi van azzal a két fiúval? Le tudnám írni a szobái­kat, he! Ijedten néznek össze szintén az any­jukkal, aki anyásán simogatja végig homlokomat. — Még nem szabad beszélned, még van egy kis lázad. Fáradtai*lehauyatlik a szemem. Most nem tudom: odaát csalódtam, vagy itten ámítanak?,

Next

/
Oldalképek
Tartalom