Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-03 / 300. szám

1923 november 3 BÁCSMEGYEI NAPLÖ 3. oldal A szdhošicai személyvonai katasztrófája Zimonyná! Belefutott a Zagreb-beogradi gyorsvonatba — Két halait, tizenkileac salyos sebesült Vétkes gondailaaság okozta a szerencsétlenséget — A mozdonyvezetők asm láttak a k&dben — j&skovics miniszter a karambol színhelyén Látogatás a zemnni kórházban a sebesülteknél Beogradhói jelentik : Pénteken reggel hat óra ötven perckor Zi­­mony és Batnjnicn között a Zi­­mony-obori megállónál a Bcg­­gradbói Subotlcíra tartó személy* vonat teljes gézzel belefutott a Za­­gr ebből Beogndba igyekvő szemgiy­­vonatba. Az összeütközés Mra már a kora délelőtti érákhen el­terjedt Beogradbon, de pontos adatokat senki sem tudott a ka* tnszírófáról és ezért fantasztikus hirek keltek szárnyra a vasúti ka­rambolról. Arról beszéltek, hogy 0 szerencsétlenség több mint őíven, sőt egyesek szerint hat­vanöt áldozatot követeit. Ezek a hírek szerencsére túlzottnak bizo­nyultak ; a szerencsétlenség igv is elég négy és sajnos, haloitai is vannak. A katasztrófa A zagreb-beogratíi 11-es száma gyorsvonat 6 óra 50 perckor indult él, meglehetős késéssel, a zemun­­obori megállóról. A vonat lassan ha­ladt és még ki sem ért a megálló körzetéből, amikor a kődből hirtelen előbukkant a 213-es száma beograd-szuboíi­­cai személyvonat, amely teljes sebességgel heíerohant a mérsé­kelt sebességgel heladó gyors­vonatba. A két vonat irtózatos recsegés­­ropogással ütközött össze és a kosz­ira. nehéz szerelvények óriási meg­rázkódtatással csapódtak egymás­nak. Az összeütközés pillanatában ‘ a két mozdony összetolótíva felágaskodott és így maradtak a levegőben, a pakiikocslk pe­dig beleíuródtak a mögéjük csa­tolt harmadosztályú kocsikba, amelyek szintén erősen megrongá­lódtak. A katasztrófa bekövetkezése után néhány pillanattal — szerencse a szerencsétlenségben — mind a két vonat megállt. Az összeütközés kö­vetkeztében ugyanis a légnyomásos fék vezetéke mind a két vonaton megsérült és elpukkadt, úgy, hogy a kocsikban automatikusan műkö­désbe jöttek a vészfékek, amelyek megállították/ a vonatokat; ha ez nem következik be, a katasztrófa sokkal nagyobb lett volna. A szerencsétlenséget követő pilla­natokban természetesen óriási pánik keletkezett; a két vonat valamennyi fülkéjében az utasok fejére hullottak a csomaghálókban elhelyezett bő­röndök, az ablakok sorra bezuzódtak és a csörömpölés, káromkodás, kia­bálás, összevissza lármáját a velőkig ható segéíykiáSíások, a sebesültek jajgatása és áíko­­zódása. panaszos ordítás és ha­­lálhörgés múlta felül, amely a mozdonyokhoz közel eső kocsikból hangzott. Teljes fejetlen­ségben szaladgáltak ide-oda az uta­sok és a kis áMomás csekély létszá rou személyzete azt sem tudta, hogy mihez fogjon először, negyedórák tellek el, amíg sor került a halottak és sebesültek kihordására, illetőleg kiszabadítására. A vagonok roncsai alól két halott és sebesült került elő, a könnyeb­ben sebesültek szánra megha­ladja az ötvenöt A könnyebb - sebesültek maguk kö­tözték be sérüléseiket, a súlyos se­besülteket pedig később a zimonyi kórházba szállították. Az első hírek A vasút' összeütközésről az első hír a zenmni rendőrségre érkezett, ahonnan azonnal karhatalmat küld­tek ki a karambol színhelyére. Ugyancsak Zirnonybál küldtek orvo­si segítséget is Nedeljkovics és .Csucshovics orvosok személyében, akik mintegy másfél óra múlva ér­keztek meg a z emun-obori állomás­ra. A zimonyi tűzoltóság teljes fel­szereléssel vonult ki és sebesültszál­lító autókat Is vittek magukkal. Az orvosoknak mintegy egy óra hosz­­szaí tartó munkával sikerült a sebe­sülteket első segélyben részesíteni és «'szállitható állapotba hozni. A miniszter a svqéltjxronaton Beogradban az első hirt az állo­másfőnökség kapta, amely nyomban segéiyvonatot állíttatott össze. Jan­­hows Velizár közlekedésügyi mi­niszter. akit nyomban értesítettek a szerencsétlenségről, ezzel az első segélyvonaítal a karambol színhe­lyére utazott llks államvasutí vezér­­igazgató, PopovUs. a beogradi vas­­utigazgaíóság vezetője, Sztojkovics beogradi állomásfőnök, a segélyvo­nat vezetője és a Bácsmegyei Napló munkatársa kíséretében. A beogradi segélyvonat röviddel a zimonyi után érkezett meg a katasz­trófa színhelyére, majd újabb se­­gélyvonat futott be, ugyancsak Beo­­gradból, ez az utóbbi vonat szakértő I munkásokat hozott, akik — miután a sebesültek kiszabadítását a zemunf tűzoltók már elvégezték — a szét­roncsolt vagonokat kezdték eltaka­­; ritani a sínről, hogy szabaddá tegyék a pályát Ez a munka sikerrell is járt a közlekedés azonban igy is órákra megakadt A vonatok mindkét irány­ból kénytelenek voltak órákhosszat várakozni a karambol miatt és csak nagy késéssel folytatták útjukat. Ki felelős a szeren­csétlenségért ? Több vasutas és a sebesültek egy­behangzó előadása szerint a zemm- Obor-i állomás leadta a jelzést ren­­vdcsSn Zlmm\ynak. hogy indítja a Beograd—Zagreb-i gyorsvonatot. Ezzel szemben azonban az obori ál­lomás nem kapott jelzést Zimonytól, [hogy elindította a Beograd—Saboti­­cCai-i személyvonatot. Emellett Zi­­' monynak tudnia kellett, hogy a zag­­’ reiS vonatlak késése van, úgy, hogy a munkatársunk által szerzett infor­máció szerint Zííttony állomás felelős a súlyos vasúti szerencsétlenségért. Egyes verziók szerint a suboticai vonat mozdonyvezetője felelős a szerencsétlenségért és ennek a vé­leménynek egyes beogradi lapok — ; amelyek szerint a mozdonyvezető (magyar, vagy bunyevác — hangot (is adnak. A mozdonyvezetőt azzal j-okolják, hogy az óbori megállón tel­lies sebességgel vezette a vonatot, ' holott az állomás előtt fékeznie kel­lett volna. Az egyik lap szerint ezért mér többször figyelmeztették a mozdonyvezetőt, akit azonban nem lehetett eltéríteni rendes szokó sátől: a teljes gőzzel való haladás­tól. Hirek vannak arról is. hogy az obori állomáson tilosra volt állítva a bejáratnál a jelzés, de a siirii köd miatt nem látta ezt meg a mozdonyvezető. jEz a verzió azonban nem felel meg I a valóságnak, mert az állomáson a jelzés szabadra volt állítva, miután az obori állomásnak nem volt tudo­mása arról, hogy Zimonyból elindí­tották a suboticai vonatot. Jankovics miniszter a vizsgálatról Annak a kérdésnek megállapítá­sára, hogy kit terhel a felelősség a vasúti szerencsétlenségért, Janko­vics Velizár közlekedésügyi mi­niszter elnöklőiével megalakult jbi zottság nyomban a helyszínén meg­kezdte a vizsgálatot és tanúkihall­gatásokat folytatlak a tényállás fel­derítésére. A vizsgálat befejezése után a miniszter visszatért a szu­­boticai gyorsvonattal Beogradba és a vonat étkezőkocsijában fogadta a Bácsmegyei Napló tudósítóját, aki­nek a következőket mondotta vizsgálat eredményéről: — Tekintette! arra, hogy a vizsgá­lat nincsen iné« teljesen befejezve, érdemleges választ nem adhatok arra a kérdésre, hogy ki felelős a szerencsétlenségért. Ezt nehéz meg­állapítani, mert két állomás személy­zete jön számításba, a zemuni állo­másé és a zemun—oborié. Kétségte­len. hogy a kettő közül valamelyiket súlyos felelősség terheli azért, hogy beengedett vonatot arra a sinre. a melyen már futott egy vonat. Egyéb­ként nem fs olyan nagy csoda, hogy ezen a vonalon, amelyen csak egy sínpár fariad. szerencsétlen­ség történik. , Előírás szerint legfeljebb huszon­egy vonatpárnak lenne szabad na­ponta a vonaton közlekedni, ehelyett azodban harmincnégy vonatpár köz­lekedik, vagyis naponta hatvannyolc vonat az állomáson kérésziül Az áldozatok A súlyos vasúti szerencsétlenség­nek két halálos áldozata van. mind­ketten katonák, akik a zagrebi 5. gyalogezredben szolgállak. Eleinte az a hír volt Beogradban elter­jedve, hogy a halottak szuboti­cai származású magyar kato­nák, akik szabadságra utaztak, de ez nem felel meg a valóság­nak, mert az áldozatok mindketten szer­biaiak. Az egyik áldozat Grujics Dragomir, deroszávai. a másik Recs­­kovfes Bogumil adzsibegováci Jakos, mindketten a koiubarf járásból. A két katona Sztankovics Milorád ne­vű társukkal együtt a zagrebi vonat legelői lévő harmadosztályú kocsi­jának a perronján álltak egészen elől. Az összeütközés pillanatában a paíflikocsi belefutott ebbe a kocsiba, a két szerencsét]ea ka­tonát teljesen összclapitotta, ■ | a harmadikat pedig kiröpiíette a ko­csiból, úgy, hogy az súlyos sérülé­seket szenvedett. A paklikocsi ezután betörte a kocsi oldalfalát és a két részre osztott kocsi első részében levőket súlyosan megsebesítette, mis a másik részben levőknek alig tör-/ tént komolyabb hójuk. ? Ugyanez az eset ismétlődött meg a suboticai vonatban is, amelyben i azonban kevesebben utaztak és így I kevesebb is az áldozat. I A vasúti szerencsétlenség egyet­len m—ar áldozata Fried Sán­dor származású vasutas, utas, akit sutyos sérüléseivel a zimonyi kórházban ápolnak. Látogatás a sebesülteknél a kórházban A vasúti szcrencsétlienség áldoza­tai a zimonyi kórházban fekszenek, amelyet már pénteken kora délelőtt óta állandó ostrom alatt tartottak az érdeklődők, hogy megtudják isme­rőseik sorsát. Munkatársunkat egy irgalmas nővér a 10. számú kórte­rembe vezette, ahol a szerencsétlen­ség férfi-sebesüitjeinek nagyrésze fekszik, köztük néhány kis gyermek is, akik a környékbeli községekből ÍZimonyba, vagy Beogradba jártak |be vonaton mindennap az iskolába. I Egészen eBől, a kórterem ajtaja mel­letti ágyon fekszik Girlcs Efgenije, ja vasúti szerencsétlenség egyik ieg­­f súlyosabb áldozata. Orosz menekült, állítólagos lovassági ezredes, aki je­lenleg Zimooyban helyettes pálj#­­felvigyázó volt Zemun-Oboriba utazott.^ ahol ő vezette az állomási ' építkezést. A Subotica felé haladó vonat első kocsijának ajtajában állt és a behatoló paklikocsi a lábait ütöt­te el, mindkét lábát eltörve bokán l felül. Megsebesülése után is eszmé­letnél maradt Mellette Vucsetics Mi­lován tizenötéves staripazovai ne­gyedik gimnazista és Fettl János tiz 5 éves indiai elsőgimnazista fekszenek. .Mindketten súlyosan megsebesültek, i testükön több zuzódás van. Vucse- I tics balkezét és ba! iáhát is eltörte. ? Az utánuk következő ágyon Fried l Sándor indiai Fakos. 28 éves vasutas fekszik, a szerencsétlenség egyetlen ! magyar áldozata. Fried kérdésünkre elmondja, hogy azelőtt a magyar ál­lj lamvasutaknál volt alkalmazva, majd Romániában teljesített szolga- „....... latot, két hónappal ezelőtt pedig a \ részesült jugoszláv államvasutakhoz vették fel. 5 Ezeknek a A felvétel alkalmával azonban nem ismerték el kocsivezetői vizsgáját, mire félévre szabadságolták, hogy a beogradi kocsivezetői tanfolyamon levizsgázhasson. — Most is Beogradba utaztam, -=*, mondja a bepólyázott Fried, — bent ültem a kocsi első padsorában, ami-, kor hirtelen erős lökés az ajtóhoz dobott. Misik kezemmel sikerült! megkapaszkodnom és ip;y esés köz­ben eltakartam két kislányt, akik' ezáltal menekültek meg a biztos ha­láltól. A következő pillanatban el­vesztettem eszméletemet és csak akkor tértem magamhoz, amikor, már orvosok állottak körülöttem. A. szerencsétlenség előidézéséhez vé­leményem szerint a nagy köd is; hozzájárult. Olyan süni volt a köd, hogy az obori állomásom a_ vonat: mellett elhaladó álltánáselőljárót, a ki pedig régi barátom, nem ismer­tem fel. \ Friednek, akit a romok alól húz­tak ki, a bal válla és a csuklója tört! el. Mellette súlyos sebesülten Sztan­kovics Milorád katona fekszik, egyik;1 legsúlyosabb sobesültje a szeren­csétlenségnek, aki sebesülés-e foly­tán még mindig képtelen beszélni. A szemközti ágyon Gáics Gavritó 21 éves starapazovai földbirtokos! hánykolódik. Balláha kificamodott, azonkívül testén hatalmas zuzódá-' sok vannak. Mérvéi Franjo pancse­­vói lakatos a szomszédja, akinek’ lába és egyik bordája tört el. Ope­rálni kell. A női osztályon csak két iskolás­leány fekszik, mindkettő könnyeb­ben, sebesült meg. A könnyű sebesültek nagy része, amint az állomáson első segélyben azonnal továbbutazóit száma körülbelül ötven­hatvan, akik többnyire ablaküveg­­szilánkoktól és iehult poggyászoktól sérültek meg. Eddig még nem sike­rült neveiket megállapítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom