Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-02 / 146. szám

1923. június 2. BACSMEGYE! NAFLÖ 5. oldal. Kinos incidens zavarta meg a miskolci Tisza­­üanepségeí A református esperes ssóvátette a katolikus klérus távolmaradását Budapestről jelentik: Borsoclvármegye pénteken délelőtt leplezte le gróf Tisza István arcképét. A megyeházán megtar­tott ünnepség után bankett volt, melyen kínos incidens játszódott le. A felkö-Szöntők során ugyanis Farkas István református esperes szóvátette, hogy a katolikus klérus nem volt képviselve sem az ünnepségen, sem az ebéden. Az esperes szavaira óriási zaj támadt- Beniczky Aladár felugrott az asztaltól­­felemelt ököllel odament Farkashoz és megfenyegette, hogy álljon el a beszéd folytatásától. A nagy zajban Farkas nem tudta beszédét folytatni. Közben sokan eltávoztak az ebédről. Végre, mikor újra csend lett, Puky Endre Miskolci főispán mondott íeiköszöntöt a keresz­tény felekezelek egyetértésére. A banketten lejátszódott eseménynek még folytatása lesz. nyira felháborodtak, hogy az Adton Francaise királypárti lap szerkesz­tősége elé akartak vonulni és csak a liga rendezőségének hosszas, rábe­szélésére álltak el tervüktől. A példátlan botrány ügyében a ka­mara legközelebbi ülésén interpellál­ni fog az egyik szocialista képviselő. Rtcimisszal itattak meg egy francia pacifista képviselet A francia politikai világot — mint Párisból jelentik — érdekes botrány fogjalküatatja. Sangulet és Mantet képviselők és Violet volt államtitkár az emberi jogok ligájának gyűlésére készültek. Amikor Sangulet képvise­lő lakásából kilépett és be akart Szállni autójába, tizenöt-husz főnyi fiatalember fogta körül, akik a »Ki­rály rikkancsai« nevű royalista szer­vezet tagjai voltak. A támadók, akik botokkal voltak felfegyverkezve, a képviselőre folyékony szurkot öntöt­tek, majd arra kény szeritették, hogy jnegigyék egy üveg ricinus olajat. Az incidens lezajlása közben a kéiv yiselő soffőrje segítségért futott és Sár emberrel sikerült végre Sangulet legmenteni. Hasonlóképpen járt Montét kép­viselő is. akit a botos fiatalemberek Annyira összevertek, hogy kórházba fellett szállítani. I Amikor Sangulet az incidens után Inegérkezett a liga ülésére és beje­lentette az esetet, a résztvevők any-Tóth igyekszik úgy tüntetni fel az (egyes eseteket, mint lovagias mérkőzé­seket. ez is háborús vonást. Azt mondja, egyik helyen nagyon legénykedtek a tiázbeliek. hogy nem félnek ők még ^gwercs rablóktól sem »megtudtuk t, hát azért mentünk oda.« Természe­tesen ellentmondásba kerül magával, hi­szen alig félórája jelentette ki egy má­sik rablással kapcsolatban: »hallottuk, hogy kétszázezer dinárt őriznek otthon, tudtuk, hogy gyáva népség, gondoltuk itt lehetne valamit csinálni.« Ez a há­ború igazi erkölcse. Nem a nyomor sodorta Tóth Imrét a bűnbe, hiszen amikor a háború után ha­zajött. első dolga volt eladatni házukat anyjával és rögtön kivette a maga ré­szét az eladási árból, harminckétezer koronát. A rablások elkövetésekor volt még ebből a pénzből — saját állítása Szerint — huszonnégyezer koronája. Ezt a pénzt alaptőkének tekintette, megélni S keresményéből akart. Revolverrel, erőszakkal igyekezett pénz szerezni. ^Gondoltam tekintetes törvényszék, — mondja — hogy két-háromszázezer di­nár nem lenne rossz, rajtam is segítve lenne.« Ezen a helyen ahol két-három­­százezer dinárra számítottak, százkor­­tninc dinárt tudtak csak összeszedni. A rablás is kockázatos üzlet néha. az em­ber a rezsit is alig keresi meg vele. AZ alaptőkéjével egyébként becsüle­tes kereskedést akart folytatni a rab'.ó­­feyiikos. »Átvittem a pénzt Magyaror­szágra és vártam, hogy a dinár emel­kedjen, majd akkor váltom be. Amikor láttam, hogy folyton esik, visszajöt­­ieíö . , .« Éz a kis valutaspekulációja a rabló­­gyilkosnak szintén hozzátartozik vala- Jiüképpen a »história történetéhez.« (d. t.) Az orángután leánya A suboticai villamoskocsik ablakai vö­­rösbetüs kék röpcédulákkal vannak te­leragasztva. amelyeknek magyar szö­vege igy hangzik: Csak pár napig! Csoda! Palicson még nem volt látható Csoda! Feno­­men Marika. Páratlan példa a termé­szetben. Egy élő, félvad kislány, aki teljesen hasonlít az orángutánra. Ugyanis egy anya. ki hajón utazott, délamerikai vizeken hajótörést szen­vedve, megmenekült és hegyek kö­zött bujkálva, elfogták őt az orángu­tánok, kikkel öt évig élt az őserdők­ben és akiktől két leánygyermeke született. Itt látható az orángutánok­tól származott egyik félvad leány. 10.000 dinárt kap az, aki be tudná bi­zonyítani az ellenkezőjét. Látható d. e. 9—12-ig és d. u. 3—9 óráig a pa­­licsi park főbejárata átellenében, levő cukrászdában. Jegyek ugyanott kap­hatók. Belépődíj személyenkint 5 di­nár. Deákok és katonák 3 dinár. A tízezer dinár nyomban felkeltette érdeklődésemet a természet csodája iránt és ugyanazzal a villamossal, a melynek belsejében felfedeztem ezt a nyomtatványt, kirobogtam Palicsra, megnézni az orangután leányát. A kis cukrászda előtt hatalmas olajfestmény­plakát illusztrálja a különös családi ese­ményt: magános szigetet ábrázol, a tá­volban beteg dunai propeller sülyed el, a szigeten fügefalevelekbe takarózva üldögél egy fa alatt az orangután hit­vese, a fán pedig vidáman játszadozik valami mókusnagyságu. apró majom. Ha nem olvastam volna a hirdetményben, nem is hinném el, hogy ö az atyja an­nak a két emberszabású és meglehető­sen feltűnő szőrözettel borított leány­­gyermeknek, akik közül egyik anyja ölében foglal helyet, mig a másik a viz szélén áll a parton, nem félve attól, hogy a festő hibája következtében — aki véletlenül több kilométer magas óri­ásnak ábrázolta — felbillen emiatt az egész sziget. A képet állandóan érdek­lődők állják körül, akiket a féivad kis­lány fehérhaju impresszáriója nagy buz­galommal invitálgat befelé. Az impresz­­szárió mellett segédkikiáltó is működik, ligeti hintástegény külsejű úriember, en­nek jelentettem be — tolmács segítsé­gével — szándékomat, hogy meg sze­retném nézni az orángután leányát. A cukrászda függönnyel elválasztott hátsó részében kis színpadot emeltek Marikának, a fenoménnak ide bevonult az impresszárió, előkészíteni a látoga­tást; addig az impresszárióval társalog­tam. Azt a kívánságomat közöltem vele, hogy szeretném látni a különös házas­párt, Marika szüleit. — Meghaltak, — jelentette ki kegyet­len nyugalommal a kikiáltó. — Hogy hívják Marikát tulajdonkép­pen? — folytattam a kérdezősködést — Nem fontos, — intett le megint a majom leányának mostohaapja. — Hát önt hogy hívják?, — Az sem fontos. A titkolódzó fiatalemberből megpró­báltam kivenni, hogy hogyan jutott a leányhoz, akit kiállít a cukrászdában? Sehogyan sem akart erre a kérdésre fe­lelni és nyomban másra terelte a be­szélgetést. — Talán az orángután bízta önre a gyermek gondozását? — érdeklődtem. — Nem, — felelte egész komolyan — hanem a nagyanyja. — Az orángután nagyanyja? ~ Nem, a gyerek nagyanyja. Az orángután feleségének az édesanyja — Hogy hívták a megboldogultat, Ma­rika mamáját? — Spanyol volt. — hangzott a kitérő válasz. Kezdtem belátni, hogy ebből az em­berből nehezen fogom kivasalni a tíz­ezer dinárt. Azért nem csüggedtem és folytattam a kérdezősködést: — Hány éves Marika?, — Tizenöt. — Tud beszélni? — Hogyne, románul, görögül, törökül, spanyolul, angolul. Most tanul szerbül. — Kínaiul nem tud? A kikiáltó sajnálkozva jelentette ki, hogy kínaiul bizony nem tud. Elmondta ellenben, anélkül, hogy kérdeztem vol­na. hogy mit eszik a kislány, banánt, to­jást tejet, vajat, húst a világért sem. Biztosan fél, hogy egyszer a papáját tálalják fel valahol neki borjufrikandó helyett. A tolmács utján tudomására akartam hozni a kikiáltónak, hogy pályázom a tízezer dinárra, de ő lebeszélt erről és kijelentette, hogy egész biztosan nincs ennyi pénze az öregnek. Gyorsan bele­­sugta a fülembe, hogy a kiállított leány nagyon szeretne megszökni impresszá­rióitól. mert szégyenli magát lealázó helyzetében, de nagyon vigyáznak rá. Azt egyik kikiáltó sen akarja elárulni, hogy milyen kötelékek fűzik őket a le ányhoz. A tolmács szerint Marikát nem érdeklik a férfiak, inkább a nőkhöz von­zódik, nagyon tetszett neki a szomszé­dos vendéglősné leánya, de meghara­gudott rá. mert férfiakkal látta sétálni. Ez után a felvilágositás után bevezet­tek a szentélybe, ahol rózsaszínű fésíil­­ködököpenyben ült a pódiumon Marika, tizenhat-tizennyolcéves, rendes külsejű és nem is csúnya fiatal lány. A kikiáltó intézkedésére szétlibbentette köpenyét: rövid, fekete úszónadrágot visel, amely fedetlenül hagyja rendellenes erős szőr­zettel borított combjait és hátát. Ez az egész különösség rajta, néhány golyvá­tól eltekintve, amelyek csípőjét ékesí­tik. Szegény lány, akinek pontosan any­­nyi köze van a majomhoz, mint Dar­winnak, vagy nekem, szemmelláthatólag szégyenkezett, hogy kiállítják és undo­rodva fósü'gette a combját borító dús szőrzetet a kikiáltó parancsoló intésére. Állítólag sokat sir. Egész biztosan nem papája, az orángután miatt... HÍREK a e a Pártütő angyalok Olyan sokan vagyunk a világon, annyi titkokkal és annyi bajjal, hogy igazán nem szabad meglepődni azon, hogy vannak emberek, akik kétszer változtatnak hitet és meggyőződést. Nincs abban semmi csodálatos, hogy a politika hullámverése háromszor vet föl hullákat, hogy az élet olyan: aki, ráesküszik, két ajtón is mene­külhet előle. A konzekvencia, a rigo­rózus egyvonaluság különben sem divat ma az individuálizmus korában, amikor azé a taps. aki a legügyeseb­ben érvényesül a politika piacán. Szabó Dezső magyar iró. akinek transformálódásával ma annyit fog­lalkoznak Magyarországon, nem az egyetlen, aki frontot változtat, hitet cserél, mondván előkelőén és lemon­­dón: tévedtem. Tévedni emberi do­log és Szabó Dezső is ember — még hozzá a tévedések embere — akire nem lehet haragudni azért, mert lik­vidált pár esztendőt az életből. So­kan — mellette és ellene — Magyar­­országon túl is. hasonlóan cseleked­tek már néhányszor, ha arról volt szó. hogy fönt maradhat-e az ember, vagy bukni kell — nem is hősiesen. Úgy hamarjdba, ha körülnézünk, ezer Szabó Dezsőt számolhatunk össze, vagy még többet, mindeneset­re egy olyan nagy csapatot, amely számánál és előkelőségénél fogva nagy szerepet visz ma a béke évei­ben. Amikor a háború dúlt — százá­val voltak szökevények, amikor a meggyőződések és hitek harcain a sor — ezrével vannak dezentőrök, pártülök. A két figura körülbelül egyforma, hasonlít egymáshoz. S mindkettőnek igaza az emberi sors­ban van. amely ma — a történelent. oldalán — hol jobbra, hol balra for« dúl az szerint, hogy Moszkva, vagy Paris az ígéret. A hitvallóknak ma börtön és akasztófa jár. Börtönért és akasztóidért pedig Szabó Dezsőknek nem érdemes konzekvensnek lennU Még Magyarországon sem .,. fii — Ä királyi pár Kamámá'ea «fázik. Beogradból jelentik: A király és a királynő a legköze­lebbi napokban Romániba utaz­nak, ahol a király Sinajában fogja kipihenni betegségét. — A pénzügyi bizottság ülése. Beogradból jelentik, hogy a pénz­ügyi bizottság ülést tartott, ame­lyen a rendkívüli hitelről szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadták 17 szavazattal 14 elle­nében. Politikai körökben élénk feltűnést keltett, hogy a kleriká­lisok és muzulmánok is az ellen­zékkel szavaztak. — Nem kell feevomiki a volt osztrák-magyar hadsereg tisztjei­nek. Noviszadról jelentik: A no­­viszadi katonai parancsnokságtól kapott értesülések szerint, mind­azok a volt osztrák-magyar had­seregbeli tisztek és tisztjelöltek, akik 1919. évben kérték rangjuk visszaadását, nem tartoznak addig bevonulni, amíg a minisztérium nem dönt rangjuk visszaadása kérdésében. A kérvényezők tehát bármilyen korosztályba tartoznak, megvárhatják a minisztérium ér­tesítését és addig nem kötelesek bevonulni. — Kinevezés. Ppncsevoról je­lentik : Az igazságügyminiszíer Stern Leó pancsevoi törvényszéki birót, a pancsevoi törvényszék vizsgálóbírójává nevezte ki. Vizs­gálóbíró helyettese fokszimcvics Marináv törvényszéki bíró lett. — Német képviselők tárgyalása Passes miniszterelnökkel. Beograd­­bó! jelentik: A német párt három képviselője, nevezetesen dr. Krafft, dr. Mozer és Schumacher képviselők pénteken a miniszterelnökségen fel­keresték Pastes miniszterelnököt és meghívták a kormányt a bánsági né­metek letelepedésének kétszázadik évforduló-ünnepségére, amit augusz­tusban fognak a Bánság több közsé­gében, különösen Belacrkván "meg­ünnepelni. A német képviselők bősz* szabb beszélgetést folytattak a mi­niszterelnökkel. különösen a községi autonómia és a községi választások, valamint az egyházi iskolák ügyé­ben. Pasics miniszterelnök mindvé­gig a legszivélyesebb hangon tár­gyalt a német képviselőkkel, akiket biztosított, hogy nem tesz különbsé­get szláv és nem szláv állampolgárok között. — Tárgyalások a vajdasági radi­­jjkális képviselők miniszteri tárcáiról, a Beogradból jelentik: A vajdasági ra­li dikálispárt nevében Miladinovics : Zsarkó, Gyorgyevics Mita és Vito- I lies képviselők pénteken délután 5 órakor felkeresték Pasics miniszter­­elnököt. akivel az agrárreform- és a földmivelésügyi miniszteri tárcák be­töltéséről tárgyaltak. I — Kemal pasa Beogradban? Bu­dapestről jelentik, hogy beogradi ér­tesülés szerint Kemal pasa Angora megbízásából Beogradba érkezett és a diplomáciai vszony felújításáról hosszasan tárgyalt Pasics miniszter­elnökkel és Nincsics külügyminisz­terrel. Biztosra veszik, hogy Török­ország és Jugoszlávia között jó szomszédi viszony fog kialakulni, mihelyt véglegessé lesz a török-gö­rög béke. A hirt beogradi forrásból eddig nem erősítették meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom