Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-03 / 300. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 3. Emberölés — jogos védelemből Leszúrtak egy íoldmivcst, mert megákarta ólai az apósát Novisadról jelentik: Szerdán este tragikus eset játszódott le Veliko- Srediste községen. Zsivojin Vászó földműves az egyik korcsmában mulatott, ahol később ittas állapotban megtámadta a vendégeket A korcsmáros erre kidobta az uccára, ahol hazamenet több járókelőt megvert. Amikor hazaért, megtámadta feleségét és gyermekeit, akiknek segélykiáltásaira összeszaladtak a szomszédok. Egyik szomszédja. Győrgyev Szávó az asszonyt, annak apját és a gyermekeket hazavitte lakására. a brutális Zsivojin támadásai elől. : kid •• : ) . 5 Zsivojin kis idő múlva fejszével átment Gyorgyevékliez, ahol beütötte a lakás ajtaját. Amikor kinyílt az ajtó. maga előtt találta apósát és Gyorgyev Szávót, valamint Gyorgyev Milánt. Zsivojin hirtelen torkortragadta apósát és felemelte fejszéjét, hogy leüsse. Amikor ezt Gyorgyev észrevette, felkapott egy, az asztalon heverő kést és azt Zsivojin szivébe szúrta, aki azonnal meghalt. A gyilkosság hirére a csendőrség kiszállt a helyszínre, ahol megindította a nyomozást. —a———i ■ -----A nacionalisták garázdálkodása az urszeafiváoi vásáros assn lecsőndesiteni, akik azonban nem igen teketóriáztak, henetn botokkal, székekkel és bicskái.kai mentek a vásárosoknak. A parázs verekedést, amelynek több súlyos és könnyebb sebesüli/e lelt, a vásárban szolgálatot teljesítő két csendőr akasztotta meg, akik a bicskázás néhány főszereplőjét: hat nacionalistát letartóztattak. A községházéra azonban már nem sikerült bekísérniük a garázda legényeket, mert társaik közben kiszabadították őket. Mire pedig a csendőrök segítséget tudtak kapni, a nacionalisták ezalatt már eihegyták a községet és Tovarisevora távoztak. A szentivániak, mint értesülünk, küldd'sége! menesztetlek a belügyminiszterhez, akit megkérnek, hogy fékezze meg o nacionalistákat. Az elherdált városi földek A szaboticai agrár-dz3aa»el rejtelmei — Leleplezik az affrárhivatai visszaéléseit A szuboticai agrár-bonyodalmak közepette rendelte el az agrárminisztérium az újabb agrárreviziót, a mely ne-m egy meglepetéssel fog szolgálni. A szufcoticai agrárhivatai megszüntetésének hírével kapcsolatban már ismertettük azokat a panaszokat, amelyek az agrárhivatal működése ellen merültek fel és a melyek előbb csak a város és az agrárhivatai közötti ellentéteket szították lángra, később azonban már a vajdasági radikális képviselőket is a szuboticai agrárhivatai ellen való állásfoglalásra késztették. A napokban érkezett Szubotícára az agrárminisztérium megbízásából Restes agrárbiztos, aki a szuboticai agrárbizottsággai egyetéríőlég megkezdte az agrárreviziót. Ennek folyamán megállapítják, hogy valóban igényjogosultak részesültek-e a felosztásra került földekben, vagy sem. A revízió ugyan még csak két napja folyik, azonban máris számos döntő bizonyítékot szolgáltatott az időközben megszűnt szuboticai agrárhivatal ellen. Városi földek illetéktelenek kezében A múlt évi agrárrevizió tudvalevőleg a szuboticai városi földek elvesztésén kívül még nyolc millió korona kárt okozott a városnak, mert az agrárhivatal már bérjbeadott városi földeket foglalt le és a városnak vissza kellett térítenie a bérlőknek a bérleti összegeket. A most megindult vizsgálat során máris megállapították, hogy miért kellett ezeket a városi földeket elvenni. A szétosztáskor olyanok kaptak földet, dk knek erre nem volt igény jogosultságuk. Az agrárrendeletek szerint csak teljesen szegény, földnél- Ikuli földművesek lettek volna a föld] osztásban részesíthetők, ezzel szemben a szuboticai földekből tehető sebb gazdák és iparosok is kaptuk, akik nem is maguk művelik meg a kapott földet, hanem azt bérbe adták. A rejtélyes föltíigénylök A revízió kiterjed arra is, hogy az előző földosztások során nem létező személyeknek is osztottak földei a város földjeiből. Ebben az ügyben még nem sikerült ugyan az első két napon pozitív bizonyitékot szerezni, azonban a fölmerült adatok emellett szólnak, miért az eddig beidézett birtokosok közül is sokan nem jelentkeztek és nem is lehet őket megtalálni. Ugylátszik, hogy nem létező nevek alatt jogosulatlan egyéneket juttattak földhöz, a feltevés szerint politikai érdemek megiutedmazására. Már legutóbb is beszámoltunk arról az akkor még csali burkolt gyanúról, hogy az agrárlnvatal sok esetben politikai szolgálatokat jutalmazott meg földosz:ással. Most a hivatalos vizsgálat is dterjed ilyen irányban. Erre nézve : érmés zetesen nehéz a reviziót végső bizottság munkája, mert a rejtélyes földigénylőket, akiknek hamis levtik és lakáscímük van bejegyezNovisadról jelentik: Vasárnap Ur-Szentivdnon vásár voit, amelyre a környékbeli községekből is sok vásáros érkezett. A délutáni órákban, amikor a vásár már oszladozott, a sótorof- bódéknál megjelent egy körülbelül ötven főből álló fegyveres nacionalista csapat, amely a környékbeli falvakból rekrutálódott és reprodukálhatatlan szitkok közölt megtámadta a bódékban békésen idogáló szentivdni legényeket. A megtámadott fiatalemberek a részeg és garázda nacionalistákat igyekeztek udvari A farkasok dala Irta: Laczkő Géza Vidám fiú. Harmincötéves. Feje búbja, mint Bérangeré. kopasz s lelke rugalmas, mint Pilátusé. E pillanatban ott ül a City-barban, egyedül, elegánsan. Agyaggyurásra, márványvésésre erős kezében, amelyből szobor szobor után keit évek hoszszu során, pezsgő sárgul a pohárban, mint nagy darab drágakő. Kint az alattomos Március kigyó-éjtszakája sziszeg. És gondolkozott: — Különös, hogy most itt ülök egyedül, a feleségem meg otthon. Különös! ... Mi mindent foglal öszsze ez a szó . . . Igaz. hogy ö gazdag. én meg szegény, de miért érezteti velem, mikor még évjáradékot sem kap hazulról? En tartom el, minden keresetem neki adom . . . Gyerek! Miért nem akar gyereket? Tőlem nem akar, vagy mástól sem akarna? S mi volt az a jelenet az imént? . . . Miért mondta, hogy takarodjam? Tán maradtam volna?... »Takarodj!« — ez a durva szó, az a fellobbanó gyűlölet szemében . . . Mit is mondtam? Nem értem, hogy lehet egy fiatal nő ennyire anyagias gondolkozásu? Nekem családi boldogság kell, nem pénz, boldogság nincs, de — pénz sincs!« Ezt mondtam és nevettem. »Zsarolás!« — kérdezte gúnyosan. »Handlé-népség!« — vágtam én reá . . . Csak az a »takarodj kf a házamból!« ne jött volna utána . . . Különös! . . . Hány Ut£ű jutáiét .volt már, rtűfldig .a pénz 1 s a gyerek-nemakarás körül . . . Dolgozzam! Nem dolgozom-e eleget? S mégsem voltam soha ilyen szegény, mint most, mióta milliomosleány a feleségem? ... De miért nem tudunk mi ketten kijönni? .,. S ha elválna tőlem? , Abban a pillanatban mintha maga r előtt látta volna, úgy úszott föl emlékezete folyamán az asszony; otthon ül egyedül, sir, zokog . . . Igen, durva volt hozzá, de mikor annyira szereti . . . Szegény kies! . . . Hirtelen fölugrott, állva fizetett ment. Az uccán autóba ült. Éjfél volt. mire házuk elé ért. Fölnézett. szive megdöbbent s úgy érezte, mintha meleg levegőoszlop szállna fel belőle. A házmesternek újévi ajándéknak beillő kapupénzt adott Kettesével vette a lépcsőfokokat, zajosan nyitotta ki az előszoba ajtaját ... s ott valami hidegség csapta meg. a villany még égett, senki sem csavarta le utána, hogy elment. Berontott az ebédlőbe, amelynek közepén az asztal mellett Gerbeaud-papiroskosárkák előtt, cigarettázva, mozdulatlanul ült a felesége, mint valami szép, kövér, villámló szemű, ötnyelvű és hatkezü brahmáni istensés Megállt az ajtóban és mosolygott. Az istenség keresztülnézett rajta. — Szervusz, szivecském! — szólt alázatosan. Az istenség nem felelt. — Haragszol még szivecském? Mozdulatlanul meredt rá az istenség. ^ Erre melléje lépett s így szólt, át egy akarva fogni a nyakát: — Na. édes! De az asszony felugrott: — Hozzám ne nyúljon . > ilyen »handlé-népség«-hez. Küshadva hajtotta le fejét: — Elismerem, durva voltam, bocsáss meg. no nézd! — Megbocsáthatok! — Köszönöm! — szólt és meg akarta csókolni. — Hozzám azonban ne nyúljon! jj— ugrott fel az asszony. r — No, édes! — Kikocsiskodta magát, kitöltötte a mérgét s most jön hízelegni, pfuj! Ez férfi! Az ilyen akar apa lenni?... Agyonsérteget, aztán elmegy és leissza magát. Dűl ^ belőle a pálinka. I Undorodom magától. — Nézd, szivem, én nem akarom . folytatni, hibásak voltunk mind a t ketten, beleüljünk ki, béküljünk ki. — Hülye! — Az nem az, aki egy félreértést L tovább akar rothasztani, elmérgesiíteni; hanem aki jóvá akarja tenni, ;az hülye, — mondta, kérlelve, de .már szomorúan. — Én nem vagyok rohadt és nekem ne mondd azt, hogy hülye vagyok, mert kikaparom a szemed, He . . •! — Na, most már elég volt — szólt erélyesen s közelebb lépett. Az asszony hátrált. így néztek egy darabig farkasig szemet. Aztán kinyújtotta a kezét, félig fenyegetően, félig vágyóan. ve. nehéz megtalálni, az érdekeitek' pedig óvakodnak a jelentkezéstől, mert jól tudják, hogy a jogtalanul szerzett földet elvesztik. Mégis, a hatóság már több ilyent rejtélyes földigényiőnek van a nyomában, úgy hogy valószínűleg sikerülni fog ennek a visszaélésnek a Leleplezése is. Akik nem kaptak főidet Ezzel szemben természetes, hogy a jogtalanul földhöz jutottakkal ! en igen sokan vannak olyanok Szuboíicün, akiknek igényük lett vo'yia földhöz, de nem kaptak. Ezek nagyszámban jelentkeztek már régebben az agrárbizottságnál és ezek között érthető nagy elkeseredés uralkodik. Most ki fogjál-: elégíteni ezeknek az igényeit is,/mert a jogtalanul földhöz jutott egyénektől el- I veszik a földet és a jogosultaknak juttatják. Ez sem fog azonban simán menni, hanem ez újabb komplikációkat fog előidézni, mert azok, akik már nagyrészt megmunkálták a földeket, fáradságuk és munkájuk megtérítését kívánják, amit pedig a teljesen vagyontalan igénylők nem fizethetnek meg. Ki a felelős? A szuboticai agrárrevizió előreláthatokg hosszabb időt fog igénybevenni, egyrészt a birtokosok és földigénylők nagy számára, másrészt a tisztázandó körülmények tömege miatt. Minden jel arra mutat, hogy ez a revízió az agrárrieformnak a Vajdaságban való végrehajtásánál elkövetett szabálytalanságait, mulasztásait és visszaéléseit le fogja leplezni és hogy ez a leleplezés nem maradhat következmények nélkül. Már most felvetődik az a kérdés, hogy ki felelős ezekért a visszaélésekért? A vizsgálatot kétségtelenül ki fogják terjeszteni a földosztásnál szerepelt agrárhivatali kiküldöttekre is. azonban sok kifogás hallható a szuboticai agrárhivatal ellen is, amelynek tagjai ugyan egyáltalán nem okolhatók az agrárhivatal üzelmciért, sőt tiltakoztak is ellene, azonban a vélemény az, hogy a bizottságnak, mint ellenőrző közegnek már előbb meg kellett volna akadályozni ezeket a szabálytalanságokat és az észlel etekről jelentést tenni az agrárminisztériumnak. — Hozzám ne érjen, mert pofonütöm. \ * Felkarral magához rántotta. Az istenség arculütötte. Erre egy kézzel elkapta csuklóban az asszony mindkét kezét, ledöntötte a díványra, rugdalódzo két lábát 'lefogta egy lábúval s az asszony mellé borulva, fejét mellére fúrta és csókolta a puha pongyolán átkejménylő halmocska zihálását. Az asz' szony a levegőt harapta dühében, ö , meg csak csókolta, csókolta, azzal íaz együgyű hittel, hogyha majd el; ernyed csókjai alatt, megbocsátva viteti át magát aztán az ágyba, dulóan édes ölelésre, amely eltörli be- I tőlük a csúnya jelenetre emlékezést, Az asszony már nem mozdult. Boldogan, fáradtan, várva, remélve eresztette el. Ekkor ökölcsapás sújtott arcába, I földre zuhant, a nő pedig ott állt már a hálószoba ajtajában: — Utolsó gazember! Volt képe " visszajönni! — ezzel be s magára zárta az ajtót. Föltápászkodott, egész testében Tel: megve nézett maga elé . . . ez az utolsó szó örvényt vágott eléje, a jj mely egyre mélyült s úgy érezte, hogy fekete torkába bele fog szédülni becsülete, tehetsége, önérzete, művészete, élete, minden, minden.., — El, el innét! ... De hova! Pénz ? nélkül? Kihez? És mi lesz? Feje lehanyatlott. Aztán lassan j kiment az előszobába, vette a kabátját, kalapját s ment el. el, nem tudta, hogy hová, csak azt tudta, hogy soha, soha nem jön vissza többet.
