Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-14 / 311. szám

Ara: egy és fél dinár Ssibotica, SZERDA, 1923 november 14. SOI. szám Megjelenik minden regjei, ünnep után és hétfőn délbon m SZERKESZTŐSÉG« Kralja Alesandra-ulica 4 szám alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztősig 5-19 Előfizetési ar negyedévre 135dinar Kiadóhivatal; Kralja Alesandra-slica 1 (Lelbash-palota) Zsombolya Az a határozat, amelyik Zsom­bolyát átengedi Romániának s az a rnód, ahogyan ez a határozni létrejött, leplezetlenül, koturnus és toga nélkül mutatja meg a törté­nelem műhelytitkait. Anatole Fran­ce korszerűségével s Schaw ci­nizmusával ér föl ennek a meg­állapodásnak szinszerüsége, mely tanulságnak is hasznos, spektáku­lumnak is gyönyörködtető, figyel­meztetésnek is emlékezetes. íme, igy lehet alkudni népek sorsa, városok jövője s alattvalók hűsége felett. így lehet ^eldönteni tanácskozó asztal mellett, hogy a polgárok tízezrei melyik államha­­felommal szemben erezzenek hű­séget, melyik nemzeti dal hevitse Óiét, milyen kokárdát tűzzenek ki, milyen nemzed ünnepeken da­gassza keblüket az önérzet, me­lyik hatalomnak ajánlják fel bol­dogan életüket és vérüket. Mert az államhatalom nem elégedhetik meg az engedelmességgel, ami kikényszeríthető. Minden állam­hatalom a kikényszeríthetetlent akarja kikényszeríteni s az érzés* nek és áldozatnak adóját csak úgy fogadja ei, ha azt az önkén­tes felajánlás salyampapirjába ta­karják. A történelem — ima — itt készül a szentünk előtt. Mert történelem az, amelyik félszáz­ezer emberre! hazát, zászlót, him­nuszt, hivatalos nyelvet és haza­fias érzést cseréltet. Nem villá­mok pergőtüzében, nem kénköves esőben, ágyuk dörgése és hal­doklók hörgése között megy végbe a történelem színpadi változása. A történelem színházának rende­zője a schakespearei színpad ha­gyományait kelti életre : leveszik az állomás szerb íöliratát s föl­rakják a román föliratot, mint ahogy kitették a színpadra a táb­lát : népes tér Helsingörben, avagy : Prospero háza előtt. A pacifista ünnepelheti ezt a határozatot. A pacifizmus álmo­dóinak úgyis megvan az a cso­dálatos tulajdonságuk, hogy az okokat az előzményektől és oko­zatoktól függetlenül tudják szem­lélni s a tények vizsgálatának özönében nem zavarja őket a té­nyek jelentősségének fölmérése. A pacifista a haladás és embe­riesség diadalát láthatja abban, hogy két államhatalom a vitás terület sorsa fölött meg tud egy­mással egyezni. Mi mégis azt hisszük, Zsom­bolya sorsa felett Zsombolya né­pének meghallgatása nélkül nem lehetett volna határozni. Wilson mondotta már, — ha a tényeket nézzük, azt kell mondanunk, hogy már elborult elmével — hogy nem lehet népeket az egyik or­szágból úgy áttolni a másik or­szágba, mintahogy a sakkfiguré* kát tologatják egyik kockáról a másikra. (Pedig ügy lehetne, mert a sakkozásnak eZeresztendös sza­bályai vannak, az emberekkel és területekkel való cserebere pedig a mindenkori hatalmi viszonyok­tól függ csupán.) S főként akkor nem, ha a két ország között a határt nem a viszonyok ismerete s az elfogulatlan ítélkezés vonta meg. Keynesr, írja meg a versail­­lesi tárgyalásokról szóló emlék­iratában, hogy amikor Bánátsorsa felett dönteni kellett, Lloyd George azt kérdezte: hol van Bánát s amikor megmutatták neki a földre kiterített nagy térképen, négykéz­­lábra ereszkedett, hogy jobban lássa. Aztán felállt és döntött. Akkor már megvolt a kellő helyi ismerete. A zsombolyaiéit megtanultak szerbül, hűségesen és engedel­mesen illeszkedtek be az uj ál­lami rendbe, teljesítették állam­polgári kötelességeiket, fizették az A politi|c«i élet eseményei na­pok óta a költségvetés bizottsági tárgyalásai körül játszódnak le. Kedden a külügyminisztérium költségvetését tárgyalta a pénz­ügyi bizottság szekciója s ez al­kalommal több kisebb jelentőségű kérdés mellett felvetődött a kül­ügyi politika parlamenti ellenőr­zésének eszméje, a titkos diplo­mácia megszüntetése is. A több­ség azonban a tervet azzal uta­sította el, hogy az albizottság en­nek a kérdésnek a megvitatására nem illetékes. Az ellenzék újból a magyar és bulgór kérdést kezdte feszegetni. Nfncsics külügyminiszter ez al­kalommal kétszer is felszólalt s e felszólalásokból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a két szomszéd állammal o jó szomszédi viszony helyreállításának már nincs lé­nyeges akadálya. A külügyi sajtószolgálat reformja A parlament bizottságaiban ma intenzivebb munka folyt. A pénz­ügyi bizottság második albizott­sága a külügyminisztérium költ­ségvetését tárgyalta. Az ellenzéki képviselők kritika tárgyává tették a külügyi sajtószolgálatot. Kifo­gásolták, hogy a sajtószolgálat ellátására a külügyminisztérium sem Beogradban, sem a külföl­dön nem alkalmaz hivatásos új­ságírókat. A sajtóiroda jelenlevő főnöke ezt elismerte, azonban hi­vatkozott arra, hogy a rendelke­zésre álló összeg rendkívül cse­kély, ezért a küiügyminiazteriumi sajtószolgálat nem megfelelő. Á bizottság felhívta a sajtófő* adót s katonát adtak uj hazájuk­nak, iparukkal, kereskedelmükkel, gyárvállalataikkal beilleszkedtek a rendelkezésükre álló keretek közé, — még nacionalizálták a vállalataikat is — s most a saját akaratukon kívül búcsút mond­hatnak hazájuknak, bíróiknak, tisztviselőiknek, vevőiknek és el­adóiknak, most megtudták azt, hogy az az ország, amelyiket hazájuknak hittek, csak feltételes megállóhely volt a régi és az uj haza között. Most kezdhetnek románul tanulni, varrhatják a ro­mán zászlót, tanulhatják a román himnuszt, elkészíthetik a román kokárdát s készülődhetnek a be­vonulás spontán, szívből fakadó és lelkes megünneplésére. Mintha Wiisonnak mégis igaza lenne s mintha a népszavazás követelése nem lenne a bomlás­nak induló’ értelem elképesztő naivitása, mint ahogy azt Ver­­saíllesben hitték a világ bábái. nököt, hogy a külügyi sajtószol­gálat reformjáról tegyen részletes 1'avaslatot s elhatározta, hogy a uzottség plénumának azt java­solja, hogy legalább két millió dinárral emelje fel a külügyi költ­ségvetést, amely összeget a sajtó­­szolgálat javítására fordítanának. A javaslathoz a külügyminisz­ter is hozzájárult. Gyorgyevic3 Szvetozár demo­krata párti képviselő az ellenzék­nek azt a követelését terjesztette elő, hogy a külföldi követségeken kereskedelmi attaséi állásokat is szervezzenek. Az indítvány! o a külügyminiszter hozzájárult. El­fogadta azonkívül a bizottság az ellenzéknek azt az előterjesztését, hogy a külföldi követségek szá­mára házakat vegyenek, ami le­hetővé teszi a magas házbérek megtakarítását. A fedezet a házak vásárlására megvan a követségek útlevél jövedelmeiben. A rendelkezési alap Nagy vita támadt azonban a rendelkezési alap tételeinek le­­térgyalása körül, amelyek a költ­ségvetésben négy millió dinárral három millió kétszázezer frankkal és nyolcszázezer arany dinárral szerepelnek. Az ellenzék sokal­­lotta főként az utóbbi összeget s a rendelkezési alap csökkentését kö­vetelte, továbbá azt, hogy a ren­delkezési alapot harmadrendű el­lenőrzés alá helyezzék. Felmerült ezzel kapcsolatban az az eszme is, hogy a külügyi politika veze­tését parlamenti ellenőrzésnek ves­sék alá. Ezt az utóbbi indítványt a többség rögtön elutasította az­tékes annak tárgyalására. A rendelkezési alap ellenőrzé­sét illetőleg a külügyminiszter ki­jelentette, hogy nincs kifogása az eilen, ha két, esetleg három kép­viselőből álló bizottság átvizs­gálja a jövőben ezeket a szám­adásokat is, de természetesen a legteljesebb diszkréció mellett. Az ellenzék kifogásolta továbbá, hogy a külügyminisztérium ren­delkezési alapjának terhére kül­földön tanuló diákok ösztöndíja­kat kaptak, ami azért helytelen, mert ezeket az ösztöndíjakat nem pályázat utján adják ki, hanem politikai pártállás szerint. Gyorgyevics demokrata képvi­selőnek azt az indítványát, hogy Finnországban a külügyminisz­térium főkonzulátust állítson föl, elfogadta a bizottság. Ezzel kap­csolatban mindjárt indítványozták azt is, hogy Lengyelországban is létesítsenek jugoszláv főkonzu­látust, tekintettel a legutóbb kö­tött kereskedelmi szerződésre, hogy az ország érdekei bizto­sítva legyenek. A bulgár és magyar fegyverkezés A nemzetközi szerződések ügy­osztálya költségvetési tárgyalása alkalmával az ellenzék szóvátette, hogy a békeszerződéseket több ál­lam nem rartja be, iffy különöse« Magyarország és Bulgária nem tesznek eleget a békeszerződés azon rendelkezéseinek, amelyek a leszerelésre vonatkoznak. Az ellenzék felszólalására Nin­­csics külügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint sem Ma­gyarország, sem Bulgária részéről nem fenyegeti katonai veszély Ju­goszláviát. Az ellenzék azonban továbbra is! hangsúlyozta, hogy úgy Magyaror­szágban, mint Bulgáriában nem hajtják végre a lefegyverzésre vo­natkozó rendelkezéseket. Rámutat­tak arra, hogy, az elfogott bolgár komitácsiknak teljes felszerelésük volt és egészen uj fegyvereket ta­láltak náluk, ami annak a bizonyí­téka, hogy Bulgária állandóan fegy­verkezik. Hangsúlyozták, hogyha Magyarország és Bulgária a lefegy­verzés kérdésében a «békeszerződés szerint járnak el, úgy Olaszország­gal szemben erélyesebb politikát követhetne Jugoszlávia. Nincsics erre ismételten kijelen­tette, hogy a kisantant diplomáciája a legnagyobb sikerrel működik és az ellenőrző bizottságok is a leglel­kiismeretesebben végzik felügyelő munkájukat és megfelelő ellenőrzést tudna!: gyakorolni. Az izgalmas lefolyása flies fél nyolc után ért véget Az ülés befejezése után olyän hí­rek terjedtek el, hogy az ellenzék szóvátette az ülésen az Oroszor­szággal váló megegyzes Kérdését isi Nincsics külügyminiszter azonban. zal, hogy az albizottság nem ille­A diplomácia tovább is titkos marad Rossz a külügyi sajtószolgálat — Á rendelkezési alap milliárdjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom