Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-07 / 273. szám
10. oldal BCSMEGYEI NAPLÓ 1923 október 7.' ezek a kétségek' rejlenek mindazoknak a sorsában, akik e világra jönnek. Egy bizonyos helyre születnek, s ha a viszonyok kedveznek nekik, oda is kerülnek, ha kedvezőtlen szelek fújnak, alsóbb hellyel kénytelenek beérni. Természetes dolog, hogy ha egy hercegkisasszony mosónénak születik, azért nem lesz belőle mosóné, s hogy ha egy mosóné leánya azzal a rendeltetéssel lép a planétánkra, hogy hercegnő legyen, nem lesz belőle okvetetlenül az. De megtörténik, hogy az lesz. és csakis azért, mert arra született, mert az a rendeltetése, a ldosztott szerepe. a hivatása, a rangja, amelyet a természettől kapott. E teória támogatására száz meg száz példa áll készen, amelyek mind azt bizonyítják, hogy az embernek tulajdonképpen két rangja van: egy, amelyet a Természet szán neki, s egy másik, amelyet a Társadalom jelöl ki számára. Természetesen a Társadalom a hatalmasabb, s az ember az ez utóbbi által neki juttatott helyet kénytelen elfoglalni, — pedig néha amaz sokkal előnyösebb pozíció volna ... fia a Természet és a Társadalom, ez a két nagy Hatalmasság — nagyritkán — ugyanazt akarja, akkor az illető halandó u. n. boldog ember, akinek élete harmóniában tellik le, de ha (mint legtöbbször) e kél nagy életíényező ellenkező szándékkal van s homlokegyenest ellentétes pozíciót jelöl ki valaki részére, akkor ez a szegény ember, aki körül e küzdelem folyik, szerencsétlenül tölti a napjait, mert a hajlamai s a vágyai ellenére kénytelen élni, fejlődni és cselekedni. Hiába születik egy szegény ördög fia pápának vagy királynak, — az Élet és a Történelem megengedte egyszer-kétszer, hogy ezek a csalt talentumokban gazdagok trónra juthassanak. De csak egyszer-kétszer... A többi, akit ily születés mellett a Természet hasonló rangra szánt, el nem éri ezt a magaslatot, sőt lehet, hogy a viszonyok kedvezötlensége miatt pályájának a legalacsonyabb fokán marad ... És hiába születik egy parasztleány királynőnek, majdnem biztos, hogy paraszti sorban marad s a hatalmas női tulajdonokat, amelyek őt oly magas társadalmi polcra teszik érdemessé, érvényesíteni meg se kísértheti, — hiszen fogalma sincs a küldetéséről... A legtöbbször persze ilyen teljességgel nem győzheti le a Társadalom a Természetet. Akit ez utóbbi magas rangra óhajt emelni, azt fel is ruházza azokkal az erényekkel, amelyek annak az elérésére s az ellátására szükségesek. Ezek a szellemi és jellemi kvalitások aztán erősen törekednek arra a helyre, ahová őket nagy protekíoruk: a Természet szánta, — innen az óriás becsvágyak, az akadályoktól vissza nem riadó szívós kitartások, a kemény küzdelmeket kedvvel végigharcoló törhetetlen merészségek, amelyek sokszor csodálatra és meghódolásra késztetik a szemlélőket. Az ily nagy erők egy bizonyos emelkedőpontig föl is viszik az emberüket, de ritkán oly magasra, ahová azt az österemtő Természet szánta, s a hová ö maga is. talán tudattalanul bizva a nagy hivatásában, íékezhetetlen ambícióval törtet. Ezek aztán az elégedetlen és háborgó becs^ vágyak, akiknek nyugtuk nincs soha .. . Maintenonné asszony is így járt, aki — (bár a Természet valószínűleg királynői rangot akart ajándékozni neki — csak félig-meddig, azaz balkézről, lett királynévá. 0 majdnem eljutott odáig, ahová a rendeltetése szólt, de a Társadalom- Sors az utolsó lépésnél elébe állott a szédítő karriernek. S a majdnemkirályné épolyan elégedetlen volt, mintha egyszerűen csak a kedvese maradt volna a királyának . . . Hát még a többi, aki alul marad a természeti rangján? Es nem egy lépcsőfokkal, hanem emeletekkel, hegymagasságokkal! Az ember elégedettsége attól függ, hogy e két rang között, a Teriné-Ebéd után a káv'étíázban ülök és újságot olvasok. Az asztaltársaim egy része szintén újságot olvas, a másik része beszélget, ha ugyan beszélgetésnek lehet nevezni az élénk gesztusokkal kisért heves és tulhangos vitatkozást. Hátrább húzódtam tehát, hogy ne halljam a vitát és nyugodtan olvashassak, azonban minden igyekezetem hiábavalónak bizonyult; a vitatkozás olyan hangos volt, hogy az utcán járókelőknek is meg kellett hafianiok. Megadtam tehát magamat sorsomnak és végighallgattam az asztaltársaság másik részének alább következő eszmecseréjét. A feltaláló (hosszuhaju, beretváltképü, nyugtalan szemű, sovány, fiatalember, akinek igazi nevét tán senki sem tudja, s akit az asztaltársaság többi tagjai gúnyosan »feltalálónak« szoktak nevezni, mert mindig valami találmányon töri a fejét, sokat beszél róla, de eredményt sohasem tud produkálni): Milyen nagy csoda volt száz évvel ezelőtt az első gőzhajó, meg az első gőzmozdony, de ezeket is lepipálta az újabb csoda: A villamosvasút, az automobil és a repülőgép. Mikor Morse feltalálta a telegrafálást, azt hitték, hogy valami világot rengető ez a találmány, mert ezer és ezer kilométer távolságra pár perc alatt el lehet küldeni egy Írásbeli üzenetet; de jött a telefon, amely inég jobban megröviUitette a távolságot, mert a telefon segitségévei különböző városban lévő emberek ngy beszélgethetnek egymással, mintha egy asztalnál ülnének. Ezt a csodát is elavulttá tette Marconi találmánya s ina ott tartunk, hogy a dróttalan táviró épugy idejét múlta, mint ahogy a repülőgép már nem modern közlekedési eszköz. Az ügyvéd (alacsony, kissé kövér és kopasz, szemüveges): Hohó, ez nagyon is merész állítás! Ilyesmit nem szabad ebben a társaságban megkockáztatni! Az újságíró (élénk arcú fiatalember): Nyilván megint valami uj találmányról van szó? A feltaláló (önelégülten): Igenis, uj találmányról van szó, amelyről joggal el lehet mondani, hogy »világraszóló«. Az ügyvéd (gúnyosan): Talán fénysugarakkal vagy Verne-féle ágyukkal akarja helyettesíteni a repülőgépet és rendezni akar egy kis »Utazást a Holdba«? A rendőrkapitány (tucatembernek látszik): Halljuk a világraszóló találmányt! A feltaláló: Nagyon szívesen. Az ügyvéd ur majdnem fején találta a szöget. De nem fénysugarakkal, nem is Verne-féle ágyukkal akarok operálni, amint hogy a repülőgépeket nem helyettesíteni, hanem lomtárba akarom tenni. Az én találmányom fölöslegessé teszi a repülőgépeket, mert testek repülőgép segítsége nélkül, mondhatnám: önniaguktól is változtathatják helyüket, még pedig sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy azt a repülőgépkonstruktorok és pilóták valaha álmodni is merészelték. Az orvos (epés. szarkasztikus alak, eddig nyugodtan hallgatta a vitát, most minden átmenet nélkül odaszől a feltalálóhoz): Legyen szives megmutatni a pulzusát! A feltaláló (zavartan): Miért? Az orvos: Meg akarok győződni, hogy kibirja-e az utat a Szinuszig? A rendőrkapitány: Halljuk a világraszóló találmányt! ' szeté 'és a Társadalomé közi, mekkora a különbség? Mentül kisebb az, annál boldogabb, és mentül nagyobb, annál boldogtalanabb az ember. íelenül nagy haladást jelent a röghöz kötött emberre nézve, de csak arra képesítette a teremtés urát, hogy bizonyos magasságra fölemelkedjék a Földről a levegőbe s itt, a Föld felülete fölött, tehát még mindig a Eöid körletében, közvetlen közeiében, a madarak mintájára, hosszabb-rövidebb utat megtegyem A mai kor embere azonban mar túlnőtt a Földnek nevezett bolygó keretein, nekünk már kicsiny Macedónia, — akarom mondani: a Föld, — mi közvetlen közelből, tapasztalat utján, akarjuk megismerni az egész Világegyetemet. Énnek eléréséhez pedig a repülőgépnél tökéletesebb, gyorsabb és biztosabb eszközökre, illetve módokra van szükségünk ! Az ügyvéd: Én ugyan nem szándékozom kéjutazást tenni sem a Holdba, sem a Szinuszba, mégis szeretném tudni: hogyan gondolja ön az egyik égitestről a másikra való utazást, ha sem repülőgépet, sem Verne-féle ágyút nem használ? A feltaláló (fölényesen mosolyog): Nagyon egyszerűen: metamorfózis utján. Tudják önök, mi az a metamorfózis? Az újságíró: Emlékszem, hogy diákkoromban tanultam Ovidiusnak Metamorphoses, vagyis Átváltozások cimü köiíeménysorozaíát; arra is emlékszem, hogy az egyik költemény valami PliÜcmon és Baucis nevű öreg házaspárról szól, akiket példás házaséletükért és jámborságukért azzal jutalmaznak meg az istenek, hogy egyszerre múlnak ki ebből az árnyékvilágból és terebélyes fává alakulnak át, — de azt igazán nem tudom elképzelni: hogyan függ össze ez a metamorfózis egy uj közlekedési eszköz feltalálásával? A feltaláló: Az a metamorfózis, amelyről én beszélek, nem abból: áll, hogy az emberek fává alakulnak át. A metamorfózis itt halmazállapot-változást j clent. Az újságíró: Beszéljen érthetőbben! Az ügyvéd: Tán holmi lélekvándorlást akar rendezni? Az orvos: Gyerünk már! Szeretném megváltani a menetjegyet a Holdba! A feltaláló: Azt tudják az urak, hogy a fizika háromféle halmazállapotot ismer: szilárd, cseppfolyós és légnemű halmazállapotot. A szilárd halmaz állapotú testek molekulái és? atomjai szoros összefüggésben vannak egymással, a kohézió folytán jj kötve vannak egymáshoz, úgy hogy | különálló mozgást nem végezhetnek. | A cseppfolyós testek részecskéi ko-| zött csekély a kohézió, a részecs-| kék a legkisebb erővel is kimozdít- s hatók, de mozgási szabadságukat j korlátozza az az edény vagy me- t der, amely a cseppfolyós testet ma- i gába zárja. Ellenben a légnemű tes-S tek részecskéi között semmiféle ko-1 hézió sincs, azok a világűrben teljesen szabadon mozognak, rövid idő alatt óriási utakat járnak be s csak a gravitációs erő kötőféke tartja vissza attól, hogy egyik égitestről a másikra vándoroljanak. Az ügyvéd: Csak nem akarja tán az embereket elevenen elhamvasztani, hogy ezzel a metamorfózissal a szilárd testeket légnemiiekké \álíoztassa át? A feltaláló: Szó sincs elhamvasztásról, csak a hőmérséklet fokozásáról. A tudomány megállapítása szerint ugyanis eredetileg minden test halmazállapota légnemű volt, amely csak a fokozatos lehűlés folytán változott át egyes testeiméi cseppfolyóssá, illetve szilárddá. A szilárd halmazállapot voltaképp nem egyéb, mint hőveszteség, lehűlés és ennek következtében energiaátalakulás, míg a cseppíoíyósság afféle középút a két szélsőség között. A szilárd testek hevités által cseppfolyósakká, a cseppfolyósak pedig a hőmérséklet fokozása által légnesnüekké változtathatók át és megfordítva: lehűtés által a gázok cseppfolyósakká, a folyadékok pedig szilárdakká alakíthatók át. Ha ehhez még hozzá-* vesszük a tudománynak azt a meg-: állapítását, hogy a légnemű tcetek, vagyis a gázok sebessége annál nagyobb, minél nagyobb a hőmérsékletük, magától megoldódik a küldés: miként kel! a közlekedést megreformálni, hogy a mozgó test menetsebessége egyenlő legyen a gázok terjedési sebességével? Egyszerűen minden szilárd testet, tehát az utazni kívánó embert is, gázhalmazállapotúvá kell átváltoztatni . . .« (Nem fejezhette be mondanivalóját, mert az egész asztaltársaság hangos kacagásban tört ki. Mindenki mulatott a feltaláló bizarr ötletén, csak a rendőrkapitány nem A rendőrkapitány: ön közveszélyes ember! Hiszen, ha a találmánya megvalósul, akkor a bűnösök úgy eliílanak, hogy a nyomozó hatóságok sohasem fogják őket kézrekeriteni! Ezt mindenáron meg kell akadályozni- ) Az ügyvéd (akit a rendőrkapitány; felháborodása még a feltaláló előadásánál is jobban mulattat, kötekedve): Semmiesetre sem szabad a találmány megvalósulását megakalyozni, mert ennek a találmánynak többek között meglesz az a haszna, hogy fölöslegessé teszi az útlevelet, az utlevélkényszer megszűntéből a közönségre háramló haszon pedig fölér azzal a kárral, amit egy-két biinös elillanása a rendőrségre nézve jelent. Az orvos: Még nem tartunk ott, hogy bűnösök elillanásáról és utlevélkényszer megszűntéről beszélhessünk. Előbb még néhány kérdést kell tisztába hoznunk. Nevezetesen, ha az uj légi közlekedés conditio sine Qua non-ja a szilárd halmazállapotú emberi testnek iégnemüvé való átváltoztatása, ami az élet és minden szerv működése megszűnését vonja maga után. agyvelő és érzékszervek hiányában hogyan fog a gázzá át,alakult ember érezni, gondolkozni. észlelni és az észleleteket, közölni tudni? A feltaláló: A természetben semmi setn vész el. csak átalakul, ezt tanítja az anyag és energia megmaradásának elve. Ebből következik, hogy az emberi szervek halmazállapotuk megváltozása után is megtartják anyagukat és lényeges tulajdonságaikat, vagyis az agy légnemű állapotban is gondolkozik, a szem gázhalmazállapotban is lát, a fül hall, az orr szagol, és így tovább, megmarad az érzékszervek anyaga, s megmarad energiájuk. Az orvos: Valóban, ön bámulatos könnyűséggel tudja ezeket a nehéz problémákat megoldani — elméletben. De hát tudja: minden elméletnél ékesebben szól a kísérleti bizonyítás. Nem lenne szives a találmányát gyakorlatilag is bemutatni? A feltaláló: Kész örömmel, mihelyt akad alkalmas médium, aki aláveti magát a halmazállapot-változtatás procedúrájának. A rendőrkapitány (felugrik): Ezt már kötelességem megakadályozni, mert ez gyilkossági kísérlet! Azonnal intézkedem! (lEtávozik.) Az újságíró (súgva a feltalálóhoz): A rendőrkapitány le akarja önt tartóztatni. Ennek elkerülése és a metamorfózis gyakorlati bemutatása végett — azt hiszem — legjobb lesz, ha ön innen nvomban elpárolog! Metamorfózis Irta: Salamon Frigyes A feltalálóA repülőgép kétség-
