Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-07 / 151. szám

Ara egy és fél dinár XXIV. évfolyam Szubotica, CSÜTÖRTÖK 1923. jutnius 1. 151. szám íxfcgjrlctiik minden reggel, fmnep c‘án és bétfűa délben TELEFON SZÁM: Kiadókivatal 8-58, Szerkesztősé; 5-1 s) Előfizetési ár negyedévre 135 disár fc 1 i-toi-itz/í € SLG: íu'olja Aieaiuufrniiu 4 szám alatt FiadébívaU’It Kralja Alexendra-ultca 1 (Lelbach-palcta) £ Világ proletárjai Azok, akik a legszigorúbb és legintranzigensebb védői és har­cosai a harmadik rendnek, akiket nem a nagyobb haszon sarkaiésa, a társadalmi elhelyezkedés iri­gyelt előnyei, de tudatos el haté rozás vezetett a polgári rend tag­iéi közé, méltányló figyelemmel ell, hogy szemléljék a hamburgi szocialista kongresszusnak ese ményeit. Ennek a kongresszus \nak két eseménye — lehet — bele fog nőni a világtörténelembe. Az egyik: az amszterdami és bécsi internacionálék egyesülése, a másik : a francia és nemet mun­­•késság kézfogása. A bécsi — a két és feles — 'internacionélé abból az elégedet­lenségből született meg, amely­­'jlyel a vonzó példák és kétségbe /ejtő nyemoruság által föllazított s Ítéletében meggyöngitett munkás­ság a második internecionálénak .lassú tempójú munkáját s a kis­­burzsoázia vérmérsékletére lehűlt forradalmi készség-emlékeit nézte. Az orosz offenziva nemcsak a fegyveres csapatokat küldte Nyu­gat felé, de balfelé tolta az euró-Í>ai politika irányát is. Az orosz po­­itikának kijózanító eredményei ak­kor még nem mentek át a köztu­­'datba s a moszkvai program gyáva­ságnak bélyegzett minden meg­fontolást s megalkuvásnak, sőt elalkuvásnak minden mérsékletet. , Az európai politika balfelé tolódása teremtette meg azt a szükséglet­érzést, aminek kielégitésére tö­rekvő tömegvágy életre hívta a bécsi internacionalét. Az orosz hadsereg varsói veresége azonban jobb felé jelölte ki a politika út­jait, még a forradalmi pártok is mérsékeltebbek lettek, a követe­lések szerényebbek, a hang tom­pább, a gondolkodás lehiggadtabb a jobb felé történő egyetemes ori­entáció hatása alatt. A bal felé történt kisiklás utón következett a kálvária járás jobb felé. A le­higgadt világszemlélet, az elcsön desedő mozdulatok, a lassan ki­hűlő forradalmi elszántság egymás felé terelték az amszterdami és bécsi internacionálékat is. Ennek az útnak kereszteződését minden erőlködés nélkül könnyű volt előre látni. Ugyan azok a tömeglélek­tani jelenségek, melyek a II. In­­ternacionalé egységét megtörték, most — mutat is mutandis — lét­rehozták a hamburgi szocialista ^világkongresszus egységét. A másik történelmi jelentőségű eseménye a kongresszusnak e német és francia kiküldötteknek a jóvátételi kérdésben való meg­egyezése. Ez a probléma volt a próbaköve az egységnek, a teher­­próbója annak a hídnak, amit a két internacionalé között kié­pített a politikai szükségesség. A francia inperializmus több évi propagandája a jóvátétel ügyében nem szakította el a francia szo­­szialistákat — és a háború követ kezrrsényeiértvaló felelősséget néni utasították el — belátásból — Né­metország munkásvezetői A né­­meunilitarizmus pusztításait helyre kel! pótolni a német demo' ráció­nak, mondta a frankfurti határo­zat, afrancia imperializmusnak en­nél többet követelnie nem lehat. A német munkás hajlandó építeni ott, ahol a német háborús szel­lem rombolt, de nem hajlandó olyan áldozatokra, amelyekre e francia finónetőke a győztesek jo­gán akarja rákényszeríteni. A francia proletárság vezérei a kon­gresszus német delegáltjainak iga­zat adtak ebben és elismerték a német szocialisták véleményé­nek, állásfoglalásának jogosultsá­gát. A megegyezést életre vál­totta a két ország szocialistáinak békeakarata s a háború likvidá­lásának egyedül helyes módját ’leszögezte a hamburgi kongresz­­szus, megpecsételvén ezzel a fran­cia és német munkásság politikai egységfrontját. A tátongó szaka­dékba lerakták az első pillért. A kormány hajlandó az alkotmány módosítására jankovics miniszter beszéde a parlamentben — A főMmivespárt szónoka is támadja a magyarországi kormányzatot Reggel kilenc órakor nyitották meg a szkupstina szerdai ülését. Jankovics Velizár közlekedési, Srskics erdöügyi és Miletics Koszta agrárreform-miniszterak válaszol­tak különböző kérdésekre, ame­lyeket a Spaho-párt képviselői nyújtottak be. Ezután áttértek a napirendre, a kormány deklaráció fölötti vita folytatására. A vita első szónoka Pucelj, a kmet pért egyetlen kép­viselője. Szerinte a kormány dek­larációja nem világos és azzal mindenki elégedetlen. A deklará­ció külügyi részéről beszélve ki­jelenti, hogy a szlovéneket jobban érdekli a Ruhr-kérdésnél Karinthia kérdése, főleg az, hogy hogyan akarja a kormány jóvá tenni azo­kat a hibákat, melyeket a Seipel osztrák kancellárral folytatott tár­gyalások alkalmával elkövetett. Ezekről azonban nincs szó a deklarációban. Ugyancsak hallgat az expozé az olaszokkal folytatott tárgyalásokról és az olasz elnyo­más alatt szenvedő szlovén nem­zetiségek védelméről. Beszél a pluji incidensről is és elmondja, hogy Ptuj az osztrákok uralma alatt is a német nacionalizmus fészke volt és ott korábban is elnyomták a szlovéneket. A je­lenlegi kormány hibája, hogy a ptuji németek bátorságot kaptak nemzeti ünnepek rendezésére, közvetlenül az északi határ men­tén. Sajnálja a Schauer képviselőt ért szerencsétlenséget, nem is akarja védeni azokat, akik ezt a bűntettet elkövették. A németek 'oyálisan kijelentették, hogy nem kívánják az Orjuna szervezetek feloszlatását, a kormány mégis feloszlatott két szervezetet. Nem tudja miért tesz a kormány olyan koncessziókat, amelyet nem is kérnek tőle. Szerinte kormány Szlovéniában Radicsék politikáját támogatja. Eztr'ár Jankovics Velizár közle­kedésügyi miniszter beszél és fő­leg a demokrata szónokok eddigi támadásaira válaszol. Legelőször az alkotmány kérdését fejtegeti — A kormány — mondja Jan­kovics miniszter — természetesen a fennálló törvények és így az alkotmány alapján áll és azokat meg is fogja védeni. Viszont, ha a nép az alkotmány revízió­ját akarja, akkor a radikális kormány azt keresztüi is fogja vinni, mart az alkotmány ezt az esetet is előre látja. Radics azért fél a demokratákkal való koalíciótól, mert a horvátok azt a kormányt, amelyben Pribicsevics és hivei bent ülnek, az erőszak kormányá­nak tekintenék. A radikálisok az erőszak ellen és az amputáciő ellen vannak, ű megértést akarják, mert csak egyetértéssel lehet há­zat épiteni. Jankovics miniszter beszédét a baloldali pártok is meglehetősen kedvezően fogadták, a demokra­ták azonban, különösen Pribicse­vics Szvetozár közbekiáltásokkal szakították többször félbe, úgy, hogy egy Ízben az ülést föl is kel­lett függeszteni. A következő szónok Jovanovics Joco (földmivespárti), aki a szer­­bek és horvátok közötti megegye­zés szükségességét hangoztatja. — A megegyezésnek — mondja — létre kell jönnie, mert a nép is ezt akarja. Részletesen beszél ezután a külpolitikai helyzetről. A külpolitika központjában — úgy­mond — a német jóvátétel kér­dése áll. Szerinte Németország Jugoszláviával szemben sokkal előzékenyebben viselkedett ebben a tekintetben, mint maga a jóvá­tételi bizottság. Azt bizonyítgatja, hogy Franciaország csak a saját szempontjából nézi ezt a kérdést, viszont Jugoszláviával szemben nagyon sok figyelmetlenséget ta­núsított. A Ruhrvidék megszállása telje­sen fiaskót vallott, mert Francia­­ország nem érte el azt, amit akart. Franciaország még mindig azt követeli, hogy a békeszerződése­ket pontosan tartsák be, ameny­­nyiben ez ez 6 érdekeit érinti. Ezzel szemben azonban, Ausztria, Magyarország, Bulgária és Török­ország tekintetébén más vélemé­nye van Franciaországnak és eb­ben Franciaország járt kezére ezeknek az államoknak a fizetési halasztások elnyerése és a hadi­­kárpótlások csökkentése terén. Különösen fontos ez Magyarország tekintetében, a Mag arorszóggal szemben követeit francia politika Jugoszláviának súlyos kárt okozott. Részletesen beszél ezután az olasz kérdésről és a Dardanellák ügyéről, majd megint visszatér a jóvátétel kérdésére. Szerinte Ju­goszláviának az angol-amerikai ál­láspontra keltene helyeződnie, mert a francia politika csak összeüt­közésekre vezet. Leghelyesebb­nek tartaná, ha a jóvátételi kér­déseket nemzetközi szakértő dön­tőbíróság elé vinnék. A kisantant­­nak is ezt kellene követelni. Be­szél a kisantantnak Magyarország­gal szemben folytatott politikájáról. Magyarországon, — úgymond — katonai diktatúra és az agrárius nemesség uralkodik, ugyanaz, a mely 1914-ben háborúba vitte az országot és arr.eiy még mindig a régi nagy Magyarország felépíté­séről álmodozik. Követeli, hogy az olaszországi és ausztriai szláv kisebbségeket erősebb védelemben részesítsék. Beszél Oroszországról és azt kö­veteli, hogy Jugoszlávia is tartson állandó diplomáciai képviseletet Oroszországban, éppenugy, mint Anglia, Franciaország, Csehszlo­vákia, Bulgária, Német- és Len­gyelország is. Ezután Miladinovics Zsarkó (ra­dikális) mond kevés érdeklődés­sel kisért beszédet, amelyen kü­­'önösen belpolitikai tekintetben fejti ki pártjának álláspontját. Déli fél egykor az elnök az ülést bezárja és a napirend foly­tatólagos tárgyalását a szkupstina csütörtök reggeli ülésére tűzte ki. Jankovics miniszter beszéde politikai körökben nagy feltűnést keltett. Szrskics Milán erdőügyi miniszternek a keddi ülésen tar­tott beszéde után arra következ­tettek, hogy a klerikálisok és mu­zulmánok ki fognak vonulni a parlamentből. A mai ülésen a kormány egy másik tagja, Jankovics közlekedés­­ügyi miniszter olyan hangokat ütött meg, amelyeket szívesen hallgatnak a föderálista pártok. Jankovics igyekezett jóvátenni Szrskics beszédének hatásét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom