Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-02 / 268. szám
Ära: egy és fél árnál XXIV. évfolyam Subotica, KE®, 1923 október 2. 268. szám Megjelenik mieten reggel, ünnep alán és kéti'öa délben TELEFON SZÁM: Kiadóhipatal S-58, Sssv!icszt5s6g 510 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár &iúLkikE£2.1(»&LCi Kralja Aíeaandra-nlica 4 szám alatt Kiedéhivatah Kralja Alsxandra-nllca 1 (Lelbaeh-paUU) ÉI5 emlékek Poincaré már megint beszélt, rod. megint hadiemléket leplezett te s már megint a béke ellen izgatott. Csudálatos precesszióját járja a gyűlöletnek és bosszúnak a francia miniszterelnök. Csak nem ő hordozza vállán a keresztet, nem őt sújtják az osíorcsapások, nem ő roökad össze minden fordulónál. Az elesett ősök emlékére oszlopokat dilit föl a kegyelet, hogy amikor az emlékezés fáradt lesz már visszajárni a földbe temetett fiatalsághoz, földult városokhoz s n béke halálban, szenvedésben, nyomorban megmutatkozó hullájához, legyen mégis valami figyelmeztetés, kőbe faragott felkiáltójel, ami elfelejíhetetlenné tegye az elfelejthetetlent. „Minek nagy embereknek szobrot állítani — írta valahol Heine — hiszen a nagy embereket úgy se felejtik e!; állítsanak inkább a jelentékteleneknek, e kis embereknek szobrot, akikre haláluk után úgy sem emlékezik már senki,* Ez e heinei ötlet emléket állítani parancsol a háborúnak, hogy ne felejtsék el azok, akik kimentették belőle életüket, pedig úgy vesz bennünket még mindig körül, mint a levegő s úgy nem gondolunk rá, mint a levegőre. Kellenek ezek a hadiemlékek, jó, hogy a kegyelet az elesettek sirdombjai fölé emléket állít, legalább van valami, amely figyelmeztet bennünket arra, ami történt és ami ma történik az élet legszertelenebb időszakában. Halálba dőlt katonák holtteste fölött — a lelkek békéjében pihenő ernberáidozatok sírja körül mindig eszünkbe jut, hogy mit éltünk át öt esztendő alatt, mit szenved-1 lünk, mit fogadtunk, mire esküd-9 tünk és milyen békére készül-1 tünk akkor, amikor még többi volt és friss volt a hitünk ésü nyugtalanok voltak az álmaink. | És a kegyelet emlékei előtt rá- ] tévedünk a mai borzalmakra,! szemünk elé jutnak földult országok, amint az idő siralomházában a halálra készülnek, látjuk a német nyomort, Európa potemkin kártyavárait, amit építettek a meghalt katonák vérdijain. Kelle-* nek ezek a hadiemlékek, amelyeket Poincaré leplez ie, legalább megértjük, hogy mennyire hiábavaló minden jószándék és menynyire igaza van Anatcle Francénak, amikor »javíthatatlan emberiségről* beszél. Micsoda bátorság kell ahhoz, háborús beszédet mondani ott, ahol a háború halottjai feküsznek, mennyi politikai elvakultság kel! ahhoz, hogy ott, ahol teíemrehivás lenne az egyedüli cselekedet, a bosszú fu-l fiáiért könyörögjön valaki. Poin-I cáré a hadiemlék előtt ki merte \ mondani a szót: háború és bújtogatni mert a béke ellen a háború halottjai nevében. Azoknak nevében, akik a föld alatt porladnak Franciaország „becsületéért", azok nevében, akik mankón járnak nyugtalan szemmel, bátortalanul Paris forgatagában. A francia miniszterelnök nem szokott teketóriázni és nem igen törődik azzal, hogy hol lenne stilusossabb a harcias beszéd, a szenátusban, vagy a hősök temetőjében, ő mindenütt, ahol szólni alkalma ven, az uj háború bajnokaként mutatkozik be. Kegyelet? — ugyan kinek a kedvéért mondjon beszédet — a kegyelet finom és áldásos áhítatával — amikor a halottaknak úgyis mindegy, az élők pedig megtapsolják érte, ha átkozódik és bosszút esküszik ott, ahol sírni kellene. Poincare a háború emlékest | járja, leleplezi őket s mintha nem | is a kultúrájára bü3zke Francia-» ország miniszterelnöke lenne, rámutat az emlékműre és egy sziu indián konokságával hirdeti: bosszú ezekérti Bosszút, mert nem elég Franciaországnak százezer katorrasir és pár száz hadiemlék, millió szomorúság a zaklatott szivekben és millió könny, amit az özvegyek elsírtak a gall földön. A francia politika uj háborút szer vez, uj frontokra áhítozik, uj emlékekre yágyik, — mert ami voll azt már régen elfelejtették az emberek — és azt a háborúi azon a földön késziti elő, amely tele van hintve sírkeresztekkel. Ki látott ennél tragikusabb életet, ki tud ennél elszomorítóbb, busább játékot? A bosszút lihegő Poincare a halottak élén Európa, illetőleg Németország ellen. Megdörzsöliük a szemünket: mi ez, kísértetek járnak és mi tétlenül, fáradtan csak nézzük, hova fordul be se vért, se könnyet, se gondot nem sokalló világ. jugoszláv-magyar kereskedelmi szerződést sürgetnek a demokraták Újabb botrány a Spahő elleni merénylet miatt A nemzetgyűlés hétfői illése Beogradból jelentik: A parlament hétfői ülését délelőtt fél tiz órakor nyitotta meg Jovanovics Ljuba elnök. A napirend előtt Pavlovics Mihajlo radikális képviselő — oki a múlt ülésen azza! a közbeszólásával, hogy „kár, hogy nem halt meg Spahó", felháborította a muzulmán csoportot — kijelentette, hogy a közbeszólás véletlenül csúszott ki a száján és egyáltalán nem volt szándékában a muzulmánokat megsérteni. A parlament plénuma előtt ünnepélyesen bocsánatot kért a muzulmán képviselőktől, akik nyilatkozatát nagy csendben hallgatták végig. Úgy látszott, hogy a muzulmánok teljesen meg vannak elégedve a sértés visszavonásával, amikor váratlanul Grgurovics radikális képviselő közbeszólt : — Teljesen igaza volt Pavlovicsnak! Amikora muzulmánok egyik embere megölte Draskovicsot, ők nem kértek bocsánatot, ellenkezőleg továbbra is gyűlölködő hangon írtak Draskovicsról. Óriási lárma keletkezett. A muzulmánok szenvedélyes hangon támadtak a közbeszólóra, akit Jovanovics elnök jegyzőkönyvi megrovásba részesített. A vihar még el sem ült egészen, amikor a radikálisok padsoraiból Baicsícs Koszta — aki felé a múlt ülésen a muzulmánok azt kiáltották, hogy „bitang“ — fenyegető hangon azt mondotta a muzulmán képviselők padja felé fordulva: — Valaki köziiletek bitangnak nevezett engem. . . Ha hallottam volna, azonnal megöltem volna 1 A muzulmánok abban a feltevésben, hogy Majkics megint Spahót fenyegeti, felugrottak he iyeikrő! és indulatosan tiltakoztak : — Halljátok megint mit mond ? Szégyen, gyalázat 1 — kiáltották össze-vissza. Az elnök a nagy zajban felfüggesztette az ülést, azzal az indokolással, hogy a szünetben megvizsgálják az ügyet. A muzulmánok a szünetben hosszabb tanácskozást folytattak és csak jóvá! a gyülé3 újbóli megnyitása után vonultak ismét be az ülésterembe. Szünet után meg Petes szociálpolitikai és Jankovics közlekedésügyi miniszter válaszoltak néhány jelentéktelenebb kérdésre, majd áttértek a napirendre, amelyen a Lengyelországgal kötött kereskedelmi szerződés tárgyalása szerepelt. Miért nem köt a kormány kereskedelmi szerződést Magyarországgal ? A Lengyelországgal kötött kereskedelmi szerződésről szóló pénzügyi bizottsági jelentést Kacs Vlajkó előadó ismertette, majd Kojlcs kereskedelmi miniszter kérte javaslat elfogadását, rámutatva azokra az előnyökre, amiket a szerződés nyújt, A vita első szónoka Bcdjanics klerikális volt, aki pártja nevében kijelentette, hogy a javaslat metlelt log szavazni. Utána Setyerov demokrata a párt nevében szintén elfogadta a javaslatot, azonban rámutatott arra, hogy annak nagyon kevés gyakorlati jelentősége esz addig, amíg a kormány a szomszédos államokkal, különösen az utódállamokkal így elsősorban Magyarországgal nem köt hasonló szerződésekéi. Addig ugyanis Lengyelországból csak nagy kerülővel juthatnak az áruk Jugoszláviába, már pedig ha Magyarországgal is fönnállana kereskedelmi szerződés, akkor sokkal könnyebben lehetne Lengyelországból naftát, benzint és egyéb árucikket behozni az országba, viszont innen bort, tanint és mást kivinni. Foglalkozott ezután a cukorgyárak kérdésével és tiltakozott az ellen, hogy a földművelési és kereskedelmi miniszter megengedik a cseh cukorgyáraknak, hogy itt a cukorrépát ösjszeváséro'.ják, holott a belföldi cukorgyárak termelőképességét egyáltalán nem használják ki. A cukor-kartell is bűnös ebben, aminek főoka, hogy a gyárak nagyrészt idegen kezekben vannak. A kormánytól a kartell letörését követeli. Utána Lázics Voja földművespárti is bejelentette, hogy elfogadja a javaslatot, mert az alkalmat ad mezőgazdasági termények exportáláséra, azonban kifogásolta hogy a szerződés kötésekor nem fordítottak elég gondot a földművesek érdekeire. Kojlcs kereskedelmi miniszter válaszolt ezután röviden a vitában elhangzott megjegyzésekre. Kifejtette, hogy az uj vámtarifa meg fogja könnyíteni a szomszéd államokkal való kereskedelmi szerződések kötését. Visszautasította Setyerov ama vádját, hogy a kormány nem tárgyal a szomszéd államokkal kereskedelmi szerződések ügyében és hangsúlyozta, hogy Olaszországgal máris folynak ilyen tárgyalások, Magyarországgal pedig már legközelebb megindulnak a kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások. Ezután még Nincsics külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Lengyelországgal eddig is a legbarátságosabb volt a viszony, úgy, hogy e tekintetben már alig állhat be javulás, azonban az a körülmény, hogy valamennyi párt, szolidáris a javaslat elfogadáséban jó hatást fog kelteni a lengyel közvéleményben. A parlament ezután 151 szavazattal egyhangúlag elfogadta a javaslatot, második és harmadik olvasásban is, majd Pérics igazság ügyminiszter beterjesztette a bíró törvény egy szakaszának törve
