Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-23 / 347. szám

1923 de ember 23. BACSMEGYE1 NAPLÓ 9. oldal. Ä csúcsai rejtély Az er&óígi magyarság es az Ava­rescu-párt paitúanos iU.rgyaiá$a.i Csúcsa. A legtöbb ember csak annyit tud róla, Hogy ott öt percig áll a vonat Aki már jobban be van avatva Csúcsa titkaiba, azt is tudja, hogy a regényes rabiba vitte ci iiju nejei Ady Andre, a Bancza-kastély­­ba, amely immáron irodalmi adalék. 'De azon kévéséit — túl Erdeíy ha­tárain — akin mindenről informálva vannak és minden iránt érdcklőd­­ínek, a legvégén még arról is hallot­tak, hogy a mai Csúcsa* nevezetessé­ge, hogy itt lakik Románia leg-nem­­zetibb költője: Goga Oktavián. ■ Egy örökzöld, fenyőkkel övez.ett ’domboldalon könyököl ki a cirádás, fcöld lugasokkal futtatott Ady-kas­­tély, amelyet Goga megvásárolt és (most ő lakik benne. Ez még nem ér­dekes. Az érdekesség ott kezdődik, hogy a kastélynak titka van. Nem, *nem a lőcsei fehérasszony jár itt ár­­\§iyékléptekke!. A csúcsai rejtély, a mely most egész Románia közvéle­ményét, de legfőképpen a magyar­ságét izgatja valami egészen más. Csúcsán ugyanis politikai találko­zó volt és e lunch talán fordulópon­tot jelent az erdélyi magyarság éle­tében. Mert Csúcsán az történt, hogy 'a Magyar Párt vezető egyéniségei 'telőszőr üllek össze egy román párt irezető tagjaival, hogy az elkövetke­zendő küzdelmekben kompromisszu­mot kössenek. A találkozáson Goga összehívta a fnagyarság jobb- és baloldali járt­jának vezetőit. Ott volt az engesz­­telhetdtlen Grandpierre Emil, a passzivitás bajnoka; ott Ugrón Ist­ván, volt beogradi magyar minisz­ter, Jósika Sámuel utódja, a párt­elnök.. Ott Paál Árpád, a progresszív, 'politikus, Gyárfás Elemér, az erdé­lyi katholikus népszövetség tulaí­­douk-érmeni spiritusz rektora. Tehát égy olyan magyar társaság, amely ma a magyarságot hivatalosan kép­viseli. Román részről pedig Áverés­en volt miniszterelnök és a Bratianu után következő uj miniszterelnök. 'Goga Oktavián volt kultuszminisz­ter és Averescu tárgyaltak a legoi­­zalmasabban és ha a kiszivárgott hí­rek igazat mondanak, ott Románia 'egyik leghatalmasabb pártja, a Nép­párt és a magyar kisebbségek vécl- és dacszövetséget kötöttek. De hol itt a rejtély? — kérdi a nyájas olvasó. Ott, hogy a tanácsko­záson resztvettek, bagómból ództak és a tárgyalás érdemben! részéről sem az egyik, sem a másik oldalon nem nyilatkoztak. Ugrón István pláne egyik magyar laphasábain le is ta­gadta, hogy a csuscsai megbeszélé­sen részt veit volna. A Csúcsára ki­utazó Tabéry Géza; ismert nagyvá­radi iró és újságíró azonban doku­mentumokkal szolgált: leközölte a magyar urak kacskaringős aláírását Xjoga Oktaviián vendégkönyvéből, áhol légiéiül épen Ugrón elnök ur ‘biztos kézvonása vezetett. : Ezekután muszáj volt valamit mon­dani. A bukaresti sajtó és a magyar sajtó egyrésze türelmetlenül követel­te a részleteket. A tárgyalások fon­tosságát minden részről, elsősorban román részről el kellett ismerni. Mert hogyan áll a helyzet? Erdély­ben .több mint két millió magyar él. E kissebbségnek. szavazata egy álta­lános választás alkalmával döntő je­lentőségű lehet. Averescu viszont már-már dezignált miniszterelnök és 'a magyarság'is, ha már egyszer ki­lép rezerváltságáből, leginkább olyan pártot támogathat', amelyről meg van győződve, hogy nyereséget je­lenthet számára. A csúcsai tárgyalásokról egyéb­ként Goga oktavián ’nyilatkozott. Ki­jelentette, hogy igen is voltak nagy fontosságú tárgyalások a magyar­sággal és a tárgyalások igen szép f t , eredményre vezettek. De a konkré­tumot ö se közölte.. I Most azután megbízható helyről ér­tesülök, hogy a paktum a jövő évi választást támogatásra vonatkozik. Az Averescu párt, kormányra jutása esetén ígéretet tesz, hogy a gyuiaíe­­hérvári programmot, amelyet tudni­illik a roman nemzeti párt hirdetett meg, teljes mértékben támogatni fogja. E programúi, amennyiben végrehajtják, a magyarság uj és boldogabb elhelyezkedését fogja je­lenteni, mert Erdélynek Romániához való csatolásának szülő pillanatában "még érezték az erdélyi románok, hogy csak a legdemokratikusabb s alapon lehet megoldani a kisebbségi kérdést.. Ada már a gyulafehérvári ; határozat kikiáltóinak mentalitása is megváltozott. Az erdélyi nemzeti párt í politikája , nagy csalaiko­­, zást keltett a szászok között is és in­­i, nen magyarázható meg, hogy a ma­gyarság egy régi királyságbeli párt­tal keresi a kapcsolatot, nem pedig 'az erdélyi1 román párttal, holott ez a .kapcsolat volna a legésszerűbb és‘ l legtermészetesebb. A paktum további része, hirforrá­­t .c-orn .szerint az, bogrv az Avctrescit­­fiártnak első kötelessége lesz a vá­­íasztói névjegyzéket a törvényes kel­lékeknek megfelelően kijavítani. Az erdélyi mandátumok felett is történt oszíoszkoüás. Az Averescu kor­mány töob mint negyven képviselő­ségéi és szenatorságot biztosit és ez nagy előny, mert a magyarságnak e pillanatban a kamarában csak három választott képviselője van. Ez a csúcsai rejtély. De van Csú­csának még egy rejtélye. Goga ke­zében ott van az egyetem ifjúság. S ez, ma már egy igen erős politikai tényező, mert uralja az utcát és elő­­csapata a háttérben álló fascizmus­­nak. Goga, sajnos, miközben a ma­gyar kisebbséget megnyerte magá­nak, elveszítette, a zsidó kisebbségét-. Politikája alkalmas arra, hogy - a diáktüntetések tovább folytatódja­nak, áitónt ezt a legutóbbi kolozsvári konferenciánk hatása mutatja. Goga, az ifjúságnak beszédet tartott a nem­zeti eszméről. Beszéde annyira ha­lott az-ifjúságra, hojry estére kiújul­ták a tüntetések és kitépett zsidó szakállak és bevert imaház ablakai mutatták g színházi délelőtt nyomát, így mutat Goga két arcot. Először a demokratikus haladás legürinepei­­tefab képviselőjének mutatja be ma­gát, Ady Endre fordítójának, máskor pedig a nacionalizmus kérlelhetetlen harcosának. És ha vannak Csúcsán rejtélyek, úgy legelsősorban Goga ■Oktavián maga az. Irta : Baedeker ZIMAY MINDENT ELHISZ Zítnai László, a jeles dalköltő és kiváió zenepedagógus egyike volt a legszebb öreguraknak, akiket valaha ismertem. Csak Parisban, a szép öregek klasszikus luxijában, láttam hozzá hasonlókat, — de ott is csak keveseket. Gondosan ápolt hófehér szakálla, arcának egészséges üde színe, egyenes tartása, egész gyö­nyörű Aufmachung- j a figyelemre­méltó jelenséggé tették. Férfiak és nők egyaránt szerették s fiatal höigytanitványai ábrándos szemé­nek a tekintete előtt úgy pirultak mint ha délceg ifjú hadnagy fikszi­­rozta volna őket... Tibád Antalról, aki egyenes ellentéte volt Zimay bá­csinak — homo quadratiis és máskü­lönben is egyike a század legke­­: vésbbé graciózus embereinek -— é , 'szerencsésen »beérkezett« politikus­ról mondta egyszer Bartók Lajos: — Mi lehetett volna ebből a Tóni­ből a Zimay Laci szépségével, ha ebben a formában is államtitkárságig vitte? Talán francia császár! S ha ilyen I karriert csinál, Zimay természetes­ének találta volna. Mert könnyen hitt jel mindent, és nem csodálkozott semmin. Aluzsikus létére úgy festett mint egy miniszter, elegáns volt és j előkelő, s amellett jóképű, rokon­szenves. Csak nagyon jó és a na­gyon naiv emberek képesek ilyen bá­josak lenni öregkorukban (helyeseb­­- ben: ilyen bájosak maradni vé.nsá­­gükig), csak ők tudnak ilyen szépen ■ megöregedni. Azért beszélek róla mint öregurról l — pedig bizonyos, hogy igen szép és : nagyon szerelmes ifjúsága volt —, j: mert akkor ismerkedtem meg vele ■ személyesen, mikor a művésziesen nyirt szakálla már téliesen fehérlett, s fülbemászó dalainak azelőtt bőven i bugyogó forrása már csak ritkán i ajándékozott meg bennünket uj me­■ Icdiákkal. ; Szellemileg mégis semmitse- ha­nyatlott. Egészen világosan szólva: ősz hajjal is olyan gyermek volt mint — gyermekkorában. Mert ez a pompás énekesmadár, ez a kifogy­hatatlan dallamközpont, aki fáradha­tatlanul dalolta a meleg kedélyéből ’kipattanó csengő-bongó melódiákat törökgyerek volt s az maradt hatvan ész terűiéin túl is. »Naiv mint Z. László, hiszékeny mint Z. Laci« — gyakran ihahojtam ezelőtt is (mikor uFÍeg sem ísmehem), ha oiyanvaiaki­­rói' volt szó, aki a mesét történésnek hitte, őróla magáról pedig és a köny­­nyenhivőségeröi olyan adatokat kö­rzőitek - vetem,' .amelyeket sehogyse :- tudtam elhinni.- De aztán, amikor együtt ültem vele és közös baráta­inkkal a Kammon-kávéház törzs­asztalánál, és mingyárt első este azt hitették el vele, hogy ifjabb Ábrá­nyi Körnél, akinek mindig nagy sze­­• rencsóje volt a szerelemben, eljegy­zett egy királyi hercegnőt (aminek a I híre csak azért nem jelent meg , az újságokban, mert ő Felsége . báró r'Báníiy Dezső utján megkérte a szer­kesztőket, hogy ne közöljék), és iát­­; tám a két szép kék szemét, amelyek -egy háromesztendős kislány édes . együgyüségével meredtek a romlott I világ s a kávéház füstös levegője fe­lé, akkor nem kételkedtem többé, hogy aRis Pipa külön szobájából kiin­­dúlt s az irodalmi kávéházban foly­tatódó abszurd mesék mint színtisz­ta valóságok és kétségtelen történel­mi események jelentek meg e csodás ■ konstrukciójú agy elgondolásában. I Alighanem ő volt a század leg- I naivabb embere. Talán azért, mert í újságot sose olvasott — csak zenére vonatkozó hírekkel törődött — és ’ sem a parlamenti élet sem a politi­kai események nem érdekelték. Az í ilyen különös ember még csak elkép­■ zelhető másutt, de magyar földön, . ahol már az. elemibe járó iskolásfiuk is politizálnak és valamelyik párthoz tartoznak, magyar földön az ilyen politikamentes lény ritkaságban a fehér hollókkal vetélkedik. Konkoly Thege Miklós, a világhíres csi-lla­­gász és nagyon jeles zongorista szin­tén politikaiszonyban szenvedett és [évtizedekig nem vett egyebet a k-e­­zébe mint szépirodalmi újságokat, de úgy látszik magyarabb íeruié- Vszet volt Zbnaynál, mert idősebb.ko­riéban képviselőnek választatta meg magái. 1 — Megtért, — ahogy a szenvedel­mek politikusok mondták. 1 Zimay ezt nem tette. Pedig nem U {gyűlölte; a politikát mint az ó-gyallai f csillagász. — egyszerűen nem értett .hozzá. Arabusul volt neki minden, ami a bűbájos nyelven szólott. S nemcsak a közélettől élt ily idegen­­; ségben, az egész gyakorlati élet s az lélet gyakorlatisága elérhetetlen tá­­volbun volt tőle. ...Ezért hitt el min- 1 dent, amit pajkosságból elmeséltek neki, a legbolondabb képtelensé­get is. Egy ideig azt gondolták sokan, hogy a jó Zimay az, aki lóvá tesz bennünket, hogy csak játsza, és pe­­dignagy-ügyesen, a könnyenüivőt, s végre is ő az, aki majd utoljára nevet — rajtunk. De ezek a kételke­dő urak csalódtak: a mi szép öre­günk meghalt s még utolsó óráiban "is hitte, h^gy Imrey Ferenc barátunk egy Habsburgnak és egy főúri hölgynek 'a morganatikus házassá­gából született, s ezen a címen feje­­_cielmi apanázst húz az udvartól, hogy Agai Adolfot Pierpont Morgan általános örökösévé nevezte ki, mert ; cí Borszem Jankóban egy sikerült viccet olvasott tőle, s hogy. Szana Tamást Rómában polgármesternek választották meg, s ő csak azért nem fogadta el e díszes hivatalt, mert akkor le kellett volna mondania a . Petőfi-Társaság titkári állásáról, 1 amely a római sindaco-éval inkom­patibilis. ! A Kis Pipa irodalmi — sőt iroda­| lomtörténet? — különszobája meg a ;• Kossuth Lajos-utcai kávéház nagy I gömbölyű asztala sokat beszélhetné­nek (ha még megvolnának!) e Zi­­■ tnayádák-ról, az elképesztő, de Laci 1 bácsi? éppen nem meglepő ugratá- I sokról, amelyeknek szenvedő és (mégis boldog — mert boldogan hivő -".hőse e szép magyar ur volt. Ré­gebben Komócsy J ózsi bátyánk, a .»Kis Pipatőijum« elnöke hitetett el !ehetetleftSé'geket vele.- -Ezzel szem­ben a legkisebb gimnazista is fejet­­csővafo gesztussal tiltakozott volna, ‘de a naiv muzsikus azzal hálálta meg a humoros költő elmés fölültetéseit, hogy nem egy olyan Komócsy-ver­­set. amelyet máskülönben rég elfe­lejtett volna a. -hálátlan utókor, hal­hatatlanná tett a maga nemes meg­zenésítésével. Később Farnady Jó­zsef, a hires belvárosi fiskális (sok mágnás ügyvédje) lett a főugrató. Nagy1 leleményességet — egyenesen prókátorit — fejtett Iá a Zimayádák kíeszeiésében. de az ő egyébaránt kiváló ■ elmeélességgel megalkotott perirataihoz még se irt muzsikát a ./háládatos dalköltő.- Bizony, unatkozni nem lehetett e kitűnő ember társaságában. A bará­tai — jobbára szellemes Írók és mü­­! vészek — mindig tudtak olyan’té­­: mát, amellyel a gyermeteg férfiút mulatságossá tehették. S bár e fölül­­íetések olykor nagyon is átlátszók ■ Voltak, amelyek a gyermekmesék­bő! szőtt fátyolszövetén a Zimay ár­tatlan szeme is kcresztüllátott, a je­­: les zenész sose apprehendált, s ha­­‘ néha egészen tisztán látott is, mégse haragudott. Bizonyára azt hitte­­ilyenkor, hogy a nagyotmondó, az I anzágoló jóhiszeműen »tévedett«, l’í • V—y királyi, ügyész is a Kammon­­félé kapucinériához szegődött -egy időre s ő is kédvtelve vett részt a Zimayádák inszcenirozásában. Egy í estén szomorú arccal és azzal a szo­morú hírrel telepedett le a kerek asztalnál, hogy veszett kutya harap­ta meg. Zimay velünk együtt saj­­. nplkozott a tragikus eseten — amely persze nem történt meg — és érdek­lődéssel kérdezte, hogy mit szándé­­.kozik a.baj elhárítására tenni? i' Az ügyész nem felelt s csak busán (tekintett.maga'elé. mint akinek már I »minden mindegy«, ; Valaki azt tanácsolta neki, hogy (menjen be a Pasteur-intézetbe. I — Már késő, — felelte erre síri hangon az ügyész. — Elmulasztot­­f fam a terminust, amelyen belül még ; segíteni lehetett volna rajtam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom