Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-07 / 273. szám

1923 október 7,

BÁCSMEGYEI NAPLÖ

9. oldal.

Szabó Jánoss

Sors

Más senkik között senki lenni, Tűrni, görnyedni, nem pihenni.

Nem törődni a sebbel, jajjal, Hallgatni, összerágott ajkkal.

Nehéz munkától lázban égni, " > Botolni s mégis égre nézni.

Fizetést, dijat sohasem várni; Mindig egyenes utón járni.

Hűvös hajnalon vacogva, fázva Nézni vissza a meleg ágyra.

Loholni. Futni. Űzve falni,

Hangtalan élni és némán halni.

Hallgatni lenn a koporsóban:

Mint hull a göröngy le egyre jobban:

S mig zeng a kórus és zug a gyászdal Aludni gúnyosra húzott szájjal.

Senki lenni és megpihenni: Testvér: sorsnak elég is ennyit

A tartományi beosztás megváltoztatásáról

tárgyalnak a radikálisok

Popovics György szuboticai tanügyi inspektor tervezete

Beogradból jelentik: A Vajdaság nyitott kérdés marad. Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy az ország tartományi beosztásáról szóló törvény eredeti formájában rövidesen végrehajtásra kerül. Ez a hir újból akcióra késztette azokat a vajdasági és szerémségí politikusokat, akik a törvény által előirt beosztást általános vagy helyiérdekű politikai okokból rossz szemmel nézik. Főleg a radikális pártban jelentkeznek törekvések a tartományi beosztás megváltoztatására és egyszerre több irányból is mozgalom indult meg a törvény módosítására. A bánsági radikálisok egy része Becskerek székhellyel önálló bánsági tartományt kiván, mig egy másik csoport a Bácska és Szeréniség kerületének különféle kombinálásával keres uj megoldásokat, amelyek a helyi aspirációkat kielégíthetnék.

Főleg ez az utóbbi mozgalom öltött már komolyabb méreteket és szcidán, valamint csütörtökön, Trifkovics a’kotmányozó miniszter bevonásával hcszszabb megbeszélések folytak a parlamenti radikálisklubban erre vonatkozólag. Az értekezleteken a vajdasági radikális képviselők legtöbbje részt vett és megjelent azon Szljepcsevics Milán bácskai főispán is. A tárgyalás alapja Popo. vies György suboticai tanügyi inspektor tervezete volt, aki azt személyesen referálta el. Popovics tervezete lényegesen eltér minden eddigi beosztási tervtől. Egyáltalában nem törődik az eddigi közigazgatási egységekkel, még a járásokat is megbontja. Alapgondolata az, hogy a tartomány minden helyéről könynyen megközelíthető legyen. Ezért ez uj tartományok tengelyéül a Vajdaságot átszelő főbb vasúti vonalakat teszi meg.

A tervezet szerint a Bácska és a Szerémség két tartományra oszlana: egyiket a Horgos—Óbecse—Novisad vasúti vonal, a másikat a Subotica—Bródvonal határozná meg; az elsőnek székhelye Sombor, a másodiké Novisad lenne és így a két vetélkedő város mindegyike tartományi székhely lenne. A két vonal körül terjedne el a két tartomány, két hosszúkás északkelet—délnyugati irányban és a határvonal kíméletlenül kettéosztaná a vonalmenti járásokat is.

Külön tartomány maradna a Bánság, a délkeleti járásokat esetleg a régi törvény szerint a szmederevói tartományhoz csatolnák. A Szerémségből Zctnun és környéke Beogradhoz, mig Klenak és környéke Sábáéhoz kerülhetne. A topolai járásból Szekics, Crnobrdo és Mali- Idjos vasutjuk miatt a novisadj tartományhoz, a járás többi r<Jgz© a somborihoz tartozna. Hogy Bródig terjedne-e az uj sombori tartomány, vagy csak Vinkovcéig, az nincs véglegesen eldöntve a tervezet szerint sem. A Szeréniség keleti, túlnyomóan pravoszláv lakosságú fele Novisadhoz, nyugati, inkább katolikus fele, Somborhoz kerülne. A bunyevác lakosság csaknem teljes egészében a sombori, a szlovák és kisorosz lakosság pedig a novisadi tartományhoz kerülne. A magyarok és németek körülbelül egyenlő számban oszlanának meg a két tartományban. A Szeréniség horvát lakossága nagyobbára a sombori, mig szerb lakossága a novisadiba jutna. Mint minden eddigi tervnek, természetesen ennek Is: «z a »törekvése, hogy' Bácskában a sztároknak többséget biztosítson. Ezt a célt az egész Szeréniség, sőt Szlavónia egy részének hozzácsatolásával ej is éri a tervezet, amely szerint mindkét tartományban, ha nem is jelentékeny szláv többség lenne.

Az alkotmány a tartományokon belül kerületek alakítását is megengedi. Popovics tervezete szerint azonban nem lennének kerületek (okragok) a Vajdaságban.

Az értekezleten Popovics inspektor tervezete nagy tetszést keltett és alapos megvitatás alá került Végleges hitározatot azonban nem hoztak a tartományi beosztás kérdésében.

....—--------------------------------es a

Irta: Baedeker

Arról beszélgettünk a minap, hogyJhogy már itt van ez az este, és r.éz.

az u. n. rang a múlt században — sőt a háború előtt még ebben is ugyancsak irigyelt magaslat volt, amely felé nemcsak a betegesen hiúk, de az egészségesen becsvágyók is életcélzattal törtettek, s ez most az uj rendben lassan-lassan elveszti a varázsát s a tekintélyét, a velejáró diszitmények pedig_ — cimek, rendjelek, előnevek s előjogok — majd annyit vesztettek az értékükből, mint a valutagyenge országok pénze. A mágnások és más előkelőségek annyira otthonosak lettek a börzén és a kommerciális élet egyéb mezőin, hogy már alig lehet megkülönböztetni őket a hivatásos kereskedőktől, a letört >magasrangu* tisztviselők pedig évek óta oly kopott ruhában járnak, hogy szinte szégyellik, ha leméltóságosurazzák őket ... A rang maholnap csak ősrudimentum, feudális maradvány, ; arisztokratikus emlék lesz, amelyre az uj kurzusban nem vái semmi komoly szerep.

— Úgy van, — jegyezte meg a társaságunk egy tagja —. de ez a jóslás csak ennek a rangnak szol. Mert van az embernek egy más — a születés, természet és nevelés által szerzett — rangja is, amely megmarad mindenkor, az uj rendben, az élet minden fölfordultságaban is, s amelyet nem vehet el tőle semmiféle forradalom vagy ellenforradalom.

S mikor kérdeztük tőle, hogy mit akar ezzel mondani, körülbelül a következőket felelte:

Amikor születünk, egy sereg adományt hozunk magunkkal ide; jeiiemi és véralkati minőségeket, jó és rossz tulajdonságainknak a magjait; nemes és nemtelen vonásoknak a csiráit; hajlamot az erényességre vagy a bűnre, s esetleg mind a kettőre; bizonyos mértékű szellemi tehetséget és még sokat egyebet, amiből később előáll a morális és a társadalmi ember. S mindezek a tulajdonságok millióféle módon és a legkülönbözőbb vegyületben vannak elosztva azok közt, akik világrajönnek s nem halnak meg mingyárt, összevissza ez a sok szép és ez a sok rut, a sok szép erény s a sok csúf hiba; az egyiknek a Természet, ez a nagy boszorkányra ester, csupa kívánatosat ád utravalóui. a másiknak merő rosszat, s némelyiknek több rosszat mint jót, s mindezt számtalanféle el- és megosztásban, millióféle nagy és kis dózisban. S aztán kezdődik a Nevelés szerepe, amely mái' kevésbbé hatalmas boszorkány (de azért sokat tud ártani), s ő is habarja, vegyíti, kotyvasztja a maga csekélyebb tehetsége szerint e sokféle minőséget, s még cifrábbá, változatosabbá teszi a jónak s a rossznak az adagolását Egyik nevelés a jó tulajdonságokat fejleszti, a másik a rosszaknak kedvez és . . .

Folytathatnám ennek a folyamatnak az ismertetését napestig, s nem lennék yele készen. Képzeljük hát,

zük, kikkel állunk szemben? Egy sereg halandót látunk, aki a világra jött, mindegyik bizonyos tarkaságu adománnyal, más-más temperamentummal és jellemmel, s nem egyféle tehetséggel, melyeken a szülő meg a nevelő, az Állam meg a Társadalom tovább pepecsel. Nos, valamit hozott magával a világra mindenki, pki vendégszerepelni jött ide, valamelyes egyéniséget, amely e tulajdonok és adományok összegéből áll elő, s — ha minden természetszerűleg menne s az említett tényezők nem kontárkodnának bele az életébe — a helyét igazságosan jelölné ki az embertársai közt. Ez a hely előkelő, ha a kérdéses egyéniség nagy tehetséget és kiváló jeliemet, szerény, ha kis képességeket és gyengébb karaktert kapott utravalóul, rossz, ha tehetség és jeliem nélkül pottyant közénk. Az ember, hogy úgy mondjam, ha szabad még ezt a szót használni; a rangjával születik.

S ez az a rang, amelyet a legújabb kurzus is meg fog hagyni, s amit semmiféle változás el nem vehet tőle. Ez különben is teljesen platonikus rang, amint azonnal ki fog derülni, és némelyikünknél bizony ez a magunkkal hozott előkelő pozíció csak olyan, mint az egyházmegyék nélküli püspökségek in partibus infideüum. Csak a cim van meg, s a többi mind hiányzik . . .

Tehát az ember bizonyos rendeltetésre — s igy rangra is — születik, amely egész jellemének, összes erkölcsi és szellemi kvalitásainak és véralkatának az együtteséből kell hogy előáiljon. Az egyénisége öt nemcsak bizonyos foglalkozásra jelöli ki, de valamelyes pozícióra is. A viszonyok és a körülmények kedvezésétől vagy mostohaságától s egy sereg élménytől és történéstől függ, hogy a kérdéses egyén a Természet által neki szánt helyet elfoglalhatja-e vagy sem. Napoleon minden bizonnyal hóditónak és uralkodónak született, — máskülönben nem csinálhatta volna meg szédületes karrierjét, Goethe pedig nagy költőnek s hozzá igen előkelő úriembernek, másképpen nem ez lett volna az élete sorja. Ennek a két Nagyságnak s a fölfejlodésüknek kedveztek a körülmények és az életviszonyok, amint most mondják: a konjunktúrák. Úgy nevelték őket s úgy fejlődtek, hogy a célt. amelyet a Természet kitűzött velük, elérhessék. Sohase fogjuk megtudni, hogy évszázak óta hányán születtek hasonló tehetséggel s ugyanilyen rendeltetéssel, de kevesebb szerencsével. Nincs okunk föltenni, hogy kétszáz esztendő alatt csak egy napoleóni s csak egy goethei jelentékenység szillethetik, de bele kell nyugodnunk, hogy csak egy éri el az ő kulminációs fennsíkjukat, a hatalmukat és a hírnevüket — a rangjukat —, valószínűleg azért, mert az emberiségnek csak egy Napóleonra s csak egy Goethe-re volt szüksége. (Bár ez utóbbiból bizony nem

ártott’ volna több' se.)

Mivelhogy egyrészről ä születés, másfelől a jellemvonások összevegyül ése, s végül a véletlennek,, a nevelésnek és egyéb számos tényezőnek a közrehatásától függ mind« annyiunk életszerepe és sorsa, elképzelhetjük, mennyi igazságtalan-* ság történik itt . . . A kiindulópont — nem árt, ha megismétlem — ez: ű rangunk velünk születik, s ha az életünk simán, ellenséges erőknek minden közbeszólása nélkül folyhatna le, bizonyára azt a helyet (rangot) foglalhatná el a társadalomban mindenikünk, amelyre született. De közbe- és beleszól (és ront vagy javát az emberen s a sorsa alakulásán) minden és mindenki: az anya, a dada és egyéb cselédség, a tanító, a gyermekbetegségek, a szülök gazdagsága vagy szegénysége, halálesetek a családban, a szomszédság, a vendégek és a többi házbaj árók, a játszótársak és iskolapajtások, az első könyvek, amelyek a kezébe kerülnek, és még számtalan tényező, jj amelyeknek legjelentéktelenebbjét se ] szabad kicsinyeim. Ezek a körülfmények elhajlásokat, pályagörbéket, kisiklásokat, mellékvágányratéréseket és egyéb menetrendváltozásokat idéznek elő, amelyek abban szoktak megnyilvánulni, hegy kisebb rangra (ez a szó mindig erkölcsi vonatkozásban értendő) születettek az élet asztalánál feljebb kerülnek* nagyobbra termettek pedig csak as asztaivégen kapnak helyek

Mindenki tudja, hogy házmesterlakásokból néha nagy művésznők s kisiparosok műhelyéből ki áló tudósok kerülnek ki. Ezek, kétségtelen, ezzel a rendeltetéssel születtek. Igen természetes, hogy ha valaki ugyanezzel a rendeltetéssel és hasonló tehetséggel nem ilyen szerény miliőből, de gazdag és müveit családból, kulturált gyermekszobából indul az életnek, könnyebben, biztosabban és gyorsabban csinálja meg a karrierjét. Ez utóbbi bizonyosan eléri a számára kijelölt (de nem fönntartott) helyet, az előbbiek közűi csak az, akinek a pályáját kedvező konjunktúrák könnyítik meg. Lehet, liogy tizből vagy még több-bői csak egy érkezik be . . . Mert a folyamat mindez eseteknél szakasztott az, amelyet a Napoleon szeszélyes s a Goethe impozáns pályafutásánál figyelhettünk meg. Goethe előkelő és vagyonos urnák volt a fia. — ha házmester vagy; hajómunkás az apja, az életsorsa egész más irányt vesz. Kérdés, tanulhat-e az egyetemeken, s ha igen, elérheti-e magas hivatali rangját? Kérdés, az a Goethe vált volna-e belőle, aki a frankfurti patríciuscsalád úri házából indulhatott ki meghódítani a világot? Fölképezhette volna-e magát a műveltségnek és művészi tudásnak ama hegyfokáig, ahol a szelleme és az emléke ma is trónol? Megszerezhette volna-e a tudásnak és a boldogulásnak az eszközeit, amelyek a gazdag tanácsos ur szerencsés fiának a rendelkezésére álltak, s mintegy az ölébe hullottak? Ha szegény ördögnek születik, eljuthat-e vágyainak a Mekkájába, a Heszperidák földjére, a napfényes Itáliába, ahol a szellemi és az esztétikai maganevelését befejezte? És eljuthatott volna-e, ha proletárgyerek, a hercege udvarához. amely életének a teljességéhez szintén odatartozott és életviteléhez a nemes illatot és a gyönyörködtető színeket szállította?

Napóleon is tekintélyes urnák, közjegyzőnek a fia volt. A szülei nem voltak gazdagok, de elég befolyásosak ahhoz, hogy a fiukat a katonai akadémiába beszerezzék. Ha napszámos fiának születik (s ki tudja. hány ilyen szerény munkásnak született már ilyen tehetséges fia?), nem is lépi et erre a dicső pályára, a világtörténet más fordulatokat tesz, és Európának másképpen fest a térképe . . , Ezek a kérdések és