Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-21 / 287. szám
—— . I mm MKmHmmmHMt wiiwi»—;■*—« um II ■ iMigg«—II XXIV. évfolyam Sabotica. VASÁRNAP, 1923 október 21. 287. szám Kt I’xagnc Uegjeictiik minden reggel, ünnep áfán És hétfőn délben TELEFON SZÄK: Kiadö’ tyaSal 3-58, Sserkeszlfoćg 5-13 Előfizetési ár negyedévre 13S dinár Sí.LKhLiiZ'lCShC: Kralja Aieaaadra-nlica 4 szám alatt Kiadékivatalt Kralja Alesenđra-nlica 1 (Leihach-paloia) Ük nép j szám — 20 oldal — Ara: 2 dinár tudod-e, hogy ma van az újságirónap az SHS. királyság egész területén ? Most nem kerülhetjük ki azt a kényszerűséget, hogy magunkról is szó essék. Mindeddig — s jaj, mióta már I —■ csak másokról beszéltünk. Mások gondolatairól, mások tervéről mások ügyérölbojáről. Ha kérni kellett, másoknak kértünk, ha dicsérni kellett, másokat dicsértünk, ha verekedni kellett, másokért verekedtünk. S közben foszlányokká rongyosodnak idegrostjaink, termékeden ólom mezőkbe ültetjük-temetjük fiatalságunk rózsáit, elfárad a karunk s kihullik kezünkből a toll. S a kórházi ágy szeretetlensége és ridegsége vár a megfutott ut végén. Csudálatosán kiformálódó ítéletekben nyilatkozik meg a kórtérssk ítélete. Hálásak az orvosnak, aki segít a halál és a testi fájdalom ellen küzdeni, hálásak a papnak, aki vigasztalást ad a halál ondoleta s a lélek fájdalma élén, hálásak a katonának, aki megvédi az otthon békéjét, hálásak a színésznek, aki mulattat és felejttet, hálásak a tanítónak, aki megtanít betűt vetni és gondolkodni. Csak az újságíróra, aki egy személyben orvos, katona, pap, tanitó, aki egyetlen fegyverével, a tollal küzd, harcol, verekszik, védi a jót és támadja a gonoszt, Csak az újságíróra néznek le enyhe főlénnyel és mosolygós szánakozással. Az újságíróra, aki, óh nyájas olvasó, a reggeli kávéd mellé odateszi a politikai véleményedet, aki fölvilágosít arról, hogy mi a véleményed az aktuális társadalmi problémákkal szemben, aki módot ad neked arra, hogy beszélni tudj azokról a könyvekről, amiket soha nem olvastál, aki mulattat, szórakoztat, vicceket mesél s közben figyelmeztet arra, hogy fizesd ki az adódat, mert végrehajtanak s jelentkezz a rendőrségnél, vagy a katonaságnál, mert pótolhatatlan lesz a mulasztásod, aki azért harcol, hogy kövezzék ki az uccát a házad előtt s gyújtsák meg az uccai lámpásokét, hogy ne történjen bajod, amikor hazamész, az ujságiróra, aki felháborodik, ha rád sok adót vetnek ki aki leleplezi a bűnös köztisztviselőt, ha nem a törvények parancsa szerint látja el az ügyedet, aki helyetted bátor, elszánt, harcos, meg nem alkuvó, az újságíróra miért nem nézel, oh nyájas olvasó, a tiszteletnek és hálának és Köszönetnek azzal az ünnepi érzésével, ami — nem neki, de a mindennapi munkájának s minden napi felelősség vállalásának méltán kijár? Gondolj csak, oh nyájas olvasó arra a süket csöndre, ami — he •agy nap nem jelenik meg az újság — rádijeszt félelmetes némaságával. Ha egy nap nem jelenik meg az újság, visszazökkensz a középkorba. Kikapcsolódsz a társadalomból, elszakadnak azok a szálak, amikkel összefüggsz az egész emberiséggel. Nem tudod, mi történik a falud határári kívül, életed odacövekelödik az íróasztalod mellé, vagy műhelyed, boltod falai közé. Társtalanná válsz, sivatagra kerültél, remete vagy aa emberrengetegben, — ha egy nap leteszik az újságírók a tollat. Es gondolj arra, óh nyájas olvasó, hogy mi az a munka, amit ez újságírók végeznek. A világtörténelem krónikásai ők, akik a középkori szerzetes alázatával és lemondásával áldozzák magukat hivatásuknak. Tegnap áhségforradalom lángolt fel Berlinben, szenzációs és misztikus gyilkosság történi Beogradban, Lloyd George beszédet mondott az európai helyzetről, bemutattak egy világkörutra induló drámát Budapesten s ma reggelre már mindenről pontos értesítést kapsz. Megtudod, mi a zürichi zárlat, milyen időt jósol a meteorologiai intézet, Ieszállitjék-e a gabona vámját, fölemelik-e a vasúti tarifát — ami a mindennapi foglalkozásodhoz, a kenyerkeresetedhez nélkülözhetetlen, azt sem tudod elvégezni az újságírók munkája nélkül. Mi vagyunk a közvélemény, a történelem itélőszéke, mi vagyunk a nép harag, ami nyilvánosságunk a jó! végzett munka legnagyobb jutalma s a gonosz szándék félelmetes büntetése. Mi fonjuk a hadvezér homloka köré a cserkoszorut, mi gyujtiuk föl a dicsőség görögtüzét, mi verjük papiros dobunkon a reklámot, amiből az államférfi nagysága, a tudós világhíre megszületik, mi vagyunk a létra, az emelvény, a trambulin, az emelő daru, mi vagyunk a hír szárnya, a dicsőség tömjénje, a gondolat magvetői. Mi vetjük el a gondolatot s mások aratják le az érdem és siker termését, mi melengetjük az alkotások tervét s mások nevét vésik be e kőtáblákba. Még azt a téglát is mi égetjük ki, amivel az önhittség piadesztdlján mellét veri a közélet „firkászaokat lenéző bajnoka. Óh nyájas olvasó, az évnek egyetlen napján ne azt nézd, hogy vasalatlan a nadrágunk, fésületlen a héjunk s tintás nz ujjunk s a kávéházi aszta! mel lett hónapvégi elsején is a gubbaszkodásunk, de nézd a munkái, amit végzünk. Lásd meg azt, hogy aki az esztendő háromszázhatvannégy napján csal: cd neked, megérdemli azt, hogy egyszer kérés nélkül is kapjon. Most se magunknak kérünk, de azok számára, akik kidőlnek a sorunkból, betegen, öregen, szegényen s akiknek megfejthetlen probléma — a holnapi kenyér. Ahány termékeny szívverésünk volt, ahány életre érdemes gondolatunk, mind a tied volt, óh nyájas olvasó. Ne engedd, hogy éhen vesszünk el, amikor kihullik kezünkből a toll s kiszikkad az agyvelő. Ma von az újságírók napja. Óh nyájas olvasó, ne mulaszd el ma sem kötelességedet. A trónörökös keresztelője Megérkeztek a királyi vendégek — Az ünnepség utolsó előkészületei — Az ünneplő ország — Ajándékokkal halmozzák el a trónörököst Az ország népe ünnepet ül. A dil nasztia várományosát, a királyi! gyermeket keresztelik meg, vezetik j be az egyház gyülekezetébe, ahoi szegény és gazdag, pásztor és fejedelem egyformán részesülnek a vallás segedelmében és igazságában, a hol nincs rang, nincs különbség ember és ember között. Amikor megszületett hódoló szeretet fogadta, az állam nünden polgára örömmel ünnepelte e napot, amikor hírül jött, hogy a dinasztia fája uj sarjat hajtott, yilágra-ébredt a trónörököse, az a gyermek, akit a sors milliók urának rendelt. Most, amikor Krisztus szolgálatára avatják föl, az öröm újra elönti a sziveket, őt dicséri ismét minden zászló, ami ma városokban és falvakban hirdeti a lojális dinasztikus szeretetet, neki, érte zugnak meg a harangok a templomtornyokban és az emberekben is az ő tiszteletére éled újra az álulatos, ünnepi érzés. Mindenfelől, ahoi csak élnek,, vesződnek dolgoznak, szeretnek és bizakodnak ennek az országnak polgárai, a királyság minden zugából, becsületes, büszke hódolattal tekintenek ma Beograd felé, ahol ma megkeresztelik a királyi gyermeket: a dinasztia jövőjét, aki az ország jövője is egyúttal. A trónörökös, aki ma lép be az egyház küszöbén a legnagyobb országba: az isten földi tartományába, reménye a dinasztiának és reményünk nekünk, akik az ünnep náborithatatlan csöndjében hisszük, hogy fejedelmi életét a trónig és a trónon is azok a célok fogják vezetni, amelyeket az egyház tanításai szabtak az emberek elé. Az egyház, amelynek tagja lesz, a názáreti Jézus egyháza, azé a Jézusé, aki azt hirdette csodálatos szépséggel, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Szeresd azokat, akik szegények, akik a gondok és félelmek rabszolgái, szeress mindenkit, mert egyformán Isten fiai vagyunk. És tanította légy igazságos, hallgasd meg a panaszkodókat, csillapítsd lel a sirókat és vezesd az eltévedteket. E jézusi tanítás mindenkinek szól — a trón birtokosának épügy, mint a földi élet szürke közkatonáinak. Abba az országiba, ahova ma a trónörököst az egyház szolgái bevezetik, j oft Jézus jósága, kegyelme és igazsága trónol és mindenki csak úgy részesül a vallás segítségében, Ha becsületesen és szivében alázatos szeretettel teljesíti az igét, az isteni parancsot. Az ország népe bizalommal nézi a királyi gyermek sorsát tudja, hogy az az egyház, amely kaput nyit a fejedelmi újszülöttnek, hü hívet nyer benne, hü hívet, aki azon a legfelsőbb poszton, ahova rendeltetett, Krisztus szolgálatában teljesíti majd kötelességét a dinasztia és az ország javára. Az ország magyarsága áhifalos érzéssel vesz részt a magasztos egyházi ünnepen. Keresztelőre elviszi szeretetének bizonyságait, hűségét és hódolatát s azt a mélyről fölszakadt s a magasságos egekbe felszálló fohászát, hogy akkor, amikor e végzet rendelése folytán az uralkodás terhe és dicsősége majd az övé lesz, boldogabb, elégedettebb nép állja körül trónja zsámolyát. Némúljon el addigra minden panasz s enyésszen ei addigra minden oka a panasznak — szabad és. boldog nép köszöntse majd trónján uralkodóját. A keresztelői ünnepségek előkészületeiről a következő hírek számolnak be: A szombati napon megérkeztek' Boogradba az uralkodócsalád külföldi vendégei közül a görög királyi pár és a Yorki herceg is és igy a trónörökös keresztelőjének fejedelmi vendégei már mind együtt vannak Beogradbaia. Délután 3 órakor érkezett meg a görög királyi pár udvari vonata Beogradba. Az uralkodó párt a feldíszített pályaudvaron Sándor Király fogadta, a királyi család férfitagjainak a kormány ,a tábornoki kar és a diplomáciai testület tagjainak kíséretében. Sándor király a magas vendégekkel, a lovasgárda diszkisérete mellett a királyi palotába hajtatott. Az útvonalon az uralkodókat és kíséretüket a nagyszámú várakozó közönség lelkes ovációkban részesítette. A Yorki herceg este 7 órakor érkezett meg az ünnepségre. Fogadtatása, melyen Sándor király szintén részt vett, ugyancsak hasonló ünnepélyességgel és dísszel történt. Este a királyi palotában díszvacsora volt a fejedelmi vendégek tiszteletére. Á vasárnapi ünnepségek A trónörökös keresztelője vasárnap az eiőre megáliapitott program Oh, nyájas olvasó
