Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-03 / 147. szám
1923. június 3. BACSMEGYEI NAPLÓ Alom ír! a: Ret esz Béla Alvásnak, 'ébredésnek egymásbaomlö pillanata az, amikor önmagáddal találkozol; a rengő köd elindulása, amikor a kétfajta lét tusázik és titkos erők emelnek föl a lesülyeüt bizonytalanságból; az ébredés zúgásában rádkmdul a tudat pillanata és mint a pari rákerült, magadra találsz ... Miiyen megrendült ez a találkozás . . . Kitárva gondolatom ablakai, a tekintetem már súrolja a földi világosságot, de rajtam még a vihar sejtelme, hogy ml történt velem. Széledé fantomok az utnakinúuló, de még álló képzelet elölt; tragikus foszlányai egy szétlépett világnak, amik úgy kóvályognak körülötted, mint meghasadt felhők hajnali gleccser körül; elhaló moraj, sóhaj, messzikacaj még rádneszclnek és az élet, mely most feljön dód, megborzong, mint a fa, melynek porzóját megleheli a virradat. Ez az a pillanat, \ amikor fölváltás cserélgeti az ánc-\ det, a nyújtózó, súlyokat vetkőzöl borzongás, mely rddsug: rejtelmek! rajianak körülötted . . . Az élet igaz, mint a csecsemő, 1 amelyet az álmok dajkálnak . . . Éberen hatalmadban az értelem gyeplői és a szuverenitás tornyaiban, ha úgy akarod, fölébe kerülsz a zajlásnak; a fájdalom megy elletted? az elszánt közöny rostélyát 'elébe icbocsdjlhatod: a végzet hajol rá reményeidre? az éber dac megóvhatja a billenő épület fundamentumát . . . erős, ügyes, győztes vagy, ha tudod magadat. De ha az álom leterit . . . dögös elméd elveszejti a gattrdolat büszke várfalait és szabad az ntia ármánynak, -ellenségnek; páncélos szivedről hullik a Vért és fogadja a bugást, amely az ájult mélységekből, elmerülő messzíségekböl jön; csatázó valód, fegyelmezett jelened az alázatosságba dől és csak tízért vagy, hogy jajgató, éneklő, tudatlan sípja légy a vak zűrnek, amivel áthalad rajtad a lét. . . A hajnali borzongásban, magadra rádöbbenjen, még fog a köldökzsinór és kallod a sírást, a fáradtan menetelő, végtelenül menetelő, bánatokat ! görgető sírást, mely lankadt szomorúsággal himbál rajted, mdg akkor is, amikor már fölusztál a boldogtalanságból; a képzelet legyezője nyitogaíja küllőit, de a kendőző világosságban, a kihasadó sávok örvényében elfogyó formák, koboldos tünemények hemperegnek és, még ráddereng a mosolynak _ szétivelt északi fénye, olyan ünnepélyességgel. hogy a lélekző gondolat elrévül: van ilyen öröm? . . . Átadva, elhagyottan, mi ez a fantomjárás körülöttünk? A sugdosó J mennyien fölzihdtő. orgonáid Jövevény űz 'alvó szivek fölött? Takart éjszakára fölmuzsíkál az Élet és az álorcás milliók visszahullanak a Kozmosz irdatlan bölcsőjébe?. Én nem tudom . . , 'csak á borzongás rajtam, csak az ujjongó iszonyat szédít meg a hajnali mesgyén . . . hallottam, amint a fák remegnek az érintéstől, csillag rezeg a kórustól és ielgyügyögnek a csecsemők: emberek, kutyák, macskák, diómba hanyatlott madarak, vala-Érdekes fejek a magyar közéletből VI. Hegedűs Gyula dr. Annak a tiz-tizenkét főből álló csoportnak, amely a magyar politikai élet megújítását a zsidók elnyomásával gondolja elérni, egyik legérdekesebb tagja a Hegedűs György a letenyei követ. Az antiszemitizmusnak alig van olyan hangos híve Magyarországon mint Hegedűs György. Elnöke az Ébredő Magyarok Egyesületének és ebben a minőségben vezérként vett részt azokban a főszerkesztője került be. Ä háborúban többször súlyosan megsebesült. A kommünben kétszer letartóztatták, de sikerült megszöknie. Ekkor Jugoszláviába menekült és a komrnün bukásáig a jugoszláv állam vendégszeretetét élvezte. Az 1920-as választásokon Letenyén megválasztották kisgazdapárti programmal, de a pártból csakhamar kilépett, mert annak programmját túlságosan liberálisnak találta a — zsidókérdésben. ‘l Ekkor tűnt fel. mint prononszirozott [antiszemita. Később egyre nagyobb I befolyást tudott magának biztosítani az Ébredőknél. Számos nemzetgyűlési felszólalása közmegütközést keltett. mert ezekben az Ébredők politikáját úgy tüntette fel. inint az egyedüli üdvöt hozó magyar politikai irányzatot. ^ Az ellenzék részéről ebben az időben sek éles támadás érte. * >■■■■•: " Hegedűs György 'állítólag meggyőződésből antiszemita. Az ő sajtója állítja és az a sajtó annyiszor nem mondja a valóságot, hogy talán egyszer a változatosság kedvéért igazat dilit. Sok jel mutat arra. hogy Letenye képviselője valóban szive mélyéből nem szereti a zsidókat, !p mert mig minden elismert antiszemita abból él, hogy ő antiszemita. Hejgedüs György az egyetlen, aki ráfizet erre. Köztudomású ugjmnis, Hegedűs Gyula dr. sorozatos atrocitásokban, amelyeket a jeles egyesület elkövetett. Hegedűs György negyven éves. | hogy Ilir György és Hegedűs Ügyvédi diplomája van. egyidőben \ György (különösen előbbi) sokat Nagykanizsán ügyvédi prakszisí folytatott. A közéletbe mint a Nagykanizsán megjelenő Zalai Közlöny Spdbüássé a színházban Irta: Baedeker E vázlatok hősnője szokatlanul korán, már reggel féltizkor, beront a könyvkereskedésbe és kérdi: — Megvannak-e. kérem, Ohnet Györgynek az összes színmüvei? Sajnálkozva felelte Müller ur, a könyvárus: — Bizony nem szolgálhatok velük, de néhány regény van tőle raktáron. Spekuláné: A regényeit végtelenül szeretem, de most á drámái iránt érdeklődöm. Müller ur: Ohnet nem valami termékeny drámairó, nincsenek neki »összes színmüvei« s mindössze is csak néhány regényét dramatizálták. Spekuláné: Csak néhányat? Az nagy kár . . . Tegnap láttam a Vasgyáros cimü darabját és mondhatom, ritka műélvezettel gyönyörködtem benne. Csak sajnálni lehet, hogy ő is nem irt harminchat drámát, mint Shakespeare, — szivesen megvenném mindannyit s a pénzt, amit kóstálnának, nem tartanám kidobottnak, mert az irodalomra szívesen költők. S meg kell őszintén vallanom, még ha kinevet is, hogy a Vasgyárosnál jobbizüt sírtam, mint Rómeó és Júliánál, pedig ez is elég siralmas, darab. Müller ur: Talán azért esett a sírás itt jobban, mert Shakespeare tragédiájában a szerelmesek meghalnak, Ohnet-nak a darabjában pedig egymáséi lesznek. Spekuláné: Meglehet. Én egyszerű női egyéniség vagyok és jól tudom, mennyi tanulnivalóm van még s nem merek határozott Ítéletet mondani, de azt hiszem, egy kis józan eszem nekem is van és úgy gondolom, hogy ezt a Shakespeare-t egy kicsit túlbecsülik. Müller ur: Bemard Shaw is ezt állítja. Spekuláné: Nem tudom, ki ez az ur vagy ez az úrnő, de örülök, hogy egyvéieményen van velem. Mert, lássa, ez a Hamlet nagyon érdekes darab: az ember nagy részvéttel viseltetik a szegény kisemmizett trónörökös iránt, akinek a nagybátyja nemcsak a trónját, de az anyját is elveszti, de távolról se annyira érdekfeszitő, mint a Vasgyáros. Müller ur: Már az tagadhatatlan, Ifogy a Vasgyáros nagyon érdekfeszitő. Spekuláné: Ugy-e? Már pedig színházban, moziban a fő az érdekfeszítés. Tettem is erre nézve egy megfigyelést. Müller ur: Közölje azt velem, kedves ngos asszony. Kegyednek nagyon jó megfigyelései vannak. Spekuláné: Rájöttem, hogy Shakespeare és különösen az ő tűrés Hamietje, a magasabb intelligenciának tetszik, azoknak, akik sokai olvastak és nálunk egyszerű embeadakoznak ébredő célokra. Sem jogi tudásával, sem szónoki kétségével vagy műveltségével soha 9. oldat. ismertté nem tudta volna tenni se nevét Hegedűs György, ismertté tette éles szavakkal, okuéiküli handa-bandázással és sok hírhedt sze-* repiésével. Amint ismét eljönnek azok az idők, hogy csak a szellem, a tudás és a hummanitás fog érvényesülni a közéletben, a feledés lepi® ráborul maid Hegedűs Györgyre is, akinek a jelentéktelenségénél csak a hangja nagyobb. -Nadányi Zoltán; KISLÁNY Fúvóm, fúvóm furcsa furulyám, hallgasd, kislány, arany’iajii lány, forrd szellő rajta ki-óe fű, csak fű, csak fá, belőle a bú. Könyvek, kották u hónod alatt, csillag villog térdeden a csalt, szép vagy, vad vagy, kacajod kacér, forrón átsüt bőrödön c vér. Szép a tested víztükrön belül, szép, ha tükröd vizébe merül, karcsú, rózsás, friss és ruganyos — elfúl, elfúl a furulya fhosi . . ■ Csak nyög, csak nyög, nyö-jeti a vágy, aztán tisztán hallatja szavát: Kislány, kislány, a sir éje bús, jobbtól, balról lehervad a hús. reknél közmüveltebbek, mig például a Vasgyáros és a hozzá hasonló érdekfeszitő drámák a magunkfajta népeknek nyerik meg a tetszését, akik még csak készülünk a közművelődésre, akik nem filozofálunk és egészséges, de polgári ésszel gondolkozunk. Müller ur: Van valami a dologban. Spekuláné: Én nem vagyok kritikus, de azért egyet s mást fői tudok fogni', és észrevettem, hogy Hamlet a gondolkodók és a gondolkodás, a Vasgyáros pedig a munkás ember és a munka drámája. Müller ur: Ebből a szempontból még nem tárgyalták ezt a kérdést és Nagyságos asszony az első, aki összehasonlítja Olinet-t Shakespearrcl. Spekuláné: Valakinek csak el kell kezdeni . . . Hamletról nem akarok bővebben nyilatkozni, mert erről a műről, amint az irodalomtudósiink mondja, már egy egész könyvtárat összeírtak (bár én sohasem tudtam belátni, hogy mért kell ilyen módon szaporítani a könyveket, amelyekből már úgy is elég van), de a Vasgyárosról megvan a magam szerény véleménye. Müller ur: S az? Spekuláné: Hogy ez egyike a legerkölcsösebb irodalmi müveknek talán az egész világon, mert a munka győz benne az osztálygőg fölött. És igy nem csoda, hogy azoknak, akik dolgoznak, s mint én is. meg3 az uram, a munkájuk által tettek* vagyonra szert, nagyon tetszik ; darab, amelyben a polgári műnk: fényes diadalt arat az arisztokratái semmittevése és elfogultsága fölött Azt lehetne mondani, hogy ez ; kitűnő színdarab: a munka apoté zise. Müller ur: Apoteózisa, ngos asz szonyom. _ Spekuláné: Hiszen igy mondtam., Ez a Derblay éppen olyanfajt; nagyiparos, mint az én uram, ak polgári munkával és ernyedetlei szorgalommal szerezte a vagyonát mig a Claire családja és az unoka' fivére, Bligny herceg, csak elvem tudták, amit az őseiktől örököltek s mégis olyan gőgösek az alsóbb rendüekkel szemben, mintha még : kastélyaik az övéik volnának. I vasgyáros bezzeg megmutatja ne k!ik, hogy a munka nemesit és sok kai többet ér az elegáns semmit tevésnél. így aztán meg is hóditjí a feleségét, aki alapjában véve de rék nő — mert a főnemesek közt i: vannak finom gondolkozásunk-.—- é: a darab ennélfogva úgy végződik hogy a néző elégedetten megy el ; színházból, nem úgy, mint, Shakespeare szomorujátékainál, ahol ; színpad tele van halottakkal, s a: ember olvan hangulatban megy ha za, mintha temetésről jönne. ^ Müller ur: A világért se akarón Shakespeare-t védelmezni, de há szomorú játéktól nem lehet azt kívánni, hogy mulattassanak és megnevettessenek bennünket. SpeMáné:, Ebben .meg magjai
