Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-20 / 344. szám
1923 december 20. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal Károlyi első audienciája IV. Károlynál Károlyi Mihály emlékiratainak első kötetéből való az alábbi részlet. Károlyi könyvét a Bácsmegyei Napló karácsonyi száma fogja részletesen ismertetni. A könyv egyik legnagyobb érdeme azontúl, hogy az eseményekről őszintén informál, az, hogy a szereplő személyeket találóan jellemzi. A jóakaratu, de kapkodó, befolyásolható és határozatlan IV. Károlyról az alábbiak is azt bizonyitják, hogy ő sokkal előbb gondolt a különbekére, mint a politikusok legtöbbje. Békeakaraíát azonban nem merte és nem tudta megvalósítani. IV. Károlynál való első audienciájáról ezeket mondja pl Károlyi Mihály. 1917 január 16-án hozták nekem az első üzenetet a fiatal királytól. Gróf Berchfold Lipót keresett föl, akkor már, hála Istennek, wem külügyminiszter, de a fiatal uralkodónak, köztudomás szerint, bizalmasa (és később fokain a r asm estere). Két dologra kért meg engem Berchtold a király nevében. Az egyik az volt, hogy a pártom a béke dolgát kezelje tapintatosan, a másik, hogy ne támadjuk a német szövetséget. Az első kérésre haladéktalanul igennel feleltem, a másodikat kereken megtagadtam^ megmondván Berchtoldnak, hogy én a német szövetséget végzetesnek tartom a monarchiára nézve és hogy meggyőződésem szerint fogok cselekedni. Mondta Berchtold azt is, hogy a király már ittléte alkalmából fogadni akart engem, Tisza akadályozta meg az audienciát, azonban mihelyt Pestre jön a király, mindenesetre fogadni fog. Járt aztán nálam Czernin is. Március 9-én keresett föl. Én Czerninnek őszintén elmondtam a békére irányított, anti-német politikám gondolatmenetét. Czernin szóról-szóra így felelt: — Ich muss Ihnen leider ganz recht gehen. Wir haben jetzt „ nur eme Gefahr, und das sind die Dentsehen; Ich werde alles, was>'ia meiner Kraft liegt, tun, um wirtschaftlich, politisch und militärisch unsere freie Hand vor den Deutschen zu bewahren. Es geht aber leider, sehr schwer! (Magyarul: »Sajnos, mindenben el kell ismernem az Ön állításainak igazságát. Ma csak egy, veszedelem. fenyeget berniünket és ez a veszedelem: a németek. Meg for azonban, ’természetesen, ía miagyarok figyelmét sem kerülte el. Sieghardt elbocsátása, mondtam a királynak, rendkívül jó benyomást tett. De a népszerűséget, fűztem hozzá, az uralkodó rendkívül gyorsan el is veszítheti. Nekünk is megvannak a magunk Sieghardtjai! És itt kifejtettem; a Tisza-rendszer bukásának szükséges voltát. Méltattam Tisza erényeit, de nem hallgattam el. hogy csökönyös, hogy a kor szellemével haladni nem tud. Amennyiben egy uj, koncentrációs alakulásra kerülne a sor, én, mondtam, a királynak, személy, szerint nem vehetnék részt benne, mert öz az alakulás a demokrácia terén nem fog akkora lépést tenni előre, amekkorát én már ma szükségesnek tartok. De nem vennék részt egy koncentrációs alakulásban másik, fontos okból sem. És ezen a ponton részletesen és halj tározottan kifejtettem Károly királynak a békére vonatkozó nézeteimet. Utaltam nevezetesen a német veszedelemre, bizonyítottam a szabad kéz politikájának szükséges voltát és vázoltam egy esetleg 1 kötendő különbéke előnyeit. I A király azt felelte: legyek nyugodt, ,amig, Czernin utján, ő fogja vezetni a külügyeket, addig a mon archia Németország vazallusává lealacsonyodni nem fog, Ök ketten nem engedik. Én most már egyenes kérdéssel fordultam a királyhoz: — Helyesli-e Felséged párfaJakitásomat, amelynek fundamentuma a német-ellenes politika? Iielyesfc-e Felséged, hogy ilyen »túlzó« irány létezzék? Nem tartja-e Felséged jónak, hogy egy második vasat is tartunk a tűzben, amelyhez Felséged nyúlhat, ha szükség van rá és amelyre Felséged hivatkoznia tik? Jobb szeretné-e Felséged, ha ez a párt megszűnik létezni, vagy ha enyhítené támadásait? Ezt kérdeztem. Károly király pedig azt felelte, hogy nagyon hasznosnak tartja egy ilyen pártnak a létezését és semmi okot sem lát argók tenni minden tőlem telhetőt, hogy gazdasági, politikai és katonai tekintetben szabad kezünket a németekkel szemben biztosítsam. Sajnc-s. ez azonban nagyon nehezein megy!«) Azután a nemzetiségi politikáról beszéltünk. Itt' is, mint a béke kérdésében, megértettük egymást. De ugyanazokban a napokban Andráissyval .és Apponyival erős németbarát értelem,bem beszélt Czernin. 1917 március 22-ére Károly Bađenbe'"kihallgatásra magához kéretett. A hivatalos verzió az volt, hogy a király meg akar ismerkedni a pártok vezetőivel és fölfogásukkal, de a kulisszák mögött erősen tartotta magái a hír, hogy a fiatal fejedelem meg akar válni Tiszától. Koncentrációs alakulatról esett legtöbb szó. Én-el voltain szánva arra, hogy nyíltam, őszintén és részletesen beszélek a" fiatal királlyal. Mindenről. A mondott napom Laehne Hugó társaságában Badenbe. a főhadiszállásra érkeztem, és, minthogy koráin volt még, eg,y sonkásboltban várakoztam. Háromnegyed tízkor, negyedórával a kitűzött idő előtt, jelentkeztem és a király rögtön fogadott Nagyon nyájas volt, sőt me- Jleg, de , sehogy,siem tudta elkezdeni a''beszélgetést. Elkezdtem, tehát én nur earn,-magyarul. Megköszöntem,, hogy hivatott. Aztán azzal folytattam, hogy rövid uralkodása alatt már népszerűséget szerzett az országban, ami a gyors koronázásnak tulajdonítandó, de _ ezenkívül annak a — bizonyos kö- I rökkel és személyekkel szemben való — erélyes föllépésének is, amelyet Ausztriában mutatott, amely Egg kritikus albumából Irta-. Baedeker Ha egy szónoklatnak az utolsó pár mondata hatást keltett, akkor az egész beszéd jól sikerült. S ha az ■utolsó néhány mondat hatástalan maradt, az egész kísérlet kárbaveszett. Ilyen az emberi az élet is. Ha ■az utolsó pár esztendőd vidám és ‘gondtalan, az egész pályád szép 'életnek a benyomását teszi, s ha a végső éveid rosszak, akkor azt mondják rólad, hogy szomorú éleket éltél. Öngyilkosok kétségbeesett cselekedetének a védelmére szokták hangoztatni azt az . »enyhítő körülmény«^ hogy amikor az életet eldobták maguktól nem voltak beszámítható állapotban. Vannak emberek, akiknek az életbenmaradását j csak az a körülmény enyhítheti, .hogy nincsenek beszámítható álla- 1 'pótban. 9 Nemcsak az emberek, a természet erői és jelenségei is kénytelenek 'engedményeket tenni az időnek (a kornak) s a divatnak. A szél ma is éppen úgy fütyül mint ötszáz év (előtt de azért nem választható el a kortól, amelyben, s az emberektől, akiknek fiityöl. Az ötszáz év előtti ember valami akkor divatos népdalnak a melódiáit hallotta e szélmuzsikában, a mai halandó pedig a Traviata vagy a Parasztbecsület népszerű áriáit állítja magának össze e , 'süvítő hangokból. Az énekes madaj rak is éppen úgy daloltak Homérosz '.idejében mint manapság, a klasszikus I‘görög kor szülöttei mégis a halhatatlan vak lantos danáit hallgatták a kis szárnyasok füttyében, a mi! kortársaink pedig a mai poéták rímeit és érzéseit födözik benne. Az 'emberek gondolat- és érzésvilága átalakul, amint a nemzedékek fölváltják egymást, de módosul velük minden, ami végbemegy körülöttük, ‘mert a. szemük máskép lát mint a régi embereké, s a fülük mást hall mint az elődeiké. • Kérdezték valakitől, hogy mit jelent ez a szó: vivőr? A felelet ez jvolt: jj — A vivőr az az ember, áld nem > törődik azzal, hogy meddig él. rmsfimirvFi íd/ki-js. '• • W. Élvezeti szempontból legnagyobb >a művészetek közt: az életmüvészet. i'Á hatása természetesen majdnem 'egészen szubjektív és egyéni, mert azokon kivül, akikben irigységet tá- Jmaszí, csak arra hat, aki gyakorolja. De ennek aztán nagyobb gyönyörűséget nyújt mint a többi művészetek összesége. Mert hiszen őbenne foglaltatik minden más művészet. Petronius, e legjhirhettebb életművésze az antik világnak a legmüvészibb miliőben folytatta le szépséges életét, s nemcsak szép leányokkal, a természet e pompás alkotásaival, de a legszebb tárgyakkal, a művészetek parádés alkotásaival is vette magát körül. Lágyan 'zsongó zene hangzott végig buja lakásának az oszlopos termein, amelyekben a remek görög szobrok és 'élénkszittü festmények pompáztak, — az arlrter elegantiarum nemcsak 'az Ízlésnek volt diktátora, de az élet 'művészetének is, s azt hiszem, abban találta a legnagyobb büszkeségét, Shogy tudott-élni. Oly művészet, Amely mindig nagyon nehéz volt, és 1914 óta lehetetlen. * Egy igen érdemes, becsületes és 'tehetséges ember megöregedett Anélkül, hogy jelentős sikerei lettek 'Volna. Szó lévén róla egy társaságiban, valaki így nyilatkozott róla: í — Igazán, szebb múltat érdemelt I Volna! f * I Az élet nagy háborújában — mert •Ttáboru az élet! — két csoportba : 'iparkodnak elhelyezni azok, akik ^tudják, hogy háború van s hogy ők 'Vis, részt vesznek benne. Az egyik [“csoport az ofíenziváé. Ebben az rősek, a merészek,, az Übermenschrek, a hóditanivágyók, a támadók harcolnak. A másik a defenzíváé, amelyben az óvatosak, a gyengék, a szegények, a kisebb igényűek védekeznek. A harcban nem mindig azok ,maradnak fölül, akik az erőt képviselik, — olykor, ha nem is sokszor, k második csoport pártján lévő erkölcsi igazság arat kivételes győzelmet. Egészen azok lesznek áldozataivá e küzdelemnek, akik egyik 'csoporthoz se szegődtek, akik nem ‘értik az életet s igy a háborút se, 'akik azt se tudják, hogy e háborúság éppen oly fontos mint az élet, s áldk abban sem mint támadók, sem 'mint védekezők részt nem vesznek. 'Ezek üllő és kalapács közé kerülnek, Irgalmatlanul összemorzsoltatnak, s %z életük végén valószinüleg igy sóhajtanak: Istenem, milyen rövidlátó vagvok én! — nem vettem észre, hogy harctéren vagyok! 9 A tucatember nyugodtan, a tehetséges érdekesen, az okos jól él. * Az élet - megbüntet - bennünket --azra, hogy enyhítsek á támadásaimon. Másnap este, március 23-án, gróf' Erdődy Tamás egy ur,a.t vezetett Luxenburgba, aki egy Müller mérnök névre szóló útlevéllel jött át! a svájci határon. Ez az ur Pármai Sixtus herceg voit, a király sógora: neki adta át a király azt a levelet,, amelyben arra kötelezi magát, hogy Franciaországnak Elzász-Lotharingia visszacsatolására irányuló jogos követelését támogatni fogja. Március 31-én kapta meg ezt a Sixtuslevelet Poincaré. Ha én ott az audiencián tudhattam vagy csak sejthettem volna, hogy a király ilyen gondolatokkal foglalkozik, kevésbé leptek volna meg helyeslő szavai és jobban megértettem volna a jelentőségüket is. . A nemzetiségi kérdésről voit szó azután. A teljes demokrácia, mondtam a királynak, megoldaná és csak az oldhatja meg e kérdés nehézségeit. Ezzel a felfogással a király egyetértett. Visszatértünk az aktuális kérdésre: mi történjék Magyarországon? Válság volt, a válságot meg kellett oldani. Azt ajánlottam a királynak, hogy hallgasson meg még több urat is. Papírlapot nyújtott át és megkért arra. hogy Írjam föl a véleményem szerint kiliallgaíandök neveit rövid jellemzéssel. Ajánltam gróf Hadik Jánost, Esterházy Móricot. Batthyány Tivadart, Rakovszky Istvánt. Ilyenformán karakterizáítam: Hadik, energisch, gehässig, ein unerbittlicher Bekämpfer der Panamas; Battyhány, klug, leidet an Überkombination. Ajánltam, a királynak, hogy hallgassa meg újra azokat, akiket már meghallgatott. jelesen Andrássyt, mert, úgy tudom, vele akarja megcsinálni a koncentrációt. Kértem a. királyt, legyen bizalommal Andrássyhoz, mert nála megbízhat óbb és őszintébb embert nem találhat. Kértem, hogy egész tervét vele beszélje meg- és tanácsai szerint cselekedjék. A király Andrássy dicséretét inkább hidegen hallgatta. A fődolog, ismételtem, az, hogy Űrt, hogy születtünk; s a halál megjutalmaz azért, hogy éltünk. • ii A gyermekek játéka az élet versenyének a képe. Ha a játszótéren 'hancurozó fiukat nézed, mát ott és •akkor megtudhatod, hogy kint az [életben ki lesz a legkülönb. Aki itt 'legyűri a játszópajtásait, az az életében is le fogja gyűrni a vele konj'kurrálókat. Aki itt első a játéktársai [[közt, az első lesz később az üzlettársai, a kollégái és a társadalmi vagy politikai versenytársai mellett. * i Az életbüntetés néha kegyetlenebb Ja halálbüntetésnél. A túlontúl hoszszu élettartam: a legnagyobb büntetés, amelyre csak igen veszedelmes ^gonosztevők szolgáltak rá, s mi még- Ts a legjobb embereknek s a legjobb barátainknak az emberi kor legvégső határáig terjedő hosszú (Hetet kívánunk, s nem elégelvén [meg e szigorú bünhődésüket, még .'hetven-nyolcvan éves korukban is /azt kívánjuk nekik, hogy éljenek tojvább. pont száz esztendeig. Szép ez l 'tőlünk? V Az ^életünket az teszi elviselhetőj.yé, sőt néha egészen kellemessé, hogy ami jó történt velünk a múltban. Jaz mind jobbnak, s ami rossz esett [meg rajtunk, mind kevésbbé rosszbak szerepei az emlékezetünkben. * p Az élet voltaképpen nem is olyan ['rövid, mint aminőnek az éíniszeretők [panaszolják, — de igen sokat efalíszunk, elálmodunk és eljátszunk belőle. 9 A -, Mentül kevesebb értéket tulajdonítunk az életnek, annál kellemesebben 'élünk. ' ' ♦ «• • --- —■ v
