Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-25 / 348. szám
16. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 25. szabadkőmüvespábolyba, amelynek lelkes tagja, megírja tárcáit, cikkeit a »Szabadgondolat«, a »Magyar Szemle« és az »Orvosi Hetilap« részére és amikor mindezzel a munkával elkészült, éjfél után még otthon komponál egy-két órát. Tulajdonképet^ ekkor — és csakis ebben az egy-két órában -- él önmagának. Másnap reggel azután újra kezdő dik a hajsza . . . Menekülés a morfiumhoz Ez a túlfokozott munka, az idegeknek pihenés nélküli megerőltetése lassan megőrli szervezetét. Mint író és mint zeneesztétikus egyfor mán megbecsült már a Csáth Géza neve, aki ezidőtájt lép a »Nyagat« gárdájába és végigharcolja a modern magyar irodalom .forradalmas esztendeit.. Puccini tanulmánya, amit a »Nyugat« ad ki. a legelismertebb zeneeszíétikusok sorába emeli és ettől kezdve lesz a »Világ« állandó zenei referense. Óriási elfoglaltsága miatt csak kis baráti köre van. az orvosok ívözül Madzsar, Tövöigyi. Schuszter Gyula, Rajz Sándor doktorok és volt osztálytársa Műnk Arthur dr., az iró}c közül elsősorban Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Révész Béla a muzsikusok sorából Weiner Leó, Kálmán Imre, Zcigon Géza Vilmos és Radó Aladár a legjobb barátai. Rengeteget dolgozik. ír feltűnést keltő zenei tanulmányokat a »Huszadik Századiba, is és 1911-ben adja ki a »Nyugat,« legnagyobb sikerű novellás-kötetét »Délutáni álom« ci men. Majdnem ugyanekkor adja elő a Magyar Színház »Janika« cimii tragikomédiáját, de tovább dolgozik mint orvos is a zaklatott idegélet, az egy emberbe préselt három egyéniség és három fizikumot kivá nó munka elől már 1911-ben a mór fiúmhoz menekül. Közvetlen környezete megrettenve látja, hogy Csátit Géza második életévé lett a morfin, de már nincs segítség. Meg komponálja még »Hamvazószerda« cimü játékának zenéjét, amelyben a: önmaga tragikus elpusztulását jósol jameg.láínokian és megdöbbentő erővel. Talán az érzések őszintségének tu' lajdonitható, hogy ezt a _ morfiumtragédiát, ennek az egyfelvonásos játéknak a szövegét egy óra alatt irta, medikus korában, délelőtt tizenegytől tizenkettőig. Szokatlanul nagy gondot fordit a darab Magyar Szinházbeli előadására is. szabadságot kap a Moravcsik-klinikán és ott van a színházi póbákon naponta már reggel kilenc órakor. Az élete tragédiáját színpadra vivő játék irodalmi sikert is arat és ez Csátit Géza utolsó írói sikere, mert következőnek tervezett kötete, amelynek »Egyptomi József« lett volna a címe és korábban megjelent novelláit foglalta volna magába, már nem jelent meg. A morfium és az életére nehezedő egyéb tragédiák hamar kettétörik írói karrierjét. A vidéki körorvos családi tragédiája és öngyilkossága A morfiumtól már szétroncsolt idegzetű Csáth Géza 1913-ban egy gyenge percében házasságot köt. Ettől a naptól kezdve úgyszólván teljesen megszűnik irodalmi munkássága, sőt ugyanekkor elhagyja a Moravcsik-kiinikát is és PaUcsra jön fiirdőorvosnak, 1914-ben pedig meghasonlik az emberekkel és Élőpatak erdélyi fürdőbe kerül mint fürdőorvos. Itt éri a világháború kitörése, mint katonaorvos frontszolgálatot tdjesit előbb a szerb, majd az orosz harctéren, majd helyi szolgálatot teljesit Trencsénben, Székesfehérváron és Budapesten. A háború borzalmai még jobban megőrlik amugy% már összeroncsolt idegeit. 1917- ben felmentik a katonai szolgálat alól és előbb Földes bajdumegyei községbe, majd Regőcére jön községi orvosnak. 1918-ban itt születik leánygyermeke és kevéssel utóbb bekö.yetkezik az életét teljesen megbolygató tragédia, amely revolvert ad a kezébe, hogy véget szakítson szerencsétlen házasságának. Ö maga is öngyilkosságot kísérel meg, de megmentik, előbb a bajai, majd a suboticái kórházba kerül. Innen Budapestre akar menni szanatóriumba, I az imperiumváltozás után azonban "nem tud útlevelet szerezni és a kellő ápolás hijján. a szörnyű családi tragédia emlékével a lelkében, a morfiumtól végkép tönkretett idegei felmondják a szolgálatot és elméje is lassan elborul, ilyen állapotban I kimenekül 1919 szeptember 11-én hajnalban a suboticai kórházból és világos nappal — délután két órakor — akar Kelebiánál igazolvány .-nélkül átjutni a határom. A jugoszláv őrség azonban feltartóztatja és az I őrparancsnokságra kíséri, azonban üközőén egy önzetlen pillanatban jj öngyilkos lesz. Suboticára már csak I holttestét hozzák vissza és Csátit j Gézát, a kiváló magyar irót. egyszerűen temetik el a bajai-uti temetőben levő Brenner-féle családi kriptába . . . Csáth Géza irodalmi és zenei hagyatéka Négy esztendővel ezelőtt halt meg Csáth Géza és azóta alig Írtak róla néhány sort és nem jelent meg egyetlen müve sem, pedig majdnem minden könyvének teljesen kifogyott már korábbi kiadása és sok eddig ismeretlen munkája is kiadásra vár. Csáth Gézának páratlanul gazdag irodalmi hagyatéka van. Fivére Brenner-Jász Dezső suboticai gyógyszerész — maga is jónevü zeneesztétikus — őrzi ezt a hagyatékot kegyeletes tervekkel. Egy külön szoba van tele Csáth Géza emlékével és hagyatékával. A falakon azok a képek. amelyeket ő festett, egy könyvszekrényben az ő könyvei, egy hatalmas utazó-ládában a Csáth Géza hátrahagyott kéziratai és zenei szerzeményei. Brenner-Jász Dezső még maía sem készült el az irodalmi hagyaték rendezésével, csak vázlatosan lehet hát feljegyezni, hogy milyen értékeket hagyott hátra az iró: Maga a »Hamvadozó szerda« és I utolsó novelláskötete az »Egypomi j József« se került még kiadásra és «ezenkívül hátramaradt egy már 1909 ‘■körül megkezdett regényének a töredéke is, amelynek »Az uj nemzedék« lett volna a címe. »Zács Klára« egyfelvonásos operájának a szövege kész, a zenéje még vázlatos, háromfelvonásos vigjátéka »A szanatórium« részben készen van, Kosztolányi Dezső »Lótoszevők* jéből készült opera-skizze, egy megkezdett Beethoverbrtanulmánya. Herceg Ferenc »Bizánc «-ónak opera-vázlata, az »Ezeregy éjszaka« című operettje nem készülhettek el. Irodalmi értéket jelent gimnazista korától élete utolsó napjáig vezetett naplója is és külön művészi eseményszámba megy a nemrég elhunyt feledhetetlen Lányi Ernővel együtt tervezett »Sárga rózsa«-ja és »Egy csók« cimü operatémája. Majdnem készen van még »Kisvárosi történet« cimü kétíelvonásos vigoperájának librettója, amit Werner Leó zenéje részére irt. ezenkívül rengeteg eddig ismeretlen novella és Ady Endre legszebb verseihez költött muzsika vár még kiadásra. Hagyatékából közöljük itt mutatóba — családja engedélyével — »Tavaszok<t cimü novelláját, amelyet még 1906-ban irt és amely most jelenik meg először nyomtatásban és egy Ady-dalát, amely ugyancsak nem jelent még meg sehol. Rövid összefoglalásban ez Csáth Géza gazdag irodalmi és zenei hagyatéka. Az innen indtjlt zsenit méltatni nem kell. helyét már megjelölték a modern magyar novella megteremtői, a zeneesztétikába uj szempontokat és irányelveket vivő mükritikusok, az uj magyar irodalom legizmosabb tehetségei között. De utolérte őt is u magyar zsenik sorsa; a feledés. Hátrahagyott munkáinak kiadása ügyében ugyan folytak már tárgyalások, de úgy a Magyarországtól való elszigeteltség, mint a magyar valutával szemben fennálló óriási érték-különbség és sok más ok nehezítette meg eddig Csáth Géza irodalmi hagyatékának az olvasók elé tárását. Es az évek múlásával lassankint elhományosui és lankad az érdeklődés is... Pedig Csáth Géza irodalmi és zenei hagyatékát nem szabad veszni engedni. A tragikus sorsú magyar iró élete munkájának nagyrésze egy szuboticai lakás mélyén van elraktározva. Nem maradhat ott, életre kell hívni. Olyan szegények vagyunk ma úgyis igazi értékekben, hogy Csáth Géza hagyatékának fel kell támadnia az elhalványuló emlékek szellemi kriptájából, ________ László Ferenc. TAVASZOK Irta: Csáth Géza Akár egy sipé, vagy monochordé, amellyel éppen csak azt az egy han-i got lehet kiadni. Igen, ezek a tavaszok a gondolat-1 és fájdalomnélküli létezés boldog napjai voltak. Séták a déli verőfényben apámmal. Egyszerű örömek: az uj lakkcsizmácska, a kék bársonyruha, az ólomkatonák. Bámészkodás az ablakban: amint lakodalom, temetés vonul el az utcán muzsikaszóval. Vagy, ha jönnek — rukkolnak — dalolnak — a katonák. A huszárok: kék mentében, piros nadrágban. Azután — a kutyák, ők csontot lopnak a mészárosoktól és marakodnak egymással. Szabadok ás boldogok. Mehetnek, ahová akarnak. És igazában senkitől se félnek, csak a sinitértől. És jó a sintér is. Hurkot rázó, fogdmeg-csapatával és ketreckocsijával, amelyben nagy kutyák, kis kutyák, mint szomorú rabok utaznak messzire. Ifi a városi végére. Telnek-mulnak az évek s mire beáll a sorba a hetedik is, már ké£ hang kezd szólani. A C és az Es. Két hosszan kitartott klarinét-hang. Kicsit méla, de elégedett és szép hangzás! Békesség. A csendes és finom boldogság, amit az ad meg, bogy akik között élünk, szeretnek bennünket. És hogy minden napra ran valami kellemes és örömet adó dolog. A kis íanuló-pad fiókja tele van ecsetekkel és sorba ragasztott íombfestékekkel. Rajzkönyvek. Mindent lefesthetek, ami eszembe jut Milyen nagyszerű boldogság ez. Csatát ágyukkal, lovon vágtató disznaigyaros vitézekkel. Versenypályát rackákkal és biciklistákkal. (Milyen érdekes versenyfutás ez!) Dombon lázat, a völgyben patakot, az utón cantavivő lányt. (Milyen: szépen adja ki a fejkendőjét a sürü cinober!)’ A szembeniévé ház tetején is, amint a macskák sétálnak a kémény mellett. És a könyvek. A Vas Laci. A Jellcy András. És Andersen meséje; az »Utitárs«. Félelmes, szotnoritó, kábitó és tündér!! Az isten kardja. Csaba királyfi. A szárnyas ló. És a méla, szép, édes kis Hableány, áld olyan rettenetes kínokat szenvedett el szerelmeséért . , . A kőépitőszekrények. A Korcsma, amely elé papirból-kivágott pohos korcsmárost és hordót-guritó pincért állítunk. A Lovagvár, ahol a felvonó-hidon lovagok rugíatnak föl fehér, és fekete paripákkal és az erkélyen csipkegalléros hercegnő integet. Mind az enyém. Holnap is építhetek, holnapután is. És annyi mindenfélét, amennyit csak akarok. Mily gyönyörű mindez, nyitva az ablak és csütörtökön, amikor nincs iskola, egész délután dolgozhatik az ember. Mily kár, hogy mindennek meg kell változnia. Mert észrevétlenül, egész halkan megszólal a harmadik hang is: a G. Eleinte alig halható, de — elmúlik egy-két esztendő és — már határozott mezzo - fortéval egyenlően zeng mind a három hang. A teljes molí-akkord komorsága: C—Es—-G. El kell szenvedni most másodszor is a világrajövetel fájdalmait. Mert a szüietéseiőtti öntudatlan, boldog növényi létezés után akkor is nehéz, sírásokkal teljes és keserves volt a zelrr Az Üllöi-uton újra rügyeznek a fák. És rügyeznek, zöldéinek már mindenütt, ahol csali valaha ilyenkor álltam alattok, néztem a rügyeiket kerestem a levegőben a rejtett drágalátos illatukat. Kihajolok az ablakon. Az utcát elönti a délutáni aranyos napsugár ... És most — mintha tiz-tizenöt zenekar kezdene zenélni köröskörül egyszerre különböző távolságokban — felzen dűlnek bennem az elmúlt tavaszok emlékei. Fénytelen fátyolos színek, de olyar tiszták, hogy szinte világítanak Mint valami üvegfestmény a nagy, kerek ég ablakán. A képek eltakarják egymást, de átlátszanak egymájson. Mintha a zenekarok mind más jés más darabot játszanának, de vajlamennyien ugyanabban az alap- S hangnemben. A C-mollt hallom újra és újra, I Nálam ez a Tavasz hangneme. Ez í foglalja össze és olvasztja egybe a jsok különböző zenét. Csak igy történhetik, hogy ime, a lassú tempójú és gyors ritmusú muzsikák egyaránt egy csodás zenei kaleidoszkópba olvadnak össze. Különös, bolonditóan ; tökéletes, teljes és szakadatlan zene ez. Mint maga az élet. Ismeritek a kóbor hangoknak ezi a mágikus találkozását? És volt-e bennetek elég őszinteség, figyelem és komolyság, hogy észrevegyétek. hogy amit a találkozó, egymásba, fonódó hangok szerzőinek — ha Beethoven és Wagner is voltak — csak bizonyos falcig sikerült, azt a Véletlen, ez a legnagyobb és legkáprázatosabb művész, néha halhatatlan teljességgel hozta létre. Abban a pillanatban, mikor kihajoltam az ablakon és kinéztem az Üllői-utra, igy zenéltek bennem egyszerre az elmúlt tavaszok. Mindegyik egy teljes zenedarab: amint kezdődött és elmúlt. Az egész együtt valami tömör, paríümös, kavargó, lendülő zene. Nem harsány, de mégis teljes regiszterben zengő. A hegedűk hatfelé osztva szólnak. Köztük az angolkürt méla, nemes hangja. A trombiták hiányzanak, de nyolc kiirt dalol, — bár négy tompítva — és a xafuvó-kar teljes. Nyugtalan, kötött, íriolás mozgások lmllámzanak a középszólamokiban. A nagybőgők orgonapontszerüen, kitartott, hosszú hangokat búgnak. (Ez a keresett chromatikai basszusszólam csak azokat elégítené ki, akik irtóznak a közönségestől.) És a két teijesliangu nyitott kürt gyakorta hangoztatja a septim-hangot, a »H«-t. Magamba figyelek. Vigyázok, hogy határozottan külön semmire ne gondoljak. Mert hiszen akkor egyszerre elnémulna a sok zenekar és csal-: egyetlenegy muzsikálna tovább. És amint igy hallgatom az elmúlt tavaszaim egybezengő szimfóniáját, mind világosabban értem meg a harmonikus alapgondolatot, a C-moll akkordot a szenvedélyes, fájó és bátor scptimhanggal, a H-val. C—Es—G—H Először csak a C-hang szólt. Egyetlen puszta Iiáng. A gyermek, akinek nincs sorsa, mert még nem történt vele semmi. Egy hang, amely I a legvidámabb és legszomorubb mu£ zsi kában egyformán szerepelhet. Egyetlen boldog, tiszta hang: a C.
