Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-02 / 268. szám

1923 október 2. BÁCSMBGYE1 NAPLÓ 3. oldat fa fel Kolozsvár város tanácsának figyelmét arra, hogy Kolozsvár vá­ros lakosságának többsége magyar és tsy a trianoni békeszerződés, va­lamint a gyulafehérvári határozatok alapján elvárhatók, hogy a közérde­kű rendeleteket, hirdetményeket és utasításokat magyar nyelven is pub- Ukdljdk. Arra is hivatkozik a Háztu­lajdonosok Szövetsége, hogy a kor­mány sokkal liberálisabb, mint a vá­ros tanácsa, mert a katonai behívó parancsokat és az adóbevallási Ive­ttet magyar szöveggel is elkészíttet­te és ezzel nemcsak a lakosság ér­dekeit, hanem az állam érdekeit is védte, mert megkönnyítette az ügyek intézését A városi tanács még nem döntött a beadványban foglalt kérelem fe­lett. Kémssafaadiiással vádolja a Srnao a novisadi rendőrséget AteadSrság cáfoló kemnaö nikét adofctk’ Novisatíról jelentik : A Novisa­­dón megjelenő Srbadija című he* tjrlep, a Srnao hivatalos orgánumé legutóbbi számában kémszobadi­­fással vádolta meg & novisadi rend­őrséget. A lep szerint a rendőr­ség egy, a vasúti rendőrség által letartóztatott magyar kémet sza­badon bocsátott és emiatt heves támadást intézett a városi rend­őrség ellen. Ebben az ügyben a novisadi rendőrség hétfőn kom­münikét adott ki, amelyben cá­folja a Srbadija vádjait. A kom­müniké a következőképpen hang­zik : „A Srbadija cimü novisadi he­tilap szeptember 29-iki számában cikket közöl „A rendőrség védi a magyar kémekei* címmel, amely­ben azt állítja, hogy a novisadi vasúti rendőrség az állomásnál letartóztatott egy magyar kémet, akit átadott a városi rendőrség­nek, mely a kémet még ugyan­azon a napon szabadon bocsá­totta. A vasúti rendőrség valóban elfogott az említett helyen egy gyanús személyt, akinek neve megegyezeti egy régóta keresett ma­gyar kém nevével, a nyomozás so­rán azonban kiderült, hogy a le­tartóztatott nem azonos a rendőr­ség által körözött egyénnel és ezért mint ártatlant, szabadonbo­­csátoíta. Ilyen és hasonló esetek­kel kapcsolatban a rendőrség cso­dálkozásának ad kifejezést, hogy egy nacionalista lap neveket és je­lentéseket közöl a titkosrendőrség területéről. Csodálatos az is, hogy a tisztességes hivatalnokok be­csületességét és hazafiasságát két­ségbevonják indokolatlanul és ér­demtelenül, mielőtt az adatokat megvizsgálták volna." Ä magyar kormány hivatalos közlése Horthy Miklós karcagi feeszédérol A kfsáatáai képviselői tudomása! vették a választ A kisaníantnak a magyar kor­mányhoz intézett jegyzékéről, a mely Horthy Miklós kormányzó karcagi beszédéről kért felvilágo sitást, mór hétfő déli számunkban beszámoltunk. Megírtuk, hogy ezt a jegyzéket a kisantant budapesti követei szombaton délután nyúj­tották át a magyar külügyminisz­tériumban. Mint most Budapestről jelentik, a kisantant demarsénak átadásá­ról ti Magyar Távirati Iroda hiva­talosan a kővetkezőket jelenti: Róménia, Jugoszlávia és Cseh­szlovákia budapesti követei szep­tember 28-án a magyar kormány­nál eljárva, kifejezési adtak amt> meggyőződésüknek, hogy a ma­gyar kormánynak szomszédaival szemben békés szándékai vannak és ezért barátságos módon fel­hívták a magyar kormány figyel­mét, hogy Horthy kormányzó kar­cagi beszédének tartalmáról forga­lomba hozott híreket a külföldön, fdilönösen a szomszédállamokban igen kedvezőtlenül kommentálják. A magyar kormány utalva Fass József miniszterelnökhelyettesnek a nemzetgyűlés szeptember 6-iki ülésén a kormány nevében tett kijelentéseire, megadta a kért föl­­világositist és újból megáüapi tóttá, hogy azok a híresztelések, mintha az említett beszéd a kisan­­tant ellen jenyegelést tartalmazott volna, alaptalan. A kisantant követei a magyar ■kormány kijelentését tudomásul vették-A német szeparatisták véres tüntetése Düsseldorfban Francia ágyukkal és páncélos autókkal támadták meg a rendőrséget — Hatvan sebesült, számos halott Ä Wolf-figynökség düsseldorfi Je­lentése szerint vasárnap Düsseldorf­ban véres események játszódtak le. A szeparatisták, akik Kölnből és München-Glodbachból küfönvonattal érkeztek a városba, mintegy tízezren végigvonultak Düsseldorf utcáin. A szeparatista tüntetők, akik közül há­romezer fegyveresen vonult föl, megtámadták a rendőrséget és le­fegyverezték. Königshausban, ahol szintén voltak szeparatista tünteté­sek, hat rendőrtisztviselőtől elvették a kardot és Inzultálták őket A rend­őrség a támadásra a levegőbe lőtt, majd pedig amikor a tömeg nem tá­vozott el, a tüntetők közé. akik közül sokan meghaltak és megsebesültek. A város polgársága a szeparatista mozgalomtól teljesen távol áll. Düs­seldorfban a vendéglők, mozik, szín­házak zárva vannak. A szeparatisták vezetői kijelentet ték, hogy aki megkísérli gyűlésük megzavarását, azt lelövik. A rendőr­ség a gyűléseket ennek ellenére min­denütt szétszórta. A tüntetők páncél­autókat és gépfegyvereket kaptak segítségül a franciáktól, mire a rend­őrséget sikerült lefegyverezniők. A lefegyverezett rendőröket a tömeg súlyosan bántalmazta. Újabb düsseldorfi jelentés szerint a szeparatisták a francia és belga katonaságot is megtámadták. A bel­ga katonák közül többen súlyosan megsebesültek. A szövetséges kato­nai parancnokság ostromállapotot rendelt el. Az Echo de Paris szerint a zavar­gásokat a francia katonai parancs­nok a következő retorziókat alkal­mazza: megtiltják az éjszakai közle­kedést, letartóztatnak több magas­­rangú tisztviselőt és letartóztatják a városi tanács tagjait. Düsseldorfból jelentik: Megállapí­totta a vizsgálat, hogy a súlyosan sebesültek száma meghaladja a hat­vanöt, több német, köztük három rendőr, meghalt. A iérparancsnokság elrendelte a kompromittált rendőrtisztek letör tóztatását. Az éjszakai forgalmat be­tiltották, állandóan megerősített jár­őrök cirkálnak. Kommunista tefceSés Berlini »nemzeti kommunisták« hétfőn reggel megszállották Kustrin várost. Behatoltak a katonailag meg­szállt városrészbe. Kustrin katonai parancsnoka fl támadók vezérét le­tartóztatta. A kustríui helyőrséget, mely a szomszéd helyőrségektől erősítéseket kapott, megbízták azzal a feladatta], hogy a rendet minden eszköz kíméletlen alkalmazásával ál­lítsa helyre. Cenzora, statárium A birodalmi honvédelmi miniszte­re rendeletét intézett a birodalmi őr­ség parancsnokaihoz, amelyben meg nem szállt birodalom területén tá­madt nyugtalanságok kirobbanásá­nak megfékezését kötelességükké teszi. A lapok a beiső zavarokról nem közölhetnek más hirt, csali amit a katonai parancsnokok tesznek köz­zé. A rendelet dien vétőket statá­­riális bíróság elé állítják. »Ölen a király!« A vasárnapi müncheni ünnepsége­ken, mint Berlinből jelentik, amikor Ruprecht trónörökös feleségével megjelent, éljen a király felkiáltás­sal üdvözölték az összegyűlt nacio­nalisták. Az ünnepségeken jelen volt Kahr, a kabinet valamennyi tagjával együtt. Sok magasrangu katonatiszt díszruhában, háború kitüntetésekkel jelent meg. Schreyer belügyminisz­ter ünnepi beszédében a novemberi forradalmat gyalázatosnak nevezte és éltette a királyi házat. A mo­­narchfsta tüntetések egész napon át tartottak. A kiutasított vasutasokat nem veszik vissza a franciák Berlinből jelentik: A megszállt te­rületek szövetséges vasutigazgatósá­­ga a vasutasokat csupán feltételek­kel hajlandó visszavenni. Az első feltétel az, hogy esküt kell tenniök a szövetséges igazgatóságra, a má­sodik. hogy csak helyben születette­ket alkalmaznak, a harmadik, hogy csak a fiatalkorúakat fogadjál-: via­sza, az öregeket nem, negyedszer a kiutasitottakat nem alkalmazzák, ötödször pedig, hogy az alkalmazot­tak a szövetséges igazgatás alatt dolgoznak. Köln tiltakozik a szeparaiis­íák mozgalma ellen A megszállott Köln politikai parija — mint Berlinből jelentik — vasár­nap gyűlést tartottak, amelyen ki­mondották, hogy a Rajna-vidék egynek érzi magát a birodalommal és minden elszakadási mozgalom­mal a leghatározottabban szembe­fordul. A szeparaíistáknak nincs jo­gú!: a Rajna-vidék népének nevében beszélni. A német kkáosz Llogd George cikke a passzív ellenállás összeomlásáról Lloyd George volt angol miniszterei» nők „A németországi káosz* címmel cikket irt a „Morning Post“ egyik leg­utóbbi számában a Ruhr-vidék pás szív ellenállásának összeomlásáról és annak következményeiről. Az érdekes cikkben többek közt a kővetkezőket írja: „Csodálni való as, hogy Németország ennyi ideig is győzte Jútartásscl. Egy nemzet állhatatosságának nagyszerű bi­zonysága ez, de elképzelhetetlen, hogy Németország továbbra is győzze az el­lenállást. A megegyezés vagy a káosz hozza meg a dolog végét ? A meg­egyezés lehetősége távolvalónak látszik, — annál határozottabb a zűrzavar perspektívája. Stresemannak nehéz lesz olyan fölté­teleket ajánlania Németország kapitulá­ciója fejében, amelyek Poincarét kielé­gítsék. Poincare ugyanis a tárgyalás lé­nyeges föltételeként nemcsak a passzív rezisztencia abbahagyásához ragaszkor dik, hanem ugyanilyen világosan azt az elhatározását is értésül ad! a, hogy Fran­­eiaerszág a Rukr-vidéket mindaddig ki nem üríti, amíg Németország a jo»! vátételbő! következő végső kötelezett­ségének is eleget nem tett A passzív rezisztenciát az hosszabb!« tóttá meg, hogy Poincnré ismételten hangoztatta, mennyire ragaszkodik Fran­ciaország ahhoz a szándékához, ho»y, egy egész nemzedék élettartamára ke-; zében tartsa Németország legfontosabb ipari területének birtokát és ellenőr­zését. Ha — miután az éhínség nyo­mása a Ruhr-vidéken véget ve­tett a passzív rezisztenciának — a francia kormány megfelelő feltételeket szabna, a kiengesz­­telődés és a jóvátétel egyidejű­leg valósulna meg. Van-e vájjon reménység inén íőjlctc-i lekre ? Poincarénak nem égy, hanem1 két közvéleménynek helyeslését kell megnyernie. Az egyik az imperiálfeu Franciaország közvéleménye, melynek minden gondja az újabb területszerzés. A másik a paraszti Franciaország és á bourgeois Franciaország, amely vissza akarja kapni Németországtól a pénzét, amit a német hadsereg művelte pusztí­tás jóvátételére előlegezett. De sohasem az adófizető javára tör­tént ez a megbékélés. Jelenthet a Ruhr- és a Rajna mellékének elfoglalása akármek­kora dicsőséget és hatalmat Franciaországnak, pénzt abból ugyan nem sokat lát a francia paraszt De van egy dolog, ami a tényiege­­vállalkozást gyakorlatilag kivihetetlen«* teszi. Azt a német kormányt, amely beleegy ezésével hozzájárulna né­met területek olyan okkupácló­­jáíioz és német munka olyan ki­zsákmányolásához, amilyen a franciák törekvéseinek és érdé­nrvmit -rrV-.-ur&±'■ hogy Iiao tábornok szömyíetteinek in­dokaira nézve a vád súlyosabban módo­sul. A helytartóra vonatkozólag pedig.. A bíró nem folytathatta, mert a tetem ajíai kitárultak s az alvilági rendőröket félrelökve .száz és száz asszony tódult be a terembe. Soknak karián kis gyet - raek ült. S ax öreg és fiatal asszonyok hada sipította, vijjogta, rikácsolta: — De nem úgy van az, bíró! Ne ha­lássz el semmit! Elég régen várunk már az Ítéletre! ítéletet, Ítéletet akarunk! Ezek a gazemberek az apánkat fejeztet­ték le!.... A fiunkat fejeztették ie!___ ítéletet akarunk! A bíró elsápadt s látva, hogy az alvi­lági rendőrök tehetetlenek a tömeggel szemben, lemondóan legyintett: — Ne*n bánom. Átadom nektek, ítélje­tek masatok. S «s asssasyok erre Hao tábornok- f nsk estek s darabokra szaggatták. Sémit ? Is körűi vet fék as asszonyok s ő már j érezte, amint éles körmök vájnak a sze­mébe. Riadtan ugrott hátra — s feléb­redt a dolgozószobájában, ahol elszun­­ditott. Félénken dörzsölte meg szemeit, amelyek, hál isten, épek voltak. S el­gondolkozott álmán. Aztán mikor a tit­kára bejött, közömbös hangon mondta: — Igaz is.... Hozza csak be annak a Cse-csuangnak a halálos ítéletét. A titkár behozta, Senn áthúzta az íté­letet. — Megkegyelmezek’ neki, — mondta. A titkár csodálkozott, hogy ily nagy gonosztevő, mint Cse-csuang, kegyel­met nyert. De Sennek elment a kedve a halálos ítéletektől. Mert igaz, hogy csak álom volt az egész. De mit lehet tudni, hátha van tényleg alvilági törvény­szék?.... Ott pedig igazán nagyon kí­nos lehet vádlottként állni valakivel szemben, aki az ő jóvoltából hordja a fejét a hóna alatt, - - .

Next

/
Oldalképek
Tartalom