Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-03 / 300. szám

Ara: egy és fél dinár mmm Sisfeotícay SZOMBAT, 1923 novellier 3, szám Megjelenik minden reggel, ünnep után éa hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kir.ddM rotál 8-5S, Szerkesztőség 5-10 SEfeíiKESZIíSÉG: Eialja Aiesaadra-alica 4 szám alatt Kiaícbt-vaíB!: Kralja Aícxandra-ulica 1 (Leibach-jjaloia) Előfizetési ár cegyedévre 135 dinár Történeimet átformáló, felhők közé nőtt, vagy múlhatatlan szép­ségekkel vigasztaló nagy embe­reknek születését, halálát minden sz?.zsdc3 évfordulón n hálás em­lékezés föHángoió fényénél üli meg a kegyelet. Mintha törvény­­szerűség lenne az, hogy csak az utódok adhatnak igaz elismerést. Senki sem próféta a saját korá­ban. A kortársak rendszerint nem ttidnak fölemelkedni a gondolat és tisztánlátás ormára, ahol az örök emberi érték súlyaival, az abszolút térben lehetne fölmérni az alkotások jelentőségét s az életpályák iveit. Groteszk, elfer­dült, kicsinyes és rosszakaratú minden ítélet, amit élőröl alko­tunk meg. Csak a nagy perspek­tívák adnak igazságokat. Az örök élet csak a halál után kezdődhetik. Milyen egészen magabanálló jelenség, hogy most, az egymásra torlódó magyar centennáriumok között, nem születésne*, nem ha­lálnak, nera történelmi változás­nak száz éves évfordulóját ün­nepeljünk. Ma annak van száz éve, hogy egy Temesváron éüc­­.máseró fiatal hadnagy levelet irt egy marosvásárhelyi professzornak. Egy levélnek centennáriumát ün­nepli a tudományos világ nem­zetközisége s a magyar faji gég. A levél írója Bolyai János volt, a levél címzettje Bolyai Farkas s a levélben az elmúlt évszázad legcsudáiatosabb matematikai el­méletének megszületését jelentette be a levél Írója. „A semmiből egy uj, más világot teremtettem, mind­az, valamit eddig küldöttem, csak káríyaház a toronyhoz képest — irta a zseni gőgjével s a huszon­egyévesek Bastillet-rombolő el­szántságával és világokat föl­perzselő lázával Bolyai János. Ha elhivatnék egyszer a teremtő Zseni arra a feladatra, hogy a ma­gyar sorsból, a magyar lélekből, a mutatványos magyar végzet keleti fátumából és nyugati «fiú­méból, az uram bátyám pipafüst­­jéből, az eburaíakó elkeseredésé­ből, a „séd avenem non“ gyorsan kiégő fel-fellobhanásaiból s a zsenik elkárhozásából megírja a magyar Karamazov-ok történetét: — nem-e a Szabó Dezsők patho­­szával s a hangosággal fölfutott atmoszférájával, de Dosztojevszkij igazságával és erejével — a Bc­­lyaiak életét fogja megírni. A két Bolyai életét, akik’ állandóan ott csetlettek-botlottnk az elzüliés és a világhír mesgyéjén, az őrület s lángész járszaiagján, tanítottak összeadásra és kivonásra gyereke­ket s dolgoztak katonai irodákban, de lenézték Gausst és Dobacsev­­szkijt s ha drámairásra fordult kedvük, talán egy kicsit Shakrpe­­aret is. Geometriai axiómák, a kétezer éven keresztül uralkodó euklidesi geometriának elepelvsi omlottak össze Bolyéi János te­remtő látomásai nyomán, aki ez euklideszi geometriának helyébe, amelyik kimutatta, hogy csak a Földön érvényesek a szabályai, megalkotta absolut tér geomet­riáját. Einstein csak százados igaz­ságokat rombolt le, Bolyai két ezeréveset s jelentőit olyan for­radalmat a tudományban, mikor a matematika relativ igazságai helyébe az absolut igazságokat ültette, mint Einstein, amikor a fizika ebszolut igazságairól mutatta ki, ,hogy relativok. És milyen csudálatos életet ro­botoltak végig a zseni és őrület bélyeges magyar karamszovjei — „a magyar Pimodán“ vigasztalása nélkül. Azok a kevesek, akik Európából föl tudtak figyelni orr«, amit a garabonciás magyar zse nik adottak, elámultak az uj csu dákon. Ók pedig, apa és fiú pór­hogy fegyverrel döntsék el, ki e nagyobb tudós s ki méltóbb ahhoz az asszonyhoz, akit mindé­­ketten szerettek. Az a levői, amit 1823 novem­ber harmadikár» irt a fiatal Bolyai aznapjának s amiben „az uj világ teremtését“ bejelentette, a ma­gyar kulturhistóriának ha nem is egyedüli, dö egyedülállóan szá­zadokra szóló dokumentuma. Az s fai, amelyik Petőfit, Bolyait, Semmelweiszet, Madáchot, Aranyt, Adyt ki tudta termelni magából, örök hitelezője marad az emberi­ségnek. Aki az elfogultság és tü­relmetlenség töltései köze akarja szorítani ennek a fajnak kuhur­­é’etét, vét az egyetemes emberi érdekek ellen. Petőfinek és Msdáchnek többet köszönhetünk, mint a politikai pártok leköteiezéseinek s a mi niszíerek ígéreteinek. A Tentamen különb és maradandóbb jogfor­rásunk, mint a nemzetközi vé­delmi szerződés. Majd ’ fia fagy .., A húsz százalékos ütőmnek és h*&boicsikil»k beváltása Felemelik a csendtörség létszámát A politikai szélcsendben csak a pénzügyi bizottság tárgyalása hozott valami élénkséget. A bi­zottság különböző szekcióban tár­gyalja az állami költségvetést. Különös érdeklődésre tarthat számot az első szekció ülése, a hol a pénzügyminiszter nyilatko­zott a volt osztrák-magyar hadi­­köicsönök és pénzlebélyegzésnél le­vont húsz százalékos bonok bevál­tásáról. A nyilatkozat semmi két­séget nem hagy hátra az iránt, hogy sem a hadikölcsönöket, sem a bonnokat nem váltják be. A bonnok beváltásának megtagadá­sára sikerült is formulát találni. A pénzügyminiszter azonban adós maradt a válasszal, hogy miért igirie annak idején a beváltást az állam. A pénzügyi bizottság első szek­ciója a pénzügyminisztériumban tanácskozott. Előbb á legfőbb ál la mi igazgatás költségeit tárgyal­ják. Stojadinovics pénzügyminisz­ter válaszol Setyerov Szlavkó, Mehmed Spshó és Kumenudi kér­déseire, akik különösen az iránt érdeklődnek, hogy mi lesz a jó­tékony intézmények, alapítványok és magánosok birtokában lévő osztrák-magyar hadlkölcsönökkei. A miniszter kijelenti, hogy ezek beváltásiról most szó sem lehel, talán a kővetkező évek valame­lyikének költségvetésében foglal­koznak majd ezzel. Noha e hadi kölcsönök beváltásának megtaga­dása igen sok állampolgárt érint, § különösen az uj területeken, a miniszter szavai után kiláiás sincs pénzügyminiszter, hogy ezekről nem gondoskodik a költségvetés, amely már készen volt akkor, a mikor a tisztviselői törvényt elfo­gadták. A felhatalmazási törvény- , ben fognak tehát engedélyt kérni hogy a felemelt tisztviselői fizeté­seket folyósítsák. A miniszterelnöki tárca költség­­vetésénél a pénzügyminiszter ki­jelentette, hogy a tárcánál semmi­féle redukálásba nem hajlandó beleegyezni sem a miniszterel­nök személyi pótlékát, sem a ren­delkezési alapot npm csökkenti. 1.163.000.000 dinárt állítottak be, ebből 643.0Ö0.0O0 dinárt rendkí­vüli hadügyi költségekre fordíta­nak. A bizottság ezek után elfogadta a legfőbb állami igazgatás és a miniszterelnöki tárca költségve­tését. Setyercv Szlavko kérdezte meg még, hogy miért nincs végrehajtva a rendKtvüli hitelekről szóló tör­vény, amelyet már junius végén vegre kellett vo'na hajtani. A mi­niszter Irij-Tefitetta, hogy júniusig 943 millió rendkívüli hitelt vettek igénybe, az uj költségvetésbe. Vita a csendőrség létszámáról A pénzügyi bizottság második szekciója a közegészségügyi mi­nisztérium költségvetésének tár­gyalását befejezte és azt kevés, lényegtelen módosítással elfo­gadta. Szombaton lesz a szekció következő ülése, amelyen a szo­ciálpolitikai minisztérium budget­­jét tárgyalják. A pénzügyi bizottság első szek­ciója pénteken délután a belügyi tárca költségvetését is letárgyalta és ezzel kapcsolatban nagy vita indult meg a csendőrség fizetésé­­röl és pótlékairól. A költségvetés 570 csendörtiszt és 20.000 főnyi csendörlegénység fizetésére és pót­lékaira kér fedezetet. A csendőr­ségi referens bejelentette, hogy ezidöszsrint ugyancsak 12.000 fő­ből áll a csendőrség létszáma, azonban ezt a létszámot föl kell emelni húszezerre, bár már eddig is van 6000 ideiglenes csendőr, nagyrészt oroszok. Ezenkívül I0Ö.000 dinar hitelt irányoz elő a költségvetés 100 csendőr-kutya beszerzésére és 50.000 dinárt a kutyák eltartására és oktatására. Nagyobb vita fejlődött a csend­őrlaktanyák lakbéréről is és a vitát szombaton folytatják. Nem szorgalmasak a képviselők Pénteken délelőtt a törvény­­előkészítő bizottságnak is ülést kellett volna tartania, hogy letár­gyalja a bírósági szervezetekről szóló törvényt. A bizottság tagjai azonban nem jöttek kellő szám­ban össze s igy az ülést szom hatra halasztották. arra, ho#y a hsdrkolcsor.oket Vű­­laha beváltják. Montenegrónak a háború előtti adósságai tekintetében nem igen visszautasító a miniszter állás­pontja. Kijelentette, hogy Monte­negrónak Anglia és Franciaor­szággal szemben fennálló adós­ságait ki kell fizetni s erre a célra fel is vették a megfelelő össze­get a költségvetésbe. Az angol és francia hitelezők tehát nem károsodnak, de például a vajda­sági árvák, akiknek vagyona ár­vapénztári kezelés alatt állott, el­vesztik azt a pénzt, amiért — legtöbbször tudtuk és megkérde­zésük nélkül — hadikölcsönt vá­sároltak számukra. Ausztria-Magyarországtöbbi há­­boruelőtti tartozására vonatkozó­lag kijelentette a pénzügyminisz­ter, hegy még nem lehet tudni, hogy ezekből meg kell-e va!amit fizetni az S. H. S. államnak s hogy mikor kell fizetni, erra vo­natkozólag az Innsbruckban most összeülő tanácskozás dönt. Rendkívül figyelemre tarthat számot a pénzügyminiszternek a húsz százalékos állami bonnokra vo­natkozó kijelentése. A miniszter azon a nézeten van, hogy a húsz százalékos levonás tulajdonkénen adónak tekinthető s nem feltétle­nül kölcsönnek s igy kérdéses, hogy ezeket a bonnokat be fogják e valaha vallani. Ennek a költség vetésnek keretében semmi esetre. Nem mindenütt spórolnak A felemelt tisztviselő fizetésekre nézve kijelenti Szíojadinovics

Next

/
Oldalképek
Tartalom