Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-20 / 344. szám
10. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1923 december 20. dés. « háború és béke kérdése, hanem, a választójog kitérj esetésének formájában, a demokrácia kérdése volt napirenden. Az életérdekünket ériintő külpolitika mezejéről elterelt trők a belpolitikára vetették magukat. Csakhogy a nagy életkérdés, a háború, mindenbe belejátszott és minden csak abban az arányban látszott fontosnak, amilyen arányban a háború halálos bonyodalmának megoldásához hozzájárult. Az általános választójog és a demokrácia követelése is megtelt a háborút illető tartalommal. Az általános választójog követelését a lövészárkoktből dobták a fórumra, első kifejezése volt az a vérző népmilliók vágyának, hogy beleszólásuk legyen abba. ami velük történik. A háború hamuja alól az általános választójog eltemetettelek, »inaktuális«-nak hitt követelése először úgy lángol föl, hogy »a Károly-keresztesek választó jogá«-nak hívják. De mit akartak a Károlykeresztesek? Mit akart a legtöbb frontkatona? Azt akarta, hogy az asszonynak meg a gyereknek legyen odahaza betevő falatja, azt akarta, hogy ne bábáskodjanak velük a hatóságok, azt akarta, hogy odakünn, a fronton, ne legyen olyan nagy a különbség tisztek és legénység között — a külön tiszti rnenázsi, milyen fontos és milyen végzetes volt az! —•„ azt akarta, iregy ne mindig magyar csapatokat küldjenek oda, ahol baj van és végül és legforróbban azt akarta, hogy legyen vég© a háborúnak. Abban az időbeni, amikor az 1917 márciusi orosz forradalom a cárizmust megbuktatta (a békére vágyó cárizmust a háborút folytató forradalom, — de amelyet mégsem lehetett volna megcsinálni, ha az orosz parasztok békevágyára nem támaszkodik!), — ebben az időiben már a monarchia népeinek sem volt más igazán mély és őszinte kívánságuk. mint a béke. De a békéről nem volt szabad beszélni. A csatornákat, amelyeken; át ai békevágy fölszinre törhetett volna, erőszakkal betömték. Az egész orosz front hosszában fratemizált a mi hadseregünk az orosszal — saját szememmel láttam ezt husvétkor —, de a sajtó dig vagy sehogysem adhatott kifejezést annak a nagy és általános érzésnek, amely e tömegmozgalom rugója volt. A hatalmas békevágy azonban mégis talált utat, hogy megmutatkozzék. Ez az ut volt: az általános választójog követelése. Minden nép, amely demokráciát követel, önmagának, az élő és nem a megszületendő nemzedéknek követeli azt és azért követeli, hogy megvalósíthassa azt, ami vágj'’ vagy szándék gyanánt a lelkében él. A magyar nép lelkében akkor a béke vágya élt. Ezért: aki általános választójogot mondott akkor, békét mondott. Tudni kellett, hogy a nép, ha általános szavazással és szabadon nyilvánítja akaratát, azt fogja mondani: »békét akarok«. Ehhez a tudáshoz járult az, hogy az ellenség oldalán a mi demokratizálásunkat egyenesen a béke föltételének tüntették föl. Ez a két motívum erősítette egymást: az. hogy a nép meg 'akarta mutatni akaratát, a béke- I akaratot, és az. hogy az ellenség a béke, az elviselhető béke föltételéül kezdte szabni azt, hagy a nép szabadon nyilváníthassa az akaratát. |Az általános választójog követelése akkor, amikor először vetették föl i erőteljesen, kimondbatlanuT magáiban foglalta a béke követelését És ;igy is választotta el a szellemeket: jaki az általános választójogot szívből. tüzesen, megszorítás nélkül és mindjárt akarta, az békét akart; aki nem akarta, nem őszintén akarta, j langyosan akarta vagy csak későbbre akarta, az a béke ellensége volt. Győzciljim meg1, hogy a legmegbízhatóbb és legolcsóbb bevásárlási forrás fii MÁk szűcs szőrmeáruháza Suihotfca, Sokolska ulica Karácsonyi és újévi kiárusítás nagy árengedménnyel Az idei táncslágerek: Zsávánál nincs szebb tánc (Le Java), Blues Fax, Sámson és Delila Shimmy, Thutefíkhamcn Tango OphimValse erotique Mo ravet z kiadás, mindenütt kapható. bá a király komolyan akarja: a koncentrációt, csinálja meg azonnal, ellenkező esetiben pedig ejtse cl, mert i.a bizonytalanság állapota türhetetíien. A -király erre négyszer is ismételté: — igaza van, rögvest intézkedni kell. (Ez óla az audiencia óta hívtuk mi, Andrássyékkal együtt, Károlyt odahaza Rögvest-nek.) A király meglepő szabadam, tartózkodás nélkül beszélt. Buriúnról például ezt mondta: »Ö igazán nagyon ostoba volt!« Khuen-Héder.Váryról: »Az már tulöreg«. József főherceg nevét (a főhercegből akkor sok szó esett és én tudni 'szerettem volna, hányadán állunk vele) többször, körülírva, úgyszólván szájába adtam a királynak; ő •nyilván meg is értett, de a téma fojnalát nem vette föl. Egy fontos kijelentésére emlék!szem Károlynak, amelyről nem tudom megállapítani pontosan, milyen 'összefüggésben tette, de ez miajd!nem fölösleges is, olyan félreérthe'tetlcn és határozott >ez a kijelentés: — Eltökélt szándékom a háborút Imég 1917-ben befejezni. Minden megszorítás nélkül, Impulziv erővel mondta e szavakat a fialtál király. Sök-impulzivitást tapasztaltam a jfiaital uralkodó szavaiban és viselikedésében ezen az audiencián, de az (ítélet önállóságát nem tapasztaltam. ■ Éreztem, hogy a fiatal uralkodó erősen, a részleteid)en is. nagybátyjájnak és politikai nevelőjének, Ferenc jEerdinándnak, posthumus hatása 'alatt áll. Szavaiból a halott eszmeköre áradt, az antiszemitizmus és a Mdeókálizmus jellemzően konopischti i hangsúlyaival. Sajnálattal kellett meggyőződnöm mindjárt az első alkalommal arról, hogy Károlynak szociális téren nem voltak tiszta fogalmai. Meg volt győződve arról, hogy a szociális téren támasztható 'jogos követeléseknek eleget tett, hogy a szociális kérdést a maga részéről megoldotta, ha szociális minisztériumot állít föl. Ez az első eszmecserénk egy óra Írasz percig tartott. Ferenc József _ alatt az audienciák jelentősége talán arányban állott hosszúságúkkal, ! Károly alatt nem, mert ez a király ;nem vezette a konverzációí és nem tudott neki véget vetni. Az ember ! tökéletesem szabadon adhatta elő nézeteit, a király viselkedésében memcsak hogy semmi nem volt, ami 'gátolt volna, ellenkezően: ez a viselkedés arra bátorított, hogy egyre I többet, hogy mindent elmondjunk. Olyan ember volt a király, akinek mindeilki hamar kiöntötte a szivét, i Ez voltaképen különös tehetsége volt. De e tehetség mellett volt mégis valami, ami komplikálta a Írirály jelenlétében az előadást. Károly tipikusan rossz figyelő volt. Látszott rajta, hogy nagyon is akar figyelni. , megfeszített erővel próbálta magát , koncentrálni, de ez a koncentráció csakhamar, szemmellátliatóan; eler) nyedt, és érezhető volt, hogy a fe-5 lét annak, amit a legnagyobb egyszerűséggel, a legvilágosabb tagolással, a legerősebb hangsúlyozással 'mondunk a királynak: azonmód, még ott, jelenlétünkben, elfelejti. S ‘még jegyzeteket sem készített. Első audienciám közben egy szünetnél föl akartam kelni, távozni ! akartam, de a király marasztalt Végül, azt hívén, hogy már terhére vagyak, magam álltam fel, azzal az ' érzéssel fejezve be a beszélgetést, j hogy mindent vagy körülbelül mindent megmondtam, amit meg kellett 1 mondanom. Mindenesetre átadtam a királynak egy memorandumot, amelyben kifejtettem a politikámat. Jöttek aztán minden oldalról a • hirek Budapestre, hogy a király »meg volt elégedve velem«. András-VÁROSI JODOS GYÓGYFÜRDŐ NOVISAD PENZIÓ RENDSZER KITŰNŐ ELLÁTÁS ÉS SZOBÁK ISZAPKEZELÉSEK. SÓSFÜRDŐK, HYDROTHERAPIA, RÖNTCEN-LABORA TÓRIUM, KVARCLÁMPA, DIA THERM A ÉS VILLAMOS KEZELÉSEK, — ÁLLANDÓ FÜRDŐORVOS NYITVA EGÉSZ ÉVBEN — TÉUKURA December 20—23-ig. A forradalom gyermek© (Beregi Oszkár) Bosna fűm. December 20—23-ig Boris SäJdonov (Paul Hartmann, Hanni Weis;e) Balkán film. December 25—26-ig. Bölcs Náthán (Carl de Vogt, Muzsnyai Béci) Balkán film December 25—26 jg Bohémek ( vlurger regénye Maria Jakobini) Balkan film. December 27—30-ig Irén és szerelem (Lóth Ha, Fenyő Emil) Balkán film. December 27—30-ig. Bigamša (Tolsíoj Élő halottja után, Barnai Margit és Reinchold Scliünce!) Balkan film. 1924 jan. 3—6-ig LfJ Ptfledardus (Várkonyi Mihály, Eszterhúzy Ágnes hercegnő) Bosna film. ! Isyék csalt annyit tudtak meg az audienciámról, hogy. őszintén beszéltem a királlyal. De éppen ez volt az, ami nyugtalanította őket. — Csak nem beszélt Mihály német-ellenes politikájáról? — nyugtalankodott anyósom. — Sok mindenről esketik szó másfél óra alatt — felelt neki kitérően a feleségem. I Bizony, az egész idő alatt erről volt szó voltaképpen. S amikor legjobban belemelegedtem a német veszedelem fejtegetésébe és az előadás hevében az asztalxla csaptam, igy kontrázott a király: •—Ich sag’s ja immer! Ich sag’s ja immer! Ezt a kis mondatot később is gyakran volt alkalmam.tőle hallani. Amikor az első audienciámról hazaérkeztem, furcsa meglepetés ért. Katonai parancsnokom, báró Apor tábornok, igazolásra szólított föl egy cselekedetem mjatt, amellyel, a katonai hatóságok véleménye szerint, és ezt a véleményt valamennyien osztották, fül a honvédelmi minisztériumig — vétettem, a szolgálati szabályzat ellen. Az volt a vád, hogy bejelentettem belépésemet a Tartós Béke hágai Ligájába. Azaz csal; szándékom volt bejelenteni, inert levelemet a cenzúra elfogta és éppen az elfogott levél lett alapja ag eljárásnak. Azt a levelet nem lett volna szabad megírnom, mert »katona politikai egyesületnek tagja nem lehet«. Védekezésem egyszeTii volt: amikor a levelet megírtam, nem voltam katona, liánom képviselő. S báró Apor tábornoknak azt feleltem, hogy ennek az ügynek nem ő. hanem a magyar képviselői!áz az illetékes fóruma és én a képviselőház elé fogom vinni az ügyet. Poiónyi Dezső interpellált, a dolog a mentelmi bizottság elé került és még a Tisza-párti uraknak is be keltett látni ok, milyen abszurd helyzetet teremtettek a katonák. Ezúttal tehát a magam testén érezhettem azt a furcsa »dualizmus«-!, hogy amíg a király és első tanácsadója a béke szükségét már belátják, addig a király nevében intézkedő hatóságok kötelességüknek tartják üldözni, aki azt mondja: »a békét akarom«. De a hatóságoknak, különösen a katonaiaknak, ezt az eljárását meg lehetett érteni. Hiszen a király még nem tett nyilvánosan, jelképes, nagyhorderejű cselekedet-Iben, tanúságot arról, hogy ő is a I»békét akarja«. Hiszen úgy látszott, jjhogy a monarchia, teljes- egyetértésben jár el azzal a Németországgal, amely a kíméletlen tengeralattjáróharc megindításával ellenségeink koalíciójába kénysze rite tie Amerikát, jóvátehetetlen vétket követett Íel a győzelemnélküli béke gondolata ellen és mindent a győzelem kártyájára tett föl. Hiszen, hogy Magyarországon maradjunk, még az az ember volt a király miniszterelnöke, j altit az egész világ a háború főtáma: szának tudott Magyarországon és akiről mindent el lehetett mondani, csak azt az egyet nem. hogy beleillik az »uj kurzus«-bu. amelyet én, és nemcsak én, a l>éke kurzusának ismertünk meg. Amíg Tisza felelős vezető állásban, volt. a király békeszándékából nem lehetett békepolitika, vagy pedig e békepolitikának felemásként, megbízhatatlanként kellett föltűnnie. A békéről, kivált a különbekéről, hadicéljainkról, Németország hadicéljairól eddig nem sok szó esett a nyilvánosság előtt. Amikor 1916 decemberében a középponti hatalmak békeajánlatát kiadták, a cenzúra mindenütt — és különösen Tisza cenzúrája Magyarországon — a nagy téma fejtegetését egyszerűen megtiltotta. Nem az átfogó, a műiden egyébnek prejudlkáló nagy kérFOLTMENTES, T2SZTA p ük L M. I g tükörgyáiNan NOVISAD Kansenička ni. 19. szám. csal* Füztikiüönieeessézeit hölgyek figyel, mébe ajánlja Dimitrilevits Juliska fiizősí terme. Subctica. Skotus Viator ulica 10. MA RIO LA“ arckrém a legjobb arcápolói
