Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-23 / 347. szám

1923 december 23.

BACSMEGYEI NAPLÓ

11. oldal

Csuka Zoltán: Megyünk.

Reklám kiadása (Novisad)

Ennek a vékony füzeinek, amely. be Csuka legfrissebb írásait gyűjtötte össze, művészi jelentősége mellett van egy külön értéke: az, , hogy a Vajdaságban és magyart!

íródott. Németországban, vagy va, lakot messzibb, hol az úgynevezett irodalmat féüg-meddig megszállta már a rnai planétás élet, talán nem jelentene többet, mint egy fanatikus fiatalember bátor és énekes menetelését azon az utón, amelyet Ivan Coll. Majakovszky és részben magyar K'űssák köveztek járhatóvá az idő nemes szegénylegényei szá; mára. Itt, a Vajdaságban, azonban ez a kis füzet több: kezdés, uttörés, ‘ forradalomféle. amelynek jelentősé- i gét csak növeli és kihangsúlyozza : az, hogy nálunk az élet túlságosan i javíthatatlan, hegy az embertelen I iség ravatalai mellett kövérre hízott, a politikai és társadalmi reakció az

■ ide sodort magyar szigeten, hol a ' szépséget: műkedvelő előadások, a ' szomorúságot: néhány bus magyar I iej, a bátorságot: hadd vesszen más , is, az irodalmat pedig nagyrészt i olyan valakik képviselik, akik rossz I Iliinkkel és még rosszabb egészsé, gükkei áldoznak századok babonáinak. A megfeketedett vajdasági na-I pok alatt, . a magyar irodalom bi' hangjában mely itt a lcgkétségbe‘ ej több, friss levegőt, uj hangot, uj

• törekvést, (mely becsületesebb, éret- 1 tebb társadalom horizonjt alá igyek- I szik fölsegiteni az életet), hozott

közénk Csuka versfüzete (az első ' figyelemreméltó kollektív hitvallás a

■ Vajdaságban, a vajdasági irodalom •területén), amelyet ezért is érdemes volna megjegyezni, ha nem is

• lenne más kvalitása kis könyvének. De örömmel állapítjuk meg: vannak

' más föltétien meggyőző értékei is \ ennek a vékony versfüzetnek, mely '< a vajdasági aktivista mozgalom ed- I dig legkülönb dokumentuma. Első. sorban is az a tiszta talentum, amely megnyilatkozik benne, az a költő, aki széttörve az individualizmus, ke.reteit, megéhezett fiatalságát gyújtott föl — lámpásnak — az idő sötétjében. Verseiben, amelyekről ő maga mondja, hogy még nem az uj ember kiérett művészete, de jelzőlámpásai annak, első téglái a fundamentumban, becsülettel, hittel és emberi őszinteséggel megirottak, ez a talentum ugyan nem mindig az ő legázolt és serdülő emberségén keresztül szólal meg, hanem egy iskolán át, amelyet a Ma alapított. S ebben az iskolában, az aktivista tradíciók átvételében is az, akinek teljesen csak a hite van meg, lelkessége és fanatizmusa, éles és határozott állásfoglalás nélkül min dennel szemben, ami az előrejutást elakasztja. Tavaly óta kétségkívül sokat tisztult és erősödőit az irás mesterségbeli részében, de més most sem tudta teljesen levetkőzni és kibőjtölni magából azt a vétket. ami azokat a fiatalokat ékesíti, akik az első lépéseket teszik az ideológiai forradalom irányában. Remélhetőleg azonban rövidesen maga mögött hagyja ezt az iskolahagyományt is és tisztán a maga erejével indul a legközelebbi stációig, amely nem lehet más, mint — önmaga egy olyan poszton, amely közelebb van a poked tornácához, mint a prédikációs székhez.

A versfüzet címlapját Ember Zoltán készítette, a benne levő lino- Icummetszeteket pedig a weimari csoport egyik legértékesebb tagja: Molnár Farkas.

H—i.

után hosszú, munkás évtizedek alatt sóvárgott. Meghatottál! áll az Akropoliszon, a Parthenon romjai előtt fa marathoni síkon s rajongva keresi ' Pnyx mezejét, ahoi D emos z then esz szónokolt az aranykoszoruért. Vég jtre az igazi Hellasz! — sóhajt fel 'megható ujjongással — az igazi at: tlkai ég, a hamisítatlan görög levegő. Végre nem a dán neoktassziciz; mus, gliptoték-architektura, La íMadlein stílusa, római utánzatok, szenvtelen iskolai hellénizmus és tudományos német gipszek. Végre I Athén, az egyedüli, az örök. az igaz.

I Benne is lángol, lobog a nagy szellemek Hellasz-szeretete, de Byron (tize. Goethe hálákodó lantpengetése, Victor Hugo jóindulatú lelkesedése. Winckelmann fanatikus hellénizmusa ügyesen egyesül ebben a könyvben a huszadik század legnagyobb kritikusának tisztánlátásával és széles, hűvös, boncolgatni vágyó tudásával. Csupán vázlaíszámfca vehető ez az irás, mégis mennyivel több levegő, hangulat és elevenség vibrál ebben a vázlatban, mint a részletfizetéses művelődéstörténetek szikkadt, száraz, színtelen köteteiben. Gyors és érdekes visszapillantás után a nemrég lefolyt harcokról és diplomáciai ármánykodásról beszél. Röviden ir a szmimai borzalmakról. de a iegálmasabb olvasó is megborzong. Lehet, hogy keze is ökölbe szorul, ha egvre világosabban azt látja Brandes világos Írásából, hogy minden harcnak, halálnak, keresztyénimészárlásnak, várospusztitásnak egyedüli magyarázata Anglia és Franciaország versenyzés harca a keleti hatalomért. A zavaros görög beilviszonyokban azonban Brandes még mélyebb és távolabbi okokat is talál. Ugyanis a görög irigység, a görögök szeszélyes gyűlölete nagyjaik iránt már őseiknél is megvolt. Ezt Miltiadesz, Themisztokles; Anaxagoresz, Arisztotelész, Xenoíon, Pbidiasz, Plato, Dcmoszthenesz sorsával illusztrálja, zony elég. árnyék feküdt az egykori Hellaszra, de fény is csillogott s j még hozzá milyen fény! A taplószáraz régiségtanok, a szívtelen szekundaf éleim es iskolai klasszicizmus után, végre bájosan, vonzóan, természetesen ragyog előttünk Hellasz. És hiszünk Bra-ndesnck, hogy nem Palesztina, hanem Görögország az emberiség szent földje.

Romáin Rolland: Viharvirág. Milyen szép könyv! Milyen tiszta, ne mes, megrázó szerelem z.'■rendül, bimbózik, pirosodik ebben a könyvben s mellette éles, borzalmas ellentétképen a háború mocskos tömegőrülete, a nacionalizmus árulkodós, marakodós vadsága — az élet csúnya és nyűgös, mint maszatos. nehéz kereszt. És ebből a borzalmas,

kedvtelenül vette kezébe olvasni valóját. Pierre és Luce szereime olyan tiszta, olyan himbálósan hódító, mint hullaszag után a liliomillat. A rügyező, fesledező vágy, az egyre erősbödő megkivánás. az érzések és szenvedélyek sistergős pezsdülése és felszökkenése oly üde, oly bájos és oly vonzóan kedves, mint iromba praeraffaeüta freskó, melyben hárfán muzsikál a jámbor áhitat. A két szerelmes lélek a magunkévá lesz, újra éljük az ajkak sziizi. szegletes keresését, a vér. akaratos szomjúságát. Alikor pedig-j

a -szerelmesekre ráhull a bombázott

templom oszlopa, mi is érezzük, hogy lelkűnkben elpattan az a húr, melyen Romain Rolland eddig játszott üdén, mesterien, mámoritóan.

Természetes doiog, hogy Laczkö Géza nagyon ügyesen fordította le ezt a kis regényt, melynek egyébként találó címet is adott. Szántó Lajos akvare-jét is fel kell említenem, mely a könyv belsejét tarkítja. Párisi levegő, Páris utáni bágyadt nosztalgia vibrál ezen a kedves, kicsiny képen.

Szcníeleky Kerné!

Bolyongás a régi Toroltál

6. Vázlat a társadalmi d

•»ra

azssaagesjeöesi

r©i

Georg Brandes: Hellas einst und\ jetzt. (Gcltschalk Verlag Berlin,^ 1923.) Brandes csak most, öreg-) korára, jut el Görögországba, amely

utálatos zavarossághói üdén, tisztán, hamarosan szökeliik fel Pierre és Luce szerelme. Pierre tizennyolc éves, de máris a mély szenvedélyek embere, nagyon tud szeretni és nagyon szenvedni. Kissé hasonlít Jean Cristophe-hoz: mélyre tekintő, erős akaratú, becsületes. Luce egyszerűbb, munkaszagu, de mimózás lelkű. Véletlenül összekerülnek egy recsegés riadalomban, amikor a németek léghajókról bombázták Parist. Összekerülnek, összesimulnak és szelíd, tiszta, jószagu szigetet al[kotnak a háborús, haláitváró Paris« ] förgetegében. Romain Rolland szinte hangsúlyozni akarja, bogy Párisban találhatók ilyen »kolostor kertek«, ilyen »forrásvíz tisztaságok«, melyeknek őrzője és ápolója nem az ostobaság, hanem a nemesleiküség. A két szerelmes megtalálja az élet célját, a ma szépségéi, a holnap értelmét az emberölés, feljelentgetés, bombázikanáscs napokban s ez vigasz, megnyugtatás az olvasó számára is, aiki talán holnaptaianul,

A katonaságnak semmi különösebb szerepe nem vök a város életében. A szegedi 5. honvédgyalogezred egyik zaszióalia íelnidt itt. a Közös hadseregből a 29-esek egy része. de a tisztikarból aiig-alig jutott valaki a vármegyéhez. Ült a Huszárnál kezdődött a katona, huszárok pedig csak Kikindán voltak és mulatságokra érkeztek.

A becskereki Katonák élték a sablonos kisvárosi életet. Nagyokat ási toztak a kávéházban, megbeszélték a szolgálati dolgokat. Különösebb emóciót a májusi és a novemberi csillaghullás hozott az életükbe, amikor mint visszatérő refrént a »rang idősbb« szót lehetett sűrűn hallani.

Általában szigorúan voltak tartva, botránykrónikákban nem szerepeltek. Emlékezetesebb esete Lükö Barna honvédszázadosnak maradt fenn. A Lloyd ugyanis bevezette a ruiettot Monte Carióban járó becskerekick tették divattá s itt szórakozott ’a fél város. A java része csak hatosokkal, bár lehetett úgyis veszteni. Már pedig ha a fix fizetésű ember abban az időben csak napi kéí-há rom forintot tékwzolí el. máris biztos léptekkel haladt a csőd felé. Viszont voltak szegény igényűek, akik két forint napi mellékkeresetből egész ügyesen megéltek.

Játszott itt mindenki, a rendőrkapitány is, de különös szenvedéllyel Lükö Barna, aki végül kincstári pénzhez nyúlt. Vége lett a pályájának, kilenc hónapra elitélték. Büntetésének kitöltése után kivándorolt Amerikába s kezdte az életet elő! Tői, mint kétkezi munkás. Időnkint pénzt is küldött haza, azoknak a I bajtársaknak, akiket váltózsirálással berántott.

— Ti vagytok az elsők, irta. kérőbb megtérítem a kincstár kárát is. iAz várhat.

Nem tudom mi lett belőle.

Amerikában keresett a lefokozása után boldogulást egy lányos arcú hadnagy, K. B. is. Olyan meggondolatlan szeleburdi volt, mintha nem Volna az eszén. Élt pillangó módra, égy pillanatig sem készülve az életre. Egyszer együtt voltunk a Magyar Király éttermében, ő folyton ugrálva összeakaszkodott a kávéházi részben bilhárdozó kereskedelmi utazókkal. Csak a lármára lettünk figyelmesek, K. B.-t erősen Szorongatták a sarokban, most, most Verik el.

Olyan fenyegető volt a helyzet s a vigécek annyira harciasak, hogy \ kezébe nyomtam a revolveremet. Át is lőtte az egyik ellenfél karját s ezzel megmentette a maga pályáját.

Nemsokára egyedül szórakozott s az utazók revánsot vettek rajta. Biíliárd-dákókkal egészen a honvédkaszárnyáig üldözték, pedig az ugyancsak jókora távolság volt a ( régi Magyar Királytól. Szép látvány: lehetett, K. B. rohan elől kivont karddal, utána az üldöző sereg dákókkal.

0 is eltűnt Amerika rengetegeiben, azóta talán milliárdos.

Olchváry őrnagynak minden idegszálára szüksége volt, hogy rendben

tartsa a túlfutott kedélyű ifjúságot, — ünnepélyes átkot is mondtak rá, reggel hat órakor, lumpolás végén, kivont karddal, a belvárosi templom

lépcsőjén. .

Aííaiános társadalmi érintkező hely a tiuber-íéle cukrászda volt, ‘a irancia finomságú és tisztességii Guszti főnökkel és a cukrászdák, gyöngyével, Zseni kisasszonnyal. 'Az elragadóan szép lányért rajongott az egész város, de hiába. Égy öregedő bakatiszthez volt hü, bár senki meg nem értette, hogy mit szeret a kopaszodó alakon. De a tisztnek nagy Don Juan hire volt s a nők már abban az időben sem gondolkoztak,

A cukrászdában megfordult min'denki, pláne előtte, az utcán ülve, páholyból lehetett kritizálni, megszórni minden árra menőt. Akik nem vágyakoztak erre a vesszőíüzésre, áttérték a túlsó oldalra. Ott viszont a Brünbawn-fiuk kereskedése előtt alakult ki1 az álló kaszinó, központja a páratlan elmésségü Arnold volt, német vicclapok kedvelt munkatársa. «

Társadalmi ünnepszámba ment az apácák minden iskolai hangversenye. Volt belőlük több is az esztendőben. Nagy, válogatott közönség, pompás, emelkedett hangulat. Itt találkoztak a szerelmesek, az ablukuilkékben eitys. lopott szót. Épp olyan híresek voltak a májusi ájtaftosságok, a régi gyermekkor feledhetetlen emlékei s a vasárnapi féltizenkét órás szagos misék a piaristáknál.

Ne feledkezzünk meg a gimnázium 'József-napi előestéiről. Városi ünnep volt ez is, Balázsi direktor tiszteletére rendezte az ifjúság a tornateremben, a műsorról sosem hiányozhatott a »Verlassen, verlassen . . .« kezdetű szentimentális német dal, ami a végletekig elérzékenyitette a jó öreg rektort.

A polgárság a maga szervezett rendjében végtelenül jól érezte magát. Legnevezetesebb egyesülete a Schützen verein volt. Vasárnaponkint céíbalövés nagy pléh-csiliagokra ragasztott ezüst huszonötkrajcáros jutalmakká! a Schiess-Stadton, a farsangban a legnagyobb szabású mulatság. Az emberiségből rég kihalt a kedélyesség, pláne amannak a hajdaninak mása soha nem tér vissza. Képzeljenek el egy teljesen feszélyelen szórakozást, amelynek vaiamlyik száma gyanánt a Handschuh balladát illusztráljuk. A recitátor 'szaval:

in seinem Löwengarten Den Kamufsoiel zu erwarten Sass König Franz....

S akkor lehull egy lepel, fölemelkedik az operett-trónusáról operettkosztümben Keresztes Aladár és meghajol. Hogy ő a König Franz.

Mikor pedig a vers szerint berohannak az oroszlánok a Németor-* szagból hozott korhű jelmezben, a Iegmorgósabb köztük az öreg Kokits A. F. nagykereskedő. Maga a űsz-