Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-03 / 147. szám

10. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923. június 3. PÉNZÜGYI POLITIKA A jövedelem*, vagyon- és hadinyereségadó kivetése III. 1 Adórendszerünk legkeservesebb faja a hadi nyereségadó. Ennek az adónemnek kivetése az 1916. évi XXIX. tv, az 1918. évi IX. te., a hadi nyereségadóra vonatkozó 1920. évi ideiglenes törvény és az 1920—21., 1921—22. és 1922—23. költségvetési törvényben foglaltak alap­ján történik.' Ezek szerint hadi nyereségadót tar­tozik fizetni mindenki, aki jövedelmi adót fizet, ha 1917—1920. évi jövedelme nagyobb volt a békeév, vagyis 19i3, il­letve az adóköteles fél választása sze­rint az 1911., 1912. és 1913. években el­s'®? Ha az eddig történt kivetések’ igazság­talanoknak látszanak, a pénzügyminisz­ter elrendelhet uj adókivetést még ak­kor is, ha az eddig kivetett adó már jogerős. A hadi nyereségadó a következő részletekben fizetendő: 50%; a fizetési meghagyás kézbesítésének napjától számított 30 nap alatt, 25% 2 hónap múlva és 25%; ujabb két hónap múlva. Aki a hadi nyereségadó vallomásokat jj előirt határidőben be nem adja vagy a| kívánt felvilágosításokat az adóhatóság-1 nak kellő időben be nem szolgáltatja,! az a kivetés során megállapított Hadi nyereségadónak 10—25 % -át fizeti pót­lék fejében. A hadi nyereségadó után sem állami sem törvényhatósági, köz­ségi vagy más pótadó nem szedhető. A Hadi nyereségadó kivetése ellen felebbezésnek van helye a minden ke­rületi pénzügyigazgatóság székhelyén három évi időtartamra szervezett ícl­­szólamlási bizottsághoz 15 nap alatt. Éppúgy mint a jövedelmi és vagyon­adónál. a régebben kivetett vagy befize­tett hadi nyereségadóelőiegek is a most végleg kivetett hadi nyereségadóból le­vonásba hozandók. Ez volna dióhéjban a hadi nyereségadó kivetésére nézve legszükségesebb tudni való. Műkedvelő szloliáz és műkedvelő kabaré ért átlagos jövedelemnél és Ha ez a jö­vedelem 1917. évben a 13,000 koronát, 1918. évben a 26,000 koronát, 1919. év­ben a 39,000 koronát és 1920. évben a 100.000 koronát meghaladja. Ha a bér évbeli jövedelem meg nem ’állapítható vagy adóköteles fél azt be­vallani elmulasztja, 1917—1919. évben 10.000 koronában és 1920. évben 10,000 dinárban veendő számításba. Ez a 10,000 korona, illetve 10,000 dinár a megálla­pított jövedelemből mindenkor .eütendő olyformán, hogy az adó kifizetése után 1917. évre 13,000 K, 1918. évre 25,000 K, 1919. évre 39,000K és 1920. é.re 100,000 koronának tisztán kell maradnia az adó és a békeév jövedelmének leütése után, A háborús jövedelemnek és a béke­évek jövedelmének kiszámítása éppen úgy történik, mint a jövedelemadónak, a hadi nyereségadó vallomásnak a jö­vedelem megállapítására vonatkozó ro­vatai azért teljesen egyeznek is a jöve­delemadó vallomásának rovataival. A hadi nyereségadó fizetése alól fel vannak mentve 1. az állam pénztárából élvezett fizetések és nyugdijjövedeleni, 2. a magánegyének által kifizetett szol­gálati illetmények, ha 1918. évre a jö­vedelemtöbblét nem nagyobb 40,000 ko­ronánál és 1919. évre 50,000 koronánál. Az ekként megállapított adóalap után fizetendő 1918., 1919. és 1920. években 20%' azon jövedelemtöblet után, mely nem lépi túl a 10,000 koronát. 30%. 10— 20,000 korona között 70%' 70—200,000 » » 40? 20— 40.000 50% 40— 60,000 » » 60% 60-100,000 7% 200,000 koronán túl. A vajdaság magyar műkedvelő színjátszás problémája állandóan foglalkoztatja azokat, akiknek a ma­gyar kultúra ügye itt a szivükön fek­szik. Több-kevesebb haszonnal el­hangzanak időnkint célszerű taná­csok és okos tanítások, amelyeknek mindenkor az a célja, hogy a ma­gyar műkedvelők dicséretreméltó törekvéseit helyes irányba tereljék és a magyar sziházat pótló műkedvelő színjátszást tökéletesítsék. És amig ennek mutatkoznak már az első zsenge eredményei — legalább any­­nyiban, hogy a rosszul rendezett, te­hetségtelen szereplőkkel megrontott, abszolút dilletáns-jeliegü előadások­tól a magyar műkedvelők mindjob­ban eltávolodnak — addig a müked­velés egy speciális ágában vigajj burjánzik tovább a tehetségtelenség és Ízléstelenség, anélkül, hogy arról valakinek is eszébe jutna beszélni. A kabaréról van szó, a mükedvelő­­kabaréelőadásokról. amelyekkel leg­alább is olyan gyakran találkozunk műkedvelő-társulataink programm­­jában, mint az egész estét betöltő színdarabok előadásával. A kabaré azonban itt még ma is abban a régi. elavult formájában dívik, ahogyan valamikor — néhány évvel ezelőtt— kultiválták, felsöleányiskolák önkép­­zőkori záróünnepélyén, teauzsonná­kon és más jótékonysági zsurokon. A kabaré úgy és akkor jó volt, mert a hivatásos színház mellett nem is kívánt senki többet az akkori műked­velőktől. akiknek akkor ép a kabaré volt az egyetlen érvényesülési terük. ssaavMExut t A mükedvelés azóta azonban - ép az utoisó néhány év hatása alatt — a Vajdaságban lényegesen más hi­vatást tölt be. mint csupán néhány dilletáns alkalomadtán való szerepel­tetését és ezek legszűkebb társasá­gának a szórakoztatását és ha az uj hivatás megértése folytán már kivá­lasztódtak a valóban tehetséges mű­kedvelők és megszülettek a színház nívójához inár közcijáró műkedvelő előadások, értheíelen, hogy méri csak a kabaré vesztegel ugyanazon a vonton, ahol már öt évvel ezelőtt volt és mért nem tart lépést a műkedvelő színjátszás fejlődésével? Világosabban: Még ma is azt hi­szik itt, hogy ha néhány dilletáns jó!-rosszul, bizonyos meghatározott sorrendben szaval, énekel és táncol és ezeket a mutatványokat niég ki­egészítik egv néhány perces kis je­lentéktelenség — szándékosan nem írjuk, hogy egyfelvonásos — előadá­sával: ez már kész és teljes kabaré. Nagyon is elkalandoznánk, ha itt most a kabaré műfajának a Mont­­marte kis kocsmáiban való al­kalomszerű megszületésétől egész mai művészi formájáig való fejlődését kisérelnők vázolni, a kabaré. — a szó és az értelem ne­mes felfogásában való kabaréhivatá­sára se kell talán sok szót veszteget­ni. hogy megértessük: mennyire nem recipe szerint csinálják. Merészet mondunk talán akkor, amikor azt állítjuk, hogy a jó kaba­réhoz még ügyesebb színész-talentu­mok kellenek, mint a jó színházhoz Iván igaza. De hiszen éppen azért olyan tökéletes darab a Vasgyáros, mert komoly tartalma van, nem vic­celnek benne és a vége mégis ki­elégítő, mert a becsületes munka £yőz benne és .az erény elnyeri méltó jutalmát. És én azt hiszem, hogy ez az Ohnet György nagy mű­vész lehet. Müller ur: Gondolja? Spekuláné: Igen. Az első felvonás befejezése olyan sikerült, hogy azt csak a legnagyobb művész eszcl­­lieíte ki. Amikor Claire kisasszony hirtelen elhatározza magát, hogy feleségül megy a vasgyároshoz s azt mint jegyesét mutatja be a lé­­hütő hercegnek, aki őt egy csoko­ládégyáros lányának a millióiért cserben hagyja, az olyan meglepő és olyan hatásos, hogy az ember libabőrt kap. Nem kevésbbé művé­szi a második felvonás vége, ahol Derblay azt a híres kijelentést te­szi: »Szeretlek, de megtörlek!« Ez talán még az elsőn is túltesz, mert a közönség a felvonáskozben nem is tud egyébre gondolni mint arra, vájjon a rokonszenves vasgyaros hogyan fogja ezt a büszke nőt meg­törni? És még egy mondása van neki a harmadik felvonásban, ame­lyet klasszikusnak tartok, amikor Claire kiutasítja Bligny hercegnét, aki kokettirozni próbált az urával s Derblay igy szól nemesen: »Amit Derblayné asszony tesz, az jó! van téve«. Itt megmutatja a vasgyáros íaz arisztokratáknak, hogy nem mu­száj kastélyban születni és grófnak lenni annak, aki nemeslelküen akar viselkedni s hogy a lovagiasság nem a hercegnek és a többi nemes­emberek plirivégiuma, hanem a lel­ki nemeseké. Müller ur: Tagadhatatlan, hogy Ohneí-nek mindegyik felvonásában van egy mondás, amely hatásosan hangzik. Mégis azt tanácsolnám ngos asszonynak, hogy ne helyezze öt Shakespeare fölé, mert általában az a vélemény . . . Spekuláné: Hogy a hires angol költő magasan Ohnet fölött áll. De hát mondja, kérem, nem lehet, hogy ez csak egyszerű előítélet, mint az is, hogy a régi kastélytulajdonosok fölöttük állanak az tij palotaépitők­­nek? Müller ur: Mit tart erről a kérdés­ről az Elza k. a. professzora? Spekuláné: Körülbelül azt, amit ön. És én azét jöttem ide, mert re­méltem, hogy mi ketten, ön, ked­ves Müller ur. és én, jobban fogjuk egymást megérteni. Müller ur: Ne vegye rossz néven, ha ebben a kérdésben nem tudunk egészen megegyezni. Mi régen mű­veltek . . . Spekuláló: Értem. Önök jobban értenek a szinbirálathoz. S azt hiszi, hogy ha én tovább fogok műve­lődni, akkor nekem is jobban fog tetszeni Hamlet, mint a Vasgyáros? Müller ur: Nagyon valószínű. Spekuláné: Belenyugszom hát, hogy bizonyos idő múlva nekem is Hamlet és. Oiéjia jobban fog konyc­niální, mint Derblay és Claire, de sohasem fogom elfelejteni Ohncí­­nak és örökké fogom őt dicsérni azért, hogy a Vasgyárosban megirta a munka apó — Hogy is mondtam az imént? Müller ur: Apoícózisát. Ez az ér­deme mindenesetre megmarad Ohnet urnák... Kívánja olvasni azt a két­­három regényt, amely tőle raktáron van? Spekuláné: Köszönöm, nem. Olyan könyveket kívánok, amelyek elő­segíthetnék abban a szándékomban, hogy én is régi müveit legyek. Müller ur: Ez bajos dolog. Az új­gazdag, ha még oly magas adókat fizet, se lesz régi milliomos, s az ujmiivelt, ha megszűnik is Ohnet-t mint klasszikust imádni, azért még nem lehet régi kultúrájú. Csak az ujabb nemzedék, az újgazdagok és uimüvelödők leszármazottja lehet régigazdag és ősmüveit. Spekuláné: E szerint a leányom... Müller ur: Igen, kedves ngos asz­­szony, Elza kisasszony már olyan­formán lehet gazdag és müveit, mint ha az ősei mindig könyvek között éltek volna. Spekuláné: Nekem ez elég. Mert az ember a gyermekeinek és a gyermekeiben él... Máskor majd óvatosabb leszek az Ítéleteimben s csak akkor fogom őket kimondani, ha előbb nálam műveltebbektől hal­lottam őket. Isten vele! Müller, ur: Kezet csókolom! és ha áll ez a színészekre, akkor, még inkább érvényes a műkedvelők­re. A színész és a műkedvelő, aki egy háromfelvonásos darabban ját­szik, minden nagyobb kockázat néU I kül elronthat vagy elejthet egy jelene­tet. mert ott a következő je­­lenetek sorozata, amelyekben hely­rehozhatja a hibát és kihoz­­hathatja még a szükséges hatást, úgy, hogy játékáról és alakításáról az összbenyomás végül mégis csak jó lesz, különösen a műkedvelőt pe­­jjdig segíti a darab hangulata, érde­kes cselekménye, szóval maga az előadott darab szerzője is. A kabaré­előadónak azonban már, nincsenek meg ezek az előnyei. Amikor a kabaré-előadó kiáll a sima függöny elé. csak a maga te­hetségére számíthat,nem segítik part­nerek, sem diszletés semmiféle szín­padi effektus és egy három strófás I sanszónban néhány perc alatt kelt 1 ugyanazt a drámai hatást elérnie, mint légy három felvonásos dráma minden I szereplőiének. Ugyanúgy a kupié elő- 1 adójának egyetlen jelenetben kelj I annyi komikumot összesiiriteni, hogy. [az egy teljes bohózat derűjét keltse, i Itt vagy tehetség az előadó és akkor [joga van a kabarészinpadhoz, vagy 1 tehetségtelen dilletáns és akkor nin­­f csen semmi jogosultságuk az ilyen kí­sérleteknek. Talán érthető már ezekután, hogy mért kell a kabarék szereplőit még gondosabban megválasztani, mint a műkedvelő előadásokét és mért kell még nagyobb hozzáértés, gondosság lés stilusérzék a kabaré rendezésé­hez. De nemcsak ebben nyilvánul meg az a kiáltó hiány, ami a vaj­dasági műkedvelő-kabarékban még mutatkozik. Még jó szereplőkkel se elég néhány dal, szavalat és tánc­szám közé ékelve valami kis mellé­kes bohóság. A kabaré-irodalom is olyan fejlett, és gazdag ma-már —* az írók legértékesebbjei is észrevet­ték már azokat az uj. csábitó lehető­ségeket, amelyeket a kabaré-színpad nyűit — hogy érdekeset és irodal­mit lehet adni zenében, dalban, vers­ben. egyfelvonásosban egyaránt a kabaré-színpadon. A magyar műkedvelő színjátszás fejlődésével lépést kellene tartania a vajdasági magyar mükedvelés ma­­gárahagyott, elfelejtett és — elfajzott mostoha-gyermekének: a kabarénak l is. Emberek kellenének ide is. akik­ének a kezükbe kellene venni ezt ä műfajt, ízléssel, hozzáértéssel, szere­ltette! Kellő művészi vezetés mellett a kabaré terén is ki lehetne küszö­bölni a bántó, rossz-hatású dillettan­­tizmust. a t.) ?-------------------------------------------Uj fesogradi ipartelep A magyar gyáripar a külpolitikai ne­hézségek ellenére is szakadatlanul azon dolgozik, hogy a jugoszláviai gazdasági körökkel érintkezést találjon. Arra törek­szik, hogy külföldi mintájú kereskedelmi képviseletek helyett tényleges gyártelepei két létesítsen és igy a magyar ipart ío-Ikozatosan kiterjessze. A már ismertetett »Teleoptik« mérnöki műszereket, telefonokat, slb. gyártó,, ipar­telepeken kívül (Telefongyár R.-T és Süss Nándor R.-T. alapítása) »Locomasin« ju­goszláv kisvasúti gépgyár nyitotta meg üzemét keskenyvágányu kocsik, vasszer­kezetek, csavarok, emelők stb. gyártására és módjában van ilyen természetű meg­bízásoknak Beogradban (Pozorisna ul. 49.)' azonnal eleget tenni. A vállalat tekinté­lyes jugoszláv gazdasági erőkkel együtt a budapesti és prágai Rössemann és Kühne­­mann gépgyár Epp és Fekete gépgyár r.-t, és Fodor Béla és Fia csavarárugyár ala­pítása. A gyár vezetését a Rössemann gyár műszaki igazgatója, Székely Ottó mérnök vállalta elsőrendű munkatársak­kal, úgy, hogy a gyár minden igényt ki tud elégíteni, és itt az országban gyártott anyagokon kívül az anyagyárak utján lo­­komotivok, drótkötélpályák, hütő- és jég­gépek, emelődaruk szállítását is gyorsan .ésí pontosan, eszközli, - - v ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom