Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-02 / 146. szám
4. odal BACSMEGYEl NAPLÖ 1925. juníus 2 héten nagyobb mennyiségű tengerit vásároltak, a Urának a dinárral szemben történt áresése miatt szintén beszüntették vételeiket. A mai üzlettelenség jellemző tünete annak a körülménynek, hogy úgy a vevők, mint az eladók várakozó álláspontot foglalnak el úgy a valuta alakulásával, mint az időjárással szemben. A nagy melegek után többpos eső volna kívánatos, amely- inek bekövetkezése esetén a búza r I ára, különösen a régi árué, rohamos ‘mértékben fog olcsóbbodni. Ellenőrzés alá akarják helyezni Suboticá város pénzügyi gazdálkodását Radikális-párti vezérférfiak akciója — Maaojloviss Víadiszlav nyilatkozata A dinár emelkedése miatt megszűnt a gabonaforgalom Kedvező időjárás melleit nagy áresésre van kilátás A dinárnak Zürichben az utóbbi napokba^ bekövetkezett nagytoka áremelkedése észrevehető befolyás sal van a gabonapiacra. Ez a hatás egyelőre nem annyira az árak alakulásában, mint inkább a gabonaforgalom teljes pangásában nyilvánul meg. A kereskedők, főképpen az exportőrök a dinár további stabilitására, sőt uiabö emelkedésére számítva, tartózkodnak a vételtől, annál is inkább. mert a gabona mai árai mellett sem tudják árujokat a külföldön ^elhelyezni. A múlt hét folyamán a búza ára, a közeli aratásra való tekintettel is. lényegesen esett.* Felsőbácskai búzát e hét közepén 1680—1700 koronáért, íalsóbácskait 1620 koronáért lehetett .vásárolni. Ez még a dinár 5.80—5.85 centimes zürichi jegyzése idején történt. A dinár azóta nagy lépésekben péntekre 6.25 centimesig emelkedett, úgy. hogy ez árfolyam mellett a világpiaci gabonaárak paritásában a jugoszláv gabona mostani ára melleit nem gravitál a külföldre. A kereskedők igy nem merik vállalni a valutáris kockázatot, viszont a gaz'dák a hosszabb meleg időjárás miatt jattól tartanak, hogy a terméskilátások megrosszabbodnak és ezért a irégi termés maradványát egyelőre nem viszik piacra. így az eladási- és véteikedv hiánya miatt a gabonaforgalom. úgy a belföldi piac. mint az export számára teljesen megszűnt. Az uj buzában előzetes eladások Ugyancsak a kereskedők tartózkodása miatt a reális üzleti életben még pem történtek lényeges számban, úgy. hogy az uj árak tekintetében irányár még nem alakult ki. Spekulativ vételek elvétve történtek 1300 koronás árban, de ma már ilyen áru kínálat mellett nem akad vevő. Ha a dinár mostani pozícióját megtartja !és a terméskilátások nem rosszabbodnak, úgy mértékadó kereskedők jés exportőrök 1250 koronás, esetleg még ennél is alacsonyabb búzaárra számítanak. Az^la^^reskedök^Wk^^mul^ Élénk feltűnést keltett a subotica politikai pártok körében a Lloyd he ! lyiségében csütörtökön lefolyt tiltajkozó népgyülés határozata, amelye péntek reggeli számunkban már kö zöltünk. A népgyülés tiltakozása el sősorban a legutóbbi közgyűlés által elfogadott házbérfilléradó ellen irányult. azonban ezentúl kiterjeszkedik a határozat a város egész pénzügyi gazdálkodására, amelyet élesen kritizál. A határozatnak már az is jelen- i tőséget ad, hogy a gyüiés elnöke, dr. ‘ Manojlovics Vladiszláv közjegyző, a radikálispárt egyik elnöke volt. aki ugyanúgy, mint a radikálispárt egy másik vezetője, dr. Nedeljkovics Milorád egyetemi tanár maga is éles támadást intézett felszólalásában a város vezetősége ellen. A népgyülési határozat éles állásfoglalása a városi tanács ellen különböző kombinációkra adott alkalmat, úgy a városházán, mint a helyi politikai pártokban. Legerősebben tartotta magát az a már néhány nappal ezelőtt felbukkant hir. amely szerint a házbéradó megszavazásával erősen kiéleződtek a snboticai radikálispárton belül lappangó ellentétek. A »Rácsmegyei Napló« munkatársa ezért dr. Manojlovics Vladiszláv közjegyzőhöz fordult felvilágosításért, azt kérdezvén, hogy mi készteti a radikálispárt egy részét arra, hogy a városi tanács ellen harcot kezdjen. Manojlovics dr. a következőkben nyilatkozott munkatársunknak: — Tévedés azt hinni, hogy ez az egész ügy a radikálispártban állítólag fennálló ellentétekre vezethető vissza. A házbéradó megszavazását nem tettük pártkérdéssé és én már a közgyűlést megelőző pártértekezleten is állást foglaltam az osztályadó ellen. A párt földmüvestagjai azonban többségben vannak és igy leszavaztak bennünket. Egyébként én már ma elkészítettem a házbéradó elleni felebbezésemet is és hasonlóképpen járnak el a pártnak a többi tagjai is, akik ugyanezen az állásponton vannak. — Ami a város pénzügyi gazdálkodását általánosságban illeti, arra vonatkozólag csakugyan vannak kifogásaink. de ezek sem irányulnak a városi, tanács ellen. A községi rendkívüli pótadó ugyanis ma már olyan magas, hogy feltétlenül keresni kell más megoldást a város szükségleteinek fedezésére, mint a Pótadó állandó emelését, amelynek mértéke most már nyomasztólag hat minden cdóiizetöre. Már a múlt évben elhatározta a kiszélesített tanács, hogy egy bizottságot rendel kj — amelynek tagjait akkor meg is választották és amelynek az lett volna a hivatása, hogy a benne helyet foglaló pénzügyi szakemberek és kereskedők vegyék ellenőrzés alá a város számadásait és a városi tanáccsal egyetértőleg keressenek megoldást a város kiadásainak apasztására és a bevételek fokozására. — Ez a bizottság azonban eddig nem működött. A mi célunk az, hogy a város lakossága érdekében ez a, bizottság most kezdje meg a munkát. Végre mégis csak ellenőrizni kell a város számadásait, meg kell állapítani. hogy érdemes-e a földmivesiskola helyén létesült városi gazdaságot fentartani. nem lehetne-e a városi bérházakból befolyó jövedelmeket szaporítani és kj kellene terjeszkedni sok más részletkérdésre is, igy elsősorban azt tartanám szükségesnek. hogy redukálják a városi tisztviselők létszámát és a meglevő használható tisztviselőknek biztosítsanak tisztességes megélhetést. Mindezeket a kérdéseket mielőbb rendezni kell és ehhez szükséges a fokozottabb ellenőrzés, hogy végre helyreálljon az egyensúly, a város pénzügyi helyzetében. Manojlovics Vladiszláv dr. fenti nyilatkozatával értesülésünk szerint egyetért a radikálispárt nagyrésze és igy a város pénzügyi ellenőrzésének kérdésében már legközelebb gyakorlati megbeszélések lesznek. Betörőbandát fogott el a szuboiicai rendőrség A suboticai rendőrséghez az utóbbi időben több feljelentés érkezett ismeretlen tettesek ellen, akik a városban néhány hét alatt sorozatos betöréseket követtek el. A rendőrség erélyes nyomozást indított a betörők kézrekeritésére. Razziákat tartott, a melyek azonban kevés eredménnyel jártak. A feljelentések nem szűntek meg. sőt naponként újabb és újabb betörésekről érkeztek jelentések, A bűnügyi osztály valamennyi detektív csoportot mozgósította. A betörők utáni nyomozás csütörtökön végre sikerrel járt. A rendőrség elfogott három notórius betörőt, két férfit és egy nőt. akiknek, amint megállapították, nagy részük van a sorozatos betörések elkövetésében.; A rendőrség csütörtökön bizalmas értesítést kapott, hogy a külváros egyik házában van egy betörőbanda rejtekhelye. Egy detektivesoport kiment a jelzett helyre, ahol letartóztatta Hunyadi Pál rovottmultu foglalkozásnélküli egyént és Rottmann Krisztinát, akiket beszállítottak a rendőrségi fogházba. Kihallgatásuk alkalmával még egy társukat árulták el. Fecskés Jánost, aki már szintén többizben volt megbüntetve betöréses lopásért. Fecskést a rendőrség még a csütörtöki nap folyamán elfogta. A betörő társaság eddig kilenc betörést ismert be, de valószínűleg még több betörés és egyéb bűn is terheli a lelkiismeretüket. A rendőrség a nyomozást tovább folytatja, Tóth ar, a rablógyilkos ' A főtárgyalási elnök hadarva olvassa b vádiratot, tudja, hogv senkit sem érdekel, az újságíróból untig ismert tényállás. de eleget kell tenni a bűnvádi perrendtartás előírásainak. A közönség, amely izgulni jött ide. a tárgyalásra, unatkozik; mintha színházban lennének az előadás megkezdése előtt, tigy nézegetik. vizsgálgaíják egymást a jelenlevők. Éppen csak gukkert nem hoztak magukkal. A tárgyalóterem zsúfolásig tele van tizenöt éves lányok élveznek a közönség számára fönntartott padsorokban. rövidfuszeklis médik klbicelnek a véres bünpör szereplőinek. Elegáns dámák szoronganak íejkötős parasztasszonyok mellett, divatos toalettek váltakoznak faggyus csizmákkal, még az ajtóhoz vezető lépcső fokain is gubbasztanak nézők. A hölgyek az elegáns, fiatal ügyészt fixirozzák aki unottan bámul maga elé. Legjobban unatkozik az egész teremben Tóth ur. a rablógyilkos. Diszkréten ásit, kinéz az ablakon, igaz, hogy nem' érti a felolvasást de nem is nagyon érdekli az egész. Neki nem újság, amiről itt beszélnek. Amikor az elnök olyan szavakhoz ér amiket fFóthnak is érteni kell, például »revolver«. »dinár«, ránéznek -a rablógyiikosfa. nyitnak-e valami perspektívát előtte ezek a szavak? Arca után ítélve nem. Egy vonása sem mozdul. Tóth ur unatkozik. Mellette ülnek a Vádlottársai: egy bajuszos parasztlegény. aztán Juliska, csúnya, öreg arcú paraszlány meg egy szőke, jámborképü fiatalember, az első padsor végéig csupa vádlott. Itt úgy van mint a moziban, az első sor a legrosszabb hely. A második sorban fogházőrök ülnek, lábuk között puska, felttizött szuronnyal. Minden vádlott mellé külön fogházőr van berendelve személyes szolgálattételre. A bűntársakon látszik, hogy meg vannak ijedve csak a fő vádlott egykedvű, nyugodt. Meglepően intelligens az arca, különösen ha ül és nem beszél. Amig hállgat. addig el sem lehet hinni róla, hogy ez a szikár, csontos fiatalember gyilkosságra, öregasszonyok lemészárlására képes legyen. Ha beültették volna háromgombos drapp zakójában, puhagalléros zöld ingével zölddel csíkozott kék kötött nyakkendőiével a nézők közé. senki sem tudta volna kiválasztani, hogy ez a rablógyilkos. Sokkal gyanusabb külsejű alakok ültek a nézők között, én például egyik hallgatót tartottam volna a Halasi-uti gyilkosság, tettesének, ha nem tudom véletlenül hogy kicsoda. Mihelyt feláll Tóth és beszélni kezd, elmúlik ez a kedvező benyomás. lekopik róla az a kis máz, amit gyerekkorában otthon és a reáliskolában magára szedett. Ha nem mondja meg az elnök kérdésére hogy a harmadik osztályban hagyta abba középiskolai tanulmányait, mert megbukott franciából, akkor is tudtam volna, hogy felsőbb osztályba nem léphetett. Egész beszéde erre vall ilyeneket mond: »Elmcséltetiem Mayerreí a dolog egész históriai történetét.« — »Akkor említettem anyámnak, hogy átmegyek Magyarországba, amikor reumabetegséget kaptam.« Kibújik belőle a félmüveit, nem is félmüveit, negyedmüvclt mesterlegény aki korán bevonult a katonasághoz és egész gondolkodásmódjával még ma is a háborúban él. Ha én leltem volna a főtárgyalási elnök nem álltam volna meg a sablonos kérdéseknél. hogy volt-e katona? hol szolgált? hányszor sebesült meg? Tóth háborús mentalitásának tisztázása nélkül nem is lehet a Halasi-uti — és a rablók szempontjából is — könnyelmű és szükségtelen gyilkosságot megérteni. Kalmárnét aki szerencsétlenségére belekotyogott a lakásrekviráló urak beszélgetéseibe. nem Tóth Imre facér mesterlegény hallgattatta el rákiabálás helyett »bróvning«-go!yóval, hanem Tóth Imre volt 23-as szakaszvezetö. Egészen bizonyos. hogy legalább szakaszvezetői rangot viselt Tóth Imre ha ugyan nem őrmesterit: a biróság előtt is a sr.rzsi jelenti ki, hogy »amikor azt indítványozták. hogy menjünk a vendéglőbe. beleegyezésemet adtam ebhez.« Olyan strammul adja le a különböző rablásokról a helyzetjelentést a főtárgyalási elnöknek. mintha raporion állna. Élvezet ilyen rablógyilkossal tárgyalni. Az elnök igen okosan, nem zavarja kérdésekkel, hagyja beszélni. A biróság tagjai a védők bevonásával megbeszélték ugyan, hogy milyen sorrendben veszik, elő az egyes ügyeket. Tóth azonban keresztülhúzza most a számításokat és időrendi sorrendben kezdi mesélni az eseteket. Természetes is, hiszen igy utoljára marad a legsúlyosabb vádpont, a Halasi-uti gyilkosság erről nem szívesen beszél Tóth, igyekszik, hogy minél később kerüljön rá sor. Precízen, színtelenül, szárazon beszél. semmit sem feleit ki. mintha csak olvasná a biinlajstrotnát. Az egyes bűntényeknek azonban csak a technikáját mondja el, a lényegét szeretné elsikkasztani: »Itt álltam... oda mentünk.,, fel akartunk szállni a vonatra, de már elment«. Ez egyik rablás története. Egész pontosan igy is történt, éppen csak az nem derül ki belőle hogy amig ő »itt állt«, vagyis vigyázott, hogy senki se zavarja a társát, addig a másik revolvert szegezett a házinépre és elszedte a pénzüket. Ezeket a részleteket azután apránkint huzza ki belőle, nagy ügyességgel az elnök. Nagy derültséget kelt a hallgatóság körében amikor mindegyik rablási esetben azt feleli Tóth az elnöknek arra a kérdésébe, hogy milyen ürüggyel léptek be a házba: »azt mondtuk, hogy lakást jöttünk rekvirálni.« Pedig ez a mozzanat egyáltalán nem humoros. Tótliék igenis rekvirálni mentek, nem lakást ugyan hanem pénzt. A kiszolgált katmia a habom után is úgy akart megélni, mint a háború alatt, elment rekvirálni. Közben ölt is. Hány ezer lövést adott le a háború alatt hány embert ölt meg? Mindig csak kitüntetést, előléptetést kapott érte. Tóth Imre intelligenciájával —, és hajlamaival — nehéz megérteni, hogy amiért eddig dicséret járt, azért most esetleg felkötik az embert. Hiszen Tóth Imre az is büszkén vágta ki a tárgyalás elején anélkül, hogy az elnök kérdezte volna hogy a vörös hadseregben, ahol eleinte mint írnok szolgált, a román offenziva kezdetekor önként lelentkezeit a tüzvonalba. Ezért a kijelentéséért medáliát várt Tóth Imre, vagy legalább is azt, hogy a főtárgyalási elnök a vállára veregessen és azt mondja neki: brávó. fiam! Azt hiszem csodálkozott azon. hogy az elnök elfelejtette hősies magatartásáért megdicsérni... A rablásokat úgy intézték mint valami hadisarc kivetést. Topolán valami százharminc dinárt raboltak Tóth elmondja, hogy ő a rossz üzlet után vissza akart térni Suboticára, de a társa tiltakozott: — Csak nem megyek el Topóidról százharminc dinárral! Többre becsülték Topolát ennél a pénznél, hiszen ők eredetileg százezreket akartai: ott behajtani. Nem is mentek el, végrehajtottak még egy rablást.
