Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-23 / 347. szám
10. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 23. — Mikor történt az eset? — kér'dezíe Pertik Ottó, a jeles baktcrioló gus, a ki olykor Vendégszerepeit a törzsasztalnál s ekkor is jelen volt. — Több mint egy hónapja, — fc : lelte az ügyész. —-Az már baj, — állapította meg ■ % észtjóslón Pertik, — Ugy-e? — mondta az ügyész reménytvcsztetten. — Meglátjátok, i egyszerre csak kitör rajtam a ve • szettség. Mindannyian visszahököltek és amennyire tehették, eltávolodtak tőle. Zimay is. Néhány napig aztán nem volt szó a kínos ügyről, mig a veszettség kandidátusa újból meg nem jelent a kávéházban — egy indiai fánkka fölszerelve. Laci bácsi mellett foglalt helyett s egy ideig csendesen viselkedett, mélabusan, mint olyan emberihez illik, akit nagy szerencsétlenség ért s a legszomombb végnek néz eléje; majd az asztalra borult, két karjára fektette a fejét, s egyszerre .csak fehér habbal az ajkán, a bajuszán és az állán (tejszínhab volt!), iiirtelen fölugrik és Zimay felé vicsorítva a fogait valami ugatásszerü hangot hallat. Ez rémülten pattant ;‘föi a bársonyszékéről, lekapta kalap ját a fogasról és kirohant a Kossuth Lajos-utcára. Egy ideig aztán nem mutatkozott Zimay a kávéháziján. Valószínűleg attól tartott, hogy a »boldogtalan« államügyész állandóan les ott rá, hogy csattogó fogakkal nekiessen, megharapja s őt is magával ragadja vigasztalanul tragikus sorsába. De sokáig nem nélkülözhette a kedélyes társaságot, s egy este — félénken s mégis halálmegvetéssel — újból betoppant a Kapucinériába s bár a »szerencsétlen» harapottemher is ott volt, leült az asztalhoz, mintha mi se történt volna. Valószínűleg azzal magyarázta meg magának a dolgot a gyanutalan lelke, hogy V—-y az egész társaságot ültette föl s mindenkire ráijesztett, nemcsak őrá. — Gratulálj Bartóknak. — mondták egyszer neki. — Vaskoronaren;det kapott. A jeles költőnek persze egyáltalában nem volt semmi kitüntetése, s 'ilyenre mim ellenzéki újságszerkesztő nem is számíthatott, de a politikától egészen idegen és annak minden bacillusáva! szemben teljesen immunis Zimay egy pillanatig Se kételkedett a hir valóságán (elhitte volna azt is, hogy Bartók Lajost az aranygyapjas renddel dekorálták) s melegen kívánt neki: sok szerencsét. Sőt azt is megkérdezte tőle ebből az alkalomból: — Tulajdonképpen hány rendjeled van neked? — Magam se tudom, mennyi, — felelte hanyagul a Bolond Istók szerkesztője. — Majd egyszer, ha lesz egy szabad délutánom, megszámlálom őket. , A mindentelhivö zeneköltő lassankint arról győződött meg, hogy .mindannyiunknak tele lehetne a mellünk csillogó aranykeresztekkel és 'egyéb cifraságokkal, ha volna bentiünk egy kis hiúság és íeltüznök őket. De csupa római jellemek vagyunk, akik semmitse törődünk földi hiúságokkal... Én például mint három olasz rendjel boldog tulajdonosa szerepeltem Z. bácsi előtt, amelyeket Szama Tamás protekciójának köszönhettem, aki nálam is kedveltebb volt a Kvirinál köreiben.... Zimay kevésbbé tudott római jellem lenni, talán nem is állott olyan távol a földi hivságoktól mint állítólag mi, mert egyszerre csak kitört belőle a méltatlanság: — Mégse járja, hogy mindnyán'toknak van — nem is egy — kitüntetése, s nekem egy sincs! A barátai belátták panaszának a jogosságát, s mert akkoriban (a millenrumot előkészítő korszakban) Wias- 1 sich Gyula volt a kultusz- és kulturminiszter, aki — maga is irodalmi szaoasu ember — szívesen állt szóba iróKkal-müvészekkel, megkérték, dekoráltassa az erdemes öregurat, aki egyébaránt ilyen »legfelsőbb« elismerésre nemes és eredményes munkájával már rég rászolgált. Wlassichnak természetesen ez a »kijárás;« csak egy szavába került, a kitűnő muzsikus megkapta a Ferenc József-rendet, amelynek őszintén megörült, és sose tudta meg, hogy ő ‘az egyetlen az egész nagy baráti körben, akit az Uralkodó kitüntetett. Szana Tamás csak jóval később lett királyi tanácsos. Ad vocem; Szana! Ez a derék irö tudvalevőleg minden esztendőben — néha többször is — ierándult Velencébe, ahol éppen annyira otthonos volt mint Budapesten. Szqba került egyszer, hogy Sz: hová szokott szállni a dogék városában? Valaki Zinayra való tekintettel azt felelte: * — Hát természetesen a saját pa- 5 tatájába. I S most nagy eset történt. Valami egészen váratlan... Szanának Pesten (a Borz. utcában) csakugan volt háza. Ez. ha nem is volt palota és aem is volt nagy, mégis akkora .értéket képviselt, hogy a tulajdonossá. ha pénzzé eszi, három márványpalotát vehetett volna érte Velencében, ahol az ősi Labia-palotát nem sokkal előbb a gjlághires Tintorettofreskókkal együtt hetvenötezer líráért adták el, s ahol akkoriban 40—50 ezer olasz frankért akármelyikünk szerezhetett volna olyan palazzo-t, amelyben hercegek is ellakhatnak. ’Mégis, Zimay bácsi, aki semmiben ; se kételkedett, amit elébe tálaltak, ezt nem hitte el. Bizonyosan azért, . mert — valószínű volt, l — A fenét van neki palotája! — ’berzenkedett. (Ezt a »kemény« szót először és utoljára hallottuk ez alkalommal a finombeszédü dalköltőtöl.) ;■— Nem lehet velem minden abszurdumot elhitetni! De végül, bizonyos idő múlva, nekem mégis elhitte. Én ugyanis lcg- I közelebbi venéziai tartózkodásom al■ kalmával Szana Tamáshoz a következő levelet intéztem, amelyet ő az ; egész asztaltársaságnak (természetesen Zimay jelenlétében) fölolva■ sott: Kedves Szana, a múltkoriban elmentem a maga palotájába a Canale grande-n, hogy látogatást tegyek önnél s megtekintsem a legújabb képeit, de a portása — ez a kellemetlen arisztokrata — azzal a megokol ássál, hogy épp Don Carlos, : a I spanyol trónkövetelő van önnél, nem akart bejelenteni és én kénytelen voltam eltávozni anélkül, hogy önt és gaUeriáiának a legújabb kincseit láthattam volna. Végre is. nem vagyok olyan ember, altit nem lehet bemutatni egy hercegnek, s bizony neheztelnék önre, ha nem veinek meggyőződve arról, hogy ezt az elbánást nem a Maga gőgjének., hanem a portása udvariatlanságának köszönhetem. — Most már hiszem — mondta Zimay —, hogy Szanának van háza Velencében, mert Miikő nem szokott hazudni. Don Carlos-szal csakugyan ismerős volt Szana, s ha a herceg nem is járt hozzá vizitbe, Szana megfordult nála a Loredan-palotában. s e találkozásról amely inkább volt egyik úriember látogatása a másiknál, mint kihallgatás — irt is annak idejében cikket valamelyik) lapba. Mi persze Zimay bácsi előtt ug^. állítottuk be a dolgot, mintha Sz. és a j trónkövetelő testi-lelki jóbarátok j lennének és Velencében mindig együtt bandukolnának a Zattere-n és egyazon asztalnál ülnének a Café Flortan-ban. . . . Azt újságolják egyszer Zi-j inaynak — mert az ő számára külön hírszolgálat volt szervezve —, hogy j Irmey Ferencet, a jeles müismerőt és szegénysége ellenére is szenvedelme« amatőr-gyűjtőt olaszországi i kóborlása közben Korzika (!) szigetén (a Z. szemében Korzika is itáliai birtok volt) rablók támadták meg, foglyul ejtették s csak óriási viltj sagcujért hajlandók szabadon boicsájtani, mert az olasz banditák is j tudják, hogy e barátunk ereiben — «csak a profilját, kell figyelmesen íj megnézni! — a Habsburgok indigókék vére folydogái. s arra számitajttak, hogy a-gazdag családot (Fejrenc Jós-káékat) sikerül alaposan j megpiuiipolni ... A zeneművész ; nagyon szerette loncyt, busult a I szorult helyzetén, de egyszersmind bízott a fenntisztelt család generpziíásában, s remélte, hogy az ki fogja guberálni azt a pár százezer Urát, amennyit a haramiák követeltek. Mennyire csalódott a jó öreg, j amikor arról értesült, hogy a »fa- I rnidi.a; (már is nagyon clkedvetleinitve-attól a mczaüiánsztól, amelyet jaz ifjabb Ábrányi Kornél ellenállhaf tatlan egyéniségének köszönhetett) nem akar ebbe az újabb ' afférba ? avatkozni és pénzbeli áldozatokat' hozni, mert nem óhajtja ország-világ előtt dokumentálni, hogy Irmey I— aki végre is csak polgári iskolai tanár — hozzája tartozik! I Zimay nagyon busult, talán életét J is féltette a barátjának (hiszen Kor- j I zikában a vérbosszú még mindig dii-[ ' höng és kitudja, nem követett-e elj Irmey valamelyik őse valamit a l ; szigetlakok ellen?) s egyszer meg-i •szólalt: I — Vájjon Don Carlos nem tehet-1 Iné valamit a szegény Franci érdé-1 Ikében? [ 5 —Jó eszme! Mentő gondolat! — kiáltották többen. ] Mindnyájan várakozóan tekintet- ! jtek Szandra, aki imperátori arccal,; * szótlanul élvezte a hizelgő bizalmat,,I amelyet a tekintetünkből kiolvasott, í s végül Ígéretet tett', hogy »drin-) Igend« táviratot küld spanyol barát-; ..iának (Don Carlosnak), hogy vegye* pártfogásába a magyar barátját,; Irmeyt. s szabadítsa ki őt a bandi- 5 ták körmei közül. I, A Szana közbenjárásának csodá-1 I latos volt az eredménye. Már más-1 nap este tizenegy óra felé szabályosan kiállított, lege artis leragasz- I itott és nyugtató recepisszel ellátott; I táviratot kapott Szana a kávéházban I — fól megcsinálta ezt az a posta-jj i főtanácsos, akit megkéjiek rá -!ezzel a rövid szöveggel: iTommaso Szana Budapest? jCafé Kamm on tut to in or - j dine (minden rendben! I van) Carlos ! Kő esett le a szivünkről s különö-j sen a Zitnayéjröl, aki egy percig sei csodálkozott, hogy Velencéből 24 s óra alatt egy korzikai drámát kedvezően lehet elintézni s erről megnyugtató értervést is küldeni. Sőt azon se ütődött meg. hogy a legközelebbi estén Irmey már ni eg is jelent a kávéházban és mosolygó; arccal fogadta a gratulációkat szerencsés megszabadulása alkalmából. A jó öregnek a geográfiai fo-j galmai szerint Korzika se esett | messzebb BudapesttöL mint Udnie, jj ahonnan a Habsburgok leszárnia- f zottja aznap érkezett meg. A gratulánsok közt Zimay volt a f leglelkesebb, nem győzte dicsőíteni \ a jószívű Don Carlos-t, s ezentúl i hálából melegen kívánta neki. hogy minél előbb foglalhassa el őseinek a trónját. Mert az ilyen jó ember és hűséges barát megérdemli, hogy kielégíthesse a becsvágyát. Ellenben fejcsóválva és nagy sajnálkozással j konstatálta, hogy a »család« nem vt- -j seikedett szépen. — Bizony nem, — hagyta rá ír- í ntey. — Otöle örökfogságban ma t radhattam volna. De le is vonom a j konzekvenciákat. Ezentúl nem je-: lentkezem az apanázsomért! Zimay elgondolkodott s aztán gyelmezíette Inneyt: •— Ezt alaposan meg kell gondol- * ni, s a világért se elhiríelenkedüi. lrmey ~ súlyos neuraszthéniábau szenvedett ugyan, de azért szilárd jellem volt, Ilii maradt az elhatározásához és sose jelentkezett az apanázsért, amelyben az egész világon csak Zimav Laci hitt. S a következetességeért meg a büszkeségéért haláláig becsülte limey t. Még sok ilyen dőreséget tudnék elbeszélni e bájos ember hiszékenységéről, de attól tartok, hogy a többit már valahonnan ismeri a közönség. Ezeket, gondolom, még nem hallotta. Annyi bizonyos, hogy akik ismerték, nemcsak a jeles daiköltőt ts kitűnő zenepedagógust szerették benne, de a szép megjelenésit, kedves úri modorát, nyar-n szelídség es főképpen ed.es naiv Hsai, am< g’. önyöikódtetö volt, mint angj gyermekek imát* .*s mosolya szérumtermelö intézet Subotica Teisfor. 69. SzáiSit minäennemi szérumot és oltóanyagot. Díjtalan körmogáilapitás és felvilágosítás. Győződjön meg, hogy a tegmegbizfcaléhb és !«©■olcsóbb bevásárlási forrás flIZER MIS sztics szűrmeárnháza Subotfca, Sokolska u'ica Karácsonyi és újévi kiárusítás nagy árengedménnyel caraaubadus, íegelsőrendü terpentinből készült cipőkrém, a békebelinél is jobb minőségben. —* Gyártja s „PYRAM“ VEGYÉSZETI GYÁR Benes Testvérek és Társai 8028 Yelika-Kikinda.
