Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-24 / 321. szám

s* Ara egy és fél dinár m 1 f|p®.,. f-, §yi j§ n i| XXIV. évfolyam Subotica, SZOMBAT, 1923 november 24. ■oaBBMHBMBHMBni bssekühmjb: sraaBtssaBaK^amgsrarawiaisK38gaaHW3HHEáatauiBaBiKS4i£^ SZEE&JSS^i «tfätf* (Segjcltuik nnnden reggel, ilcnop után és hétfűa elállna TELEFON SZÁRI: KiadöMvatal 8-53, Szerkesztőség 5-19 Fonák munkásképzés Nőin tehetünk róla, de még mindig azokat o kérdéseket tart­ják legfontosabbaknak, amelyek az ország gazdasági életének eme­lésével s azoknak a problémák­nak megoldásával foglalkoznak, melyeket e több, a zavartalanabb, az eredményesebb termelés fel­adatai vetnek fel. Az ipari vállalatok vezetőit most íegfőképen az a miniszteri rende­let foglalkoztatja, mely az idegen szakmunkások beutazását meg­nehezíti s ez itt tartózkodók ré­szére csupán hat havi tartózko­dási engedélyt helyez kilátásba E miniszteri rendelet alapján fel­hívták a vajdasági ipari vállala­tokat, hogy a speciáiis munka­körökre olyan munkásokat képez tessenek ki, akik állampolgárok, mert hat havi tartózkodás után minden idegen szakmunkást ki fognak az országból utasítani. Ezt a rendelkezést elgondolá­sában eíhibázottpak, hatásában katasztrofálisnak tartjuk. A mai szállítási viszonyok mellett min­den nemzeti közönség arra tö­rekszik, hogy a saját határain ba­lüli termeléssel tudja kielégíteni szükségleteit. Az ipari telephely dogmáját a szállítási nehézségek és az állami elzárkózás politikája megdöntötték. Annak az ország­nak is, melyet természeti viszo­nyai mezőgazdasági termelésre utalnak, gondoskodnia kell arról, hogy az ipari termelést is meg honosítsa búzatermő földjén. Ám az ipari termelésnek elengedhetet­len és pótolhatatlan tényezője : a munkás. A mezőgazdasági kultúra évszázados fejlődését a mezőgaz­dasági munkás ismereteinek év­százados fej ődése tette lehetővé. Ha valahol Kanadában az őserdők földjét mezőgazdasági művelés alá akarnák törni, bátran vihetnének ki a Vajdaságból mezőgazdasági szakmunkást, mert sem az ipari proletariátus munkanélküliéi, sem a barbár népek a föld okszerű műveléséhez nem értenek. De ha a Vajdaságban olyan ipar ágakat akarnak meghonosítani, amilyenek eddig még nem voltak, vagy ha a meglévő iparágakat akarnák fejleszteni, modernebbé tenni, vagy a megnövekedett szükséglethez s a versenytársak produktivitásához mérten átalakí­tani, akkor nem nélkülözhetik azokat a szakmunkásokat, akik tudásukat, hozzáértésüket, isme­reteiket a legfejlettebb üzemek­ben eltöltött, sokszor évtizedes szolgálatuk alatt szerezték. Azzal a munkésgárdávai, melyet a ke­nyerüket vesztett mezőgazdasági munkások sorából lehet össze­szedni, vagy melynek tagjai pri­mitiv kisüzemek kezdetleges mun­kaviszonyai közül kerülnek ki, Előfizetési ár negyedévre 135 die ár Kiadéhivcteu SbfJjí. 321. szám Alerajidra-ulica 4 szá.n slat* áieximiira-iiliea 1 (Lelbach-p.leta) nem lehet modern kémiai gyárat üzemben íarterii, nagyszabású sző vőgyár gépeit vezetni, vagy akár : fentarísni a vajdasági cukorgyá­rak mai üzemét. Csak a járatlanság oldhatja meg úgy a munkásképzás problémá­ját, hogy az idegen szakmunká­sok hat hónap alatt képezzék ki utódjukat. Ennek az elgondolás­nak több hibája van. Egyrészt olyan komoly és megbízható szakmunkást alig lehet találni, aki otthagyja állását és hat hő­­nepra eijön idegen országba. Vagy csak olyan munkást lehetne hat hónapra idehozni, aki állás nélkül van otthonában s nincs is kilátása állandó műnkére, — a tanításra, vezetésre hivatott szak­munkásokat azonban nem a mun­kaközvetítő irodákban szokták ke­resni — vagy olyan horribilis ál­dozattal - járna az állasban lévő munkás kiemelése, hogy arra a kezdő vagy újra berendezkedő iparvállalatok nem is gondolhat­nak. De másrészt nem is lehfet arra gondolni, hogy hat hónap a*att a szakmunkás szakmun­kássá képezheti. ki munkás társait. Ha három-négy év kel! ahhoz, hogy az iparostanonc­­ból csizmadia legény legyen s legalább öt évet kell az étte­remben tölteni a pikkoiónak, hogy ételhordó legyen, akkor nem le hét ezt elvárni, hogy hat hónap alatt a szakmában járatlanok elő­­munkásokká képezhetők ki. Ilyen hat havi tanulási idő alatt kikép­zett munkásokkal biró iparválla­latok nem felelnek meg azoknak a feladatoknak, amiket a külföldi korfkurrencia s a belföldi szük­séglet állítanak eléjük. Fejlett ipar, nagyszabású s modern üzem nem tartható fenn olyan elömun­­kasokkal, akik tudják, hogy csak hat hónapig lesznek n helyükön s olyan munkássággal, mely tu­dását és szakismeretét hat hónapi munkaidő alatt nyerte el. Aki komolyan törődik az ország iparosodásának, ipari fejlődésének elhanyagolhatatlan érdekeivel, az tiltakozni kénytelen az ellen e miniszteri rendelet ellen, méh' olyan ouzgóságga! teszi lehetet­lenné a munkás képzést, mint amilyen fcuzgóságga! és köteles­­ségérzéssa! azt szolgálnia kellene. Uj megegyezés jött létre Olaszországgal Fiume kérdésében Az olaszok rövid időn belül kiürítik a Baross-kikötot és a Deltát — Határkiigazitás lesz Szlovéniánál Jugoszlávia javára Az olaszok annektálják Fiaméi: A fiumei kérdésben a kulisszák mögött hónapok óta folytatott tár­gyalások eredményeképpen úgy látszik létrejött a megegyezés az StIS. királyság és Olaszország kö­zött. A megegyezés lényegéről egy, a tárgyalásokba beavatott magasállásu diplomata néhány újságíró előtt részletesen nyilat­kozott, anélkül azonban, hogy az újságírókat felhatalmazta volna a forrás megnevezésére. Ä diplomata közlése szerint a jugoszláv kormánynak a tárgya» Sások folyamán az volt az állás­pontja, hogy a SHS. királyságnak a rapallói és santa-margheritai szerződésekben foglalt jogait meg­védelmezi és azokon rtem enged változtatni. Ez a törekvés sikerrel is járt és az olasz kormány bele­egyezett abba, hogy fokozatosan ki­üríti azokat a még olasz megszál­lás alatt levő területeket, amelyek o rapallói szerződés értelmében a SHS. királysághoz tartoznak. Elsősorban a B iross-kikötő és a De ia kiürí­téséről van szó, amely területeket az olaszok*még ez év tavaszán Susákka! együtt lettek volna kö­telesek átadni. Minthogy azonban ezek a kikötők Biar.chinoval együtt sem elegendők a SHS. királyság kivitelének, főleg fa-exportjának lebonyolítására, Olaszország meg fogja engedni a fiumei kikötő hasz­nálatát is. Olaszország ezeknek a területeknek kiürítésével eleget is tesz a SHS. királysággal szemben vállalt kötelezettségeinek. Elintézetlen marad egyelőre Fiume szabadállam kérdése. Fiúmét a megállapodás értelmében Olasz­ország továbbra is megszállva tartja és erről s kérdésről esetleg egy későbbi nemzetközi konferencián fognak dönteni. A megegyezés másik része ér­teimében a SHS. királyság nyugati halárain határkiigazitás történnék Jugoszlávia javára. így Szlovéniá­ban Jugoszlávia néhány községet megkapna, részben a Trigiav irá­nyában. Az erre vonatkozó pon­tos megegyezés még nincs ké­szen. Tárgyalások folynak még néhány Fiume körül fekvő szerb lakosú községnek Jugoszlávia szá­mára való átengedéséről is. Első sorban Cantnda községről van szó, ahol ötezer horvát lakik. Ezeket a norvótoknt a fiumei Constituante választások alkalmá­val nem engedték szavazni, ami­vel azt dokumentálták, hogy nem tekintik őket taljesjogu fiumei polgároknak. Ezenkívül Peslin, D re nova és Grahovó községeket is megkapná a SHS. királyság, ame­lyek azelőtt a fiumei corpus se­paratum alkotó részei voltak. A megegyezés első részét Olasz­ország rövid időn belül végrehaj­taná, úgy, hogy a Baross-kiköt öt, a Deilái és Branelinot hamarosan bekebeleznék a SHS. királyság te­rületéhez. A többi határkérdések elintézése valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe, minthogy a bizottságoknak a helyszínen kel! a határokat megállapítani. E megegyezések hire, ha nem is érte váratlanul a beogradi po­litikai köröket, mégis élénk rnesr­­lepeíést keltett. Hir szerint Pasics miniszterelnök rövid időn belül alkalmat fog keresni arra, hogy külpolitikai expozé keretében nyil­vánosságra hozza ezt a mege­gyezést. A közvélemény kétség­telenül némi idegenkedéssel fogja fogadni a megállapodások hirét, tekintettel arra, hogy Fiume sza­bad állam függetlenségének vé­delme az utóbbi években sarka­latos pontja volt a SHS. királyság külpolitikájának és a mostani megállapodás ezt az elvei telje­sen feladja. Nincs kizárva, hogy a miniszter­elnök a zsombolyai kérdés tár­gyalása alkalmával fogja az uj fiumei szerződést ismertetni, de az is lehetséges, hogy az expozé­val bevárja valamelyik ellenzéki pártnak erre vonatkozó interpel­lációját. A Vreme értesülése szerint az uj megegyezésről Pasics minisz­terelnöknek és Mussolininek egy­­időben kellett volna parlamentjei­ket informálni, Mussolini a római szenátusban az expozét erről meg is tartotta, Pasics miniszter­­elnököt azonban ebben betegsége megakadályozta. A megegyezés folytán tárgyta­lanná vált a két miniszterelnök­nek tervbe vett látogatása, ami végleg el fog maradni. Mindez értesülésekhez római politikai körökben újabban az a hir terjedt el, hogy Olaszország a megállapodás értelmében rövid időn belül, valósziniileg mindjárt a spa­nyol királyi párnak Rómából való elutazása után proklamálni fogja Fiume annexióját. Úgy tudják, hogy Mussolini erről már értesí­tette is a beogradi kormányt. A Times legutóbbi száma, amely részletesen közli a jugoszláv és olasz kormány közt létrejött leg­újabb szerződést, már pozitív for­mában ad hirt arról, hegy a meg­egyezés kifejezetten Fiume olasz annexióját tartalmazza. A megállapodásról elterjedt hí­rek természetesen nagy meglepe­tést keltettek Beogradban és kü­lönböző vélemények alakulnék ki a jugoszláv-olasz határrendezés kérdésében. Épp ezért kíváncsian várják Pasics expozéját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom