Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-16 / 313. szám

2. oldal BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ 1923 november 16. emberekből állították össze és azok megbízást kaptak, hogy útközben Zagrebbea és Ljubljanában lépjenek érintkezésbe az ottani közgazdasági körökkel és azok intencióit is ve­gyék figyelembe. Egyébként kelle­metlen volna — mondja a miniszter válaszában —• ha a bizottságban plyan tagok is helyet foglalnának, a kik a volt ellenséges államoknak holtak a polgárai és furcsa színben tűnne fel, ha most ezek tárgyalná­nak volt államuk kormányával. Ez a válasz nem elégíti ki a kle­­irikálispártot, amelyben a kérdés miatt nagy az elégedetlenség és a párt azon a véleményen van, hogy ha el lehetne fogadni a kereskedel­mi miniszter érvelését, akkor pél­dául Csehszlovákia egyáltalán nem kezdhetne tárgyalásokat Ausztriá­val, mert Csehszlovákia minden pol­gára azelőtt osztrák állampolgár yolt. A klerikáiispárt ezért határo­zottan tiltakozik a miniszter nreg­­okolása ellen és a kérdéssel legkö­zelebbi klubbülésén is foglalkozni fog. Tizenhét bácskai rablás tettesét fogták el Baranyában A szolfa múltja Sepséről jelentik: Szenzációs és rejtélyes bűnügy ioglakoztatja pár nap óta Baranya lakosságát. A som­­bori rendőrség kiküldött lovasjárőre egy évek óta körözött rablót fogott el Sepse baranyai községben Pleti­koszits József szolga személyében, akt a nyomozás adatai szerint tizen­hét rtiblást követett el, amelyek nagyrészét bácskai községekben kö­vették el. Pletikoszits József pár hónapja tartózkodik Sepsén Sáfrány József gazdálkodónál, mint szolga. A 45 éves rabló, aki megelőzőleg Csépán Mihály vörösmaríi kereske­dő szolgálatában állott öt hónapon keresztül, egész rendesen viselke­dett, úgy, hogy senki sem gyanít­hatta sötét múltját. Gazdái teljesen megbíztak benne, többször fontos megbízással is ellát­ták. Pletikoszits meg is felelt minden várakozásnak, mígnem egy váratlan ügye miatt hurokra került Néhány nappal ezelőtt megjelent Sepsén Gergurov községi jegyzőnél és ott munkásigazolványt kért. A jegyző érdeklődött kiléte felől s mert gyanúsnak találta, a sombori rendőrségnél is érdeklődött Somborból meglepő válasz érke­zett Sepsére. Eszerint Pletikoszicsot régen körözik és rendőröket küldtek ki elfogására. A rablót Sepsén elfog­ták és szoros fedezet mellett Vörös­­marira is átkisérték, ahoi szembesí­tések is történtek. Baranyában kevés eredménnyel járt a nyomozás és valószínű, hogy Pletikoszits baranyai területen nem is követett el semmit. Saját bevallá­sa szerint búvóhelynek akarta uj tartózkodási helyét felhasználni. Jelentkeztek egyes tanuk, akik ál­lítják, hogy sokszor -nagy összege^ két láttak Pletikoszitsnál, ezek a val­lomások azonban ellenőrizhetetlenek Pletikoszits teljes bünlajstromának kiderítésére a legszélesebbkörü nyo­mozás indult meg, amely nemcsak a bácskai és baranyai részre, hanem minden olyan területre kiterjed, ahol az utolsó években megfordult. Akció az aj vámelieaorsás terve eilen — Ahol kémkedéssel gyanúsítjuk a magyarországi kettősbirtokosokat A minap hirt adtunk már arról, ; Az érdekeltek éppen ezért most hogy a határmenti kettősbirtokosok ellenőrzésére uj vámhivatalt létesí­tenek a határ mentén és itt fogják mindazokat a terményeket megvá­molni, amelyeket a kettősbirtokosok a megengedett maximális mennyisé­gen felül jugoszláv területre behoz­nak. Az uj vámhivatal épitését már legközelebb megkezdik és igy rövi­desen életbe is lép a kettősbirtoko­sok ellenőrzésének uj rendje. A vámhatóságok terve azonban az érdekelt kettősbirtokosok között elé­gedetlenséget kelt. A vámellenőrzés ellen ugyan nincs kifogásuk és azt állítják, hogy eddig is szabályszerű vámeljárás alá vonták őket, azonban azt panaszolják, hogy az uj rendszer . roppant sok kényelmetlenségnek te­li szí ki őket és csak meg fogja nehe­zíteni a kettősbirtokosok határon I való átkelésének eddig sem nagyon 1 kényelmes módját. A kettősbirtokosok birtokai ugyan­is a határmentének legkülönbözőbb pontjai feküsznek és még abban az j esetben is. ha a központban helyezik el az uj vámhivatalt a kelebiai liatá- I ron, a vámhivataltól távol lakó bir- I tokosoknak nagy kerülővel kell ' majd megtenni az utat, mert nem léphetik át a határt — úgy mint ed­dig — a birtokukhoz legközelebb eső I ponton, hanem csak a vámépületnél, ami nagy időveszteséget jelent és ez tekintve a határátlépési engedély­nek amugyis rövid időre szóló érvé­nyességét, súlyosan érinti a kettős­birtokosokat. j azzal a kéréssel szándékoznak a I vámhatóságokhoz fordulni, hogy a jjj vámellenőrzés módját másképpen I oldják meg. Egyben panaszaik or­­ji voslását is akarják kérni a kettős­­ij birtokosok, akiknek egyes helyi ha­il lóságok sok nehézségei okoznak. \ így előfordult legutóbb is. hogy egy j kettősbirtokost azért, mert határ- I menti birtokáról bejött Suboticára, I letartóztattak és kémkedéssel gya­núsítottak, végül is pedig három na­pos őrizetbcvétel után, megvonták tőle szabályszerű határátlépési iga­zolványát és áttoloncolták Magyar­­országra. A kettősbirtokosok rámu­tatnak arra, hogy a legtöbb esetben nem zárkózhatnak el az alól, hogy Suboticára jöjjenek, mert itt adhat­ják csak el terményeiket, ha azon­ban ilyen módon zaklatják őket egyes hatóságok, úgy nem fognak eladás és bevásárlás végett Suboti- I cára jönni. Másik sérelmük a kettős­­birtokosoknak az, hogy egyes he­lyeken olyan rövid tartózkodási en­gedélyt kapnak csak, hogy ezalatt ;j nem intézhetnek el semmit a határon ürmén fekvő gazdaságukban. Mindezek a nehézségek rendkí­vüli anyagi veszteségeket jelentenek a kettősbirtokosok számára, akik ezért ezeknek orvoslását fogják most szorgalmazni. Ha egyes kér­­, désekben el is tudnak majd érni en­­* gedményéket. értesülésünk szerint az uj vámhivatal felállításának kér­désében a vámhatóságok nem haj­landók változtatni álláspontjukon. Református ii&nepségek Bácsfeketekegyeii Szerdán szentelik fd a feketehegyi református árvaházat November 21-én szerdán fogják feiszenteini ünnepélyes keretek kö­zött a feketehegyi református árva­házat. amelyet a jugoszláviai refor­mátusok áldozatkészsége emelt a re­formátus árvák részére. Az árvakáz felszentelését megelőzőleg keddre a református egyházmegye disz gyű­lést hívott össze és igy az ünnepsé­gek két napon át fognak tartani. Kedd reggel fél nyolckor ästen-, tisztelet a magyar templomban. Az istentiszteleten Ágoston Sándor fe­ketehegyi leikész mond ünnepi pré­dikációt. Az istentisztelet után tart­ják meg a közgyűlést a német tem­plomban. Közgyűlés után ünnepi bankett. Délután három órakor lesz az egyházmegyei bírósági gyűlés, öt órakor pedig a magyar templom­ban belmisszió konferencia, amelyen Benkő Viktor lelkész mond ünnepi beszédet, utána dr. Vörös Nándor, budiszavai lelkész orgonaszólója kö­vetkezik, majd Novák Olga ideoló­gus előadást tart. Este fél kilenckor a református magyar dalárda a tem­plomtoronyban eléneklj a »Magyar gályarabok éneké«-t. Szerdán történik meg az egyház­megye! árvaház felszentelése. Fél tíz órakor istentisztelet a magyar tem­plomban. Az ünnepi prédikációt Fe­kete Gyula kikindai lelkész mondja. Ima: énekli a novisadi dalárda. Né­met nyelven prédikál Keck Zsig­­mond cservenlcai lelkész. Istentiszte­let után diszgyülés a magyar tem­plomban. Az árvaház történetét is­merteti Ágoston Sándor lelkész, az árvaház igazgatója. Utána felvonu­lás az árvaházhoz, ahol a kormány kiküldötte átnyújtja az árvaház alap­szabályait és kulcsait Klepp Péter esperesnek. Magyarnyelvű imát mond Kontra János csuzai lelkész, németül Glöckner Károly ujszivácí lelkész imádkozik. A felszentelés után ünnepi bankett. Délután három órakor presbiteri konferencia, ame­lyen Szabó Zoltán becskereki és Dé­vai Lajos ómoravicai lelkész mon­danak beszédet. A konferencia ideje előtt a női bibliakör irodalmi dél­utánt rendez a vendégek részére. Egy kopott könyv margójára Könyvrendezés közben egy könyv hull a kezembe. Le akar esni, én meg­kapom és felemelem, mint elbukott gyermeket, öreg, kopott, tubákos illatú könyv sárga bajszu, érelmeszesedett, fényeskönyökü nyugdíjashoz hasonla­tos. A dm: »Consolation«, szerzője Er­nest Feydeau. Magam se tudom, ho­gyan került könyveim közé, faggatom magam, tűnődve találgatom s ezért kí­váncsisággal lapozgatok benne. A ki­adási év 1872, a könyv pedig, amint hamarosan kiderül 1870-ben is 71-ben Íródott a párisi ostrom s a párisi kom­­mün idejében, de nem Párisban. Feu­­deau Boulogne sur Mertől szemléli a kudarcos francia történelmet. A könyvben alig van uj s megrázó Valami, mégis érdeklődésem szomjasan tapad a sárguló lapokra. Hiába, a fran­ciák cssdálatosan tudnak írni és be­szélni. ők a beszéd, az »éloquence, a stilus örök művészei. Láttuk ezt elég­szer a háborúban s látjuk ezt ma is, amikor Poencaré éppoly gyönyö­rű ékesszólással védi harcias igazát, mint amilyen erővel és művészettel szolgálja Barbusse a pacifizmust A stilus, a dialektika művészete Feyde­­aunál is felcsillan, pedig Feydeaunak nincsen és nem is volt nagy súlya a francia irodalomban. Mégis, magán vi­seli a nemzeti bélyeget. Kínosan ismert kifej ezések és elfo­­lEult, háborús megállapítások nyüzsög­nek ebben a könyvben. A poroszok ál-1 landóan együtt szerepelnek a kommu-l nistákkal és az embere vőkkel. Boulog­­ncban szervezik a »végső, ellenállást«. Wagner operát végighallgatni halálos kínszenvedés. Hamarabb találni oly madarat, mely nem tojásból lett, mint egy poroszt akiben emberi érzések la­koznak. Kétkedések az igaztalan isten­ben és idézése annak a bibliai mondás­nak, hogy csak azt cselekedjed, amit másoktól kivánsz, hogy magadnak te­gyék — persze a poroszokra vonatkoz­tatva. Szenvedélyes kifakadások Gain­­leíta, a »korcsmái Demosthenes« ellen, a köztársasági Jules Favre csúf és vaskos jelzőket kap, akárcsak a filo­zófus Jules Simon, akit felfújt hólyag­nak, az unalom szentséges és ostoba apjának nevez, harcos, gúnyos és go­romba sorok az enyhén pacifista »Le Siede« eilen — sehol semmi ismeret­lenség vagy váratlanság, hirtelen azt kell ereznem, hogy semmi sem válto­zik. Csakugyan, ezalatt az ijedt gyorsa­sággal elröppent félszázad alatt csak külső, technikai változások formálták és szabták át országok és népek kön­tösét; a lélek ugyanaz maradt. A paci­fizmus s a militarizmus harca oly friss ebben a könyvben, mintha Poincaré legutolsó beszédét olvasnám. A francfa gondolkozás jóformán semmit se válto­zott fél század óta, pedig akkor legyő­zőitek voltak a franciák, most pedig győzök. De a népek lelke nem forog, nem változik a szerencse kerekével. A népek lelke csinálja a történelmet s nem a történelem formálja át a népek leikületét. ' Á latin népek pszihéje még ma is — főleg érzelmi — hasonlatosságokat mu­tat, pedig mióta önálló már a nyelvük, az erkölcsük, az eszmeviláguk. Nem furcsa és csodálatos tehát, hogy a fran­cia lélek századokon keresztül semmi lényeges változáson nem esett át. A »chanson de geste«-ek gaü vitézei és a ma vagy a közelmúlt francia politiku­sai meg hadvezérei között csupán toa­lett különbségek vannak. A XIII. szá­zad troubadourjainak gúnyosan szdle­­meskedő »Sirvente«-jai Voliairet juttat­ják eszünkbe s a kétszázéves Voitai­­ret nem érezzük-e Anatole France so­rai között. A gall szellem balzsamozott frisességben, gyerekes könnyedséggel is örök, meggyőző művészettel lüktet századSk történelmén és művészetén keresztül. Ebben a könyvben is, bármennyire megkapó az események analógiája, a francia tíiaJektika örök nagyszerűsége a közös vonás. Ne higyjült, hogy a tör­ténelem megismétlődik, ne higyjük, hogy a tegnapból következtetni lehet a mára, mert csupán a tömeglélek ter­mészetrajzának tanulmányozása enged némi bepillantást a jövő rejtelmességé­­be. A tegnap és ma arcképében ne ke­ressünk külső hasonlatosságokat, mert könnyen tévedünk a párhuzamba állí­tásnál. Ha mélyebbre nézünk, úgy észre kell vennünk az ős szellem azo­nosságát. A franciák nagy vallási, faji és nyelvi egysége beláthatlan időkre konzerválják a francia nép érzelmi — és gondolatvilágát. Ma is vannak Fey­­deauk a francia közéletben és bizonyos, hogy száz év múlva is lesznek. Bizo­nyos, hogy száz év múlva is lesznek nagyszerű szónokok és művészek Pá­­risban s száz év múlva is' ellenszenves lesz a hegeli filozófia, a német lélek fe­gyelmezett kollektivitása, ha mindjárt egy államban élnének is addigra a franciák a németekkel. A francia men­talitás annyira tömör, egységes és ma­gányos, hogy nem tűr idegen befolyá­sokat, mint különös, kemény érc, nem olvad s nem olvasztható idegen fémek­kel. Az értelem, a tapasztalati tudomá­nyok terén mindig lesznek közösségek és megértések, de az érzelmek, a szen­vedélyek tengerén örök a vihar, mert az érzelmi eltérések nem olvadhatnak össze s csak erőszakban, fegyverropo­gásban csattannak, pattannak széjjel. Az érzelmi erőkkel szemben tehetetlen a józan ész s az egyének jószándéka, akarcsak ványadt védőgát bömbölő, ciklonos viharok ellen. A népek lelkű­­letét az érzelmek fűtik, érzelmek, me­lyek sohasem tartanak lépést az értel­mi fejlődéssel. Mindezért örökkön tá­­tongani fog a szakadék a francia és német nép pszihéje között. Ezt bizo­nyítja a múlt és a ma, Feydeau és a kamara holnapi beszédei. Összecsukom a könyvet és csende­sen, csalódottan teszem vissza a sorba Dumas és Flaubert közé. A könyv cí­me: »Vigasztalás,« én azonban elolva­sása után szegényebb lettem egy vi­gasszal. ” Szeníeleky Kornél . A kettosbiriokosék sérelmei

Next

/
Oldalképek
Tartalom