Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-07 / 151. szám

2. oldal.- BAGSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 7, Az elsikkadt vonat A júniusi menetrend máris módosult Valamikor a menetrend egyike volt a legmegbízhatóbb és legpontosabb köny­veknek. Mostanában azonban a menet­rend az izgató detektiv-regény babérjai­ra pályázik, minden oldalán valami meglepetést nyújt az olvasónak, aki pe­dig igazán sokkal jobban meg volt elé­gedve a régi módi menetrenddel, mint ezzel a mostanival, amelyben nem lehet bizni. Az utas ember számit arra a vo­natra. amely a menetrend szerint köz­lekedik, s az állomáson tudja meg, hogy eszmei vonatok is vannak, amelyek be vannak illesztve a menetrendbe, most szükség volna rájuk, de csak elvben kötekednek. Ilyen eszmei vonatjárat van Subotica- Paesér-Stara-Moravica-Hódság-Bogojevó közt. Ezelőtt hajnalban 3 óra 15 perckor in­dítottak ezen a vonalon egy személyvo­natot. A júniusi menetrendben megvál­toztatták a vonat indulási idejét. Junius 1-étől kezdve 4 óra 20 perckor kellett volna a vonatnak indulni. így is állítot­ták be a menetrendbe. Az első nap, junius 1-én el is indult a vonat csupán egy baj volt. postát nem vitt magával. Miután igy kitapasz­talták, hogy a vonat posta nélkül is el­megy, megpróbálták, hogy eijut-e a posta vonat nélkül is. Bogojevóra, s nem indították el ezt a hajnali vonatot s nem is indítják azóta sem. A vonat el­tűnt. Pedig erre a vonatra nagy szükség van. Suboticáról ezen jártak ki a vona­lon fekvő földbirtokokra a gazdák és munkások, tisztviselők, szegényebb em­berek ezt a vonatot használták, hogy a falvakban, a heti piacokon bevásárolja­nak. Ezeknek a szegény embereknek kis jövedelmét is veszélyezteti az, hogy beszüntették ezt a vonatot. A gombosi vicinális nagy és virágzó községeket köt össze. Most Suboticáról ezen a vonalon csak egy vonatpár köz­lekedik. Még megértenék a hajnali vo­nat beszüntetését, ha a vasutigazgató­­ságot az a szempont vezetné, hogy a pacséri. morovicai meg a hódsági hote­jSAff*' -fi 5jSí53 Ellanyhult a dinár jjSitojadioovies pénzügyminiszter tarlós kurzusemelkedést vár lek forgalmát fellendítse. Akkor érthető volna, hogy olyan menetrendet tartanak érvényben, hogy Morovicára ne lehes­sen egy nap oda és visszautazni, hanem ott kelljen az éjszakát tölteni. De ez a [ szempont se jöhet figyelembe, ha meg­gondoljuk, hogy a vonal menti közsé­gekben nincs is szálloda. Az utazóközön­ség igy vagy szállodát kér, vagy vona­­' tot. Inkább mégis vonatot. Két hét alatt rohamosan emelke­dett a dinár zürichi árfolyama 5.80 centimesről egészen a keddi zárlat alkalmával jegyzett 6.90 centimesig, ami pontosan 19 százalékos javulás­nak felei meg, ha pedig az egy hónap előtti 5.60 centimes árfolyamot vesz­­szi|k alapul, akkor ez a javulás egy negyedrészét teszi ki a dinár május elején jegyzett értékének. Megállapítható, hogy a jugoszlá­viai gazdasági és pénzügyi köröket váratlanul érte a gyors kurzusemel­kedés. Bár a külpolitikai és belpoli­tikai helyzet, a gazdasági viszonyok, a kivitel fokozatos emelkedése indo­kolttá tette a dinár stabilitását, sőt javulását is, az ugrásszerű emelke­déshez hozzájárult a Bler-csoport kölcsön-ajánlata. de nagy mértékben elősegítette azt a javulás folytán a külföldi pénzpiacokon egyre erőseb­ben megnyilvánult dinár-kereslet is. Az emelkedés a newyorki tőzsdéről indult ki, — a Bler-kölcsönnel kap­csolatosan. — és Londonon, Párison kérésziül folytatódott Zürichben. Az emelkedés tekintetében szerencsés momentum volt a beogradi kormány­nak a Ruhr-kérdésben és a jóvátétel ügyében elfoglalt álláspontja, mint­hogy a német jóvátétel öt százaléka — a mai értékben harminc millia -d dinár. — az S. H. S. királyságot il­leti. A kedvező viszonyok ellenére mindamellett a beogradi • hivatalos köröket, a pénzügyminisztérimnot éppúgy, mint a Narodna Bankát, váratlanul érte a gyorsiramu árfo­lyam-javulás. Bár a most jegyzett árfolyam teljesen megfelel a dinár I reális értékének, hivatalos helyen meg vannak arról győződve, hogy 40—50pontnyi javulást, az áríolyam-Valiomás Irta : Barabás Laránd Az asszony úgy ugrott föl, mintha egér szaladt volna le selyemharis­nyáján. Az arca vörös volt, a haja rendetlen. A szabályos, nyugodt vo­násokat eltorzította a vihar. Kime­redő kék szemével, szélesen reszke­tő ajkával inkább csúnya volt, mint szép. — Hazudik! Ez a hang mélyről jött. erőtlenül, érc nélkül. Mint aki sokszor ismé­telte a három szótagot, visszhangot nem is remélve, gyötrő egyhangú­sággal. Mint a kalapács ütése este, a szomszédban, amitől nem lehet elaludni. — Hazudik! — kalapálta a baritón a mélyről, idegölő egyformasággal, vagy negyedóra óta egyfolytában. Konokul, feketén, bajuszosan repült a hang a szobán keresztül, egyene­sen a szőke fejnek. Amikor pillanat­nyi csönd állott be. két mell zihált hangosan a finom, szőnyeges, jósza­­gu csatatéren, amig újból felhang­zott á vádoló hang a karosszékből. Behorpadt plasztronja kaparta a mellét, a frakk szűk mellénye nyom­ta a gyomrát, gallérja két hegye ke­gyetlenül szúrta a nyakát és mindez a sok kényelmetlenség ebben a fe­szült légkörben ott ült a homlokán, kidagadt ereiben, vörös foltokat raj­zolva az arcára, amely gyűlöletet árult el. Az asszony már ott állott a tükör előtt. Kis fésűjét a hajába szúrta, energikusan, keményen. Ez a kéz e pillanatban ölni is tudott volna. A jizspor megszáritotta a vörös arcot. Már a kesztyűjét húzta. Egy tekintés emelkedés gyors tempóját, a speku­láció idézte elő. Mivel ezt a tényt a pénzügyminiszter károsnak tartja a belföldi gazdasági helyzetre, a Na­rodna Banka 'utján módot keresett a felíelé-törö spekuláció leküzdésére és — ami talán példátlan a gyenge- I valutájú államok pénzügyi politiká­jában — a hivatalos apparátus min­­; dent elkövetett a gyors emelkedés \ ellensúlyozására. A pénzügyminisz- I térnek feltett szándéka, hogy meg­gátolja a dinár gyors emelkedéséből I előállható gazdasági válságot és va­lutánk javulási folyamatát egészsé­ges bázisra helyezi. E cél érdekében a Narodna Banka már a legutóbbi napokban interven­­! ciós vásárlásokat eszközölt idegen fizetési eszközökben és a piacra ke­­(rült valutákat és devizákat a zürichi . paritáson felül is átvette. Ennek tu- I lajdonitható, hogy inig az emelkedés '•első napiában 6.15 centimes zürichi jegyzés mellett 6.25-ös paritásra estek az idegen valuták és devizák a beogradi és zagrebi tőzsdén, kedden, a 6.90-es zürichi kurzus napján, már csak 6.67 svájci centimet adtak Beo­­gradban száz dinárért és a többi kül­földi pénz-értékekért is paritáson felül fizettek. A pénzügyminiszter által is bejen­­íett beogradi hivatalos intervenció hatásának tulajdonítható tehát, hogy szerdán 6.70 centimesscl zárult a di­nár Zürichben. Valószínű, hogy az ellanyhulás még néhány napon át folytatódni fog, esetleg 6.20—6.30 centimesig, ami azonban csak az egészséges stabilizálódás folyamatát segít; elő. A gazdasági helyzet is úgy kívánná, hogy ez a stabilitás be­következzék. ami a dinár árfolyamá­nak ily nívóról való újabb, későbbi I böztetést és a sok gondolat, a nyo­mozásnak lázasan összegezett ered­ménye újból ott lüktetett a halánté­kában : — Miért hazudott, ha ártatlan? S újból a várt válasz: —• Nem akartam, hogy szenvedjen. Egy mozdulat és már a kezében lett volna a kesztyűs kéz, a szőke fej a vállán. De érezte, hogy még nagyon messze van ettől a mozdu­lattól : Mit érzett, amikor meglátta, hogyan fogott vele kezet? Hogyan nézett a szemébe? Hogyan kereste a különbségeket, mit kérdezett tőle először? Kit szeret jobban? Gon­dolt-e arra, hogy megcsókolja? Ez mind kérdés lett volna, ha a torkán nem reked. Úgy érezte, hogy gyöngeséget, megalázkodást, sze­génységet jelentett volna, ha ki­mondja. — Szeretem magát, magát szere­tem — zavarta az asszony hangja. A feje forrt. Gőzölgőit benne az egész ki nem deríthető rejtély: Te­hát találkoztak, titokban, a barátnő­jénél. Nem igaz. hogy akkor estély volt, hogy sokan voltak ott. hogy véletlenül toppant be ő, a múltból és hogy nem ő kisérte haza későn éj­szaka. Ez mind. mind nem igaz. Az asszony hangja ismét meg­csendült: — Már a színházban gyötörtél, nem is figyelhettem a színpadra. Nyugodj meg. drága, téged szeret­lek! S a kéz, amely eddig mintha ön­magát marta volna és körmeit a sa­ját tenyerébe véste, most elindult ai asszony kesztyűs keze felé. Gyön­gédséggel, szinte érzéki lágysággal mozdult meg a kéz a karosszékben. Ez a mozdulat megnyugvást, me&* feljavulását reálisabbá tenné. A dinár árfolyam-javulásáról egyébként Stojadinovics pénzügymi­niszter a következő kijelentést tettei — A dinár emelkedését nem a pénzügyminisztérium idézte elő. Az árfolyamok nem fiktívek, hanem normális következményei a szilárd ^gazdasági és pénzügyi politikának. Az állami Jelzáloghitelbank svájci f kölcsönéből egyetlen frankot sem) | adtunk el. A Nemzeti Bank a pénz­ügyminisztérium utasításai nyomán befolyást gyakorol a tőzsdére, hogy a dinár gyors emelkedését feltartóz­tassa és az ebből eredhető zavart megelőzze. Nincs kizárva, hogy spe­kuláció folyik az aratásra is és ezért elővigyázatial keil eljárni. A deflá­ciós politika eredményei csak akkor lesznek szemmelláthatók. ha az árak a belföldön visszamennek. A Blér­­kölcsön tízmillió dolláros második részlete már biztosítva van és most már tárgyalások folynak a kibocsá­tásról és az eífektuálásról, illetve várjuk a Bler-csoport válaszát a pénzügyminisztérium erre vonatkozd javaslataira, A bsteg nem kap táppénzt mert a kórhs zh an nem veit száméra hely Languer Gusztáv szuboticai borbély már hónapok óta súlyos beteg és azf orvosi bizonyítványok alapján, mint munkaképtelen, 1923. február 12. óta kap táppénzt a szuboticai betegpénz­tártól. Az itteni kezelés azonban eddig nem használt és ezért a munkásbizto­­sitó pénztár május 26-ón a zagrebi kli­nikára utalta be és folyósított részér® száz dinárt a Zagrelba szükséges úti­­l öltséghez. Ez szombati napon történt és Lan­guer már hétfőn jelentkezett is a za­grebi klinikán, aho! azonban története men nem volt egyetlen üres holy -ten miért is elküldték a beteg embert zagrebi munkásbiztosiió központjából ahol ismét száz dinár útiköltséget adtak' a kezébe és visszaküldték Szuboticára. Cssk épen írást rém adtak neki arról* hogy visszatranszferálják. Mikor 30-án újból jelentkezett a szrí fa tükörből a karosszék felé. mintha f fenyegetne: I — Látja, már a kesztyűmet hu­­|zom. Egy perc, elmegyek s nem lát többé. Válaszul csak füstkarikák hömpö­lyögtek a karcsszékből a tükör felé.. Néhány pillanat, egy-egy léiegzés­­fn? is alig elegendő a kesztyűs kéz már a kilincset nyomja. De hirtelen elereszti és a fej. merész elhatáro­zás lendületével, a karosszék felé fordul: — Nem hazudtam. Ok nélkül kí­noz. Maga vagy gonosz, vagy beteg! A kis szünet alatt, mely ezt a tá­madást követte, mind a ketten arra gondoltak, hogy a következő perc­ben mindennek el kell dőlnie. A sor­suknak. az egész életüknek. Vagy talán csak a mai éjszakának? . . . A baritón kegyes volt: — Nem véletlenül találkoztak. Hi­szen maga is bevallotta, hogy már háromszor beszélt vele, amióta ha­zajött. Miért nem szólt nekem erről soha? Miért csak ma mondta el, a mikor már végképp belezavarodott a sok ellentmondásba? I5 Az asszony néhány lépést tett a karosszék felé: —Azért nem mondtam el, mert nem tartottam fontosnak, hiszen tud­­ja, hogy már nincs az életemben. El­hervadt, megsemmisült. Egy meg­­j halt emlék. Süket, vak, ájult emlék, ! amely nem nevet és nem sir bennem. •Maga őrült! A kesztyűs kéz már a karosszéket érintette. Most egy hízelgő mosoly s kacér ingerkedés: — Szeretem magát! Magát szere­tem! Ez nem vallomás volt. csak véde­kezés. A férfi érezte ezt a megkülön­bocsátást, megértést jelentett. Má# odaért a kesztyűhöz, már feléje is hajlott a tenyér, hogy ölelőn, boritsa szerelmes hatalmába, amikor fellá­zadt. A gyengéd kéz rakoncátlan I ökölbe szorult. Minden vad, kinzdl gondolat ott lüktetett benne . , . Pillanatok és az asszony a földön hevert. Megszégyenítve. Megütve? Ä kalapja letépve. Haja kuszában lobo­­gott szerteszét, mint a láng. És vad rikácsolása csupa átok és gyülöleta — Hát igen! öt szeretem, mindig! őt szerettem és megbocsátottam, hogy elhagyott. És az övé voltam és az övé leszek, amikor csak akarja, És leveleztünk. És amikor hazajött, találkoztunk. Nem háromszor. Húsz­szor, ötvenszer és mindig. És hazud­tam magának, hazudtam. Hát nem látta, hogy mindig ott van. ahol éilí Ma is ott volt a színházban és é$ csak őt néztem és ő csak engem, Csak őt szeretem, öt. Maga nyomo­rult . . . nyomorult . . . A hangja elfulladt. Utolsó szavalt már érteni sem lehetett. Aztán egészen elnyúlt a földön, élettelenül. A feje úgy hevert a sző­nyegen, mint a halotté. A férfi fölemelte, az ágyra fektet­te. Vizes ruhával megmosta a hom­lokát, a szájába konyakot öntötf, dörzsölte az áléit arcot, míg a nagy, kék szemek ki nem nyíltak .'. . Órák múlva, amikor a két mosoly­gó arc egymásra nézett, a szépen csengő baritón igy törte meg a hali; gatást: — Milyen ostobaságokai beszMét az este. Bocsáss meg. Én is olyan ideges voltam. Az asszony nevetett: —Ugy-e. mennyit hazudtam?,, a És megcsókolta a száját,

Next

/
Oldalképek
Tartalom