Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-02 / 268. szám

2. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1923 október 2,

nyes értelmezéséről szóló javaslatot, aminek sürgősségét megszavazták, végül pedig megállepitatták, hogy a keddi ülés napirendjén a vasutasok szolgálati pragmatikájáról szótő törvényjavaslat fog szerepelni.

A szufeoiical radikálisaki

nem bíznak Korcsét? feeograđi tárgyalásainak eredményében- Korosec újabb beosradi tárgyalásait feszült érdeklődéssel figyeli a üxüitikai közvélemény. A suboticai radikális pártszervezet is kíváncsian •várja a tárgyalások eredményét, mert az már nyílt titok, hogy ezek az újabb tárgyalások, Korosec és ‘Raics Balázs, a suboticai sokácpárt képviselője közötti megbeszélések alapján indultak meg s a legközvetlenebbül érdekük a suboticai városi {politikát is. A bunyevác-sokácpárt követelései közelről érintik a radikálispárt suboticai szervezetét is, mert a megegyezés a közigazgatási Imperium megosztásával járna. A suboticai megbeszélésekről nem hozták ugyan a részleteket nyilvánosságra, a radíkáíispártban mégis az a vélemény. hogy a bunyevác-sokácpárt keveset engedett követeléseiből A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott a földmives kaszinó egyik tagjával, aki úgy nyilatkozott, hogy Korosec újabb beojgradí tárgyalásai ez alkalommal sem fognak eredménnyel járni, ha a megegyezésben döntő szerepe van a bunyevác-sokácpártnak. A földmives csoport, amely a suboticai radikálispárt törzsét alkotja, rezignáltan fo-, gadta Korosec és Pcsies miniszter- S elnök között meginduló tárgyalások liipét s ismerve a bunycvácpárt követeléseit, lehetetlennek tartja a megjegyezést. Megegyezés esetén ugyanis a bunyevác-sokácpárt a közi gazugatásban is több fontos pozíciót kiríván magának, s követeléseinek teljesítése sok nehézségekbe ütközik 'jpártpolitikai szempontból. Ha a buínyevácpárt mérsékli is követeléseit, (ami nagyrészt Korosec suboticai látogatásának tudható be, azok az engedmények előreláthatólag sokkal mérsékeltebbek lesznek, semhogy a megegyezés alapját képezhetnék.

Bosszúálló lelkek

(Ó-kinai népmeséből)

Irta: Hajnik Miklós

Hu-csen-fu város város kormányzója, •Benn mandarin békésen üldögélt dol, gozószobájában és szunyókált, amikor • hirtelen megjelent előtte egy rendőr s i felszólította, hogy kövesse őt. Senn, [mint törvénytisztelő ember, azonnal szó vnélkül követte a fegyveres rendőrt, í Végigmentek a városon, aztán egy ,nagy bamfcuszbozótba jutottak s végre xelérkeztek egy palota elé. A rendőr bevezette Sfennt egy terembe, ahoi semmi (más bútor nem volt, csa«. egy tükör. S ia rendőr Így szólt a mandarinhoz:

— Nézzen be a tükörbe és lássa, hogy jHü volt ön az előző életében.

1 .Senn belenézett a tükörbe s egy fér- * lit látott ott. akinek négyszögletes sapkája és vörös cipői elárulták, hogy viselőjük a Mlng-dinasztia idejéből való! mandarin.

Most pedig lássa, hogy mi volt ön az ezt megelőző életében, — mondtál a rendőr.

Senn ismét benézett a tükörbe és! «test egy császári helytartót látott ott | teljes díszben.

Ebben a pillanatban egy szolga lépett ö terembe s mélyen meghajolva Senn előtt, így szólt:

— ISm;er-e engem? Én az ön szolgája voltam Ta-tung-fuban, ezelőtt kétszáz esztendővel.

£s egy levelet nyújtott át Sennek.

— Mi van ebben a levélben? — kérdezte Senn.

— Amikor Kio-csang cSászSr uralta, doth akkor ön Ta-tung-fu tartomány

helytartója volt. Önt most azért idéz, ték meg ide, az alvilági legfőbb tói- I yényszék elé, mert egy intézetlen ügye.

Obrenovics Sándor titka

Petrovics Vukasin emlékiratai

tették. Ide-oda dobálva apa és anya

között, örökös válságok tették ki az életemet s ebben elpusztultak az idegeim és tönkrement az egészségem. Ez az élet eltompitotta minden érzésemet. Sohase volt bennem semmi ambíció, még az a vágy se. hogy mint király uralkodhassak. A koronát csak kötelességtudásból viseltem. de nem örömmel és gyönyörűséggel. Azt hiszem, ezt ön is észrevette.

A király itt megállt s valami közbeszólásra várt. Megkértem, hogy,

folytassa. j

Jó. Tehát figyeljen tovább, ön

mindig és mindig azt tanácsolta nekem, hogy házasodjam meg. Elhatároztam, hogy teljesítem a kérését. Körülnéztem s láttam, hogy a nagy uralkodó házakból aligha kapok feleséget. , , ,

Félkettőig tartott az ebéd. Ebéd | után a király velem visszavonult egy ! kis szobába, amely korábban Natá-1 lia királyné budoirja volt. Néhány | pillanatig egyikünk se szólt semmit, jj Végre megszólalt a király :

— Fontos mondanivalóm van, va-1 lami, amitől jövőm és életem sorsa \ függ. De mielőtt a részletekre kitérnók, meg kell önnek mondanom, j hogy nagyon rossz néven vettem ön- f tői, hogy ma reggel lemondását kül-! döfte el nekem. A mi viszonyunk ! . nem olyan szigorúan hivatalos, hogy j ! én önnel szemben és ön velem szem- s ;bcn mindig keményen az etikettéhez j 1 tartsuk magunkat Mi öreg barátok : I vagyunk és kicsiségek miatt nem ! j érzékenykedhetünk. Nemcsak hogy s I semmi kifogásom nincs ön ellen, de ; ! tevékenységével nagyon meg va‘ gyök elégedve. Megnyügtattam most j már?

\ A lemondás oka

jj — Köszönöm felségednek, hogy ' munkámmal meg van elégedve. A [lemondásra főképp az a körülmény birt rá, hogy felséged az udvarmes- I téri hivatal utján táviratokat küldetett szét és egyes képviselőket hivatott meg anélkül, hogy engem, a í kormány fejét erről értesített voina.

I — Honnan tudja ezt?

I — Láttam egy ilyen távirtot Kavics Pefár trsztetiiki képviselőnél.

I — Látta Gencsicset?

— Igen.

] — Közölt ő valamit önnel?

I — Sajnos, semmit, jj — Nos hát én megmondok önnek j mindent. De előbb esküt kell leten|nie, hogy amit most elmondok, szi|goraän köztünk marad s ön abból I senkinek se árul el semmit.

? S a király már hozott is egy bá• dogra festett sziizanya-képet s felém i nyújtotta, hogy erre a képre esküdjek.

A királyra néztem, majd a képre és mosolyogva mondtam:

— Tudhatja felséged, hogy képekre. ha nem kiváló művésztől származnak, nem adok sokat. Ha erre a darabka vasbádogra esküszöm, az az eskü nem kötne engem.

— Akkor esküdjön meghalt fia: Jován emlékére.

Marc a magyar nyelvért

I Kolozsvári polgárok mozgalma a magyarnyelvű város! hirdetményekért

! A romániai polgármesterek temes! vári kongresszusa, belátva azt a jrégj igazságot, hogy a városok fejlődését csak úgy lehet elősegíteni, í ha a_ város adminisztrációjába a la- Okosságot is bevonják — az autonómia sürgős visszaállítása mellett foglalt állát. Ennek a határozatnak következményeit maguk a határozatot meghozók sem vonják le. Kolozsvár város tanácsa, bár a lakosság többsége magyar, rendelkezéseit hirdetméyeit csak az állam nyelvén s nem a lakosság többségének nyelvén is teszi közhírré. Ennek az eljárásnak az volt egyik legutóbbi következménye, hogy a tűzoltó adó bevallására irányuló felhívás eredménytelen maradt, annak ellenére, hogy a tanács a bejelentés határidejét kétszer is meghosszabbította. Mivel a város polgársága nem vehetett erről tudomást, minthogy a bejelentési határidő meghosszabbítására vonatkozó tanácsi híradás csak a románnyelvü városi közlönyben és a román lapokban jelent meg.

A kolozsvári háztulajdonosok Szövetsége, amely nem magyar intézmény és a román impérium alatt jött létre, amely tehát egyesíti magában Kolozsvár városának minden rétegét, most egy beadványban hiv■ntmi I 'nMtMMOBBCnaMM—1

— Ebben a tekintetben filozófus vagyok, felség. Nem hiszek az örökkévaló éleiben. A fiamat, amikor meghalt, elveszítettem, ö már nem létezik, se az én számomra, se a világ számára. Ö már anyaggá lett, élettelen tárggyá, amelyet nem lehet j figyelembe venni. Csak az emléke él bennem s ez nekem kedves és drá- ] ga, de egy eskü alapja ez nem lehet.

— Akkor adja becsületszavát, hogy hallgatni fog.

— Szívesen adom a becsületszavamat, de majd csak akkor, ha meghilottam miről van szó. Ma felséged közlése olyan természetű, hogy kötelességmulasztás nélkül hallgathatok róla, akkor hallgatni fogok. Ám felséged tudja* hogy én most a miniszterelnököt helyettesítem s így nem szabad magamat előre lekötnöm. Hátha az, amit felséged velem közöl, olyan természetű dolog, amelyrői nem hallgathatok, hanem olyan lépésekre kényszerit, amelyek nem találkoznak felséged tetszésével. Akkor én kényes helyzetbe kerülök, vagy ! adott becsületszavamat kell meg- i szegnem, vagy nem teljesíthetem j lelkiismeretesen a kötelességemet. ;Se az egyiket, se a másikat nem telhetem meg.

Kipattan a titok I A király felugrott és a fogai közül (sziszegve mondta: j- — Akkor nem tudok és nem akaí rok semmit se mondani, j S dühösen kirohant a szobából. De iáiig tíz perc múlva megint vtssza\ tért.

jj — Mért nem akarja legalább azt í megígérni, hogy hallgatni fog? —

; kezdte újra a szót.

I — Felséged ismer engem s naígyon jól tudja, hogy sohasem szok- Itám arról beszélni, amit szolgálat I közben bizalmasan megtudok, még kévésbe arról, amit rámbiznak. Nyugodtan elmondhat nekem mindent, lila az ön közlése diszkrét természetű, nyugodt lehet, hogs' titka nálam ju’ó kezekben van.

jj — Jól van. Tehát figyeljen rám. főn tudja, Vukasin, hogy se gyermekkoromat, sem ifjúságomat nem I élvezhettem. Szülőim örökös cívóídásai az én életemet is megkeseri-QSBSi

Senn szégyenkezve sütötte le szemét Most a tábornok kért szót. védelmére:

— Ki kellett végeztetnem azt az ötszáz embert. Ez okvetlenül szükséges volt az ország és a nép érdekében. Cn ártatlan varunk, mert nem személyes1 gyűlöletből cselekedtem Így, hanem a birodalom ióvoíta érdekében.

Alig hogy kimondta ezeket a szavakat, fekete forgószél töltötte be a termet vad fütyüléssel és tűrhetetlen vérszagot terjesztve. És ötszáz koponya gurult be s utána ötszáz zörgő csontváz. S a csontvázak megtámadták Hao generálist. De a bíró erélyesen az asztalra ütött, nyugalmat parancsolt az ugráló koponyáknak s rájuk kiáltott.

—- Nyomorultak! Titeket azért fejeztetett le a tábornok ur, mert fellázadtatok. Igaz ez. vagy nem igaz?

— Igaz, — felelték a Bosszúálló Lelkek.

— Tehát a tábornok ur jogosan cselekedett. — állapította meg a bíró.

— Nem! Nem! — kiáltották a Bosszú-*

álló Lelkek. — Óh, legfőbb biró, büntesd meg őt! Mert ő nem az ország érdekében és nem a nép érdekében pusztított el bennünket, hanem azért, iiogy a császár előtt érdemeket szerezzet:hogy megmutassa, hogy ő milyen étélyes ember. E ezért kellett, nekünk korán szomorú sorsra jutnunk. A nyomorult! A nyomorult! Büntesd meg őt. igaz biró, büntesd meg! Addig nem nyugszunk!— És ez a helytartó is azért nem adott kegyelmet___ Mert kitüntetést akartak kapni Ők a császártól, a mi vérünk árán!

I A biró egy pillanatig tanácstalant j nézett a dühöngő Bosszúálló Lelkire és a minden tagjában reszkető két vádlottra. Aztán erélyesen az asztalra ütőit és csendet parancsolt.

1 fen A főtárgyalást elnapolom, mint-*

/an abból az idóből. Ugyanis VenSin/ang alvilági birónál ötszáz Bosszúálló -élek emelt panaszt ön ellen. S önt nőst a biró kérdőre fogja voni az ő íaláluk miatt. Én pedig, aki önt annakdején szolgáltam, határozottan emlékízem, hogy azt az ötszáz embert nem in végeztette ki, hanem Hao tábornok fejeztette le őket, mert lázadók vo’tak. Jn pedig nemcsak hogy nem oka az ö gyalázatos haláluknak, hanem még levelet is Irt annak ideién a tábornoknak, amelyben kérte, hogy álljon el kegyetlen szándékától s kegyelmezzen meg a lázadóknak. Ez az a levél, amelyet önnek most átadtam. Ennek alapján a bíró fel fogja menteni önt az ötsz.izszoros gyilkosság vádja alól.

Senn nagyon melegen megköszönte kétszáz év előtt élt szolgájának iránta való rendkívüli figyelmességét. Valóban, ez a levél jó bizonyíték volt az ć ártatlansága mellett. S magában hálál adott a Jó Szellemnek, aki annak ideién azt az emberséges érzést ébresztette fel benne, melynek sugallatára ezi a levelet megírta.

A rendőr, aki a beszélgetést hallotta megenyhült. Már látta ő is. hogy : vádlott ártatlansága ki fog derülni. É: sokkal barátságosabban, mint azelőtt megszólalt:

— Gyalog óhajtja ön folytatni a; utat, vagy pedig hintóben?

Senn szerényen mosolygott s meleget megköszönte a rendőr rendkívüli figyel inét. És nem tudta, hogy mit válaszoljon? De a kétszáz év előtti hu szolga kisegítette zavarából az urat, s határozott hangon kijelentette:

Az csak természetes, hogy egy császári helytartó nem Járhat a maga lábán!

Erre a rendőr tüstént díszes gyaloghintót hozatott. S elvitette Sennt az alvilági törvényszékre’ o - — .

rév ga'acmya- ezgammaammeimsaamm

Ott a nagyteremben trónolt egy feje-1 leimi külsejű biró. akinek hosszú fehér | •zakálla volt. 1

Egy törvényszolga lilaszinü ruhában is fekete sapkában állt az emelvény nellett, kezében tartva egy hosszú lajstromot s a biró elé felhivía a helytar;ót.

— Hívja fel előbb Hao generálist, — nonta Senn — mert hisz ez az ügy tuajdonkép az ő ügye.

A törvényszolga most felhívta Hao tákörnokot, azonnal megjelent. Mingyárt megismerték egymást, Senn és a tábornok, hisz sokat voltak együtt, azelőtt! kétszáz esztendővel. De nem beszélhettek most egymással, mert a tábornok-] nak azonnal a legfőbb biró elé kellett állnia, aki hosszasan kikérdezte.

Azután a biró Sennt is odahívta és mondta neki:

— Hao tábornok bevallotta, hogy ő végeztette ki az ötszáz embert. Mi része van önnek ebben az ügyben?

— Én ártatlan vagyok, — mondta Senn — mert hisz én megkértem a tábornokot levélben, hogy ne végeztessen ki senkit.

S átnyújtotta a levelet a bírónak. Az beletekintett s aztán mosolyogva mondta:

— Igen, igen— Ön tehát azt állítja, hogy ön teljesen ártatlan ezekben a szörnyűségekben, mert hisz ön levelet irt a tábornoknak? De hisz önnek módjában lett voina kegyelmet adni e szerencsétlenek számára s niég parancs ölni a tábornoknak, hogy' engedje Őket szabadon. Hisz ez önnek hatalmában állt s a tábornok egész bizonyosan engedelmeskedett volna önnek. Mivel pedig ön még sem lépett közbe, hanem engedte, hogy a kivégzések megtörténjenek, ennélfogva ha talán ön bűnösnek nem is mondható, de legalább is gyengén vj. selkedett, -